A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Nyolcadik cikk

A JOG 283 A magánjogi szakosztály továbbá a következő kérdést vette tárgyalis alá: Ajánlatos-e az államnak elsőbbségi jogot adni a régi leletekre ? Véleményt adtak Pappcnheim kiéli és Clemen bonni tanár. Előbbi áttekintését nyújtja az erre nézve a külföldön fennálló törvényes intézkedéseknek. Svédorszdgban a törvényhozás már 3 évszázad óta foglalkozik az ingó régi leletek kérdésével, mig másutt ez csak a lD-ik század óta történik. Svédországban köteles a régi lelet feltalálója azt, ha arany, ezüst vagy rézből áll, az államnak vetch e felajánlani. Nem ajánlható egy oly jogtétcl, mely az állam javára lekötné minden régi lelet tulajdonát; sok lelet iránt az állam nem is érdeklődik. Büntetőjogi visszahatásánál fogva a lelet iránti tulajdonszerzésnek alapvető kérdése nem tehető függővé a régi és egyéb leletek finom megkülönböztetésétől. A több törvényhozásban szabályozott állami elővételi jog nem nyújtana hathatos védelmet, mivel az csak bizonyos meghatározott előfeltételek mellett gyakorolható. Azért ajánlatos az államnak előjogot nyújtani az ingó régi leletekre, melyek — bejelentés esetére biztosított — kártalanítás mellett az államnak átengedendők. Cltmen véleménye a kisajátítás utján véli a régi leletek megóvását gyakorlatilag az állam részéről kivihetőnek. Elöiiiiók: Enneccerus marburgi és Luschin-Ebengreuth gráci tanárok. Mindketten abból indulnak ki, hogy a régiségek hatályosan csak gondozásuk által megóvhatok és hogy ezen gondozás az államnak a régiségi leletek megszerzése tekintetében fennálló előjoga által kiegészítendő. Oly államokban, amelyekben ily gondozó közegek még nem léteznek, azok szervezendők és kielégitő jogosítványokkal felruházandók a nyilvános testületek és magánosokkal szemben, sőt kisajátítási joggal is rendelkezzenek. Tulajdonképpeni regálét senki sem hozott javaslatba; az államnak a nyújtandó jog csupán a régészeti tudomány fejlesztése céljából, nem holmi anyagi szempontból engedélyezendő. Ez okból az állam nem válik közvetlen tulajdonosává a régi leletnek, hanem csakis jogában áll azt a megtalálótól vagy földbirtokostól ellenérték mellett és a nehézkes kisajátítási eljárás nélkül megszerezni. A kártérítés túlhaladná ugyan a közönséges dologi — pl. a fémértéket, azonban nem éri el a teljes régiségi értéket, tehát csupán méltányos legyen. Az államnak ezen joga a megtaláló és földtulajdonos jogutódaival szemben is hatályos és éppúgy azokkal szemben, akik a tárgyat megszerezték, anélkül, hogy annak régi lelet voltát ismerték volna. E szempontokból kiindulva, az osztály — mindkét előadó által közösen tett — következő indítványt fogadta cl egyhangúlag: «Ajánlatos a törvényhozás utján ott, ahol cz eddig nem történt, állami közegek kirendelése által az emlékek gondozásáról kellően gondoskodni. Ajánlatos továbbá, az államnak egy — bejelentési kötelezettség által biztosított — előjogot megadni az ingó régi leleteknek kártalanítás ellenébeni megszerzésére*. Irodalom. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. Különös tekintettel a birói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra. Irta Nagy Ferenc dr. Hatodik javított és bővített kiadás, II. köt. Budapest. Athenaeum kiadása. Ha összehasonlítjuk e kitűnő kézikönyv előbbi kiadásait a most megjelenttel, azonnal szemünkbe ötlik, mennyire megnőtt ez utóbbi terjedelemre nézve. Ez következménye annak, hogy szerző nagyobb figyelmet fordított részint a külföldi törvényhozásra, irodalomra, részint a hazai judikaturára. Amit hiányul rovunk fel a különben elismerten kitűnő munkának, az, hogy a judikaturát — amint látszik — csakis a megjelent gyűjteményes munkákból idézi, mig a szaklapokban közlött jogesetekről tudomást csak elvétve vesz. Pedig igen sok esetben oly elvi jelentőségű határozatok vannak ott közölve, melyek a gyűjteményekben nem fordulnak elő. És további hiányul tudjuk be a műnek, hogy a hazai keresk. irodalomnak csak azt a néhány kézikönyvét emliti íel, melyek a kereskedelmi jog egészét tárgyalják, azonban azt a gazdag folyóirati irodalmat, mely az egyes kereskedelemjogi intézményekről megjelent, figyelemre sem méltatja. A munkát különben dicsérni és ajánlani felesleges, Szerző azonban emelni fogja munkájának értékét, ha az általunk emiitett hiányokat müve legközelebbi kiadásában pótolni fogja. Kettős fejlődés a magyar közjogban. Horváth János dr. tisztelt munkatársunk, a hazai közjognak kiváló müvelője, ezen cím alatt értekezett próbaelőadásként a bpesti m. kir. tud. egyetem jogi kara előtt, magántanári képesítése alkalmából. Megjelent: Törvényes kötelmek a Tervezetben. Irta Almási Antal dr. kir. albiró. Felolvastatott a Magyar Jogászegylet 1904. április "23-án tartott ülésen, Szladits Károly dr. és Virág Gyula dr. felszólalásaival. A Magyar Jogászegyleti Értekezések '237. száma. Ára 50 fillér. A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban. Irta Kármán Elemér dr., szombathelyi kir. ügyészségi aljegyző. Felolvastatott a Magyar Jogászegylet 1(.)04 május 7-iki ülésén, ifj. Dombováry (^éza dr. és Zsitvay Lco felszólalásaival. A M. J. E. 238. száma. Ára 50 fillér. Vegyesek. Előfizetés a yogra. Azon vidéki t. előfizetőink, akiknek lejárt az előfizetésük, mai számunkkal postautalványt kapnak. Kérjük, hogy mentül előbb szíveskedjenek a megújításról gondoskodni. Az előfizetés lejáratának idejét feltünteti az utalvány hátsó lapjára ragasztott cimszalag. Oeffner Ferenc, kúriai biró, nyugalmaztatása alkalmából, a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta «sok évi hü, buzgó és sikeres szolgálata elismeréséül.>> Uj tanácselnök. A Király B'ómches Gyula kúriai birót a Kúriához tanácselnökké nevezte ki. Utóhangok Katona Béla temetéséhez. Napilapjaink a f. é. szeptember '24-én véghezment temetésről bőven megemlékeztek, azért c helyütt csak néhány, a temetésnél lefolyt és a kegyeletes hangulatra rendkívül zavarólag hatott incidensről akarunk röviden megemlékezni. Mig a nagyszámú gyászoló család és a gyászszertartásban résztvett helybeli és távolról ide érkezett előkelő vendégek a református külön temető halottas házában már félórával a gyászszertartás kezdete előtt megjelentek, — addig a gyászszertartást végző rcf. lelkész közel félórával késett. E kinos késedelmet a jelenlévő közönség egyértelmüleg azzal magyarázta, hogy be kell várni a bizonyára külön vonaton a temetésre siető fővárosi ügyészi és birói kar számos képviselőit. Ezen külön vonat meséje már a reggeli gyorsvonattal a temetésre leránduló fővárosiaknál is hívőkre talált, — mert hogy lehetett volna különben elképzelni, hogy a vonaton egyetlen egy ügyész vagy biró sem volt látható ? És midőn félnégykor csakis a lelkész két kísérőjével megjelent, az általános csalódás moraja hangzott fel. Sem a koronaügyészség, sem a főügyészség, sem a budapesti ügyészség nem voltak képviselve azon férfi ravatalánál, aki az ügyészi karnak egyik legjelesebbje, és emellett jó bajtárs is volt. (A kecskeméti ügyészség 2 tagja által, éppúgy a pestvidéki ügyészség 1 tagja által volt képviselve). De hiába kerestük a Kúria, Tábla és a budapesti polgári és büntető törvényszékek képviselőit is e temetésen. Mindannyian távollétükkel tündököltek, miáltal ezen megfoghatatlan távolmaradás valóságos demonstratív jelleget öltött. Hogy ki ellen demonstrállak és mi okból ? az előttünk még ma is rejtély (hacsak a szintén megjelent és az elhunytban egyik vezéremberüket gyászoló szabadkőművesek nem okozták ezen meglepő tömeges abszentálást). De a távollevők hosszú sora még evvel nincs lezárva. A kecskeméti torvényszék is követte felebbvalói példáját és nem képviseltette magát, dacára annak, hogy Katona e törvényszéknél kezdte meg birói és később ügyészi pályáját. Es a kecskeméti ügyvédi kamara is közérdekű események iránti teljes közömbösségéről tett tanúságot, midőn választmányából senkit ki nem rendelt az örök álmát alvó jeles bajtárs temetésére. Talán akad majd valaki (bár kötve hisszük), aki e rejtély kulcsát megadja és a sok — ehhez a nagyon is furcsa esethez fűződő, nem éppen hízelgő — magyarázgatásnak végét veti. Mert egy bár még oly diszes koszorúval nincs a kegyelet adója leróva oly férfiúval szemben, aki minden állásban, amelyet úgy hivatalosan mint a társadalom bizalmából folyólag elfoglalt, a legkiválóbbak sorába tartozott és aki tapintatos és correct viselkedés dolgában bárkinek mintaképül szolgálhatott. ... Nagyon elütött az általános gyásztól a középiskolai ifjúsági énekkar tagjainak, a szomorú alkalomhoz éppen nemillő különfélénél különfélébb ruházata;--- ily alkalomra talán nem ártana és túlságos költséggel sem járna, egy tógaszerü uniformis fekete ruhát reájuk adni. Végül feltűnt még nekünk és sok másnak, hogy a gyászbeszédet tartó Mészáros lelkész feltett kalappal, ülve és könyvből olvasva mondotta el beszédét, — református lelkészeknél ez szokatlan látvány, mivelhogy ők rendszerint a szabad szavú egyházi és világi szónoklatnak egyaránt mesterei. Kissé zavarodottan és azon kinos érzéssel hagytuk ott a sírboltot, hogy Katona Béla hamvai nem részesültek a megfelelő, őt teljes joggal megillető végtisztességben azok részéről, akik erre első sorban lettek volna hivatva. Fényes kivételt tett evvel szemben a fővárosi ügyvédi kar. Kamarája: alelnöke és titkára által volt képviselve, — ezeken felül pedig még 8 előkelő fővárosi ügyvéd csoportosult a ravatal körül és ezek egyike Szmik Lajos dr. meleg szavakkal búcsúztatta el az elhunytat a nyitott sírbolt előtt. I .apunk is — társszerkesztője : Révai Lajos dr. személy ében — rótta le a kegyelet adóját az elhunyt sírjánál. r. I. A kecskeméti uj igazságügyi palota. Katona Béla temetése alkalmából Kecskemétre érkezvén, bőséges időm volt az ottani régi és uj, már majdnem teljesen kész és néhány nap múlva rendeltetésének átadandó igazságügyi palotát megszemlélhetni. Nagyon is idején volt a régi, a nép szájában ma is Cserepes