A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - A közlési kötelezettség az életbiztosításnál

A JOG tetüen szabályoztassanak, miért is a tervezetben a közgyűlésre vonatkozó jogszabályok legnagyobb részben imperativ termi szetüek és a szövetkezet alapszabályai szabad rendelkezési meg nem engedik. A 39. §. szerint a közgyűlést rendszerint az igazgatóság hívja össze. A 40. §. elrendeli, hogy a közgyűlés legalább évenkint egyszer s megtartása előtt legalább 8 nappal összehivas,sék. Az összehivás módja az alapszabályok rendelkezésének van fentartva, ami — tekintve a szövetkezetek működésének szűk helyi korlátait, — célszerű és helyes dolog. A közgyűlés tárgyai minden meghivásban kiteendök és érvényes határozat csakis a meghivásban felvett tárgyak felett hozható. Kivétel a halasztási indítvány, továbbá az igazgatóság és felügyelő bizottság felelősségre vonása vagy elmozdítása iránt tett indítvány. Az utóbbi intézkedést veszélyesnek tartjuk, mert a szövetkezet legfontosabb ügyeit kiteszi incidentalis intézkedéseknek, sőt gyakran csekély számú szövetkezeti tagok hatalmi aspirációinak összeesküvésszerü érvényesülését is lehetővé teszi. A közgyűlés határozatképességéhez a tagok egy negyedének jelenlétét kívánja a tervezet, határozatképtelenség folytán elhalasztott közgyűlésen még ennyi tag jelenléte sem szükséges, tehát a tagok egy nyolcada vagy még kisebb száma bármely közgyűlésen meglepetésszerűen előállhat az igazgatóság elmozdítását célzó inditványnyal és egyszersmind magához ragadhatja a szövetkezet vezetését. Nem kell bizonyítanunk, hogy már magában véve ily indítvány megtétele is elegendő a szövetkezet hitelének megrenditésére. Szükségtelen is ezen intézkedés, mert ha az igazgatóság, mely ellen ilyen indítvány beadatott, késlekednék az indítvány tárgyalására a közgyűlést egybehívni, a szövetkezet tagjai egy tizedrészének, vagy a. 41. §. értelmében az alapszabályokhoz képest ennél is kisebb számának kérelmére, az illetékes cégbíróság a közgyűlést egybehívja. A 42. §. szabályul állítja fel, hogy a közgyűlésen minden tagnak csak egy szavazata van, melynek gyakorlását az alapszabályok a szabályszerű befizetések teljesítéséhez kötik. Többszörös szavazati jog, maximálisan öt szavazat erejéig, csak korlátolt felelősségű szövetkezeteknél állapitható meg. Képviseleti jogot csak szövetkezeti tag gyakorolhat; egy tag több tagot nem képviselhet. A ÍB. §. a közgyűlés határozatképességéhez a tagok legalább egy negyedrészének jelenlétét kívánja, de e melleit megengedi, hogy az alapszabályok eltérően intézkedjenek. Ugy véljük, hogy a tervezet itt téves konstrukciót használ és nem azt fejezi ki, amit tulajdonkép mondani akar. Az indokolásból ugyanis azt látjuk, hogy a tervezet imperativ szabálynak célozza a tagok negyedrészének jelenlétét, mint a közgyűlés határozatképességének minimumát, ettől eltérést az alapszabályokban csak felfelé enged meg, a 43. §. első bekezdésének a tervezetben olvasható szövege szerint azonban az alapszabályok a minimumot felfelé és lefelé egyaránt eltérően szabályozhatják. A helyes szövegezés igy szólna: «amennyiben az alapszabályok a tagok nagyobb számának jelenlétét nem követélik, a közgyűlés határozatképes, ha azon személyesen vagy képviselve legalább a tagok negyedrésze jelent meg» A 44. §. szerint rendszerint a közgyűlés határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza; kivételeket a törvény állapit meg, de az alapszabályok is állithatnak fel. Nóvum az, hogy a tervezet szavazategyenlőség esetén a döntésről gondoskodik akként, hogy azt rendszerint az elnökre, választásoknál sorshúzásra bizza. A í-5. §. azon tárgyakat állapítja meg, melyek felett minden esetben a közgyűlés határoz. Az alapszabálymódosításhoz, amennyiben oly intézkedésekre vonatkozik, melyek a tervezetből vétettek át, az összes tagok 2/3-ának beleegyezése kívántatik ; az üzletrészek vagy befizetések felemeléséhez, valamint a tagok felelősségének megváltoztatásához pedig az összes tagok 3 4 részének kell hozzájárulnia. A 46. §. elrendelj hogy a közgyűlésről jegyzőkönyv vétessék fel, melybe a jelenlevők nevei és az általuk képviselt üzletrészek száma felveendő. A jegyzőkönyvet az elnök és két jelenlevő tag hitelesiti; ezen intézkedés a K. T. megfelelő 180. § ában hiányzik. Az igazgatóság a közgyűlési jegyzőkönyvet az illetékes cégbíróságnak haladéktalanul bemutatni tartozik. A 47. §. nevezetes reformot tartalmaz. A kereskedelmi törvény az igazgatóságot kötelezte, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvét a cégbíróságnak bemutassa; de arról nem intézkedett,' hogy a cégbíróság a közgyűlési jegyzőkönyvvel mit csináljon. A rendes gyakorlat az volt, hogy a közgyűlés jegyzőkönyve érdemleges vizsgálat nélkül irattárba tétetett; a közgyűlésen esetleg történt alaki vagy anyagi jogsérelmek orvoslása pedig a részvényesek kereseti jogának érvényesítésére bízatott. A tervezet szerint a cégbíróság a közgyűlés jegyzőkönyvét haladéktalanul megvizsgálni tartozik és aszerint, amint törvénynyel vagy alapszabályival ellenkező határozatot talál vagy a közgyűlés szabályellenes összehívását megállapítja vagy az egyes határozatot, vagy pedig a közgyűlés összes határozatait 15 nap alatt megsemmisíti s a szövetkezetet uj, szabályszerű határozat hozatalára utasítja. A cégbíróság ezen végzése ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye. A cégbíróságnak ezen ellenőrző kötelességén felül, a tervezet 48. §-a a szövetkezet minden egyes tagjának megadja az ellenőrzés jogát azzal, hogy bármely tag a közgyűlés megtartásától számított 15 napon belül kérelmezheti a cégbíróságnál a törvény- vagy alapszabályellenes határozat megsemmisítését. A szövetkezeti tag egyéni jogsérelmeinek, melyeket alapszabály- vagy törvényellenes közgyűlési határozat által. szenved, a tervezet -szerint is kereset vagy kifogás a rcmediuma. A kereseti idő elévülése tekintetében a tervezet szintén újítást tartalmaz, az eddig alkalmazott civilis elévülési időt 3 évre korlátozza. A tervezet 49. §-a a közgyűlési határozatoknak a cégjegyzékbe történő bevezetéséről és azok közzétételéről a K. J . 181. §-ával azonos módon rendelkezik. (Folytatása következik.| A közlési kötelezettség az életbiztosításnál ) Irta GELLÉR SAMU dr., pécsi ügyvéd. I. Miként a kárbiztosit ásnál, ugy az életbiztosításnál is szükséges, hogy a biztosító a veszély körülményei iránt, melyek az egyén egészségi viszonyait és tökegyüjtési erejét befolyásolhatják, kellő tájékozást szerezhessen. A statisztikai adatok, melyek a veszély bekövetkezésének mérve tekintetében az életbiztosításnál zsinórmértékül szolgálnak, sokkal pontosabbak, mint más bizt. ágaknál. Mindazonáltal ezen általánosságban feldolgozott statisztikai anyag még nem elegendő az életbiztositóra nézve, miért is azon körülmény, hogy esetenkint a biztosítandó személyt, egyénileg, mint tárgyilag vett kockázatot az egyes kockázati csoportokba besorozhassa, megköveteli ennél a bizt. ágnál is, hogy a biztosított a veszélykörülmények kiderithetése céljából közléseket tegyen. Az élelbiztositásnál is fennáll tehát a biztosított fél közlési kötelezettsége. Az élctbiztositásnál a veszély nem bír mind ugyanazon ismérvekkel, mint a kárbiztositásnál. Az életbiztosítás célja a halál által előállható gazdasági hátrányok elhárítása. A halál azonban szorosan véve nem is volna veszélykörülménynek tikinthetö. Bekövetkezése minden egyénre bizonyos. Nem olyan természetű, mint a kárbiztositásnál a kárveszély, mely számos egyént fenyeget, de csak egyeseket ér, hanem olyan esemény, mely mindenkit fenyeget és mindenkit el is ér. A kárbiztositásnál egyáltalán bizonytalan a károsító esemény bekövetkezése. B'zonytalan, hogy ha bekövetkezik, mely tárgyat sújtja. Ellenben az életbiztosításnál a károsító esemény bekövetkezés-. bizonyos, csak bekövetkezésének időpontja bizonytalan. Tapasztalati tény, hogy minden ember meghal. Csak az nem bizonyos, hogy mikor. így nem tudható, hogy mikor semmisül meg az egyén tőkeképző ereje. Arra való tehát az életbiztosítás, hogy az egyén tőkeképző erejének megsemmisülése folytán beálló hátrányt egy nagyobb személyi kör (szövetkezet), vagy azt helyettesítő személy (biztosító részvénytársaság) gazdasági erejének felhasználásával ellensúlyozza. Az életbiztosításnál a veszélykörülmények számítási alapját az emberi élet, illetve az ezt befolyásoló belső és külső körülmények képezik. Ennélfogva a közlések rendszerint azon személy kor- és hivatásának viszonyaira vonatkoznak, melyekből a biztosító hozzávetőleg, támaszkodva statisztikai és egyéb tapasztalati adataira, képes kockázatát megbecsülni. A közlések az életbiztosításnál lényegileg arra irányulnak, hogy a biztosító kellő képet alkothasson magának arról, vájjon nem forognak-e fenn oly körülmények, melyek a technikai alapok figyelembevételével arra indítják, hogy a közlésre kötelezett ajánlatát visszautasítsa.2) Az életbiztosítás első korszakaiban a biztosítók a kockázatok megbecslése tekintetében tisztán a statisztikai, illetve a halandósági táblázatok adataira támaszkodtak. Midőn azonban azt tapasztalták, hogy a gyakorlati életbiztositás eredményei az előzetesen megállapított statisztikai és a halandósági táblázatok adataitól lényeges eltéréseket mutatnak és hogy az emberi életet leglényegesebben az egészségi állapot ') Mutatvány szerzőnek «A biztosítási jog kézikönyven cimü legközelebb megjelenő munkájából. ») V. ö. Hinrichs 3^3. és k. í.