A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - A közlési kötelezettség az életbiztosításnál

A JOG 263 befolyásolja, arra az eszmére jutottak, hogy a statisztikai anyagot az orvosi tudomány felhasználásával helyesbítik. si Csakis a múlt század eleje óta kezdték az életbiztosítók az orvosokat a kockázatok helyes megválasztása végett igénybe venni. Az orvosi tudomány fejlődésével az életbizt. üzlet is nyert anyagában. Most már minden helyesen vezett életbizt. üzlet törekvése oda irányul, hogy a biztosítást igénybe vevő feleknek nemcsak egészségi állapotára, hanem kórozási, betegségi hajlamára, előéletére, sőt családjának egészségi viszonyaira is kellő felvilágosítást nyerjen.41 Az orvosi tudománynak az életbiztosítási üzlethez való viszonyának ezen felületes érintéséből is első pillanatra kiderül, hogy az életbiztosításnál a veszélyküriilmények egészen más szempontból'birálandók cl, mint a kárbiztositásnál. A külső körülményektől eltekintve, a veszélykörülmények csirái úgyszólván a biztosított személy egyéniségében rejlenek. A veszély körülmények az életbiztosításnál nem is annyira külső ténykörülmények, mint inkább a biztositott személy kvalitásán (qualitas pefsonae inhaerens) alapulnak. Nem az a lényeges, hogy positive megállapittassék, vájjon a közlésre kötelezett egészséges-e,s) hanem csak az a negatív cél lebeg a biztosító előtt, hogy megállapíthassa, vájjon a közlésre kötelezett élete nincs-e felismerhetőleg veszélyeztetve.6) 3i V. ö. Das Verháltniss der Medizin zur Lebensversichcrungs Aus den Verijandlungen der Jahresversammlung der Brittisch-MedicalAssociation zu Edinburgh, Baumgartncr '/.. V. k. 6. í. 4 I". tekintetben elégségesnek tartjuk csak arra utalni, hogy ma már becses statisztikai anyag felett rendelkeznek a biztosító társulatok, hogy a biztositást igénybe vevő felek egészségi állapotát megbecsülhessék. A biztosítók ugyanis arra törekednek, hogy oly normális egyéneket biztosítsanak, kiknek életkora a halandósági táblázatok adatait megközelíti | Xormallebem és lehetőleg kiselejtezzék iSelectioni azokat, kiknek életkora a betegség, örökletesség, születési hiba vagy szerzett bajok folytán előreláthatólag a halandósági táblázatok adatainak nem felel meg Minderwertige Lében i. Az életbiztosító társulatok ez okból nemcsak a már számtalanszor említett halandósági táblázatok, hanem az u. ni halálozási ok statisztika iTodesursachenstatistiki adataira is támaszkodnak. Ezek alapján csoportosítják a rájuk nézve "kevésbbé értékes életü» egyéneket táblázatokba. Némely biztosító társulat, hogy az ily nem normális egyéneket is részesítsék az életbiztositási intézmény jótéteményeiben, nem szokták azokat feltétlenül visszautasítani, hanem legalább is arra szorítkoznak, hogy az általános tariffa-dijaktól eltérőleg, dijpótlékot szedjenek be, vagy csak előre korlátozott összeg erejéig (píi 5000 koronáig i vállalják el a biztositást. — V. ö. Max Kehm: Über die Versicherung mindenvertiger Lében. Naumburg 1897. - Lasarus: I )ic Versicherung der Abgelehnten. Ehrenzu eig s Assec. Jahrbuch IX. évf. — K a a n": Über die Constatirung des Einflusses der árztlichen Untersuchung aufdie Oualitát der Risiken der Lebensversicherungsanstalten. U. o. VII. évf. — Blaschke: Denkschrift zur Lösung des Problems der Versicherung minderwertiger Lében. Wien 1895. 6i Hinrichs id. m. 393. és k. L "i Az orvosi vizsgálat az életbiztosításnál kettős irányban fontos. .Mindenekelőtt megvizsgálandó a biztositást képező fél testi szervezetének az ajánlat tételekor fenforgó állapota i status praesensi. Ez az orvos által történik és szorosabb értelemben vett utesti vizsgálat»-nak neveztetik. Ezen vizsgálat által a biztosító tájékozást szerez a vizsgált egyén általános testi állapotáról és megítélhető diagnostikailag az egyes szervek minősége bizonyos betegségre való tekintettel. Ennek eredménye egyedül nem elegendő az ajánlattevő fél testi minőségének kockázati szempontból való megítéléséhez. Bizonyos testi jelenségek csak ugy bírálhatók meg helyesen, ha még más körülmények is ismeretesek a biztosító Iorvosi előtt, melyek az ajánlattevő egészségi állapotát közvetlenül és közvetve érintik, ugy-, hogy még az ajánlattevő testi állapotának | status praesensi kielégítő volta dacára bizonyos körülmények ismerete mellett az ajánlat visszautasítandó, ha egészségi szempontból e körülmények aggályosak és családi viszonyokban gyökereznek. A biztositónak ismernie kell tehát az ajánlattevőnek a mult időkben fenforgott egészségi állapotát és visszonyait lanamzenisi, 'előző betegségeit, — egyes patológiai jelenségeket, melyek az ajánlattevő családjában felmenő, lemenő rokonai és testvéreinél mutatkozik; családja halálozási visszonyait, a haláleseteket és okait. Ezen vizsgálat az u. n. örökletességi visszonyokra vonatkozik. Ezekből megállapítható, nem mutatkozik-e az ajánlattevő családjában hajiam bizonyos consumáló betegségekre, minő pl. a tuberkulosis, — vagv psichikai degenerációra, elmebetegségekre. Ezen szempontok figyelembe vétele mellett pl. egy tüdőhurut máskép birálandó el biztosítási szempontból, ha az ajánlattevő családja a tuberkulózisra hajlammal bir, mint mikor a családban tuberkulózis sohasem fordult elő. A jelzett irányban lényegileg a biztosító iorvosi csak az ajánlattevőtől nyerhet felvilágosítást, mert a biztosító kutatísokat nem teljesittet és igy az ajánlattevő bemondásaira és becsületességére van utalva. V. ö. még S t i 11 e r Mór dr: Orvosi titoktartás és életbiztosítás. J. 19U0. évf. 237. 1. U. erről u. o. Horovitz Gyula dr. 1900. évf. 253. J. Szigeti Gusztáv u. erről J. K. 1300. évf. 4,157. — A kezelő orvos titoktartási kötelezettségére nézve a btk. 328. és 329. SS-ai irányadók. Hogy e alapján mennyiben tagadhatja meg bírói gyakorlatunk értelmében a kezelő orvos tanúvallomását, erre nézve a Bp. T. kimondta, hogy a S. E. T. 11893 : XVIII. t.-c, i 86. S'ának 4. pontja az orvost a tanuzás alól nem menti fel mindazon körülményekre nézve, melyeket hivatásának gyakorlása közben tudott meg, hanem csak azok tekintetében, melyeknek' köziéi vel titoktartási kötelezettségét megsértené. Ugyanazon §i utolsó bekezdése szerint pedig a vallomás megtagadásának jogosultsága felől a bird ság határoz. Téves tehát az az álláspont, mintha a titoktartás tárgyának, körének és terjedelmének meghatározása a tanukép felhívott orvos belátására volna bízva, mert e felfogás szerint az orvos a tanuzási kötelezettség alé.i kivonhatná magát oly esetben is, midőn a törvény őt fel nem menti. Jogállam Dtára I. 71.1. ('. 615/902. sz. a. hh.> II. A K. T. az életbiztosítás szempontjából az 506. §. szerint, utalással a K. T. 474. és 475. §§-ra, szabályozza a közlési kötelezettséget. Amennyiben tehát az életbiztosítási ügyletre nézve eltérő intézkedések nem foglaltatnak, a közlési kötelezettségre vonatkozólag a kárbiztositásnál felállított szabályok a dolog, vagyis az életbiztosítás természetének megfelelően alkalmazandók. Az életbiztosításnál tehát mindazon körülmények közlendők, melyek azon személynek, kinek életére kötik a biztosítást, kor-, egészségi- és halálozási viszonyaira.8) az életbiztosítás alapelvei szerint befolyással vannak.9) Határozott szabályok e tekintetben nem állíthatók fel, de a józan ész, a tudomány és (orvosi) szakértői vélemény alapján10) bíróilag megállapítható, mely veszélykörülmények tekinthetők lényegeseknek, vagy kevésbbé fontosaknak. A közlési kötelezettségnek célja az életbiztosításnál is a veszélykörülmények kiderítése lévén, akár elmúlt, akár jövőbeli tényekre vonatkoznak, objektíve valóknak kell lenniök. Amennyiben a biztosító a biztosítandó fél ajánlatának megtételéhez «kérdőpontokat» állit fel, köteles azokra a valósághoz hiven megfelelni.11) De amennyiben a biztosító bizonyos körülményekre kifejezetten határozott, vagy Írásbeli uton különlegesen, \ álaszt kiván, azok lényegeseknek tekindendők.12! A tapasztalat azt mutatja, hogy néha még a legfokozottabb gondosság mellett sem képes a közlésre kötelezett fél a veszélykörülményekre szükséges felvilágosítást megadni; ennélfogva szabály az, hogy a közlésre kötelezett fél csakis az általa ismert tényeket köteles közölni. Az életbiztosításnál is az képezi a kockázat biztositásjogi alkatelemét, hogy egyes körülmények teljesen ki nem deríthetők. így a közlési kötelezettség itt sem fajulhat el u. n. tudakozódási kötelezettséggé. A közlési kötelezettség indoka, terjedelme és jogalapja tekintetében lényegében ugyanazon elvek irányadók, mint a kárbiztositásnál. Eltérés csakis az életbiztosítás tárgyának minőségénél fogva mutatkozik. A közlésre kötelezett fél adatai első sorban lényegesek a korra vonatkozólag. Az életbiztosításnál a biztosító szolgáltatása és a biztositott ellenszolgáltatásának mérve az életkorhoz váló viszonylat alapján állapittatik meg. Amennyiben ezt a »i A ('. szerint: Annak kimutatása nélkül, hogy a biztosítottnak zsenge gyermekkorában, évekkel azelőtt elhalt testvérei valamely átöröklött betegségben hunytak el, elhalálozásuknak elhallgatása nem tekinthető oly fontos, a biztosítás elvállalására lényeges befolyással biró körülménynek, mely a K. T. 474. és 475. S-ának tekintete alá eshetnék. C 911/899. G. III. 201. 1. "i Meg kell említeni, hogy vannak egyes életbiztosítási ágak, melyeknél a biztosítók teljesen eltekintenek az orvosi vizsgálattól, az u. n. népbiztositásnál. Ezeknél a biztosító kockázatát (gazdaságilag! az által enyhíti, hogy bizonyos koron túli (50 évesi egyéneket nem biztosit, vagy csak kisebb összegek erejéig vállalja el a biztositást ipl. maximum 1200 koronái, vagy a biztosító csak akkor köteles a bizt. összeget megfizetni, ha a biztosítás néhány évig (3—5 évig! fennállott. Ilyen biztosításoknál a kockázatok értékelése nem a halandósági táblázatok, hanem inkább a balesetstatisztikai adatok alapján történik ; mindennek dacára a biztositást igénybe vevő felekhez egészségi, családi, foglalkozási és erkölcsi szempontból is tesznek kérdéseket, hogy hozzávetőleg a külső viszonyból következtetést vonhassanak a biztositott egészségi állapotára. V. ö. Benno S c h \v o n c r : Die Volksversicherung. Z. f. d. g. V. I. 4. • ««) V. ö. C. 1327'1899 G. III. 202. I. az orvosszakértők mérlegelésére nézve. A szakértőknek az a kijelentése, hogy tüdővészben elhalt beteg bizonyos körülmények között és bizonyos jelenségekbői már évekkel halála előtt érzi és tudja, hogy egészsége megrendült, nem minden esetre vonatkoztatható. 11! Az a körülmény, hogy a biztosító társaságnak az ügynökkel egy tekintet alá eső orvosa a biztositott megbízásából töltötte ki az ajánlatot, nem zárja ki annak bizonyítását, hogy az ajánlatban feltüntetett kérdések a biztosítotthoz valósággal nem intéztettek, avagy hogv az azokra adott felelet nem a valóságnak hiven lett felvéve. így ha a kérdésekre adott feleletek a valósággal ellenkeznek, az életbizt. szerződés a K. T. 475. S-a értelmében érvénytelen. C. 141 898 G. I. 175. I. 1!) A veszélykörülmények kiderítése céljából a biztositők rendszerint a következő kérdéseket intézik az ajánlattevő félhez : Mi a családés keresetneve ? Hol lakik ? Mi a foglalkozása vagy polgári állása ? Nős, nőtlen, férjezett, hajadon vagy özvegy-e ? Hol született ? Mely évben és mely napon ? Teljesen egészséges-e most ? Avagy szenved-e valamely betegségben vagy ennek következményeiben ? Nem szenved e valamely időnkint visszatérő bajban? Milyen volt egészségi állapota azelőtt ? Mily betegségekben, testi hiányokban vagy sérülésekben szenvedett ? Van-e sérve ? Mértékletes-e szeszes italok élvezetében ? Mikor volt utoljára beteg és ki nyújtott ez alkalommal orvosi vagy seborvosi segélyt ? Ki jelenleg a rendelő vagy házi orvosa és mióta ? Ki volt az ennekelőtte ? Einek-e szülei és mily idősek? Ha már nem élnének, mily korban és mily betegségben haltak mng ? Hány élő testvére van? Hánv haltel és mily betegségben ? Ajánlotta e már élete biztosítását valamelv más intézetnél, vagy a miénknél ? Mely intézetnél ajánlotta és mely összegre ? Rendes vagy felemelt dijak mellett fogadtatott el az ajánlata és mely összegre ? Rendes vagy feleméit dijak mellett fogadtatott el az ajánlata ? F.!utasittatott-e már valamelyik társaság által ? Melyiktől és mikor ? 1 la férjes nő nyújtja be az ajánlatot, terjeszsze elő az okot, miért nem ajánltatik a biztosítás férje életére ?