A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - A német jogászgyülés

A JOG 275 erdélyi részekben mindenütt ilyen értelemben gyakoroltatott, miről különben közvetlen tapasztalatot szerezhettem majdnem 20 évi ügyvédi gyakorlat alatt. A medgyesi kir, járásbíróságnak tkvi referense az utolsó 2 évben a 119. £-nak ezen intézkedéseit olykép kezdi magyarázgatni, miszerint az ügyvéd külön maghatalmazás nélkül a kérvény beadására ugyan jogosított, de nem jogosított egyúttal a hozott végzés és záradékolt okmány átvételére is. Ezen felfogásból kiindulva mellőzte az emiitett referens az általam ellenjegyzésem mellett az eredeti okmánynyal felszerelten benyújtott beadványaimra hozott végzéseknek velem való közlését és az eredeti okiratoknak kezemhez való visszaszármaztatását. Nekem és ügyfeleimnek ezen eljárásból többszörös sérelmem ] támadt. Saját tkvi beadványaimról külön nyilvántartást kellett vezetnem, a melynek rendjén a tkvi irattárból azután a hozott határozatok értelméről meggyőződést magamnak szerezhettem. Ügyfeleim pedig a kapott elutasító végzést kérelem szerinti elintézésnek tartván, néhány esetben elmulasztották kellő jogorvoslattal élni. Miután én a hozott határozatokról értesítést nem kaptam, kellő jogorvoslattal sem élhettem. Ha a végzésnek pótlólagos kézbesítését kértem és ezen kérésemnek hely adatott, a kézbesített végzés ellen beadott íelfolyamodásom azon indokolással utasíttatott el, hogy felfolyamodásom elkésett azért, mivel ügyfelem a sérelmezett végzést 15 napnál hosszabb idő óta átvette, hogy a jogorvoslat ezáltal már elkésett. Miután a 119. ií-nak magyarázatát egy másodbirósági tanács elé nem voltam képes elbírálás védett felterjeszteni, a tkvi referensnek eljárása ellen panaszt emeltem az erzsébetvárosi kir. törvényszék elnökénél. Ezen panaszomnak eredménye az volt, hogy az általam ellenjegyzett beadványaimra eleinte okmányt és végzést, azután csak végzést és később még ezt sem kaptam. Ilyen körülmények után panaszommal a maros-vásárhelyi kir. ítélőtábla Elnökéhez közvetlenül fordultam. A panaszomra hozott határozatot itten szó szerint idézem: «Ezt a panaszt azzal adom visszai hogy a tkvi hatóság az 1888. évi október 18-án 19,162. I. M. rendelet értelmében helyesen járt el, midőn az ügyvéd ur puszta ellenjegyzésével ellátott kérvényekre hozott végzéseket és az eredeti okiratot a kérvényező félnek kezéhez kiadni rendelte. A tkvi rdts 119. §-a az ügyvédet, meghatalmazás nélkül, csak a kérvény beadására jogosítja fel, a 140. §. szerint pedig más kérelem hiányában az okiratot a kérvényező fél és nem az ügyvédje kezéhez kell kézbesíteni.)) A hozott határozatnak helytelenségét igazolhatja a következő: A'hivatkozott 1888. évi 19,162. számú I. M. rendelet nem vonatkozik a régi maros-vásárhelyi kir. ítélőtábla területére, azaz azon területre, amelyen az erdélyi tkvi rdts érvénynyel bír, hanem csakis a régi budapesti kir. ítélőtáblának területére, a melyen a magyarországi tkvi rdts bír érvénynyel. Kitűnik ez a kérdéses 1888. évi október 18-án kelt I. M. rendeletnek egész tartalmából, mely csakis a budapesti kir. ítélőtábla területét említi. Miután a hivatkozott ministeri rendelet a budapesti kir. ítélőtáblának az 1890. évi XXV t.-c. előtti területére vonatkozik, nem szenvedhet kétséget, miszerint ezen rendeletnek intézkedései által a volt maros-vásárhelyi kir. ítélő táblánakterületén érvényben levő erdélyi tkvi rdts 119. §-ának utolsó bekezdésén változás nem szándékoltatott tenni. Szerény nézetem szerint helytelenül értelmeztetett a panaszolt határozatban a tkvi rdtsnak 140. §-a is, mert kétséget nem szenved, miszerint a meghatalmazottnak jogai azonosak a meghatalmazónak jogaival, az ügyvédnek jogai a félnek jogaival és hogy az ügyvéd a beadványaira hozott határozatokat éppen a fél nevében átvenni is jogosított, még pedig a tkvi rdts. 140. §-a szerint. Törvényes intézkedésnek ilyen helytelen kijátszása ellen állást kell foglalni a jogbiztonság kedvéért, de az ügyvédi kar tekintélye kedvéért is, mert a bíró nincsen jogosítva vizsgálat tárgyává tenni az ügyvéd és felek közt levő bizalmi visszonyt, mert nem fogható másképen fel, mint bizalmatlanságnak azon eljárás, hogy az ügyvéd által bemutatott eredeti okmány záradékolás után nem ennek, hanem a félnek kézbesittetik. A midőn sérelmemet kivált az erdélyrészi jogászvilággal közlöm, felkérem ezt egyúttal ezen kérdéshez helyi tapasztalatai alapján hozzászólani, hogy az erdélyi tkvi rdts. 119. §-ának utolsó bekezdésének, esetleg az összes erdélyrészi ügyvédi kamarák által provokálandó felsőbb helyű minden kétséget kizáró elvi határozat utján érvényt szerezhessünk. Országszerte a panasz a zugirászatnak növekedése és a bíróságoknak ez elleni figyelmetlensége ellen; leginkább dívik a zugirászat a tkvi intézménynél. A tkvi beadványoknak 4/5-öd része ismert zugirászok által adatik be. Ezen ismert alakok a tkvnél mindennapi vendégek, a hol kivánataikra készséggel kiszolgáltatnak. Hogy ezeknek a tkönyvek vagy irattárak betekintése valaha meg lett volna tagadva, azt csak évekkel ezelőtt a fehértemplomi tkvi hatóságnál láttam, a hol a zugirászokról vezetett jegyzék nyilvánosan ki volt függesztve. Senkire sem akarok célozni, de tény, hogy az ügyvédi ellenjegyzés mellett beadott tkvi kérvények nem azon előzékeny elbírálásnak örvendenek, mint a nem ügyvédek által beadottak, mert azt tapasztaltam, hogy az ügyvédi beadványok előszeretettel utasíttatnak vissza, mivel az ügyvédről mindig feltételezik, hogy a bíróságot vagy az illető referenst fel akarja ültetni. Nem vétetik figyelembe, hogy a kérésnek mikép lehet helyt adni, de inkább, hogy mikép lehet azt elutasítani. A felelősséget viseli azután a felső bíróság. Hogy a zugirászat különben nálunk nemcsak a tűrt, de sőt engedélyezett iparágak közé tartozik, igazolja azon körülmény is, hogy ezen egyének e címen kereseti adóval megadóztatnak és az adókivető bizotság előtt ezen «kereseti adó» tárgyalásánál meg is jelennek. Külföld. A német jogászgyülés. A 27-ik néniét jogászgyülés színhelye ezúttal Tirol fővárosa Innsbruck volt. A résztvevők száma 628-ra rúgott, köztük 235 német birodalombeli tag. F. é. szeptember hó 10-én nyittatott meg az első teljes ülés Stoesser dr. karlsruhei nyug. tanácselnök, mint korelnök által. Ajánlatára Brunner dr. berlini tanár, aki már a berlini jogászgyülésen elnökölt, elnökké választatott. Társelnökükül Klei/i'ár. osztrák igazságügyi főnök (Bécs), Schmidlin stuttgarti felebbviteli tszéki elnök, Ohhausen lipcsei birodalmi törvényszéki főügyész és Hruza dr. innsbrucki egyet, tanár választattak meg. A kormány nevében erre a tiroli és voralbergi helytartó, báró Schwartzmann üdvözölte a jogászgyülést. Közigazgatási vagyis politikai jogász létére, feladatának tekinti befolyást gyakorolni a jogképzésre és evvel az állam alakulására. A politikai jogászok viszont abbeli törekvésükben, hogy a jogot és az államot, az összességet legalkalmasabb módon fejlcszszék, a szaktársakkal való legszorosabb együtt működésre utalva vannak. Ez okból a kormány is legmelegebben érdeklődik a jogászgyülés munkálatai iránt és azoknak teljes sikert kiván. Elnök köszönetet mond ezen üdvözlésért és felkéri a helytartót a jogászgyülés tiszteletbeli elnöki tisztének elvállalására. A helytartó ezen megtisztelést elfogadja és megígéri, hogy a jogászgyülésnek az emberiség legmagasztosabb és legideálisabb javaira fordított törekvéseit mindenkor támogatni fogja. Az igazságügyminiszter: Koerber dr.-nak valamint az igazságügyi kormányzat nevében erre báró Call felebbviteli törvényszéki biró üdvözlő beszédet intéz a jogászgyüléshez. Kivánja, hogy elődei módjára az innsbrucki jogászgyülés is, mint a közvéleménynek irányadó tényezője azon magas polcon maradjon, amelyet magának a népek üdvére kivívott. Válaszában Brunner elnök utalt azon gyújtó szavakra, melyekkel az elhunyt igazságügyminiszter Glaser dr. 28 év előtt az akkor Salzburgban ülésezett német jogászgyülést üdvözölte. Sok változott azóta, de a kötelék nem lazult, mely a német és osztrák jogászokat egyesitette ; nem csökkent annak tudata, hogy a jog és jogszolgáltatás terén közös munkaterületek és munkacélok léteznek. A részletekben való minden eltérés mellett is a német és osztrák törvényhozás közös alapon tovább épített, — hála a jogtudománynak, mely mindkét birodalomban 50 év óta azonos. Az autonóm országos kormányzat nevében Kathrein dr. tartományfőnök (Landeshauptmann) üdvözölte a német jogászgyülést és egyúttal a gyűlés által tárgyalandó földtehermentesitésnek Tirol tekintetében fenforgó nagy fontosságára utal. Brunner elnök ígéretet tett, hogy a jogászgyülés e kérdést érett megfontolás alá venni fogja és ha nem is sikerülne e kérdést egész simán megoldani, —ő minden bizonnyal hozzáfog járulni ahhoz, hogy ez a diskusszió felszínén maradjon és el ne posványodjék. Üdvözlő beszédeket tartottak még Hruza dr., az innsbrucki jogi kar dékánja : egyeteme nevében, Greil polgármester a város nevében és Margreitter dr. az innsbrucki ügyvédi kamara nevében. Utóbbi kiemelte, hogy az idei jogászgyülés a jogéletnek oly területeit vette fel munkarendébe, melyek kivált Ausztriában várják a sürgős reformot. Ilyen a fiatal és szellemileg elmaradott egyének büntetőjogi beszámithatósága is. Az ügyvédi kar a jogászgyülésben látja a hivatott közeget az élet igényeinek és a positiv törvényhozás igényeinek kölcsönös kiegyenlítésére. Elnök ezen üdvözletekre is válaszolt. Elnök még felolvassa a német birodalmi igazságügyi kormányzatnak egy üdvözlő iratát és közli, hogy a bajor igazságügyminisztérium, továbbá a porosz mezőgazdasági minisztérium magukat egy-egy kiküldött szakközeg által képviseltetik.