A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 37. szám - A törvénytelen gyermekek családi állása és öröklési joga a Tervezetben

254 A JOG az előkészítő eljárás folyamatban volna olyképpen, hogy a felebbezési biróságtól beérkezeti határozat után az érdemleges tárgyalásra nyomban rövid időre határnap tűzetnék ki. Hogy ez a felfogás nem valami korcsszülemény, azl igazolja a javaslat álláspontja is, mely e nézet felé hajlik, midőn kimondja, hogy a bíróság a kifogások elvetése esetében a törvényszéki eljárásban az ellenfél kérelmére tartozik a határozat jogerőre emelkedésére való tekintet nélkül az eljárás folytatását elrendelni. Ebből az interpretativ logika szabályai szerint következik, hogy a kifogások tárgyában hozott határozat a per érdemétől elkülönitye, külön felebbezés tárgyát képezheti, melyet azonban az ellenfél illusoriussá tehet az által, hogy az érdemleges tárgyalásnak elrendelését kérheti, aminek folytán az elérni célzott előnyök csak részben érvényesülnek, mert megeshetik, hogy az érdemleges tárgyalások során fog a felebbezési bíróság a pergátló kifogásoknak helyt adni és ezzel a már megtartott érdemleges tárgyalások hatályukat vesztik, ezenfelül az eljárás hiábavaló költségeket eredményezett. Lehetséges, hogy már egy költséges szemle vagy más ily természetű eljárás volt foganatba véve, midőn csak egyszerre leérkezik a felebbezési bíróság megváltoztató határozata. Legalább is ily értelemben kell interpretálni a javaslat ezen intézkedését, olyképen t. i., hogy párhuzamos eljárás válik lehetségessé, a felebbezési bíróság ugyanis a kifogások tárgyában hozott ítélet ellen beadott felebbezés tárgyában fog határozni, mig az első bíróság előtt az érdemleges tárgyalás lesz folyamatban. Ez tehát a caesurának nem következetes keresztülvitele. A járásbirósági eljárásban pedig a javaslat egyáltalában nem érvényesiti a caesurát, pedig ez előadott célszerűségi szempontok ott is csak olyan mérvben tolulnak elő, mint a törvényszéki eljárásban. Sőt a sommás eljárás eddigi gyakorlata tanúsítja, hogy a caesura önkénytelenül is befészkelte magát oda, mert nagyforgalmu járásbíróságoknál láthatjuk, hogy ha az alperes érdemi tárgyalásba bocsátkozik, ez az első határnapon nem ejtetik meg, hanem a biró kénytelen e végből ujabb határnapot kitűzni. Az előadott szempontok javasolják tehát, hogy a caesura a járásbirósági eljárásban is megvalósítandó volna, természetesen az előkészítő eljárás mellőzésével, és csakis oly mérvben, hogy a pergátló kifogások tárgyában hozott határozat külön felebbezés tárgyát képezhetné és ennek eldöntéséig a per érdemi szaka függőben maradna, egyébként pedig az eljárás semmiben sem külömböznék a maitól. Azon csekély hátrányért, mely a caesura merev szétválasztásából eredne, nem áldozhatjuk fel az ezzel járó és jelentékeny túlsúlyban levő előnyöket. Mindazonáltal, ha fejtegetésenunem is hordja magán a csalhatatlanság dogmájának bélyegét, de korszakos átalakítások küszöbén állva, időszerűnek tartom a javaslat eme fontos megvitatását. A törvénytelen gyermekek családi állása és öröklési joga a Tervezetben. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ di\, jhir. aljegyző Tenkcn. A Tervezet a törvénytelen gyermek és apja között sem családi, sem öröklési kapcsolatot nem létesített, és ezen álláspontját egyrészt a házasság inté?ményének védelmével, másrészt az atyától való leszármazás bizonytalan voltával indokolja. Ezen éivek gyöngék, általában tan hatatlanok és legfeljebb az esetek kisebb részére alkalmazhatók. De lássuk először is a családi kapcsolat kérdését. A T. 343. £-ában kijelenti, hogy a törvénytelen gyermek anyjának és anyja rokonainak rokona. Ebben a felsorolásban implicite bennfoglaltatik, hogy nem rokona atyjának és annál kevésbbé atyja rokonainak. Lehetetlen észre nem venni azt a nagy ellenmondást, mely abban a tételben van, hogy «az atya gyermekének nem rokona». Vagy nem atyja, vagy ha atyja, nemcsak hogy rokona, de több mint rokon gyermekével szemben Ezt a nagy és meg nem magyarázható ellenmondást a T. elkerülhette volna, éspedig legkönnyebben az által, hogy az apaság kimondását oly esetekre szorította volna, mikor ahhoz kétség nem férhet, hol a kapcsolat szoros és hol a családba fogadásnak semmi akadálya nincs, de ilyen esetekben aztán az apaság összes természetes következményei levonandók lennének. Mig más esetekben, hol a kapcsolat laza és az apai leszármazáshoz kétség fér, az apaság kimondása felesleges,— lehetne az anyával közösülőt a közösülés alapján is kötelezni arra, hogy az anya szülési és ápolási költségeit fedezze és a gyermek eltartásához bizonyos ideig hozzájáruljon. Nem szükséges a vérségi kapcsolat elvét dogmaként elfogadni és az apaság megállapításából vonni le minden köte'ezettségct, mert egy elmélet egyoldalú alkalmazása ily önmagában ellenmondó tételre vezet, hogy: «az apa gyermekének nem rokona». De sajnos, a német theoria ólomsulyként nehezedik törvényhozásunkra és nem merünk attól egy hajszálnyira sem eltérni. A törvénytelen gyermek és apja közti családi kapcsolat megtagadásának következménye, hogy a Tervezet szerint a törvénytelen gyermek természetes apja után a törvényi öröklésből is ki van zárva Ez ugyan csak implicite foglaltatik a Tervezetben, mert az 1804. §. szerint: «örökös első sorban az örökhagyó gyermeken és «töbtj gyermek egyenlő részben örököl*, e kifejezésekben a törvényi öröklés nincs a törvényes gyermekekre szorítva, mindamellett kétségtelen, hogy a T. a törvénytelen gyermekeket atyjuk után törvényes öröklési jogokban részeltetni nem akarta és pedig ugyanazon okból, amelyek miatt a családi jogokból kizárta. Ez okok azonban itt még kevésbé állják meg helyűket, mint a családi állás tekintetében. A kapcsolat laza volta áll az esetek egy részére, de az esetek más és hazánkban talán nagyobb részére egyáltalában nem áll. A vadházasságban élő apa és természetes gyermeke között a kapcsolat ép oly szoros, mint a törvényes gyermek és szülője közt. Az apaság bizonytalanságával is csak az esetek kisebb részében lehet érvelni. Az elismerés eseteiben az apaság nem lehet kétséges, ide értve az elismerés összes, tehát közokiratban, anyakönyvvezető vagy bíróság előtti kifejezett, úgyszintén a házasságon kívüli együttélés által történt liallgatólagos elismerés eseteit, megjegyezvén, hogy a fogamzási idő alatt történt közösülés elismerése még nem tekintendő a gyermek elismerésének. Az apaság ezekben az esetekben bírói megállapításra nem szorul, mihelyt azonban az apaság birói megállapításra szorul, az már kétséges, éspedig nagyon is kétes; mert nemcsak az apaság, de legtöbb esetben az apaságra következtető vélelem fennforgása is ingatag alapon nyugszik. Gyakorlatban működő jogászok nap mint nap látjuk, hogy a legtöbb esetben mily ingatag alapon nyugszik az apaság birói megállapítása. A közösülésre ténytanuk a dolog természetéből folyólag a legritkább esetben vannak; igy tehát a bíróság, hogy az apasági keresetek legnagyobb része eredménytelen ne legyen, de már a dolog természetéből folyólag is kénytelen megelégedni a <tbisalmas együttlét* bizonyításával, amelyhez a bizonyítékok kiegészítéseként járul felperes, t. i. az anya esküje. A súlypont tehát az anya esküjén van, természetes, hogy családi és öröklési jogvisszonyokat ily ingatag alapon szerezni nem lehet. Azért tarthatatlan azon túlzó radikálisok álláspontja, kik figyelembe nem véve egyrészt a szülők, másrészt az apa és gyermeke közötti kapcsolat szorosabb, vagy lazább voltát, az apa és törvénytelen gyermeke között fennforgó jogvisszonyok tekintetében a minden áron való egyenlősítést sürgetik. De épp oly gyönge a házasság-védelmével való érvelés. A házasság és a család intézményének védelme nem kívánja meg azt, hogy a törvénytelen gyermeket az öröklésben a legtávolabbi oldalrokon, sőt a kincstár is megelőzze. A család intézményének védelme legfeljebb csak annyit kiván meg, hogy a törvénytelen gyermek a törvényessel min" egyenlő igényű fél ne konkurráljon. MateríaKter véve a dolgot, a T. álláspontja igen közel áll ahhoz, hogy a törvénytelen gyermekeknek természetes apjuk után általában törvényes örökjogot, nb. kötelesrészt adjon. A 353. §. második bekezdése ugyanis a törvénytelen gyermekeknek apjuk hagyatékából kötelesrészhez ad igényt. A különbség csak az, hogy a kötelesrész és tartásdíj között a választás joga az örökösöket illeti, mig törvényes öröklési kapcsolat létesítése esetén a választás a törvénytelen gyermeket illetné meg. A 353. S. rendelkezéséből, de az egész intézkedés szelleméből kitetszik, hogy törvényi öröklési kapcsolat létesítésének formai és nem anyagi akadályai vannak. A T. az anyagiak terén egyáltalában nem fukarkodik, sőt inkább azt lehet mondani, hogy a természetes apa rovására és ezáltal közvetve az apa törvényes családja rovására is túlságosan bőkezű a törvénytelen gyermekek érdekében, de a T. ugylátszik az intézkedés anyagi hatását kevésbbé fontosnak tartja, mint azt, hogy az elv t. i. hogy a törvénytelen gyermek és apja között sem családi, sem öröklési, hanem' csakis kötelmi jellegű viszony' létezik, mely szerint az apa gyermekének quasi hitelezője, csorbát ne szenvedjen, itt is a német theoria áldatlan presszióját átérezzük. Oda konkludálok tehát, hogy a törvénytelen gyermekek azon csoportjának, kiknél az apaság bizonyos t. i. az elismerés fentebb emiitett esetében, ide értve a vadházasságból származó gyermeket is — apjuk hagyatékában törvényi öröklési jog volna adandó, a törvényes gyermekek érdekében tett azon megszorítással, hogy ha törvénytelen gyermek törvényessel konkurrál, előbbit csak kötelesrész illesse meg. Talán mon-