A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 34. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Folytatás - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. (Folytatás.)

A J részvény megvételére. Minthogy pedig alperes föesküvel kínálta meg felperest e körülmény bizonyítása végett és felperes a föesküt elfogadta, ennélfogva a föeskü letétele esetére a megbízás adását megcáfolnak, a föeskü elmúlsztása esetére pedig bizonyítottnak kellett elfogadni. Ha felperes nem adott megbízást a 6 Schlickrészvény vételére, akkor a 2 /. a. könyvkivonatot ugy kell_helyesbíteni, hogy az 1899. május 9-i tartozási tétel kimaradjon. Önkényt érthetöleg evvel együtt ki kell maradnia a könyvkivonatból az 1899. június 12-i és 1899. nov. 30-i két követelési tételnek, amelyekben 1 darab, illetve 5 darab Schlick-részvény, azaz a kérdéses 6 drb részv. eladásából származó összegek vannak felperes javára írva. E kiigazítások keresztül vitele F. és B. szakértőknek a kérvényben és a jkvben foglalt helyesbített és a fentiek szerint biróilag és helyesnek elfogadott véleménye szerint azt vonja maga után, hogy felperes javára 140 frt 69 kfrínyi egyenleg mutatkozik. Ennélfogva felperes arra az esetre, ha a 6 Schlik-részv. vételére nem adott megbízást, alperestől joggal követeli 140 frt 69 krnyi összeg visszatérítését. Alperes az elleniratban azt adta elő, hogy a Salgó- és Schlik-részvényeket a 4 /. a. alapsz. 90. §-ban foglalt intézkedés alapján azért adatta el, mert értékük leszállván, kellő fedezetül már nem szolgáltak. Ezzel szemben felperes a válaszban azt adta elő, hogy felperes semmit sem adhatott el kényszereladás utján felperes terhére. Azonban nem döntő az a kérdés, hogy alperesnek a részvények eladása kürül követett eljárása jogos volt-e, mert felperes a keresetet nem az eladás körül követett eljárás jogtalanságára, hanem csu pán arra alapította, hogy alperes a részvényeket felperes megbi zása nélkül vásárolta. Ugyanebből az okból nem döntő az a kérdés sem, hogy felperes pusztán szerencsejáték üzésc véget tállott-e összeköttetésben alperessel, mert felperes az ő letétként adott takarékbeli könyvének beváltásából jogtalanul visszatartott összeg visszatérítését követeli alperestől, ezt pedig akkor is követelheti, ha czélja szerencsejáték üzése volt. Ennélfogva a főeskü letétele esetére alperest a 6 Schlick-részv. vételéből eredő megterhelés helyesbítésével 140 frt 69 kr. tőke és ez után a követelt és külön nem kifogásolt kamat fizetésére kellett kötelezni, a főeskü elmulasztása esetére pedig felperest keresetének a most emiitett tőkére és kamatára vonatkozó részével el kellett utasítani. A leszállított kereseti követelésnek a Salgó-részvények vételéből eredő ezen felüli részével felperest feltétlenül el kellett utasítani, mert felperesnek a Salgó-részvények vételéből származó megterhelése a fentiek szerint nem volt jogtalan. A főeskü letétele esetében felperes kisebb részben pernyertes, nagyob részben pervesztes lévén, a perköltséget meg kellett szüntetni stb. A bpestl kir. ítélőtábla (1903. március 20-án 2,973 sz. a.) az elsőbirós. ítéletét helybenhagyja a benne felhozott indokok alapján és a felebbezésekben előadottakra való tekintettel azért: mert felperesnek a válaszirat végén tett az a kijelentése, hogy a 2-'. a. könyvkivonat minden egyes tételének valódiságát és mennyiségét tagadja, oly általános és határozatlan tagadás, mely az 1868: LIV. t.-c. 159. §-a szerint a jelen esetben annál kevésbé jöhet figyelembe, mivel felperes keresetében maga adta elő, hogy alperessel 1897. év tavasza óta állott üzleti összeköttetésben s 1899. év első felének végén tőzsdeügyletekből származott nyereség cimén alperessel szemben 185 frt. követelése volt és mivel felperesnek ilyen körülmények között nem állott jogában a 2-/. a. könyvkivonat összes tételeit tagadásba venni, hanem köteles lett volna megjelölni a 2-/- alattinak azokat az egyes tételeit, a melyek ellen kifogása van, s tartozott volna minden egyes tételnél kifogásának miben állását részletesen kifejteni és mert másrészről alperesnek a felebbezésében felhozott azt az előadását, hogy a periratokból megállapítható volna, miszerint felperes alperesnek értékpapírok vételére és eladására olyan általános és korlátlan megbízást adott, melynél fogva alperes felperesnek külön utasítása nélkül is bármikor és bármily értékpapírt vehetett felperes számlájára, a periratok tartalma nem támogatja. A m kir. Kúria (1904; április 14-én 908/v. sz. a.i Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes köteleztetik 1527 K 62 f tőkét és ennek 1899. nov. 10-től járó &>fi kamatát stb. felperes részére 15 napi végreh. terhe alatt megfizetni stb. Indokok: Ha elfogadtatik is alperesnek az az állásponlja, hogy 5 drb salgótarjáni részvényt 1899. jan. 27-én és 6 darab Schlick-féle részvényt 1899. május 9-én felperes részére annak megbízásából megvett és 1899. ápr. 28-án 5 drb uj kibocsátású salgó tarjáni részvényre felperes helyett 1062 K 26 f fizetett, alperes nem volt jogosítva a felperes részére megvett értékpapírok eladására, mert arra nézve felperestől megbízást nem nyert, továbbá, mert a k. t. 305. §. érteim, a hitelező a követélésének fedezésérc adott zlgtárgyakból peres eljárás nélkül csak abban az esetben elégítheti ki magát, ha a kézizálog írásbeli szerződés mellett adatott, ami a jelen esetben nem történt meg és mert az alperes alapsz. 90. §-a azért nem nyerhet alkalmazást, mert felperes azoknak az alapszabálzoknak magát alá nem vetette és igy azok reá nézve nem kötelezők. A kényszereladás eredményéhez képest tehát a felperes terhére elkönyvelt tételek felperest jogszerűen nem terhelik. Ami az uj kibocsátású 5 drb salgótarjáni részv. megvételét illeti, a szakértők egyhangulat kijelentették, hogy alperes köteles volt az uj kibocsátás célbavételéről felperest értesíteni és öt megkérdezni, hogy kivánja-e felperes az elővételi jogot gyakorolni vagy esetleg eladni és ez az értesítés alperesOG nck kötelessége volt akkor is, ha az elővételi jog kétségtelenül előnyösnek látszott. Ezt az értesítést azonban alperes elmulasztotta. A szakértők véleménye szerint továbbá az, hogy alperes 5 uj részvényre az elővételi jogot gyakorolta felperes részére, utóbbira nézve hasznos volt ugyan, mert minden részvényt körülbelül 400 K-val olcsóbban kapott, mint a mennyit a tőzsdei árfolyam tett, de ha alperes az elővételi jogot eladta volna, akkor is csak valamivel nyert volna kevesebbet mint darabonként egy részvény után. Alperes önhatalmúlag nem eszközölhette felperes helyett az uj befizetéseket, mert felperesnek esetleg nem állott rendelkezésére az ujabb befizetéshez szükséges pénzösszeg amint nem állott érdekében, hogy hitele megterheltessék, de minden körülmények közt felperes maga volt hivatva és jogosítva meghatározni, hogy mely módon kívánja az uj kibocsátású részvényekhez való jogát érvényesíteni, alperesnek a felperes megkérdezése nélkül történt intézkedése tehát hatálylyal nem bir. E szerint, ha alperes az elővételi jogot a fenforgó körülmények közt kötelességszerűen eladja, felperes javára 5 drb részv. után körülbelül 2,000 K, a szakértők véleménye szerint csak csekélyösszeggel kevesebb nyereség mutatkozott volna, mely ha felperes javára elkönyveltetik, felperesre a keresetbe vett és 1,527 K 62 f-re leszállított követelésnél mindenesetre több jut. A felhozott okokból mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a rendelkező rész szerint kellett Ítélni. Bűnügyekben. Vádlott szándékosan és jogtalan haszonszerzés céljából működött közre abban, hogy a nyilvánkönyvbe valótlan tény vezettessék be. Minthogy azonban az enyhébb büntetés alá eső magánokírathamisítás büntette a súlyosabb büntetés alá eső közok'.rathamisitás bűntettébe beleolvad, vádlottnak cselekménye önálló magánokirathamisitás bűntettének is nem minősíttetik, hanem az csak a Btk. 400. §. 2. bek.-ben meghatározott közokirathamisitás bűntettének minősítése alá esik. A szegedi kir. tszék mint btő bíróság (1903. máj. 30-án 7,632. sz. a.) köz- és magánoküathamisiíás btette miatt vádolt Sz. Szilveszter elleni bűnügyében következőleg itélt: Vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 400. ij. 1- bek.-be ütköző közokirathamfsitás vétségében, ezért vádlott az említett §. 1. bek. érteim, a foganatba vételtől számítandó 2 hónapi fogházbüntetésre ítéltetik, stb. Indokolás: 1901. évben vádlott üzletvezetőként alkalmaztatott K. S. bpesti kereskedőnek Lambert-utcai üzletében oly feltétel mellett, hogy pénzben vagy jelzálogi biztosítás utján 1,20(1 K. erejéig biztosítékot nyújt. Vádlott ezen biztosíték nyújtása iránt előbb nagybátyját, egy délvidéki plébánost kérte fel, majd anyját, R. Rozália férj. Sz. Isvánnét kérte fel, hogy megfelelő összegről szóló okiratot irjon alá, de midőn anyja elutasította őt azzal a kijelentéssel, hogy szívesen írna alá, de előbb irjon alá nagybátyja, vádlott Sz. Szilveszter 1901. dec. első felében a beszerzett 1200 K.-ás adóslevélre anyja beleegyezése nélkül a «R. Rozál» nevét irta adósként, tanuként periig a saját és N. Sándor nevét irván a kötelezvényre, azt ily állapotban K. .Sándornak átadta, akinek kérelmére a zálogjog ezen kötelezvény alapján 1200 K. tőke erejéig R. Rozália férj. Sz. Józsefnénak a kishorgosi 3. tkvi betétben felvett 1,344. hrsz. urb. birtokra s az azon levő 17. ssz. sz. házra a szegedi kir. tszék mint tkvi hatóságnak 19. sz. végzésével bekebeleztetett. Ezt a tényállást a kir. tszék a vádlott beismerésével és K. Sándor tanúvallomásával, valamint a n. sz. alatti eredeti kötelezvénynyel történt egybevetése, úgymint a nyomozati iratoknál 3. n. sz. a. levő hiteles tkvi kivonat alapján tekintette bizonyítottnak. Ily tényállás mellett, tekintettel arra, hogy az emiitett adóssági kötelezvény bekebelezése által az a valótlan tény vezettetett be a kishorgosi 3- sz. tkvi betétbe, hogy K. Sándornak 1,200 K. erejéig követelése van Sz. Józsefné sz. R. Rozália ellen, holott tényleg a nevezett egyének között jogvisszony egyáltalán fenn nem állott; tekintettel arra, hogy vádlott arra, hogy ez a valótlan tény a tkvi betétben kitüntettessék, szándékosan közreműködött azáltal, hogy a kérdéses bekebelezés alapjául szolgáló kötelezvényre R. Rozál nevét annak beleegyezése nélkül aláirta s a kötelezvényt K. Sándornak átadta; tekintettel arra, hogy vádlott szándéka csak arra irányult, hogy a K. Sándor által biztosítékul kívánt összeg jelzálogi bekebelezését K. Sándor előtt beigazolja, nem pedig arra, hogy az adóslevél által R. Rozália férj. Sz. Istvánnéval szemben az a valótlan tény bizo-> nyittassák, hogy K. Sándorral szemben 1,200 K.-nyi tartozása van, s igy a hamis adóslevél készítése csak eszköz volt a tkvi biztosítás kieszközlésére; tekintettel végül arra, hogy vádlott jelzett cselekményét az okból követte el, hogy K. Sándornál elfoglalt üzletvezetői állását megtarthassa, ami jogtalan vagyoni haszonnak nem tekinthető: mindezeknél fogva a vádlottat a btk. 400. íj. 1. pontjában meghatározott közokirathamisitás vétségében kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél figyelembe vétetett mint enyhítő körülmény a vádlott büntetlen előélete, erre való tekintettel a büntetésnek a rendelkező rész szerinti mértékben való kiszabása indokoltnak mutatkozik, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1903 okt. 21-én 2,610. sz. a.) a kir, tszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. tszék ítélete indokainál fogva s a cselek-