A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 33. szám - Az igazságügyi költségvetés tárgyalása

234 Ezen másodbirósági itélet tehát bíróilag megállapítja, hogy a «Revers» egyszerű magánokirat és «mégis» egy füst alatt kimondja, hogy annak alapján hivatalos közjegyzői letét létesült. Ezen érvelés szerint tehát merő felesleges a k. j. törv. VI. fejezetének számos §-aiban megállapított összes alakiság és mese ezen törvénynek 68. §-a is, mert az itélet szerint akármelyik rongyos magánokirat is közokirati consequentiákkal jár és e szerint teljesen értéknélküli és felesleges a közj. törv. minden rendelkezése a közjegyzői okiratok külön érvényéről és kiváltságos hatályáról. Hogy pedig az itélet a magánokirat eddig fennálló fogalma között tátongó azon mély árkot áthidalhassa, melyet tétele?, törvényeink e két fogalom közé állítottak, egyszerűen construál magának egy a világ összes közjegyzői törvényeiben eddig ismeretlen oly uj jogi formulát, mely az okiratoló közjegyzőt is személyileg leköti, t. i. az ítéletben háromszor felemlített nletéti szerződésttehát oly szerződést, mely közjegyzői letétek folytán a letevő fél és a közjegyző hozott létesül. Bevallom, hogy 30 évi közjegyzőségem dacára eddig még halvány sejtelmem sem volt arról, hogy én mindazon felekkel, kik nálam hivatalos letétet deponálnak, szei zödéscs visszonyba lépek, mely tehát a szerződés fogalmából következtetve, engem mint szerződő felet kötelez! A közj. törv. nyilván fogyatékos ismerete folytán eddig azon szent meggyőződésben éltem és működtem hivatalomban, hogy ilyen szerződéses visszonynak keletkezése a saját magam közokirataimból a k. j. törv. 4. §. által egyenesen kitiltva és kizárva van, sőt hogy ellenkező esetben az 188(5. VII. t.-c. 42. $-a alapján súlyos fegyelmi vétség forog fenn, mert ezen törvény rendelkezései szerint a közjegyző semmi olyan ügyletben részt nem vehet, melyben személyesen érdekelve van. Már pedig személyes érdekeltség semmi körülmények között el nem választható a. szerződő íelek bármelyikétől. Én mindig azt hittem, hogy a közjegyzőnek a letétek korüli működése hivatalos stailumának egyik folyománya, mely stallum őt az előtte bármit is cselekvő felek fölé helyezi, mely stallum folytán a közjegyző az államhatalomnak, - bármily csekély, egyik orgánuma, ki mint olyan letéteket is megőrzésre átvehet ; de semmi körülmények között soha nem lehet saját közokirataiban szerződő fél. • De mégazt is hittem mindeddig, hogy a kir. közjegyző nem vasúti váltóőr és hogy ennélfogva az 1878: V t.-c. 461. §. végpontja által törvényileg kimondott közhivatalnoki minősége is minden kétségen felül ál!, miért is hivatalos működése közben vagy ebből kifolyólag ő ép oly kevéssé lehet szerződő fél, mint akár a biró ha ítélkezik. De mindez ugy látszik nem ugy van, mert ha megáll a budapesti kir. Tábla által felállított uj jogelv, akkor mi közjegyzők ezentúl saját okiratainkban egyúttal felek is leszünk és így nemsokára magunk magunkkal kötünk majd közokirati szerződéseket. Csakhogy akkor ezen okiratnak kihatása többé nem a k. j. törv. hanem a polgári kötelmi jog alapján bírálandó el. De akkor megszűnt a hivatalos felelősség is az 1886. VII. törv.-c. 8. §-ának minden joghatályával együtt. De még sokkalta súlyosabb az eset, ha azt a közjegyzőhelyettes ténvkedésére alkalmazzuk, mert akkor a helyettes többé nem az, aminőnek öt a k. j. törvény minősiti, hanem egyszerű procuristája a távollevő közjegyzőnek, kinek nem hivatalos cselekedete is kötelezi a főnökét. Mindez pedig annyira ellenkezik a közjegyzői intézmény alapvető elveivel, mint amilyen absurdum a közjegyzői vagyoni felelősség időhatárának kiterjesztésére irányzott kísérlet, melyet a tételes törvény igen megfontoltan három évi időre megszorít. Ezek után c mégis» jó volna tudnunk, vájjon a budapesti kir. ítélőtábla azt az átvedlést az egyszerű ((magánokiratból') közokiratra és a szerződéses viszony keletkezésének theoriáját adott esetben még másnemű okiratokra is alkalmazni fogja-e, a mi ugyan nagy könnyen megeshet, mert ha ebben az itt fenforgó esetben sikerül ezen jogi boszorkányság, ugy miért ne sikerülne más esetekben is? Ha a közokiratok kiváltságos minőségét kimondó alap-vető jogelven csak egy rés is van ütve, akkor az egész közokirati intézmény is feltarthatlanul sutba esik. Ez amaz imminens veszély, melyre kartársaim figyelmét fordítani akartam. Többet az itt közölt ítéletek és indokolásainak tarthatranságáról, azokban nyilvánuló számos egyéb törvénysértésekből és -r las-t not least, W a bírói szabad mérlegelés méltányos alkalmazásának teljes félrelökéséről szólni nem akarok, habár 'arra is tárgy és alkalom bőségesen nyilik. BöiiCTészetemet hazai ítélkezésünk sivár tarlóján befejezem azzal a keserű sóhajjal : «fiat justicia, prius autem justus arbiter esto!» # Belföld. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása, Aug. 7. •Nem Pál a budapesti járásbíróságok intézményével foglalkozik. Tul vannak halmozva, messze esnek egymástól, ugy hogy az ügyvédek nem képesek ellátni teendőiket ; helyesli a központosítás tervét, ellenben a birák mai kinevezési rendszere rossz, előlépésük lassú ; vannak tehetséges albirák, akik két évtizedig is megmaradnak az albirói állásban. (Ugy van .' a szélsőbaloldalon.) A végrehajtási eljárás elavult, drága és lassú, a telekkönyvi rendtartás rég megérett a reformra. Az esküdtszéki intézmény ellen elhangzott vádakat nem tartja alaposaknak; ez az intézmény bevált, igaz, hogy fejlesztésre szorul, de fejlődésképes. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ariim Mihály a felvidéki uzsorások üzelmeit teszi szóvá; velük szemben a büntetöigazságszolgáltatás tehetetlen, mert a törvény könnyen kijátszható. Az uzsorások lelkén szárad a kivándorlás "emelkedése. A nép azt tartja, hogy az igazságszolgáltatás uri és zsidó huncutság. (Zajos derültség.) Szigorú intézkedéseket sürget az uzsorások ellen. A költségvetést nem szavazza meg. Elnök : bezárja a vitát. Rohonyi Gyula előadó kifejti álláspontját a beadott határozati javaslatokkal szemben, amelyeket nem fogad el. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Azzal vádolták, hogy működésében nincs semmi nagyobb alkotás és jövőre nézve semmi erőteljesebb kezdeményezés s hogy a miniszter csak igér, de az eredmény igen csekély ; még nincs semmi uj eszme. Azonban ez az eszme sem uj, mert ezeket a dolgokat már régebben hallotta és olvasta, de a fődolog nem is ebben van, hogy uj-e valami, vagy nem, hanem, hogy igaz-e. (Ugy van! jobbfelől.) Kissé nehéz a helyzet, mert nem akarja itt sebhelyeit mutatni, de azt talán mégis csak szabad felhoznia, hogy egyebek közt a képviselőház előtt fekszik a polgári perrendtartás tervezete. Ez a munkálat az, mely után a nemzet 40 esztendő óta vágyakozik és amelyet eddig nem tudtak megcsinálni. Azt mondják, hogy azért nem tárgyalták, mert őt hátulról tartják. Nem igy áll a dolog, hanem ugy, hogy az ellenzék állott vele szemben és nem engedte azt tárgyalni. (Igaz! Ugy van! johbfelÖT.) Az idén tavaszszal is lehetett volna tárgyalni, ha egy kis önmérsékletet gyakoroltak volna (Igaz ! Ugy van! Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.| bizonyos javaslatok tárgyalásánál, akkor talán már tul volnánk eze-n is. (Ugy van! jobbfelől.)Ezt egyik legfontosabb feladatának tartja és amint a parlamenti visszonyok engedik, a lehető legsürgősebben elő fogja venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A 'ói. szakaszhoz _ ragaszkodik. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Neumann Ármin abban adott be külön véleményt, hogy a kereskedelemügyi és váltótörvényszék fenntartassék-e vagy nem és ebben a különvéleményben az ő javaslata mellett foglalt állást. Folyik a munkálat a perrendtartás életbeléptetési javaslata körül is, amelyet remélhetőleg már mint tervezetet közzébocsáthat a polgári perrendtartás tárgyalása előtt. Javaslatot azért is bajos csinálni belőle, mert előbb szükséges volna, hogy a Ház bizonyos irányban állást foglaljon a polgári perrendtartásra vonatkozólag. Vannak az igazságügyi bizottságban egyéb javaslatai is, amelyek tárgyalását melegen óhajtja. Mindez nem haladhat nagyon gyors tempóban. Nevezetesen ami a polgári törvénykönyvet illeti, habár ezt is sürgős feladatnak tekinti, mégis igen fontos, hogy ez az alkotás kellő megfontolással és alapossággal történjék, mert ha nem is örökre, de mégis évtizedekre, talán egy évszázadra akarjuk magánjogi visszonyaink rendezésének alapjait lerakni. (Ugy van! jobbfelől). Itt nem lehet könnyelműen eljárni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez a dolog ad infinitum kitolassék. Amint a polgári perrendtartásnak munkálatai elkészülnek, azonnal foglalkozni akar a polgári törvénykönyvvel. (Helyeslés jobbfelől.) Sok szó esett a végrehajtási törvényről is. A végrehajtási törvény novellája a legszorosabban összefügg a perrendtartással. A perrendtartást nem lehet anélkül életbe léptetni. Aki tehát a perrendtartást akarja, annak akarnia kell ezt is. A végrehajtási törvénU okvetlenül módosítani kell, mert a perrendtartással összhangba kell hozni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Végrehajtási jogunk égető hiányait is orvosolni szándékozik. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Lehető kevés, de mély bevágást tenni, amely haszonnal jár, amelynek eredménye lehet. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Olcsóbbá, méltányosabbá, de egyszersmind gyorsabbá is akarja tenni a végrehajtási eljárást. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Azt sem akarja, hogy a rosszhiszemű adós kivonhassa magát. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Sürgették a telekkönyvi rendtartás megalkotását. Hangsúlyozta maga, hogy milyen visszás állapot az, hogy Magyarországon, amely katexochen földmivelő állam, a földnek visszonyai az osztrák polgári törvénykönyv és egy osztrák rendelet által van-