A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 35. szám - Az utolsó lakhely a polgári perrendtartásjavaslat 23. §-ában - A pergátló kifogások kérdéséhez

A J bizonyos szándékosság rejlenék a Bp. módosításának és vele karöltve a rendőrség hatalmi köre kibővítésének kierőszakolására, evvel karöltve pedig a Bp. legnagyobb vívmányának: az egyt ni szabadságnak korlátozására. Gyújtogatás és tüzvcss 153 (84) volt, köztük oly megrendítő eset is, mint a párisi nagy áruház égése. A kár 519,685 (71.966) K-ra rúgott. Terhelt kinyomoztatott 85, köztük 25 nő és 12: 16 éven aluli. Az uzsora is emelkedőben van. Feljelentetetí 68 (61) eset. A kár volt 79,018 (37,665) K. Visszatérittetett 15,190 K. Feljelentetett 103 terhelt, ebből 12 nő. Rovott multu 3. Egyéb büntetendő cselekmény volt 1,973 eset (216). Ezekből kiemelendőnek tart juk: a) a magánosok elleni erőszak eseteit: 83 (49); b) személyes szabadság megsértése közhivatalnok által 20 (6), magános által 13 (,10), családi állás ellen 107(73), okirat-hamisítás 32 (2(i), <V közegészséget sértő cselekmény (15 (17), d) fogolyszöktetés 2 (3), e) hivatali bűncselekmény 127 (06). A telek által bejelentett és megtérült kár tekintetében a jelentés maga is megjegyzi, hogy «a közölt statistikai adatokból alaposan semmiféle következtetés nem vonható.» Tartózkodunk tehát nem csupán a következtetésektől, de az ily kevéssé megbízható adatok közlésétől is. A visszaesők elsősorban a legsúlyosabb, úgynevezett nyers bűncselekmények elkövetői közt vannak. Ezek után mindjárt a csalók következnek, ami a jelentés szerint arra vall, hogy a Btk. megtorlása elégtelen. A balesetek száma is jelentékenyen emelkedett, — az emelkedés a gyári, gőzerejü és villamos vasutak okozta balesetekre esik. A 4,349 (3,687) baleset közül volt: gőzerejü vasút általi 67 (29), villamos vasúti 118 (129), magánfogat által 14 114), bérkocsik á. 29 (43), társaskocsik á. 3 (3), teherkocsik á. 88 (106), gyári baleset 3,091 (2.Í17) Talált hulla volt 126 (125), köztük akasztott 11 (14), lőtt 36 (39), vizbefult 35 (40), nő 14. Eltűnt 1,321 (1,441), megkerült 1,099 (1,197) egyén. Megkerül azonban ezenfelül sok egyén, kit hozzátartozói elfelejtenek bejelenteni. Érdekes, amit a jelentés a bűnügyi nyilvántartás két fontos tényezőjéről: a Bertillon-(é\e antropometriai mérések és a Henry féle ujj-nyomatok felvételeiről közöl. Az előbbi segélyével a visszaeső bűnösök személyazonossága lesz pontosan megállapítva, ami annál szükségesebb, mert ezek rendszerint nevüket és előéletüket eltagadni törekszenek, hogy mint először bünbeesők, enyhébben büntettessenek. Komoly vetélytársa e rendszernek a Henry-íé\e. daktyloskopia, mely szinte a személyazonosság megállapítására szolgál, a bűntettesek fekete festékben megforgatott 10 ujjhegyének lenyomatával. Rendőrségünk e rendszer célszeriiségéről és megbízhatóságáról teljes meggyőződést szerzett. Az alkalmazásnak meglepő egyszerűsége s mégis tökéletessége, az eljárás olcsósága e rendszere a Bertillon rendszer fölé látszik emelni; az utóbbit most csak kivételes esetekben, a «nemzetközi» bűntettesek személyazonosságának megállapítása céljából, a külföldi rendőrséggel való érintkezésben használják. De — (nálunk minden jónak és hasznosnak egy de az appendixe) — a belügyminiszter még egy rendszer tekintetében sem határozott, holott a rendőrség mindkettőt alkalmazni szeretné. A feltételesen szabadságolt és rendőrileg nyilvántartott fegyencek száma volt (50, köztük 8 nő. A bunjel-gyüjtemény anyagának gyűjtése sok nehézségbe ütközik, mert a bíróság a bűnjeleket nem igen engedi át. Révai Lajos dr Az «utolsó lakhelyw a polgári perrendtartásjavaslat 23. S-ában. Irta GÉHER LAMBERT dr,, nagyváradi ügyvéd. A polgári perrendtartási javaslat 21. és 23. t?-ai szabályozzák az általános illetékességet. Lényege ennek, hogy alperes lakhelye lesz az irányadó. Abban az esetben pedig, ha alperesnek nem lenne lakhelye, tartózkodási helye szabná meg az illetékességet s végül ha sem lakhelye sem tartózkodási helye nem lenne, — vagy ez utóbbi külföldön lenne, - akkor alperes utolsó lahkelye állapítaná meg az illetékességet. Az utolsó lakhely jelen szerepe az osztrák és német uj polg. ptsból lett átvéve, pedig szembetűnően sok ingadozásra és bizonytalanságra fog ez alkalmat adni. Sem az osztrák, sem a német ppts eddigi rövid élete nem árulhatta még el ezen intézkedés árnyoldalát, de biztosra lehet venni, hogy mihelyt az élet kitanítja a perlekedő alpereseket ezen szakasz hiányosOG 243 ságára, tömegesen fogják az igazság és méltányosság kijátszására igénybe venni. Ha valamely alperesnek nincs lakhelye, nincs tartózkodási helye : akkor már nehéz lesz annak «utolsó» lakhelyét is megállapítani vagy még inkább felperesnek ismernie. Az ily egyén rendszerint kóbor, repülő alak, aki gyakran változtatta az előtt is lakó és tartózkodási helyét. A sok közül melyik volt reá nézve lakhely ? melyik volt tartózkodási hely ? s melyik volt utolsó? Nehéz kérdések. Az élet majd szolgáltatni fogja a fogas eseteket. Mi a lakhely? A polgári törvénykönyv tervezete 11. £-ában definiálni akarja ugyan, mondván: az a hely, hol valaki állandóan letelepedett. De többet tudunk-e ezen defmitióval, mint e nélkül? Megmondja-e, miben különbözik a lakhely a tartózkodási helytől ? Mennyi időt kell venni az állandó letelepedésnél, hogy ennek alapján azt a helyet már lakhelynek lehessen tekinteni? Nem. Elő fog állani az az eset, hogy egy bolygó természetű kereskedő, házaló, — mondjuk csak félévenként, — változtatgatni fogja lakhelyét s akkor éber legyen az a felperes, aki csalhatatlanul megtudja választani, illetve különböztetni a kereset beadásakor alperesnek ulolsó lakhelyét. Továbbá községi közigazgatásunk kezdetleges voltát ismerve, könnyen fel lehet tételezni, hogy a községi elöljáróság akár csak egy heti tartózkodás alapján is kiadja a bizonyítványt, miszerint N. N. nevü alperes a kérdéses időben X. községben birt lakhclylyel. Ily pergátló kifogásokra azután a bíróság kénytelen lesz felperest elutasítani. Bekövetkezhetik még az is, hogy az uj per megindításakor alperesnek ismét uj lakhelye lesz s akkor fel- és alperes játszhatják a biróságok előtt a bújósdit. Az illetékesség fixirozásánál nem lehet helyes az ily bizonytalan jogszabály. Alkotni kell olyat, amely nem rejt ily veszedelmeket magában. Az irodalom az «utolsó lakhelyen» kivül még 3 módot ajánl és ismer az illetékesség oly esetben való megállapítására, midőn alperesnek sem lakó, sem tartózkodási helye nincs. Egyik megoldási mód az, hogy felperes ebben az esetben bármely bíróságnál megindíthatja a pert. Ennek a megoldásnak van legkevesebb létjogosultsága, mert alperest minden előnytől megfosztja s kiteszi őt felperes legszeszélyesebb önkényének. Másik megoldási mód az lenne, hogy felperes lakhelye állapítaná meg az illetékességet. Azonban ez sem fogadható el. A méltányossággal nehezen volna összhangba hozható. A harmadik mód, hogy a per tárgyát képező dolog, vagy a foglalás alá vonható vagyon helyének bírósága legyen illetékes. Az eddigiek között ez mégis a legjobb megoldás lenne. Habár a javaslat 29. §-a ismeri és méltányosnak is tartja ezt a megoldást, még sem ezt alkalmazta első sorban, hanem megmaradt a kétes és veszedelmes utolsó lakhely bíróságánál. A 29. §. ugyanis csak mint fakultatív illetékességet szabályozza ezt a módot, megengedve, hogy oly vagyonjogi perekben, melyeknél az illetékesség kizárólag megállapítva nincsen, a lakhelylyel nem rendelkező alperesek ellen annál a bíróságnál is megindítható a per, amelynek területén a per tárgyát képező dolog vagy foglalás alá vonható vagyon van. Ezen 29. §. nem hárítja el felperesről a 23. §-ban rejlő veszedelmet, mert az ily perek legnagyobb része az utolsó lakhely bírósága előtt fog megindulni. A 23. §. tehát módosítandó lenne olyképen, hogy oly esetben, midőn alperesnek sem lakó, sem tartózkodási helye nincsen: felperes szabadon választhat alperes előző — de a per tárgyát képező jog keletkezésének idejénél nem régibb — lakhelyei és tartózkodási helyei között. Ezen megoldás nem ütne nagy rést fel- és alperesnek a bíróság előtti egyenlőségén, nem részesítené felperest igen nagy előnyben alperessel szemben s ami legtöbb, világosan és határozottan kijelölné az esetre is az illetékes bíróságot, ha alperesnek sem, lakó sem tartózkodási helye nem lenne. A pergátló kifogások kérdéséhez. Irta HALMI BÓDOG máramarosszigeti tszéki aljegyző. A járásbíróságok hatáskörébe tartozó polgári ügyek: bármily nagyszámúak és a legkülönbözőbb forgalmi visszonyok dissonanciáit viszik is birói döntés elé, bizonyos szabályos lapidáris menetben érnek meg ítélethozatalra. Még a csekély számú ügynevezett nehéz kérdések eldöntése sem kíván nagyszabású jogászi apparátust, a bizonyítási teher problémájának kellő birása mellett igen sima és felhőtlen az itélő bíró munkája. Nem kell vergődnie, nem kell agytörő gondolatokkal vesződnie, a ténybeli adatok csomóját önként vágja ketté a