A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - Az erdélyi tkvi rendtartás 119. §-ának hatályossága

274 JOG zárgondnoki, gondnoki és ügygondnoki költségek és dijak tárgyában hozott (természetesen bírósági) végzés ellen felfolyamodásnak van helye. Es ha ez nem győzné meg a kételkedőket, akkor utalhatok az 1894 : XVI. t.-c. miniszteri indokolására, ahol ez állott: «a zárgondnok és ügygondnok költségeit és dijait a hagyatéki bíróság állapitja meg.» Mindazonáltal a hagyatéki bíróságok átadó végzéseiben ily költség-megállapitó intézkedéseket nagy ritkán látunk. Csorba Géza szeghalmi kir. közjegyző szerint az igazságügyminisztériumnak kellene körrendeletileg utasítani a hagyatéki bíróságokat és árvaszékeket az ily költségek és dijak megállapítására. Ellenkezőleg! Az egyes királyi közjegyzők kellene, hogy figyelmeztessék az ügygondnokokat költség- és dij-felszámitási jogaikra s a fölszámitást a tárgyalási jegyzőkönyvbe föl kellene, hogy vegyék s ha a bíróság az ily költségeket és dijakat nem állapítaná meg, a kir. közjegyzők kellene, hogy figyelmeztessék az érdekelteket az 1894: XVI. t.-c. 124. §-ának ö. pontjára. S ha a királyi közjegyzők ezt eddig nem tették, nem követtek el nagyobb mulasztást, mint az a bíróság, a mely az üy ügygondnoki dijak megállapítását hatáskörébe tartozónak i nem találta. Egy ily intézkedést a budapesti kir. itélő tábla is helybenhagyott, úgyhogy a magyar királyi minisztertanács 190)5. augusztus 19-én hozott határozatával (hatásköri összeütközés folytán) kellett hogy megállapítsa, hogy : na hagyatéki eljárás folyamán felmerülő minden dij- és költség-megállapitás — tehát az oly gondnoké is, hit a gyámhatóság nevezett ki — a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik.* A minisztertanács e döntése a következők szerint van indokolva : A biróság hatáskörét azért kellett megállapítani, mert az 1894: XVI. t.-c. 123. §-a és különösen ennek a $-nak bekezdése nem enged kétséget az iránt, hogy a hagyatéki eljárás folyamán felmerülő minden dij és költség megállapítása a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik, tehát olyan gondnok dijának és költségének a megállapítása is, akit a gyámhatóság nevezett ki. Támogatja ezt az álláspontot az is, hogy a születendő végrendeleti örökösök gondnokságának elrendelését és a gondnok kirendelését, a 128. §. negyedik bekezdése a gyámhatóság hatáskörébe utalja s ennek ellenére az ily gondnok dijának a megállapítása, a 123. §. 3. és 4. bekezdésének világos rendelkezése értelmében, a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik. (Lásd: Belügyi Közlöny VIII. évfolyam 4(i. szám 511. oldal.) Ennyit a gondnoki dijak megállapításáról, és ezzel, azt hiszem, a kérdés eléggé tisztázva van. II. Az árvaszékek részére szükséges hagyatéki leltár, végrendelet, tárgyalási jegyzőkönyvek másolati és hitelesítési dijára nézve Csorba Géza szeghalmi kir. közjegyző azt a megjegyzést teszi, hogy azt sem az árvaszékek, sem a hagyatéki bíróságok meg nem állapítják, holott «szembeötlőleg előnyös az árvaszéknek, magának az ügynek és az örökösöknek)). E kérdésnél Csorba Géza közjegyző tévedésben látszik lenni, mert a leltárnak Il-od példányát az 1894: XVI. t.-c. 48. illetve a 43,194/895. szánni igazságügymin. rnndelet 58. tj-a értelmében a leltározó közegek vagy az 58. §. utolsó pontja szerint a kir. bíróságok kötelesek az árvaszékek részére megküldeni, tehát a királyi közjegyző az árvaszék részére leltármásolatokat (törvényes vagy törvényen alapuló rendelkezésnél fogva) nem készíthet. A végrendeletek másolatai az 1894: XVI. t.-c. 34. §-a értelmében szintén a bíróságok és nem a kir. közjegyzők által készítendők el. A hagyaték tárgyalásáról, valamint ezzel kapcsolatban az 1894: XVI. t.-c. 60., 67. és 70. §-ai értelmében fölvett jegyzőkönyvekről, az illetékes árvaszékek részére szükséges másolatok a 40,311/901. B. M. számú rendelet értelmében készítendők el. E rendelet szerint: «amennyiben az árvaszék ezen jegyzőkönyvek lemásolását, esetleg munkaerő hiányában, saját közegei által nem eszközöltetheti, azok lemásoltatását a hagyatéki tárgyalást vezető királyi közjegyzőnél a kiskornak vagy gondnokoltak költségére megrendelheti.* E szerint tehát az érdekelt árvaszékek első sorban kizárólag kötelesek a szükséges másolatokat elkészíteni s csak akkor bízhatják azt a tárgyaló kir. közjegyzőre, ha munkaerő hiányában azt nem eszközölhetik. De még ebben is csak annyiban bizható meg a kir. közjegyző, «ha a szükségelt költségek viselését az illető kiskorn vagy gondnokolt jövedelmi visszonyai indokolttá teszik*. Ily szabályozás mellett tehát a kir. közjegyző csak külön megbízás alapján végezheti a tárgyalási s kapcsolatos jegyzőkönyvek másoltatását és pedig azt is kétféle módon: a) vagy egyszerűen elkészíti a másolatot és az 1894. évi XVI. t.-c. 71. §-a értelmében az iratok beterjesztésével együtt átteszi az árvaszékhez s a másolatok hitelesítését az árvaszéki kiadó végzi, vagy b) a jelzett jegyzőkönyvek hitelesített másolatát készíti el és terjeszti be az árvaszékhez. Az árvaszéki megbízás adja meg e szerint a királyi közjegyzőnek az utasítást a tekintetben, hogy milyen jegyzőkönyvi másolatokat készítsen s a királyi közjegyző köteles magát ehhez tartani. Természetesnek tartom azonban, hogy az árvaszék csak egyszerű másolatokat fog megrendelni, mert a hivatkozott rendelet a kiskorúak és gondnokoltak érdekeit helyezi előtérbe és az árvaszéki kiadó az elkészített másolatokat nagyon egyszerűen és kevés fáradsággal hitelesítheti akkor, amidőn a jegyzőkönyvek jóváhagyási záradékkal az illetékes bíróságokhoz továbbittatnak. A megbízás pedig a legegyszerűbben oly módon történhetik, hogy az árvaszék minden év elején egy általános megbízást ad a királyi közjegyzőnek az iránt, hogy oly esetekben, amelyekben kiskorúak és gondnokoltak vannak érdekelve, a kir. közjegyző a jegyzőkönyvi másolatokat is készítse el A megbízásban volnának részletezendők azután azok a különös feltételek, a melyek a kir. közjegyző részére utasításul szolgálnának. Nevezetesen teljesen fölösleges oly ügyekben másolatokat készíteni, mely ügyekben a kiskorúak és gyámoltak semmit sem kapnak, mert az árvaszékeknek (a haláleset-felvételi ív és leltár mellett) különösen akkor van szükségök a jegyzőkönyvi másolatokra aha a tárgyalási jegyzők ölyvekben foglalt megállapodások olyan korul menyeket tartalmaznak, a melyek sem a biröi átadó vagy peri e ntasitó végzésben, sem egyéb az árvaszék birtokában levő hivatalos iratban nem foglaltatnak*, s ha a gyámhatóság alatt álló egyének vagyoni érdekei érintve vannak. E másolatok elkészítésének dijai azonban birbi megállapítás tárgyát nem képezik, mert a hivatkozott rendelet 6. bekezdése szerint: e megrendelés mindig magánjellegű megbízásnak tekintendő és igy a másolatok dijának viselése kérdésében gyámhatósággal szemben is azon szabályok alkalmazandók, a melyeket a törvény e megbízásból teljesített közjegyzői cselekmények dijai tekintetében megállapít. Az ügy egyszerűsítése szempontjából azonban igen célszerűnek mutatkozik, hogy az árvaszék a jegyzőkönyvet jóváhagyó határozatában a közjegyző másolási diját az arra kötelezettek terhére megállapítja s a biróság e megállapítás figyelembevételével törvényesiti a kir. közjegyző dijait, a ki természetesen jogosítva van a tárgyalási és másolási dijak átvételét a tárgyalási jegyzőkönyvön nyugtázni s igy a biróság is megállapíthatja, hogy a tárgyalási és másolási dijból mily összeget vesz kifizetett és ki nem fizetettnek. Mindazonálial hangsúlyozni kívánom, hogy a most jelzett rendelet szerint a bíróságoknak egyáltalában nincs semmiféle beavatkozási joga az árvaszékek részére szükséges másolatok elkészítési és dijfelhajtási ügyébe. Az erdélyi tkvi rendtartás 119. §-ának hatályossága. Irta SCHMIDT JÓZSEF dr. ügyvéd Medgyesen. A fennállott «Erdélyországra» nézve az 1870. évi február 5 én kelt igazságügyministeri rendelettel életbeléptetett tkvi rendtartásnak fenthivatkozott ij-ának tartalma, az anyaország, azaz a szorosabb értelemben vett «Magyarország »-ra nézve az 1855. évi december 15-én kelt igazságügyministeri rendelettel életbeléptetett tkvi rdts hason számú szakaszának intézkedéseitől különbözik. Ezen különbség abban áll, hogy az erdélyi tkvi rdts a magyarországi tkvi rdts szövegéhez a tkvi kérvények benyújtására való jogosítványt illetőleg még hozzáteszi: nügyvédek és közjegyzők, ha az eredeti okmányt felmutatják, a melynek alapján valamely bejegyzés eszközlendő, a kérvény beadásához felhatalmazottaknak vélelmeztetnek és külön mcgliatalmazvány felmutatása nem szükséges.* Kétséget nem szenved, hogy az erdélyi részekben az ügyvédek az eredeti okmány felmutatásával nemcsak jogosítottak tkvi kérvények beadására, hanem az ezen kérvényekre hozott határozatok és a tkvi záradékkal ellátott eredeti okmányok átvételére is. Ugy tudom, hogy fent emiitett törvényes intézkedés az