A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

A JOG 119 járó hatásköréhez tartozik; mihez képest a községi biro nevében annak hatásköréhez tartozó hivatalos cselekményről kiállított valótlan tartalmú okirat készítése a btk. 391. §. ala eso közokirathamisitás bűntettét képezi. Az okiratoknak ekként való hamisításából ugy a házasuló felekre, mint az államra jogsérelem háramolhatik ; minthogy vádlottnak a kérdéses hamisításokra vonatkozó ténykedése szándékos cselekvés volt, a szándékos cselekvéssel pedig az esetleges jogsérelem bekövetkezésének tudata együtt jár: nyilvánvaló, hogy az alsófoku bíróságok a btö trv.-nek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmaztak akkor, amikor a vádba tett 54 rb. okirathamisitást vádlottnak terhére nem állapították meg, ami pedig a bp. 385. §. 1. a) p.-ban megjelölt semmisségi okot képezi. A rózsahegyi kir. tszék mint btö birósag (1903 május 18-án 888 B. SÍ., a.) közokirathamisitás bűntettei és az 1894: XXXI. t.-c. 12*2. !$-ba ütk. vétség miatt vádolt M. József elleni bünperében következőleg itélt: M. lózsef vádlottat bűnösnek mondja ki az 1894: XXXI. t.-e. 122. >?-ába ütk. 54 rbeli vétségben, melyet az által követett el, hogy mint a gombási anyakvezetö kerület anyakönyvvezetője az alább felsorolt 54 oly házasságkötésnél működött közre, melyekre vonatkozólag az' 18114: XXXI. t.-c. 27. tj-ában foglalt akadály fennforgásáról tudomása volt. Az 54 házasságkötés a következő (felsoroltatik I. Ezért őt az 1894: XXXI. t.-c. 122. §-a alapján a btk. 92. % alkalmazásával az 1892: XXVII. t.-c.ben megjelölt célra fordítandó különbeni végreh. terhével fizetendő és behajthatatlanság esetén 10 napi fogházra átváltoztatandó 200 K. pénz mint fő, és a viselt hivatalának elvesztésére mint mellékbüntetésre itéli, stb. Indokok: Tekintve, hogy vádlott maga is beismerte sa tanuk vallomásával megerősítést nyert azon tény, hogy mint a gombási anyakvi kerület anyakönyvvezetője az ezen ítélet rendelkező részében 54 oly házasságkötésnél működött közre, amelyekre vonatkozólag az 1894: XXXI. t.-c. 27. íjában jelzett akadály fennforgásáról tudomása volt; tekintve, hogy vádlott eme ténykedése az 1894: XXXI. t.-c. 122. §-ba ütk. vétséget megállapítja, s őt ebben bűnösnek kellett kimondani, s tekintve azon körülményt, hogy vádlottat |törvényellenes ténykedésre az késztette, mert a házassági kihirdetéseket ismeretlen testesek több ízben bemocskolták és megsemmisítették, tekintetbe véve továbbá, hogy a felettes hatóságok lanyha ellenőrzése is lehetővé tette, hogy a vádbeli vétségét 54 esetben elkövette; tekintettel végül vádlott büntetlen előéletére, mint túlnyomó enyhítő körülményekre, a btk. 92. §. alkalmazásával vádlottat az ezen ítélet rendelkező részében feltüntetett büntetéssel sújtani kellett. A vád tárgyát képező közokirathamisitás bűntettének tényálladékát a kir. tszék azért nem találta megállapíthatónak, mert annak egy lényeges ismérve, hogy abból valakire jogsérelem háruljon vagy háramolhasson, hiányzik, egyébként a vádlott azon ténykedése, hogy 54 drb. házassági kihirdetésre részben P. J., részben pedig B. J. községi bírák neveit aláirta, csupán azon célból történt, hogy a házassági kihirdetések kifüggesztésének elmulasztását s a kihirdetés szóbeli meg nem történtét palástolja, ugy, hogy vádlott eme cselekménye beleolvad az 1894. évi XXXI. t.-c. 122. §-ba ütk. vétségbe, stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1903 okt. 16-án 1,06Í/B. sz. a.) Az I-ső bíróság ítéletének azt a részét, mely szerint vádlott az 1894: XXXI. t.-c. 122. §-ba ütk. 54 rbeli vétségben bűnösnek mondatott ki, felebbezés hiányából érintetlenül hagyja: az ítéletnek a főbüntetésre vonatkozó felebbezett büntetését azonban a Bp. 385. §. 2. p. alapján a bp. 423. §. 2. bek. érteim, megsemmisíti és vádlottat az 1894: XXXI. t.-c. 122. g-ba ütk. 54 rbeli vétség minden egyes esetére külön 4 K. vagyis összesen 21*5 K. pénzbüntetésre itéli, mely pénzbüntetés behajthatatlanság esetén minden 4 K. után 1 napi fogházra lesz átváltoztatandó; ugyanannak az ítéletnek egyéb felebbezett részét pedig helybenhagyja; és az ítéletet azzal egészíti ki, hogy vádlottat a btk. 391. §-ba ütk. közokirathamisitás bűntettének vácija alól a bp. 326- I. p. alapján felmenti. Indokok: A felülbírált elsőfokú ítélet ellen egyedül a kir. ügyész felebbezett a bp. 385. 1. a) p.-ban foglalt semmisségi okból azért, mert a vádlott ellen a bp. 391. §-ba ütk. közokirathamisitás büntette miatt vádba vett bűncselekmény meg nem állapíttatott és a bp. 385. 3. p.-ban foglalt sem. okból a btk. 92. alkalmazása miatt, s ehhez a kir. főügyész is hozzájárult. Az ítéletnek a közokirathamisitás bűntettére vonatkozó rendelkezése azért hagyatott helyben, mert a közokirathamisitás törvszerü alkateleme az, hogy a vádlott a közokiratot azon tudattal hamisította meg hogy abból valakire jogsérelem háramoljék vagy háramolhassék; minthogy pedig vádlottnak az a védekezése nincs megcáfolva, hogy azokban a községekben, amelyekben a hirdetés mellőztetett, mindenki tudomással birt a kötendő házasságról, a házasulandók személyi viszonyairól és igy ha házassági akadály fennforgott volna, ezt a hirdetés nélkül is bejelentették volna, igy ő ebben a tudatban feltehette, hogy a hirdetésnek a községi elöljáróságnál való mellőzése és a hirdetménynek a megtörtént kihirdetési záradékkal való ellátása által sem egyesekre, sem a közre jogsérelem nem háramolhatik, ily körülmények között, szándék hiányából a felmentés is indokolt. A btk. 92. i<-nak alkalmazására vonatkozóan a kir. it. tábla elfogadta a kir. tszék által felsorolt enyhítő körülményeket. A btk. 92 {?. szerint a pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg, és igy ennek alapján e tekintetben a rendelkezésekben foglaltak szerint kellett intézkedni. A. m. kir. Kúria (1904 márc. 10-én 237/B. sz. a.j A kir. főügyész által a bp. 385. §. 1. aj p. alapján bejentett sem. panaszoknak hely adatván, mindkét alsóbiróságnál letette a közokirathamisításokról és ezzel kapcsolatosan vádlott az 54 rb. házasság elleni vétségért kiszabott büntétésről rendelkező részében a bp. 385. §. ]. a) p.-ban megjelölt anyagi m. perjogi a bp. 437. bek. érteim, megsemmisíttetik, M. József az alsófoku bíróságok által terhére megállapított, az 1894: XXII. t.-c. 122. tj-ba ütk. 54 rbeli házasság elleni vétségen felül még a btk. 391. §-ba ütk. 54 rbeli közokirathamisitás büntetében is bűnösnek nyilvánittatik, és ezekért a bűncselekményekért, ugvszintén a vétségekért a btk. 391. §. és az az 1894: XXXI. t.-c. 122. §. alapján a btk. 96., 89. §. idézésével összbüntetésképpen 1 évi börtönre, továbbá a btk. 399. i?. alapján 3 évi hiv. vesztésre és politikai jogok gyakorlatának ugyanoly tartalmú felfüggesztésére ítéltetik. Ennek folytán ' a védőnek a bp. 385. i?. 2. p.-ra alapított sem. panasza tárgytalannak nyilvánittatik. Indokok: A kir. főügyész azért élt sem. panaszszal a bp. 385. i;. 1. a) p. alapján; mert a kir. it. tábla a btk. 391. §-ba ütk. 54 rb. közokirathamisitás bűntettét vádlottnak terhére nem állapította meg. Ez a semmisségi panasz alapos, mert a kir. it. tábla a kir. tszék ítéletének a közokirathamisitásokra vonatkozó ténymegállapításait helyesnek találván, valóknak fogadta el azt. hogy vádlott, aki 54 esetben a házasságok megkötésénél mint állami anyakvezetö működött közre, a házassági hirdetések teljesítésének bizonyítására szolgáló tanúsítványra részben P József részben pedig B. J. községi bírák nevét reá irta abból a célból bogy a házassági hirdetések kifüggesztésének elmulasztását és a hirdetések szóbeli meg nem történtét elpalástolja; mert vádlott a községi birák nevének a hirdetésekre való reá írásával a hirdetésekre vezetett tanúsítványt hamisan állította ki, miáltal 54 rb. közokiratot hamisított, amennyiben a tanúsítvány kiállítása az 1894: XXVIII. t.-c. 91. §. alapján'27,243/895. I. M. sz. a. kibocsátott lg min. utasítás 41. §. rendelkezése szerint a községi előljáró hatásköréhez tartozik; mihez képest a községi bíró nevében annak hatásköréhez tartozó hivatalos cselekményről kiállított valótlan tartalmú okirat készítése a btk. 391. §. alá eső közokirathamisitás bűntettét képezi. Minthogy pedig kétségtelen, hogy az okiratoknak ekként való hamisításából ugy a házasuló felekre, mint az államra jogsérelem háramolhatik; minthogy vádlottnak a kérdéses hamisításokra vonatkozó ténykedése szándékos cselekvés volt, a szándékos cselekvéssel pedig az esetleges jogsérelem bekövetkezésének tudata együtt jár : nyilvánvaló, hogy az alsófoku bfrcVságok a btö törv.-nek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták akkor, amikor a vádba tett 54 rb. okirathamisitást vádlottnak terhére nem állapították meg, ami pedig a bp. 385. §. ]. a) p.-ban megjelölt semmisségi okot képezi. Ezeknél fogva tehát részben mindkét alsófoku bíróság ítéletét a Bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni, vagyis vádlottat az alsó bíróságok által megállapított házasság elleni vétségeken felül még 54 rb. közokirathamisitás bűntettében is bűnösnek nyilvánítani kellett. De ezekből folyóan az alsófoku bíróságok ítéletének a házassági vétségekért vádlottra kiszabott büntetésről rendelkező része megsemmisitendő és a vád tárgyát képező valamennyi cselekményért, t. i. ugy a közokirathamisításokért, mint a házasság elleni vétségekért a btk. 96. §. rendelkezésének megfelelően a törvény helyes alkalmazásával összbüntetés volt kiszabandó. A büntetés kiszabásánál a sokszoros anyagi halmazat, mint súlyosító körülmény fennforgása mellett vádlottnak büntetlen előélete és beismerése mint enyhítő körülmények vétettek figyelembe, stb. A kir. ítélőtábla vádlottat felmentette. A felmentés azon alapszik, hogy «a cikk főleg egy törvényjavaslatnak a közgazdasági viszonyokra és a lap által képviselt érdekkörökre való kihatásával foglalkozik", ami nem oly politikai tárgy, amilyen a sajtótörvény 30. tj-ában említve van. A kir. ítélőtáblának ez a felfogása nem felel meg a törvény értelmének. A cikk az ujoncjutalék felemeléséről szóló törvényjavaslatról értekezik, tehát oly tárgyról, mely egy államcélnak, a véderő szervezésének és kiegészítésének megvalósítását tartotta szem előtt. Nem fér tehát kétség ahhoz, hogy e tárgy nemcsak elméletileg, de a közönséges szóhasználat szerint is politikai. Az a körülmény, hogy a cikk a nevezett törvényjavaslatról a kir. ítélőtábla által felhozott irányban is elmélkedik, azt nem fosztja meg politikai jellé gétől, sőt ellenkezőleg; a javaslat aktuális politikai természetűvé teszi és pártpolitikai jelleggel ruházza fel. A pécsi kir. tszék mint btö bíróság (1903. május 7-én 3,840. sz. a.j sajtórendőri vétséggel vádolt V. Ferenc elleni bűnvádi ügyében következőleg itélt: A kir. tszék mint btö bíróság V. Ferenc vádlottat az 1848: évi XVIII. t.-c. 30. §. 2. p.-ban, illetve az 1848: XVIII. t.-c. 30. §. első bek.-be ütk. sajtóvétség vádja alól a bp. .'J26. 1. p. alapján felmenti. Indokok: A cMunkása czimü hetilapnak 1903. márc. 1-én megjelent 9. sz.-ban politikai tartalmú vezércikk közöltetett, jóllehet nincs a lapnak óvadéka. Ebből az okból vádlott ellen mint az emiitett la]) kiadó tulajdonosa ellen az 1848: XVIII. t.-c. 30. S. 2. p., illetve ugyanazon t.-c. 31. íj. első bek.-be ütk. sajtóvétség miatt emeltetett a vád. Azzal védekezett a vádlott, hogy az