A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 36. szám - A magániditvány intézményének reformjához

A JOG 247 A Kúria ezen törvényértelmezése, illetve alkalmazása, szerény nézetem szerint, alaptalan. Az osztr. ptkv. 904. § a ugyanis, nem azt a vélelmet állapítja meg, hogy a szerződés lehetőség szerint teljesitendő, mert a 904. azt mondja, hogy v.ha a szerződés teljesítésére vizonyos idő nem határoztatott, az tüstént, azaz szükségtelen haladék nélkül követelhető.* A «tüstént» és «haladék nélkül» alatt rendesen «azonnal» lévén értendő, kétségtelen, hogy alperes a ptkv. 904. §-a szerint helyesen járt el, amidőn a szerződés teljesitését pár nap alatt eszközölni követelte. Az sem áll nézetem szerint, hogy alpereseknek a ptkv. 90í. fj-a szerint a teljesítési időnek méltányosság szerinti megállapítását a bíróságtól kellett volna kérni, mert ezt a 904. §. nem mondja. Az osztr. ptkv. első bekezdése a fenn hivatott mondatból áll. A második bekezdés már egészen más eseteket tárgyaz, mert azt mondja: «Ha a kötelezett a teljesítési időt önki nyere tartotta fenn, vagy az ő halálát kell bevárni és az örökösök ellen fordulni, vagy ha csupán személyes elörökithetlen kötelességről van szó, a teljesítési időt a biró által méltányosság szerint állapíttatni meg. Ez utóbbinak — mondja a U< >4. harmadik bekezdése, — van helye akkor is, midőn a kötelezett a teljesítést lehetőség vagy tehetőség szerint igérte.» Világos tehát, hogy a 90í. első esetében ha a teljesítési idő meg nem határoztatott, birói beavatkozásra szükség nincsen, ilyet a törvény elő nem ír és hogy ha a Kúria mégis a 904. íj. alapján mondta ki a birói beavatkozás szükségét, a törvényt helytelenül alkalmazta, mert a 904. §. a birói közbenjövetelt csak a 904. második és hatmadik bekezdésében irt esetben irja elő. De a dolog természetében is rejlik ez, mert mi lenne a forgalomból, ha a vevőnek oly esetben, midőn a teljesítésre idő kikötve nincsen, a felhívásra is késedelmes eladókkal szemben pert kezdeni kellene és várnia kellene, mig három fórum 2 év alatt megállapítja, hogy az eladónak az itélét jogerőre emelkedésétől számítva mikor kelljen a szerződést teljesíteni. Hiszen így az, aki gabonát, bútort, szántóföldet, szénát, szalmát, vagy, mint jelen esetben az arányosításnál, a külön kielégítési jogosultság éri'ényesitéséhez szükséges arány-részeket vess, két-három év múlva, talán az arányosítás befejezése után kellene, hogy átvegye a vétel tárgyát, — szépen járna. A Kúria óvatosságból bevette az indokokba, hogy a teljesítés tárgyánál fogva vélelmezendő, hogy a szerződés felperesek részéről lehetőség szerint teljesitendő. Hát ez különös. Az osztr. ptkv.-nek egyetlen oly §-a sincsen, mely ily vélelmet a teljesítés tárgyánál fogva állapitana meg, és ha volna, akkor a ptkv. alaposságánál és részletes voltánál fogva bizonyára felsorolva volnának azon tárgyak egyenként, melyek ily vélelemalapitásra képesek, és a ptkv. 904. ^-a sem tesz első bekezdésében ilyes megkülönböztetést. ; Most tehát a Kúrián a sor, hogy összeállítását adja ki j azon tárgyaknak, melyek a minőségüknél fogva ily vélelmet megállapítalak, mert különben óriási bizonytalanság jön létre és napirenden lesz az, hogyha valaki egy frakkot rendel télen, azt 2 év múlva nyáron fogja megkapni, vagy ha valaki egy bolt berendezését rendeli meg, ehhez 3 év múlva jut, esetleg hogy aki arány-részeket vesz, hogy 100 holdat összehozva, jutalékát külön kihasittassa, ezen részekhez akkor jut, mikor már az arányosítás reg befejeztetett. A Kúriának az osztr. ptkv. 919. §-ára való hivatkozása is téves, mert a 919. §. ezt mondja : «Ha az egyik íél a szerződést vagy éppen nem, vagy nem a kellő időben, kellő helyen vagy nem a kikötött módon teljesíti, a másik félnek, törvényben meghatározott eseteken vagy világos fenntartáson kívül, nem a szerződés megszüntetését, hanem csak annak pontos teljesitését és kártérítést követelni van joga.» Világos, hogy ezen nem vonatkozhatik a 904. i;-ban és különösen annak első bekezdésében irt esetre, mert mig a 919. §, általános szabályt állit fel és itt is ki veszi «a törvényben meghatározott eseteket)), a 904. §. speciális szabályt tartalmaz, mely speciális intézkedés csakis azon esetre szól, ha a teljesítésre bizonyos idő nem határoztatott meg. Kérdés lehet még csak az, hogy vájjon a 904. £. első bekezdésének esetében a «követeltethetik» szó alatt az értendő-e, hogy «per utjáno, birói «eljárás mellett» követeltethetik; és hogy vájjon, ha a kötelezett felhivatott a teljesítésre, de sem nem válaszolt, sem időt a teljesítésre nem kért, jogos és méltányos-e a jogosulttól azt kívánni, hogy a teljesítésért évekig pereljen, ha ehhez kedve nincsen, vagy ha erre szükség sincsen, <tmert időközben a tárgyat mástól beszerezte* ; és hogy vájjon nem-e jogosan teheti fel a jogosult vevő a felszólításra mit sem válaszoló és időt sem kérő eladóról, hogy ez a szerződéstől elállottnak kiván tekintetni1 Ezen kérdésekre a birói bölcs belátás nálunk annyiféleképpen határozhat, ahány bíróság véglegesen itélkezhetik; a józan ész, — a teljesítés bármely tárgyánál fogva, — azt fogja megállapítani, hogy ha a 904. §. első bek. esetén a vevő az eladót bizonyos időben leendő teljesítésre felhivta azzal, hogy nem teljesítés esetén eladó a szerződéstől elállottnak tekintendő és eladó se nem felel, sem időt nem kér, vevő a szerződést megszűntnek tekintheti. A magáninditvány intézményének reformjához. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. A magáninditvány intézményének ujabban sok, erős kritikusa jelentkezik az irodalom terén. Sokan, a ma anny ira divó «á tout prix» büntetni akarás táborából támadják ez intézményt, mert nézetük szerint útját állja a megérdemelt büntetés alkalmazásának, mások talán esetet vet fel, a melyben indítványom életrevalósága mind jobban és jobban kiderül. A nyolcvanas évek derekán boldogult szüleimmel a magyar tengerpart egyik látogatott fürdőhelyén töltöttem nyári szünidőmet, amikor egy (a nevét kíméletből nem említem) kellemes megjelenésű 30— 35 éves férfi nyilvánította ki komoly érdeklődését személyem iránt, majd egyik fürdőhelyi mulatságon bemutatkozott és a szó legszorosabb értelmében hozzám szegődött, mert a napnak csaknem minden idejét körömben töltötte. Érdeklődése feltűnt szüleimnek is, atyám a komoly férfit, aty ám pedig a férjnek alkalmas* egyént fedezte föl benne. Megvallom rokonszenveztem vele már akkor, amikor szüleim a fürdőhely kellemes fellépésű társalgója — nevezzük őt Incédy Gézának — gyöngébb érdeklődéséről még nem is tudtak. Incédy az ismerkedés külsőségein keresztülesve, sűrűn nyilvánította nekem a házasélet bensősége iránt érzett vonzalmát, menten kikérve véleményemet a páros élet célja és tartalma tekintetében. Nem csupán életéveim száma, de a házasság elméletéről kialakult nézetem indított arra, hogy a házasság feltétlen hívének nyilvánítottam magam és habozás nélkül sietve jelentettem ki, hogy az ember isteni rendeltetésének csupán a boldog családi életben tehet eleget, a családi életnek pedig a házasságkötés a törvényes alapja. Teltek-multak a napok, végére járt a fürdő-évad. Utoljára is Incédy uram bucsut mondott a telep diadalkapujának, és egy szép napon otthagyta a nemes társaságot, mi pedig magunkra maradtunk. Szüleim kerülték ezekután az Incédyvel való ismeretségnek említését, mindnyáj unkát szerfelett feszélyezett ez a félbeszakadt ismeretség. Hallgattunk tehát róla s beszéltünk minden másról, csak a tüneményes urfiról nem. j Mondanom sem kell, hogy a dolog legjobban engem feszélyezett, mert az egész ismeretségnek én voltam a központja. Őszre hajlott az idő, temetni kezdett a hanyatló természet, amikor mi is útra keltünk s bucsut mondtunk a fürdőhelynek, de nem ugy mint Incédy Géza, hanem nyíltan, felemelt fővel. Hazamenet — nem tudom jó, vagy balsorsnak nevezzem-e — találkoztam egy ujabb alakkal, ki előttem, — illetve szüleim előtt — ügyetlenül rejtette jegygyűrűjét mellényzsebébe, majd átment a másik fülkébe s ott hévvel udvarolt egy kevésbbé fiatal leányzónak, Egy ujabb érvet fedeztem fel benne indítványom mellett s így nemis óhajtottam egyáltalában ezen alakoskodó urnák a társaságát, mert a letűnt fürdőévadban alkalmam volt az ilyes urak viselkedéséről fogalmat alkotni. A vasúti fülkében történteket tanulságnak tekintettem, de szivemből kerültem a hasonló helyzeteket, mert hanyatlani láttam a férfiak házasulási hajlamait. Flirtet láttam ismétlődni mindannyiszor, mikor férfi csak I közeledett is a gyöngéd nemhez. Nem hittem a férfiak komolyságában, mert a magyar tengerpart fürdőtelepén és a vasúti kocsiban legutóbb történtek hosszú időre elfojtottak bennem a férfinem irányában minden jóindulatot. De a letűnt évek | történelme, ugy olvasmányaim tárgyai mindjobban megerősítettek azon megyőződésemben, hogy kevés a komoly szerelemből házasulni akaró férfi és fogy a figyelemre méltó férjjelöltek , serege. Nem az önzés tehát, hanem a lassú fejlődésben lévő nemzet komoly érdeke sarkalt arra, hogy a vázolt és ahhoz