A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 34. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Folytatás - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 34. számához. Budapest, 1904 augusztus 21. Köztörvényi ügyekben. Az a jogszabály, hogy a tőzsdei árkülömbözeti ügyletekbő1 eredő követelések birői uton nem érvényesíthetők, nemcsak akkor nyer alkalmazást, amikor az árkülömbözeti ügyletet közvetlenül megkötő feleknek egymásközti követeléseiről van szó, hanem akkor is, amikor valaki a maga nevében, de más helyett s annak megbízásából kötött tőzsdei árkülömbözeti ügyletekből a reá hárult tartozást megbízójától bíróilag behajtani szándékozik. A budapesti királyi törvényszék. (1001. október 2. 1,8447/901. szám.) Fenyvesi Károly budapesti ügyvéd által képviselt G. Béla budapesti lakos felperesnek, Révai Lajos dr. budapesti ügyvéd által képviselt G. Ignácné szül. G. Berta budapesti lakos alperes ellen 1899. évi október 20-án 3,4385. szám alatt 5,51 1 frt és jár. megfizetése végett folyamatba tett rendes perében, itélt: A királyi törvényszék felperesi keresetével elutasítja, a perköltséget a peres felek közt megszünteti. Indokok: Felperes keresetében az alperes helyett ennek megbízásából Sch. Adolf bankár részére kifizetett 5,511 frtnak megtérítését követelte. A tárgyalás és bizonyítás során kiderült, hogy felperes a saját nevében, de alperes részére annak megbízásából, Sch. Adolf bankár utján a tőzsdén árkülömbözeti ügyleteket kötött. Amikor az ily módon kötött ügyletekből árkülömbözeti veszteségek állottak elő, azokat felperes Sch. Adolfnak kifizette s most alperestől az ily kép kifizetett összegeket a perbeli előadás szerint, eltérőleg a tanuk által bizonyított nagyobb összegtől, •V>11 irtot követeli azon az alapon, mert alperes helyett fizetett s mert alperes a kereseti követelésnek felperes részére való megfizetését magára vállalta. Alperes azt a kifogást emelte, hogy a kereseti követelés mint tözsdejátékból eredő, bíróilag nem érvényesíthető. A királyi törvényszék ennek a kifogásnak helyt adott, mert az a jogszabály, hogy a tőzsdei árkülömbözeti ügyletekből eredő követelések biiói uton nem érvényesíthetők, nemcsak akkor nyer alkalmazást, amikor az árkülömbözeti ügyletet közvetlenül megkötő feleknek egymásközti követeléseiről van szó, hanem akkor is, amikor valaki a maga nevében, de más helyett s annak megbízásából kötött tőzsdei árkülömbözeti ügyletekből a reá hárult tartozást, megbízójától bíróilag behajtani szándékozik. A felperes által G. Béláné és S. Gyula tanuk vallomásával bebizonyított alperesi adósság elismerése alapján sem volt a keresetnek hely adható, mert ha az elismerés alapjául szolgáló követelés nem érvényesíthető bíróilag, ugy az elismerés alapján sincs kereseti jogosultság. A királyi törvényszék a perköltséget, felperesnek teljes pervesztessége dacára, azért szüntette meg a peres felek között, mert méltánytalan volna felperest alperes védekezésének költségével sújtani, amikor alperes magatartása idézte elő azt a jogviszonyt, melyből a bíróság előtt nem érvényesíthető követelés származott. A budapesti kir. Ítélőtábla (1902. május 1.. 9,067/1901 sz.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: Helyben volt hagyandó az elsőbiróság ítélete felhozott indokaiból és még azért, mert az a per során kiderült, hogy a kérdéses és kétségtelenül külömbözetre irányuló tőzsdei kötések, a melyekből a kereseti követelés ered, ha az alperes javára is, de a felperes megbízásából lettek megkötve és a felperes neve alatt lettek a kötésekre megbízott Sch. Adolf bankárnál elkönyvelve, e szerint azonban a felperes a tőzsdejátákról nemcsak tudomással birt, hanem mivel a per adatai szerint az alperes, mint nő, a kérdéses bankházzal ily összeköttetésbe nem is léphetett, annak előmozdítójává és részesévé vált. Így eltekintve attól, hogy felperes a most visszakövetelt fizetéseket Sch. Adolfnak azon visszony alapján, amely az alperesnő tőzsdei ügyletére a felperes és Sch.' Adolf között fennállott, a saját tartozásaként is fizette, a vitatott megbízás alapjául szolgáló ügyletnek a tőzsdejátékból való eredete mellett, a teljesített fizetés visszakövetelésére birói jogsegélyt annak dacára sem vehet igénybe, hogy az alperes a visszafizetésre kötelező Ígéretet tett. A m. kir. Kúria (1903 november 12. 5,270,1902. szám a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a benne felhívott és felhozott indokok alapján helyben hagyatik. A cég tájainak harmadik személyek irányábani, törvényen alapuló felelőssége esetében sem hivatkozhatik a felperes megtévesztésére, mert a szerződéskötés alkalmával a vonatkozó cégjegyzékből arról, hogy a tagok egyike csak kültagja a társaságnak, a cégjegyzék betekintése utján kellő gondosság mellett meggyőződést szerezhetett volna ; minthogy továbbá felperes eme saját mulasztásából eredő szándékbeli tévedés alapján az ügyletet meg nem támadhatja: következésképp a szerződés érvénytelenítése iránt keresetet nem is támaszthat. A fehértemplomi kir. tszék fi 902 okt. 13-án 9,231. sz. a.) Barta X. dr. ügyv. ált. képv. B. Mártonnak, Bottlik D. dr. volt ügyv. ált. képv. Sz. Béla ellen szerződés törvénytelenitése ir. r. perében következőleg itélt: A Sz. Béla és tsai mint eladók és B. Márton és tsai mint vevők közt 1900 jan. 28-án a mföldi gőzmalomból őket illető jutalék felcrészének adás-vétele tárgyában létrejött szerződés, felperes és alperesre vonatkozó részében érvénytelennek mondatik ki, stb. Indokok: A felperes által A) a. becsatolt és alperes által nem kifogásolt adás-vételi szerződésre vonatkozó megállapodás szerint, alperes mföldi gőzmalombóli jutalékának felét 1,340 K. vételáron eladta felperesnek. Egyúttal felperes ugyanazon jogokat és kötelezettségeket vette át, mintha kezdettől fogva a betéti társaság tagja lett volna. A szintén becsatolt s nem kifogásolt betéti társasági szerződés szerint pedig a betéti társaságnak 4 beltagja és 1 kültagja volt. Ezen szerződés szerint igaz a P. és H. cég mint kültag az 1,000 frt betéti összegen felül nagyobb kötelezettséget nem vállalván, a társaság kötelezettségeiért az 1875. évi 37. t.-c. 139. §. érteim, csak betéte erejéig felelős, míg a beltagok a betéti összegen felül a további kötelezettségekért és egyéb vagyonukkal is felelnek. Ámde a hivatkozott törv. 139. §. szerinti kötelezettség csak akkor körvonalozza a kültag kötelezettségeit, ha az 1875: XXXVII. t.-c. 132. §. szerint a társasági tagok közt más megállapodás létre nem jött, amiből következik, hogy megállapodásszerüen a kültag nagyobb kötelezettségeket is elvállalhat. A felperes által hivatkozott és eskü alatt kihallgatott B. B., L. í., H. V. és K. M. vallomásaiból kétségtelen megállapitható, hogy midőn alperes jutalékának felét felperesnek eladta, alperes kifejezetten kinyilatkoztatta, hogy a beszerzett gépberendezés vételára fejében a kültagnak adott váltók s illetve váltóbeli összegek '/5 része erejéig a kültag is felel, s hogy e szerint ezen tartozás nem egészben, hanem csak 4/« részben terheli a beltagokat. Felperes az alperes eme nyilatkozatából teljes jóhiszeműen a szerződést azon véleményben köthette, hogy a P. és H. cég mint kültag nem csak az 1,000 frt. betétje erejéig felel, hanem viseli a további kötelezettségek 1/6 része terhét is, vagyis felperes oly megállapodást tételezett fel, a mely szerint a kültag betéti összegén felüli további kötelezettségeket vállalt. A per adatai azonban ily megállapodást nem igazolnak, aminek következménye, hogy a már felhasznált 5,000 frtnvi betéti társasági vagyonon tul a betéti táraság gépek beszerzéseért további 24,906 K. kötelezettségeket vállalt, amely összegért most már csak a beltagok lévén felelősek, felperes felelőssége a kültag további kötelezettsége hiányában 2,499 K. helyett 3,115 K, összegre terjed. Vagyis lényegesen nagyobb összegért volna felelős, mint amennyiért a felelősséget elvállalni gondolta. Felperes tehát az ad.-vételi szerződés oly lényeges pontjában volt megtévesztve, amely elég indok arra, hogy a szerződés érvénytelenittessék. Alperes azon védekezése, hogy felperes a társaság üzletébe tényleg befolyván, tudta azt, hogy a trság további kötelezettségeket vállalt, figyelembe nem jöhet, mert alperes maga is állította, hogy a gépek vételárának első és második részletéhez a kültag is hozzá járult, vagyis a kültag is viselte az V< rész terhet; a miből következik, hogy felperes jóhiszeműsége csak megerősödött, mert ezzel csak megvalósítva látta alperes azon kijelentését, hogy a kültag felelőssége a betétjén tul terjed. Azon körülmény, hogy alpeies a tkvi átíratásra alkalmas okiratot kiállítani és átadni vonakodott, a szerződés érvénytelenítésére indokul nem szolgált, mert az felperest csak arra jogosítja, hogy a szerződés kiállítását és átadását per utján szorgalmazhatja. A temesvári kir. Ítélőtábla (1903. márc. 4-én 2,990. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes az A 7- a. szerződés folytán,alperest megillető betéti tőke fele része erejéig beltagként lépett be a Sz. és tsai első mföldi gőzmalmi tsaságba.azon jogok és kötelezettségek mellett, mint amilyenekkel a tagokkal szemben alperes birt, Az 57. szerződésben a tagok betéti összegei és azoknak a nyereségben való egyenlő részesedési arányai szabályozvák ; arra nézve, hogy az abban megállapított betéti összegen felül a szükséghez képest a tagok magasabb betéti összeg kiegészítésére is kötelezték volna magukat, említés téve nincsen; az ügyiratokból pedig kitűnik, miszerint a tagok szerződésszerű betéti összegeiket már be is fizették. Ezek eiőre bocsátásával nem kétes, hogy felperes a