A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - Az örökösödési eljárás 71 . §-áról - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Hetedik közlemény

Huszonharmadik évfolyam. szeptember 18. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAK ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ ICAZSÁGL'GY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « —6 « Egész « ... 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TVRTALOM: Az örökösödési eljárás 71. g-áról Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — A közlési kötelezettség az c lutbiztositásnál. Irta Gellér Samu dr., pécsi ügyvéd. — Külföld i Német jogászgyülés* — Irodalom (Ö d ö n fi Miksa dr : Sajtóeljárásunk és annak fejlődései — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az örökösödési eljárás 71. £-áról. Irta HAMAR GYULA szakolcai járásbiró. Az örökösödési eljárás 71. $-a értelmében a hagyaték tárgyalásának befejeztével, ha kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy van érdekelve : a kir. közjegyző az összes iratokat az illetékes gyámhatósághoz teszi át. A kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy érdekeltsége a hagyatéki ügyben többféle lehet. Mivel a fentebb hivatkozott törvény §. csak általánosságban jelzi az érdekeltséget, akadnak gyámhatóságok, melyek a Jj-t ugy értelmezik, hogy a hagyaték átadása előtt, ha kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy akármily minőségben van érdekelve, — tehát akár hagyományos minőségben is — a hagyatéki iratok átadás előtt hozzá teendők át. Egy esetben egy r. kath. lelkész hagyatékát tárgyalta a kir. közjegyző, s mert látta, hogy az elhalt lelkész egy kir. közjegyző által készített végrendeletet hagyott hátra, s hogy köteles részre jogosito t nincs, habár a rokonsághoz tartozó hagyományosok közt kiskorú is volt, a hagyatéki iratokat egyenesen a jbirósághoz tette át. A jbiróság sem találta szükségesnek az iratokat a gyámhatósághoz áttenni, enélkül adta át a hagyatékot. A gyámhatóság törvényellenesnek találta a bíróság ezen eljárását mert «a 71. szerint, ha a hagyatéki ügyben kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy van érdekelve, a kir. körjegyző az iratokat a gyámhatósághoz tartozik áttenni. Az érdekeltség kétségtelenül akkor is fennáll, ha a kiskorú nem örökös, de hagyományos, ezt kétségtelenné teszi a törvény 53. §-a, mely rá utal a fent hivatkozott 71. §-ra.» Mivel a gyakorlatban a felsorolt esethez hasonló nem ritkán fordul elő, a kérdés megvitatása talán nem lesz érdektelen. A gyámhatóság fentebb idézett véleményét nem osztom, s hogy a járásbíróság a felhozott esetben helyesen járt el, azt az alábbiakban kisértem meg igazolni. Az 53. íj-ra való hivatkozás nemcsak hogy nem támogatja a gyámhatóság véleményét, de éppen ellenkezőleg megdönti azt, mert 2-dik bekezdésében arról rendelkezik, hogy a hagyatéki tárgyalás határnapjáról mely hatóság értesítendő. Talán fölösleges bővebben magyarázni, hogy amit a gyámhatóság a fent irt esetben kiván, s amit a törvény ezen szakaszban előir, nem ugyanaz. De a 3-dik bekezdés még világosabban rendelkezik, kimondván, hogy ha az örökhagyó olyan végintézkedés hátrahagyásával halt el, melyben egész hagyatékáról intézkedik, — mint a felhozott esetben is — a köteles részre nem jogosított törvényes örökösök csak akkor idézendők meg, ha nyilvánvaló, hogy a végrendelet a törvényszabta alaki kellékekkel nincs ellátva, vagy ha a törvényes örökösök vannak az örökség birtokában, vagy ha ezek örökösödési igényüket bejelentették. Ha tehát oly hagyatékot tárgyal a kir. közjegyző, melyről az örökhagyó végrendeletében intézkedett, s a végrendelet törvényszabta alaki kellékekkel bir, a köteles részre nem jogosított törvényes örökösöket meg sem idézi, azok értesítést sem sem kapnak. Természetes, hogy — ha kiskorú lenne, ezek közt — az árvaszék sem. Ha a hagyományosok közt kiskorú lenne, a kir. közjegyző a hagyatéki tárgyalás határnapjairól értesiti a gyámhatóságot, Lapunk mai száma de az iratokat nem terjeszti be hozzá, mert hiszen a gyámhatóságoknak a kiskorú hagyományosok érdekében csak annyi a teendője, hogy tudomásul veszi azt, hogy az örökhagyó a kiskorúnak mit hagyományozott, s ellenőrzi, hogy a bíróság a 82. §-ban előirt biztosítási intézkedéseket megtette-e ? A 82. §. harmadik bekezdése világosan megjelöli, hogy a hagyományos érdekében mit köteles a bíróság tenni, és még azon esetben sem rendeli az árvaszék meghallgatását, ha a hagyományos igénye veszélyeztetettnek mutatkoznék. A kiskorú hagyományok veszélyezett igényét a bíróság fennforgó körülmények méltatásával belátása szerint fogja megvédeni, anélkül, hogy a gyámhatóság véleményét kikérné. Ha ily esetben is a gyámhatóság meghallgatása lenne szükséges, akkor a 82. iJ-ban az ki lenne emelve. Mindezektől eltekintve kérdem, hogy mily gyakorlati jelentősége lenne annak, hogy oly hagyatéki ügyekben, hol az összes örökösök önjoguak, s hol törvényszabta alaki kellékekkel ellátott végrendelet maradt, az összes iratok — csak azért, mert kiskorú hagyományos van — az árvaszékhez tétessenek át. Hiszen a dolog természete mutatja, hogy az árvaszék egyebet nem tehet, minthogy tudomásul veszi a hagyományt. Azt vissza nem utasíthatja, s a biztosítási intézkedéseket a 82. értelmében a bíróság által végezteti. Már pedig ennek a teendőnek elvégzéséhez az összes iratokra nincs szükség, elég hozzá a hagyaték-átadó végzés és a végrendelet másolata. Az örökösök a legtöbb esetben — ugy a fentebb ismertetettben is — azt kívánják, hogy a hagyatéki ügy mielőbb véglegesittessék, hogy kiki a neki jutott részt megkaphassa. Legkevésbé sem felel meg ennek az érdeknek az, ha a bíróság ily ügyekben ahelyett, hogy a hagyatékot átadná, az összes iratokat a gyámhatóságokhoz teszi át, honnan azok esetleg azzal a megkereséssel küldetnek vissza, hogy a kiskorú hagyományok születési bizonyítványa, haláleset-felvételi iv és leltár második példánya pótlólag szereztessenek be. Igaz, hogy a 71-ik í; csupán érdekelt személyt emlit. Igaz, hogy ez a fogalom vagyoni tag, de éppen azért nem [ehet ezt ugy értelmezni, mint értelmezte az árvaszék a fent idézett esetben, mert akkor az 53. §-ban jelzett esetekben is a hagyaték-átadása előtt az iratok a gyámhatósághoz lennének beterjesztendők. Már pedig ezt maga az árvaszék sem kívánja. Ily értelmezés mellett az örökösödési és hagyományi bizonyítvány kiadásának esete is megritkulna. Mert ha az örökhagyó, kinek köteles részre jogosított örökösei mind önjoguak, törvényszabta alaki kellékekkel ellátott végrendeletet hagyott hátra, melyben egy kiskorúnak valami hagyományt juttat, a bíróság hivatalból benne kénytelen az eljárást megindítani. Ez meg már éppen nem felelne meg az önjogu örökösök érdekeinek, de nem felelne meg a törv. 2. §-ának sem, mely hagyományost nem is emlit. Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. • y (Hetedik közlemény.*! A javaslat harmadik fejezete a szövetkezet közgyűlésére vonatkozó jogszabályokat tartalmazza. A kereskedelmi törvényből ezen rendelkezések teljesen hiányoznak; a szövetkezet közgyűlésére a K. T. 240. §-a egyszerűen kiterjeszti a részvénytársaságok közgyűlésére megállapított jogszabályokat. A kereskedelmi törvény ezen hiánya a gyakorlatban számtalan controversiát és helytelen eljárást szült, ezért szükséget pótol a tervezet, mikor a szövetkezeti kögyülés rendjét részletes és kimerítő rendelkezésekkel a szövetkezetek természetének és céljainak megfelelően szabályozza. A tervezet igen helyesen szem előtt tartja azon elvet, hogy a szövetkezet tagjainak összességét illetőleg, a közgyűlésen gyakorolt jogok lehetőleg egyön*) Előző közlemény a 37. számban. 12 oldalra terjed.