A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 34. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Folytatás - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. (Folytatás.)

134 A JOG K. T. 70. §. érteim, a betéti összeget kiegészíteni nem tartozik, s ha mind ezek dacára a betéti társaság részére, annak tartozásai kiegyenlítése végett, fizetéseket teljesített, ezek csupán általa előlegezettnek tekintendők, mely összegeknek megtérítéséért a felhívott törv. 71. §. rendelkezésénél fogva első sorban a társaság felelős. Ilyen tényállás mellett az a körülmény, hogy a tsaság tagjai közül a P. és H. cég társaságba csak mint kültag lépett be, a peres felek között létrejött ügylet lényegét nem érinti, mivel a dolog természetéhez képest a tagok egymás között a társaság tartozásaiért, egyenlő betéti összegek lévén, az egész betéti összeg mérvéig egyenlő arányban felelősek. Minthogy pedig a tagoknak harmadik személyek irányábani, törvénxen alapuló felelőssége esetében, nem hivatkozhalik a felperes megtévesztésre, mert a szerződéskötés alkalmával a vonatkozó cégjegyzékből arról, hogy a tagok egyike csak kültagja a társaságnak, a cégjegyzék betekintése utján kellő gondosság mellett meggyőződést szerezhetett volna ; minthogy továbbá felperes eme saját mulasztásából eredő szándékbani tévedés alapján az ügyletet meg nem támadhatja: következéskép a szerződés érvénytelenítése iránt keresetet nem is támaszthat és pedig annyival kevésbbé, mert a per adataiból kitetszőleg maga alperes is azon feltevésben volt, hogy a kültag is a társaság kötelességeiért minden irányban egyenlő arányban felelős, amikor tehát a társaságnak egymás közötti jogviszonyaira nézve a felperes előtt ebben az értelemben nyilatkozott, jóhiszeműen járt el, s mert az a körülmény, hogy alperes a tulajdonjog tkvi átíratására alkalmas szerződést felperesnek nem állított ki, utóbbit csak arra jogosítja fel, hogy alperessel szemben tulajdonjoga elismerését birói utón szorgalmazza. Ezért tehát az első bíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1904. június 16-án 3,8091 sz. a.) A másodbiróság ítélete a K. T. 70. és 71. §§£ra alapított indoka mellőzésével vonatkozó többi indokolása alapján helyben hagyatik annál inkább, mert maga a felperes sem állítja, hogy azokat a tényeket amelyek felperesnek és a. P. és H. cégnek a betétitársasághoz való viszonya és kötelezettségei tekintetében irányadók, alperes hamisan adta elő s azokról felperes tudomást nem szerezhetett volna: a dolog ily állásában pedig legfeljebb jogi tévedésről lehetne szó, de megtévesztés fenn nem forog, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes nem volt", jogosítva a felperes részére megvett értékpapírok eladására, mert arra nézve felperestől megbízást nem nyert, továbbá, mert a k. t. 305. §. érteim, a hitelező a követelésének fedezésére adott zlg. tárgyakból peres eljárás nélkül csak abban az esetben elégítheti ki magát, ha a kézi zálog írásbeli szerződés mellett adatott, az alperes alapsz. 90.ij-a azért nem nyerhet alkalmazást, mert felperes azoknak az alapszabályoknak magát alá nem vetette és így azok reá nézve nem kötelezők. A kényszereladás eredményéhez képest tehát a felperes terhére elkönyvelt tételek felperest jogszerűen nem terhelik. Alperes önhatalmúlag nem eszközölhette felperes helyett az uj befizetéseket, mert felperes maga volt hivatva és jogosítva meghatározni, hogy mely módon kívánja az uj kibocsátású részvényekhez való jogát érvényesíteni, alperesnek a felperes megkérdezése nélkül történt intézkedése tehát hatálylyal nem bír. A bpesti kir. keresk és v. tszék, mint keresk. bíróság (1902. június 4-én 03,108. sz. a.) Báttaszéky L. dr. ügyv. ált. képv. K. Sándornak Radocza J. ügyv. ált. képv. E. M. Iparbank ellen 848 frt 81 kr. ir. keresk. perében következően ítélt: A kir. tszék felperest leszállított keresetének 281 K. 38 f. tőkén és kamatán felüli részével feltétlenül elutasítja. Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy a 2 •/. a. könyvkivonat «Tartozik» oldalának 1899. máj. 9-i tételében emiitett 0 drb. Sch-féle részvénynek a tőzsdei árfolyamon leendő megvételével alperes céget nem bizta meg, erre az esetre a kir. tszék végreh. terhével kötelezi alperest, hogy felperesnek ló nap a. 281 K 38 fillért és az után 1893 nov. 10-től 5°/0 kamatot fizessen és erre az esetre a kir. tszék a felek közt a perk. megszünteti. Felperes az eskü letétele végett az ítélet jogerejüvé váltától számított 3 nap a. jelentkezhetik és az esküt a kitűzendő határnapon leteheti. Ha felperes ezt elmulasztja, erre az esetre a kir. tszék felperest keresetének 281 K 38 f. tőkére és kamatára vonatkozó részével is elutasítja, stb. Indokok: nem vitás, hogy a felek egymással üzleti összeköttetésben voltak, és hogy alperes több rendbeli értékpapírt vett és adot+ el felperes számlájára. Nem vitás, hogy az üzleti összeköttetés idejének elején alperes felvette a takptártól a felperes által neki átadott és az I. a. csatolt levélben említett takarék betétkönyv összegét, azaz 617 frt 56 krt és ezt mint fizetést a 2. •/. a. könyvkivonat «Követel» oldal első (1897 máj. 1tételében felperes javára irta. Nem vitás az sem, hogy az üzleti összeköttetés végén alperes felvett a felperes által neki átadott másik takarék-betétkönyv összegéből 146 frt 25 krt és ezt mint fizetést a 2 • . könyvkivonat «Követel» oldal utolsó tételében felperes javára irta. Felperes a végiratban kijelentette, hogy annak a két összegnek, azaz összesen 763 frt 81 kr-nak visszafizetését követeli alperestől, és a kereseti tőkekövetelést erre az összegre leszállította. A felek közti összeköttetést a 2 •/. könyvkivonat tünteti fel, melyben többrendbeli részvények vétele és eladása van feltüntetve. Felperes a könyvkivonat tételeit csak annyiban kifogásolta, hogy a «Tartozik» rovat 1899. jan. 27-én és 1899. ápr. 28-i tételeiben említett 5—5 «SaIgó» és 1899. máj. 9-i tételében említett 6 «Schlick»-részvényre vonatkozólag azt adta elő, hogy ezek vételére nem adott megbízást. Felperes a D. és E. a. iratokat csatolta, előadván, hogy alperes ezeket az iratokat küldte le felperesnek a végett, hogy felperes ezek aláírásával ismerje el az említett 10 salgótarjáni és 6 Schlick-féle részv. vételére adott megbízást. Felperes előadta, hogy ő a I). és E. a. iratot nem irta alá, és ebből azt akarta következtetni, hogy ezzel bebizonyítva van, hogy a kérdéses részvények megvételére nem adott megbizást. Ez a felperesi előadás alaptalan, mert az a körülmény, hogy felperes a D. és E. a. iratokat nem irta alá, nem zárja ki azt, hogy a vételi megbizást szóval megadta. Ennélfogva azt kellett vizsgálni, hogy a vételi megbízás adása bizonyítva van-e? Az 1899. jan. 27-i tételeiben emiitett 5 Salgórészv.-re vonatkozólag a kir. tszék bizonyítottnak találta, hogy felperes a vételi megbizást megadta. A 37- a másolatban és utóbb eredetiben csatolt és valódiságra nézve elismert levélben felperes az alperes cég hivatalnokának K. J.-nek, aki a kereseti előadás szerint felperessel érintkezni szokott, — 1899. szept. 6-án azt irta, hogy a «salgótarjáni papír emelkedik, csak tartsd» ebből pedig következik, hogy felperes megbizást adott volt salgótarjáni papírok vásárlására. Minthogy pedig felperes nem nyilatkozott az elleniratban első helyen kinált főesküre, és igya pís. 234. §. érteim, bizonyítva van, hogy felperes minden negyedévben megkapta alperestől a 2 •/. a. könyvkivonatnak megfelelő könyvkivonatot, minthogy e szerint 1899. szept. 16-án, amikor felperes a 3 7- a. levelet irta, felperes az alperestől kapott könyvkivonatokból már értesült volt arról, hogy alperes 1899. jan. 27-én 5 drb salgótarjáni részvényt vásárolt, felperes részére, minthogy felperes nem bizonyította, hogy K. J-el másnemű összeköttetésben is állt, mint amely a keresetben van említve, s így azt kell következtetni, hogy a 3 •/. a. levélben emiitett salgótarjáni papírok a 2 •/< a. könyvkivonatban említettekkel azonosak, ennélfogva bebizonyitottnak kellett elfogadni, hogy felperes az 1897. jan. 27. kelettel terhére irt 5 drb «Salgó»-részvény megvételére alperesnek megbizást adott volt. Az 1899. ápril. 28-án felperes terhére irt további 5 drb Salgó-részv.-re vonatkozólag alperes azt adta elő, hogy ezek uj kibocsátású részvények voltak, amelyeket a kibocsátás körül fenforgó előnyös feltételek mellett felperes érdekében külön megbízás nélkül is meg kellett vásárolnia. Alperesnek ez az előadása alaptalan, mert a szakértőknek a jkvben foglalt véleményéből és a dolog természetéből is következik, hogy az uj kibocsátású részvények vétele a részv. tulajdonos kockázatát fokozhatja és így csak a részv. tulajdonos határozhatja meg, hogy az uj kibocsátású részvények átvátelét, vagy az átvételi jognak eladás utján való érvényesítését tartja-e a maga részére előnyösebbnek. E szerint alperesnek nem volt joga arra, hogy az öt darab uj kibocsátású Salgó-részvényt felp. megbízása nélkül felp. számlájára megvásárolja. Azonban nem származik felelősség alperesre nézve ebből a jogellenes eljárásból, mert a per adatai szerint az 5 drb uj kibocsátású részv. megvételéből felperesre nézve kár nem származott. E kérdésben a szakértői véleményhez csatolt számítás ad b) rovatában az foglaltatik, hogy felperes tartozása abban az esetben, ha az uj kibocsátott részvények meg nem vásároltattak volna, 1200 frt 97 krt tett volna ki. F. és B. szakértők ezt a véleményt a jelentésben, illetve a jkvben oda módosították, hogy a kérdéses esetben felperes tartozása 1054 frt 72 krt tett volna ki. Minthogy a 3-ik szakértő az idézésre nem jelent meg és a F. és B. szakértők által az egyhangúlag előadott helyesbített számítás helyességét a felek a számszerüség szempontjából nem kifogásolták, ennélfogva a jelentésben és jkvben foglalt szakértői véleményt helyesnek kellett elfogadni. Minthogy pedig a számítás szerint felperes tartozása, azaz vesztesége 1054 frt 72 krral növekedett volna abban az esetben, ha alperes az 5 uj kibocsátású részvényt nem vásárolta volna meg, ennélfogva alperesre nézve nem származik kártérítési kötelezettség abból, hogy az öt uj kibocsátású részvényt felperes számlájára megbízás nélkül megvásárolta. Felperesnek a jkvben foglalt szakértői véleményből következőleg esetleg joga lehetne ahhoz, hogy alperest azért vonja felelősségre, hogy alperes nem intézett hozzá kérdést abban az irányban, hogy uj kibocsátású részvények elővételi jogát az elővételi jog eladása utján akarja-e értékesíteni. Azonban minthogy felperes ez uj alapon nem követelt alperestől kártérítést, ennélfogva alperesnek ebben az irányban fenforogható felelősségének kérdését nem kellett eldönteni. A Schlick-részvényekre vonatkozólag felperes a keresetben 5 drb. Sch.-részvényt, alperes pedig az elleniratban 6 drb. Schlick részvényt emiitett. Minthogy a válaszban felperes is 6 Schlickrészvényről tesz említést, ennélfogva nyilvánvaló, hogy a keresetbcli előadás téves és hogy a felek közti uton a 2 •/• a könyvkivonat 1898. máj. 9-i tételében emiitett 6 Schlick-részvényre vonatkozik. Alperes a perben arra hivatkozott, hogy a 6 Schlick részvény vétele ki volt tüntetve azokban a 2 7. a.-hoz hasonló könyvkivonatokban, amelyeket felperes alperestől negyedévenként kapott. De ebből magából véve nem következik, hogy felperest olyannak kell tekinteni, mint aki a Schlick-részvények vételét jóvá hagyta, mert ha felperes a vételre megbizást nem adott, akkor abból a körülményből, hogy felperes nem volt jogosítva azt következtetni, hogy felperes a megbízása nélkül eszközölt vételbe belenyugodott. Ennélfogva felperes tagadásával szemben alperest terhelte annak bizonyítása, hogy felperes megbizást adott a 6 Schlick-