A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 35. szám - Az utolsó lakhely a polgári perrendtartásjavaslat 23. §-ában - A pergátló kifogások kérdéséhez

244 A szolgáltatott bizonyítékok meggyőző ereje vagy ezek híján a félnek eskü alatti előadása. A jogászi éleslátás, a judicium gyorsasága rendszerint egész könnyen nélkülözhető tulajdonságok, mert nem igen for­dul elő az ex abrupto birói declaratio. szüksége. Talán csak a pergátló kifogások esete az, midőn kino$ situatiot teremthet a jogászi esprit hiánya, és különösen az 1893: XVIII. t.-c 27. §-ának pontjai, a hatásköri és illetékességi kifo­gások azok, amelyek az áttekintés gyorsaságát és a judicium könnyedségét igénylik. A hatásköri és illetékességi kifogások pár gyakorlati esetét kívánom az alábbiakban vázolni; nem doktrinair szempontból és elméleti törvénykritikával kisérve, hanem kizárólag a fennálló törvény parancsoló rendelkezésének alkalmazásával, a meglehetősen bonyolult hatásköri és illetékes­ségi szabályoknak az 1893 XVIII t. c. §-ához való visszonyát véve a vizsgálódás alapjául. Az 1893. XVIII. t.-c. 2. i^-ának 1 — 3 pontjai teljesen vilá­gosak, azok tekintetében kételyek fel nem merülhetnek és a járulékok nélküli 1,000 illeteve 400 korona érték képezi azt a határvonalat, amelyen túlhaladva az 1893. XVIII. t.-c. 2. §-ának 2. pontja alapján emelt pergátló kifogá* nak helyt kell adni. A 4-ik pont sem hagy semmi kételyt, a jogvisszony létezése, vagy nem létezésének megállapítása iránti kereset, amint a jogvi­szony tárgya személyes, kötelmi természetű 1,000 korona, ha pedig tárgya dologi vagy örökösödési igény, járulékok nélküli 400 korona pénzbeli egyenérték erejéig tartozik a járásbíróságok hatáskörébe. A második csopor.'ba tartozó keresetek a hatáskör megálla­pításához többrendbeli törvényhomály és ingadozásoknak meg­világítása és bizonyos grammatikai magyarázat szükséges mind­járt az 5-ik bekezdés, a) pontjának is. Az értékre való tekintet nélkül járásbirósági hatáskörbe tartozó köz- vagy hitelesített magánokiraton alapuló készpénz vagy helyettesítő ingóság iránt indított kereset, még ha a járásbíróság hatásköre az okiratban ki is van kötve, még nem elegendő, hanem szükséges, hogy a követelés létrejötte és mennyisége magával az okirattal bizonyit­tassék, tehát ezek collectiv kellékek, amelyek közül, ha bár­melyik hiányzik, a járásbirósági hatáskör, ha az értékhatár áthá­gatott, ki van zárva. A feleknek intézkedése nem állapithat meg hatáskört; ha a sommás ítélkezéshez, annak gyorsaságához és határozottságához szükséges kellékekkel maga az igény tárgy a nem rendelkezik. Az 5 b) pont esetében nagyon controvers kérdések merül­hetnek fel. Valaki átadja ingatlanát a rajta levő minden fundus instructussal gyermekeinek, azon kikötéssel, hogy a gazdaság vezetésében az ő utasításait tartoznak követni és a jövedelem bizonyos részét meghatározott tartozások törlesztésére fordítani, ezek nem teljesítése eseién pedig az átadott ingatlanokat néki visszabocsátani. Az átadó most keresetet indít a fiai ellen azon címen, hogy például a gazdasági üzem tekintetében az ő utasításaitól szándékosan eltértek és minthogy ezen tényük az átadási okirat szerint az ingatlanok visszabocsátásának kötelezettségét vonja maga után, az átadási szerződés érvénytelenítése és fiainak a használatból elmozdítása iránt. Visszakéri az ingatlant, mint­hogy alperesek ténye mint felbontó feltétel az átadás, illetve a használatba bocsátott ingatlanok visszabocsátására jogalapul szolgál. Alperesek pergátló kifogást emelnek azon az alapon, hogy a keresetben foglalt ténybeli állitások, a nékik tulajdonított szcrződésellenes cselekmények az 5 aj pontban jelzett módon igazolva nincsenek, azoknak kétségen kivül álló fenforgása nél­kül pedig a visszavonás és felperesnek a szerződés előtti álla­potba való visszahelyezése iránti keresete mint határozatlan és nem okiraton alapuló, minthogy az érték is meghaladja az 1,000 koronát, járásbirósági hatáskörben kikötés dacára sem bírálható el. Jelen esetben a b) pont állapítja meg a hatás­kört, mert az átadott, illetve használatba bocsátott ingatlanok visszabocsájtásának időpontja, a visszavonás, határozott idő­ponttá alakult az által, hogy a keresetben említett gazdasági üzem tekintetében az alperesek felperes utasításait nem követ­ték. Minthogy pedig ez a kérdés képezi a kereset jogalapját, annak elbírálása a járásbirósági hatáskörbe tartozik az ingat­lanok értékére való tekintet nélkül. Ugyancsak a b) pontban van az igen fontos elhatárolás a tulajdoni és birtokperektől, midőn kimondja a törvény, hogy a bérleti visszonyon kívül határozott időtartamra vagy visszavonásig átadott épületek vagy egyéb ingatlanok visszabocsátása iránti kereset, dologi jogvitát nem provokálhat, vagyis, ha a ,-isszabocsájtás iránti kérelem mellett tulajdonjogi vagy más dologjogi kérdések megoldását is tartalmazza a marasztalási kérelem, akkor már 6Ű0 koronás érték esetén is az egész kereset ellen sikerrel érvényesíthető a hatásköri kifogás. Az m ) pont hatáskört szabá­lyoz, de ebben a keretben egyszersmind dcfinitióját adja a sommás visszahelyezési pernek terjedelmi szempontjából. Abból a korlátból, hogy a marasztalási kérelem nem terjedhet épít­mények lerontására ide nem értve kerítések eltávolítását, sem pedig a tulajdoni igényre, egyszersmind világosan látjuk, hogy mikor alakul át a sommás repositionális per birtokperré. Itt ismét szükséges ismétlésekbe bocsátkozni. Nincs kizárva, hogy az építmény lerontásával kapcsolatos ezen kereset is járásbíró­ság hatáskörébe tartozik, csak az értékre való tekintettel meg ne haladja az 1. íf. 2. pontjában foglalt 400 koronás határt; ép így van a tulajdonkeresettel kapcsolatos petitummal is. Irodalom. A közigazgatási eljárás vezérfonala, tekintettel a törvény­hatósági közigazgatásra. Irta Sigmond Andor, a jog- és állam, tudományok tudora, bel. min. fog., főispáni titkár. Budapest­1904. Athenaeum r. t. Ára 9 korona. Kitűnően elrendezett anya­gával c munka hathatósan szolgálja azt a célt, hogy teljes képét nyújtsa a törvényhatósági közigazgatási eljárásnak, mind az egyes cselekvényeket, mind a rájuk vonatkozó általános szabályokat illetőleg. Különös részében foglalkozik a hatóság és felek között való eljárás előkészítő, földerítő, határozathozó és megvalósító teendőivel, továbbá a hatóságok egymásközött való eljárásával, végül mind az egyes, mind a testületi hatóságok kebli eljárá­sával. Az elméleti szabályokat a közigazgatási eljárás lényegének megfelelő rendszerbe foglalja s ezzel kapcsolatban mutat rá az egyes cselekvényekre vonatkozó gyakorlati szabályokra s ekként világítja meg alaposan, hogy miként kell az elméletnek a gya­korlatban megvalósulnia. Vegyesek. A szabó varrógépe nem foglalható le. Előterjesztéssel élő a 6 t. a, varrógépet oly szükséges munkaszernek tartja előter­jesztő, — mint szabónál, mely az 1881. évi LX. t.-c. 51. §-a n) pontja szerint le nem foglalható. Kéri a végrehajtást a 6. t. a. ingóra megsemmisíteni s végrehajtatókat, miután a végrehajtás közbenjöttük mellett történt, a költségben elmarasztalni. Végre­hajtatók tagadják, hogy a varrógép az 1881. évi LX. t.-c. 51. § n) pontja alól mentesített ingók fogalma alá vonható lenne, ezen §. csak szükséges munkaszereket mentésit, a varrógép pedig a szabóipar folytatásához nem éppen szükséges. Kérik az előter­jesztés elutasítását és előterjesztéssel élőnek a költségben leendő elmarasztalását. A biró meghozta az alábbi végzést. Előterjesz­téssel élő Lipták Endre előterjesztése elutasittatik s köteles végre­hajtató Freiberger Fülöp és Fleischmaim Simonnak egyenként 6—6 koronában megállapított perköltséget megfizetni, mert az 1881. évi LX. t.-c. 51. § n) pontja értelmében az iparosoknak, gyári munkásoknak és napszámosoknak szükséges munkaszerei vannak a foglalás alól kivéve s igy az iparos munkaszerei alatt is csak oly egyszerű munkaszerek értendők, amelyek az iparos­nak a munka folytatásában feltétlenül szükségesek, nem pedig olyanok, melyek csupán a munkaképesség fokozása végett az iparosnak a gyári munkával való versenyképességének előmozdí­tására szolgálnak. — (Iglói kir. járásbíróság 1904. évi V. 76. szám). — A kir. ítélő tábla az I-ső bíróság végzését megváltoztatja, az elő­terjesztésnek helyt ad, a végrehajtási jegyzőkönyv 6. t. a. össze­irt Singer-féle varrógép lefoglalására vonatkozó végrehajtási eljá­rást megsemmisíti s ebből folyóan ezt a varrógépet a birói zár alól feloldja, az előterjesztésből felmerült költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: A szabóipar mai fejlettségénél fogva kizárt­nak tekinthető, hogy egy városban élő szabó mesterségét varró­gép nélkül eredményesen, vagyis olykép folytathassa, hogy meg­élhetése biztosítva legyen ; a törvénynek pedig az a célja, hogy a végrehajtást szenvedő a végrehajtás által a megélhetés feltéte­leitől meg ne fosztassák. Ezeknél fogva a varrógép is szükséges és az 1881. évi LX. t.-c. 51. § n) pontja alá tartozó munkaszer­nek tekintendő, nem pedig olyannak, amely csak a munkaké­pesség fokozása s a gyári munkával való versenyképesség előmoz­dítására szolgálna, miért is a 6. t. a. lefoglalt varrógépre nézve az előterjesztésnek heht adni kellett. (Kassai kir. Ítélőtábla 2,633/1904. P.) Az osztrák ügyvédség 1903-ban. Í903-baö az osztrák ügyvédek száma 5,410 volt, 96-tal több, mint az előbbi évben. 179. uj ügyvédet vettek fel, 18 költözött át egyik kamarából a másikba, 51 meghalt, 26 nem gyakorolta az ügyvédséget, 3-at töröltek és 21 más okok következtében távozott a karból. A leg­öregebb tagja az ügyvédségnek 1841-ben vétetett fel a görzi kamarába. 1903-ban 1,664 jelölt volt, 142-vel több, mint 1902-ben a jelöltek közül 86 tette le sikerrel az ügyvédi vizsgát. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. v., Rudolf-rakpart 3. PALLAS RÉ8ZVÉNYTÁR8A8ÁO NYOMDÁJA BUDAPESTEN

Next

/
Thumbnails
Contents