A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 3. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG 21 neniis két külömböző hivatás, szépen összeegyeztethető e két működés, mely mindkettő minden izében ügyvédi működés. Példa erre a sok közt Gladstone, a kitűnő népszónok és későbbi pénzügyminiszter. Sajnos azonban, hogy nálunk az ügyvéd tanácsadási működése igen kis mértékben vétetik igénybe s sokszor a legnagyobb horderejű ügyekben is a felek maguk folytatják a tranzakciókat Pedig ha az ügyvédi tanács még a legkisebb ügyekben is igénybe vétetnék, igen sok per elmaradna és a felek igen sok kellemetlenségtől és költségtől megkímélnék magukat. Nálunk az ügyek legnagyobb része per alakjában kerül az ügyvéd kezébe, amikor már az egyéni érdekek kiegyenlítése nem egészen az ügyvéden múlik Soknt vitatott kérdés, hogy mi az ügyvédi ethika a bűnügyi védelemben és különösen, hogy szabad-e az ügyvédnek a felmentés mellett pla'diroznia, ha tudomása van a vádlott bűnösségéről vagy arról egyébként meg van győződve ? Hosszú és nagy küzdelem kellett ahho.-, hogy a védelem szentséges joga elismertessék. Még Angolországban is, az egyén: szabadság e par excellence országában is hosszú idő kellett aiihoz. hogy a nagy bűntettesek védelmét ügyvédek láthatták el és eleinte csak egyes jogi kérdésekhez szólhatott a védő, mely vitás jogi kérdéseket a bíróság belátása szerint állapilotta meg. Hazánkban is a legújabb időkig a védő csak az úgynevezett végtárgyaláson kezdte működését, addig a vádlott teljesen védtelenül s magára hagyatva volt. Ui bűnvádi perrendtartásunk a nyomozat és vizsgálat eddig légmentesen elzárt kapuit a védelemnek megnyitotta ugyan, de annyi kautelával vette körű! hogy a védő ma is e tekintetben a nyomozó közeg, az ügyész és a vizsgálóbíró jó akaratától függ. A bűnügyi védelem etnikai alapját megtaláljuk abban a lét feletti filozófiai elmélyedésben és magunkbaszállásban, hogy a bűnös cselekmény csak a földön és csak az emberi társa ságban létezik és aki megalkotta a fényes égboltozatot, melynek nem egy fénylő pontja bizonyára egy egész világot rejt magában, ugyanavval a kétes szeretettel és avval a rendithetetlen gyűlölettel, amely e földön uralkodik ; aki a virágot illattal látta el és aki gondoskodott arról, hogy az utolsó bélféreg még évezredek múlva is fenmaradjon, ugyannak akarnia kellett a bűnös cselekményt is. Valamint a halál az élethez tartozik, éppúgy tartozik a bűnözés is az élethez és bűntettesek voltak mindig és lesznek mindig, ameddig az emberiség fennáll. Halálbüntetés mindenkor és mindenütt volt és gyilkos mégis mindenkor és mindenütt volt és 'esz. A létnek egy sajátszerű törvényszerűsége megnyilatkozik itt is, ez a sok titkok egyike, melyet megérteni nem, csak érezni lehet. Az egységesítő filozófiai gondolkodáson alapuló ez a tisztultabb felfogás, az ujabb szociológiai tanoknak átértése, mely a bűntettesben mást lát, mint a skolasztika vagy a dogma, alapja és lényege a bűnügyi védelemnek, alapja és lényege a védő eth.kájának és védbástyája annak, hogy a védő magasztos hivatása és működése a köznapi gondolkodás és selejtes felfogás által be nem szennyezhető. Ha már a társadalmi együttlét és a társadalmi rend büntetőjog nélkül fenn nem tartható, az állam büntető hatalmának gyakorlása csakis a teljes és szabad védelem egyensulyositásában lesz megnyugtató. Minden nagy gondolkodó, kinek érző szive is volt. a bűntettes iránt c-ak szánalommal és részvéttel volt eltelve és e nagy gondolkodók lankadatlan munkásságának köszönhető az a kétségtelen haladás, melyet az emberiség a büntető igazságszolgáltatás terén a mar napig tett. A haladás gondolata pedig talán sohasem a büntető hatalom birtokosartól vagy kezelőitől indult ki. J. Paul: Gesammelte Aufsa/ze cimü munkájában azt mondja : «Wer Rügen und Strafen mit einem Gefühle austherlt, als bekomme er sie selber, der kann seiner Gerechtigkeit versichert sein und einer schönen Erhebung.B (Aki büntetést ás fenyítést avval az érzéssel szab ki, mintha azt neki kellene elszenvednie, az biztos lehet eljárásának igazságossága, valamint fenkölt gondolkodása felől.) A büntető hatalom kezelői sokszor nemigen töprengenek azon, hogy néhány hónappal vagy évvel többet vagy kevesebbet adjanak-e az elítéltnek, pedig ha J. Paulnak fenti mondását megszívlelnék, nem fordulnának elő az éppen nem megnyugtató ítéletek. A védő tehát nem elégedhetik meg azzal, hogy a vádlott felmentése érdekében minden lehetőt megtett, hanem törekednie kell, hogy a büntetés kiszabásánál J. Paul felfogásának szelleme érvényesüljön, mert a büntetési tétel tekintetében igazságtalan Ítélet, az ártatlant elitélő ítélettel lényegében ugyanazonos. Különben J. Paulnak a büntető hatalom gyakorlatának ethikájára vonatkozó fenti kijelentésében foglalt tisztultabb felfogásra — mely egyszersmind a bűnügyi védelem ethikáját is megvilágítja — már Szt. István királyunk törvényeiben is akadunk, ki Decretum-ának I. könyvében fiának, Szt. Imre hercegnek az uralkodásra nézve tanácsokat ad és az V. fejezet 3. §-ában a következőket mondja : Quotiescunque fili charissime ! causa digna iudicari ad te venerit vei aliquis sententiae reus, noli impatienter portare vei cum iuramento firmare. illum punire; quod instabilé et fragile -jsse debet. . . .» (Kedves fiam! Valahányszor valamely ítéletet érdemlő ügy vagy valaki jő te I elédbe, akinek főbenjáró dolga van, légy türelmes hozzá és ne esküdözzél, hogy megbünteted őt. ez gyarlóság lenne és erőtlen szó . . . ). Az 5. §-ban pedig ekként tanítja fiát: «Quando autem aliquid, quod tuae convenit ad iudicandum dignitatis tibi venerit, cum patientia, misericordia sive miserantia hoc judica. ut tua corona laudabilis sit et decora.» (Amikor pedig a te méltóságodhoz illendő dologban adatik Ítélned, itélj békességes tűréssel, szánakozással, irgalom szerint, hogy legyen dicséret és tisztesség a te koronádnak.) Igazán felséges tanítás, telve altruizmussal; mely a bűnügyi védelem ethikájának őstorrását képezi. Mi magyarok büszkék lehetünk Corpus jurisunk e helyére I (Folytatása következik.) Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. V (Folytatás.)* XIII. fejezet. A vádtanács. A modern büntető-jogtudomány már a század elején azon vezéreszmétől lévén áthatva, hogy a terheltet a bünper minden stádiumában kímélni kell bűnösségének megállapításáig, j annyira, amennyire a köz- és igazságszolgáltatási érdek sérelme nélkül lehet: a vádstádiumot helyezte a vizsgálat és főtárgyalás közé, hogy a vádlottak padjára vádlottként csak az I legyen állítható, kire egy társasbiróság már megállapította, hogy elegendő gyanuok van arra, hogy vád alá helyeztessék. Ezen szempontnak ugyan a sajtóeljárásban kevés értéke van, mert a legritkább esetben diffamáló : sajtóbüntett vagy vétség miatt a vádlottak padjára kerülni; mindamellett fontos azért, ' mert ha a vád egy előzetes kérdés által eldönthető, az egyik vagy másik félnek sokszor kellemetlen tényállás nem kerül a | nagyobb nyilvánossággal egybekötött főtárgyalás, vagy pláne j esküdtbíróság elé. Sőt még ez esetben az életbeléptetési törv. | 20. §-a értelmében a felek az iránt is biztosak, hogy a sajtó I utján nem lesz ügyük nyilvánosságra hozva. Ezen közbeeső hatóságot a büntető-jogtudomány vádtanácsnak nevezte el, melynek nyoma van már az 1843-ikr javaslatban s igy ment át az 1872 iki javaslatba; rences szervezetet és hatáskört azonban az 1896. évi XXXIII. t-c.-ben nyert. A vádtanácsnak kettős szerepe van a bpts-ban. Először ellenőrző és felebbviteli hatéság a vizsgálat stádiumában előforduló összes kérdésekben ; másodszor döntő hatóság a vádaláhelyezés kérdésében és pedig azon esetekben, midőn vád alá helyezi vádlottat, vagy ujabb nyomozatot, vizsgálatot vagy pedig áttételt mon ki, e kérdésekben felebbvittl kizárásával I mondja ki határozatát. A vádrendszer tekintetében ismét kétj féle rendszerrel találkozunk a büntetőjogtudományban, u. m. a I kötelező és fakultatív vádaláhelyezési rendszerrel. Első esetben vádaláhelyezés nélkül nem kerülhet a vádlottak padjára senki sem, utóbbi esetben bizonyos esetekben ige.i. Nálunk fakultatív vádaláhelyezési rendszert hozott be az uj bpts., azon indokolással, hogy nem szükséges az ügy eldöntését a vád stádiumával késleltetni akkor, ha vádlott ezt nem kívánja, sőt legfőbb I óhaja az ügy gyorsabb befejezése. Ha nincs vádhatározat, akkor közvetlen idézéssel tűzetik ki a főtárgyalás. Ennek sajtóügyben csak beismerés alapján van helye s csakis öt évjn alul szabadságvesztéssel büntetendő sajtóvétségeknél, ha a tényállás teljesen tisztába volt. a vizsgálat stádiumába hozva ás pedig a bprts. 572. §-ának utolsó pontja értelmében ez esetekben is csak a szerző ellen. A gyakorlatban legritkább esetekben fordul elő sajtóügyben közve1len idézés. A vádtanács működésére nézve a bprts-nak a nyomtatvány utján elkövetett ügyekben követendő eljárást szabályozó XXX. fejezete az eljárást illetőleg következő rendelkezéseket tartalmazza : 569. §. A vizsgálóbíró intézkedése ellen megengedett panasz és felfolyarnodás felett, annak a törvényszéknek vádianácsa határoz, mely mellett a vizsgálóbíró mú'xödik. Ellenben a vizsgálat folytatása vagy kiegészítése tekintetében, ha erre nézve a vádló és a vizsgálóbíró közt nézeteitérés van, *) Előző közlemény a 2. számban.