A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - Ki köteles a közgyámok eljárási és napidíjait megállapítani?

A JOG 273 Ki köteles a közgyámok eljárási és napidijait megállapítani ? Irta TÓTH GYÖRGY dr., királyi albiró Besztercén. Csorba Géza szeghalmi királyi közjegyző a fenti cim alatt, e lap 10. számában, az örökösödési eljárás rendén előforduló oly szabálytalanságokat tesz szóvá, amely szabálytalanságok, szomorú tapasztalatom szerint, a gyakorlatban csaknem általánosaknak mondhatók, s amely szabálytalanságok a többiekkel együtt nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hagyatéki ügyek késedelmes befejezését még hosszabb időre kitolják. Pedig az igazságügyminiszterium az utóbbi időben igen nagy súlyt helyez arra, hogy az 1894: XVI. t.-c. értelmében a hagyatéki ügyekhez füződö nagyfontosságú köz- és magánérdekek kellő elbánásban és gyors elintézésben részesüljenek. Ha mindezek dacára a régi eljárással szemben reformeszméket megvalósító 1894: XVI. t.-c.-ben szabályozott örökösödési eljárás a lefektetett elvek szerint a gyakorlatban még ma sem érvényesül, ennek oka az illetékes hatóságok és arra hivatottak szégyenteljes felületességében rejlik, ami szintén abban leli magyarázatát, hogy a hagyatéki ügyekkel való foglalkozást nem tekintik ma sem nagy birói funkciónak s különösen nem elismerésre méltó munkálkodásnak. Nem kívánok ezúttal kitérni a járásbirósági egyes ügycsoportokkal való foglalkozás méltatására, csupán azt jegyzem meg, hogy az örökösödési eljárást nem ismeri vagy ha olvasta, nem érti annak szellemét az, aki a mi szomorúan elhanyagolt telekkönyvi állapotaink mellett nem látja be amaz intézkedések birói functiót igénylő nagy fontosságát, amelyek a-j örökösödési eljárás keretébe vannak bevonva. • De ha már az eljárás a bíróság hatáskörébe utaltatott, akkor a bíróságnak erkölcsi és múltja iránti kötelessége, hogy e perenkivüli ügyeket is abból a magasabb felfogásból bírálja el és azzal az alapossággal dolgozza meg, amely méltán lesz birói ialapos) munkának nevezhető. És még egyet! Az örökösödési ügyek természe Lüknél fogva nem csak ellátást, hanem hivatalból való fejlesztést is igényelnek. Ezért föltétlenül szükséges, hogy a referens igen kiváló administráló képességgel is rendelkezzék, hogy az ügyek ellátása s különösen mielőbbi befejezhetése céljából a leltározó közegeket, közjegyzőket helyesen és gyorsan administrálja s az összes hatóságokkal a legszorosabb összeköttetést tartsa fönn, hogy minden egyes ügyben a legkisebb késedelmet is megtorolhassa. Ez a folytonos, gyors és tapintatos administrálás veszi valójában igénybe azt a birót, aki az örökösödési ügyeket alaposan és a törvény szellemében kívánja elintézni. Eme kis, de az ügygyei némi összefüggésben levő kitérés után, a gondnoki eljárási és napidijak megállapítására nézve a következőkben adhatom elő azt az eljárást, amelyet én indokoltnak tartok s amelyet három év óta követtem és követek. Az örökösödési eljárás rendén a gyám- és gondnok-kirendelés az iüetékes árvaszék hatáskörébe tartozik, azonban az 55. §. 4. pontja és a 65. §. szerint a tárgyaló királyi közjegyző is jogosítva van a megnevezett érdekeltek részére ügygondnokot rendelni, sőt a 62. §. értelmében — ha a tárgyalásra idézés dacára senki sem jelent meg — (amint ezt egy cikkemben e lap hasábjain kifejtettem volt) szintén a közjegyző jogosított (és kötelesj ügygondnokot rendelni. E szerint a királyi közjegyző és az 54., 62., 63. §§-ok értelmében az illetékes árvaszék rendel, sőt az átadó végzés meghozatala után — a mennyiben valamelyik érdekelt az iratok beterjesztése után ismeretlen tartózkodásuvá válnék — a határozatok kézbesítésére a hagyatéki bíróság is rendelhet ügygondnokot. Az ügygondnoki tiszt, mivel általánosságban kiadásokkal és nagyobb fáradsággal nem jár, az állampolgári kötelességek csoportjába sorozható, de ha az kiadásokkal van összekötve és ha az ügygondnokolt érdeke időt rabló ténykedést és fáradságot igényel: ez esetben az ügygondnok megfelelő dijra és kiadásainak fedezésére igényt tarthat. Ezt az álláspontot támogatják a vonatkozó összes törvényes rendelkezések és a megállapodott birói gyakorlat is. A peren kivüli eljárásban általában s így az örökösödési eljá rásban is minden egyes fél maga hordozza költségeit. Ezt mondja az 1894: XVI. t.-c. 123. §-sának első mondata igy: Az örökösödési eljárás során mindenik érdekelt maga viseli saját költségeit. De vannak az örökösödési eljárás rendén oly gondnokok is, a kiknek ténykedése az összes örökösök érdekét szolgálja. Ilyenek: a zárlat alá vett hagyaték zárgondnoka s a 90. és 114. §. értelmében kirendelt gondnokok. Ezek dija az 1894: XVI. t.-c.l23. §-ának 2. pontja értelmében a hagyatéki vagyonból, illetőleg az elismert örökösök által, örökrészük arányában fizetendő. A 123. §. 3. bekezdése pedig igy szól: «A 79. §. esetében a még nem született utóörökösök gondnokának dijait és költségeit, valamint az ügygondnok költségeit az viseli, a kinek kérelmére a telekkönyvi feljegyzés törlése és a biztosítás feloldása iránti eljárás megindittatott.» Eme dijak megállapítását a bíróság eszközli, mert a 123. §. 4-ik bekezdése igy rendelkezik: «E dijakat és költségeket, úgyszintén a leltározás külön költségeit és pedig az utóbbiakat akkor is. ha hagyatéki tárgyalásnak helye nincsen, a hagyatéki bíróság állapítja meg.» És ez vonatkozik minden egyes ügygondnokra, mert ha nem igy volna, akkor a törvény külön intézkedett volna az árvaszék által és külön a királyi közjegyzők által kinevezett ügygondnokok dijára nézve. De hogy az ügygondnok dija kétséget kizáróan a bíróság által nyer megállapítást, igazolja az a körülmény is, hogy a 124. §. 5. pontja értelmében: a egyéb, mint egy rengeteg keleti kényuralom, túlterhelve oly bürokratikus intézményekkel, melyek az orthodox és nemzeti uralkodók által az európai, — ma már rég letűnt — minták nyomán, szolgai módon utánoztattak. A régi nemességi jobbágyok, valamint az állami régi parasztok ikik gyámkodásuk szempontjából némileg hasonlítanak az európai régi hűbéri jobbágyokhoz), — legnagyobb részükben tagjai a mezei községeknek. Az állam és a főurak azonban annyi ideig gyakorolták jóakaratukat a primitív kommunismus ezen apró maradványai irányában, hogy egyfelől gazdasági szempontból még felismerhetők a régi uralom kezdetleges egyetemlegességi rendszerének testvéri és egyenlősítő körvonalai, — másfelől pedig az orosz falusi községpolitikai és társadalmi szempontból az államhatalomnak és nemességnek elnyomó közegévé fajult a földmivelő osztálylyal szemben. Ezért irja Baknnin a hires néhai emigráns forradalmár 18fi6-ban Herzen nek (a Londonban megjelenő «Kolokol» cimü orosz forradalmi újság szerkesztőjének) keserű iróniával a következő sorokat: «mire való ezen községi intézmény, melytől ön (és Ogarejf) jövőre annyi csodát várnak: Létesitett-e évszázados fönnállása óta egyebet, a legszomorúbb és legalávalóbb rabszolgaságnál ?... minden jognak lábbal tiprását és undorító rothadását, szemben ezen patriarchális despotismussal és szokásokkal ?» Egész a mai napig a parasztok, habár ujabb törvény által fel is lettek mentve az adók egyetemleges fizetésének felelőssége alól, — mégis kötve vannak illetőségi helyükhöz és valódi eseményszámba megy náluk, ha a községi elöljáróságtól útlevelet nyernek, hogy munkát kereshessenek más község területén is, — ami gyakran fölötte szükséges a bőséges családdal, de elégtelen földosztályrésszel rAegáldott muzsiknak. Még nehezebb a községtől engedélyt nyerni arra, hogy valaki egyetemi vagy felső iskolai tanulmányokat folytathasson, a mi jómódú parasztoknál előfordulni szokott. A megoldás itt némileg könnyítve van, ha az apa esetleg elég vagyonos, hogy pressziót gyakoroljon, vagy pedig csengő érvekkel győzze meg gazdatársait. Büszkeséggel hangoztatják a cár történetírói, hogy 1931-ben lesz az utolsó földtehermentesitési részlet a parasztság részéről törlesztve és akkor a parasztság egy — teljesen homogén — osztályt képezend. De azt felejtik hozzá tenni, hogy a kormány továbbra is föntartja abbeli szándékát, hogy a parasztosztály a többi osztályoktól elkülönítve maradjon és mindenkor a kormányhatalomnak, a nemességnek és a korbácsnak alá legyen vetve, mert «a hagyományos paraszt az autokratiának basisa és főtámasza». Ezek a mai Oroszországnak főosztályai, de hol van a modern polgárság, a proletariátus, az értelmiség ? kérdezheti az olvasó. Ezek a fönt leirt hagyományos és törvényes osztályoktól eltérőleg, tényleges osztályok és csoportozatok, melyek a nemzet anyagi és erkölcsi fejlődésének legújabb szüleményei és melyek feladata a törvényes Oroszországot ezen törvényes osztályaival együtt (Soslovia) halomra dönteni, az embert és polgárt azok helyébe helyezni, a bonyolódott jogokkal és jogosítványokkal rendelkező egyének végtelen sokaságának végét vetni, melyek szülő okai annak, hogy dz orosz codex 9-ik kötetét és 1,600 szakaszt kénytelen kizárólag ezen ijesztő és nevetséges lim-lom magyarázatára és definiálására fordítani. Közli: r . I.