A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

118 A JOG mindkét alsóbiróság Ítéletét ennek megfelelően hivatalból helyesbíteni, egyébként azonban a hagyaték állagát illetően a másodbiróság Ítéletét az elsöbiróság Ítéletéből átvett indokolásánál fogva helybenhagyni kellett. Ellenben a végrendelet érvényességét illetően mindkét alsóbiróság Ítéletét meg kellett változtatni, mert az hogy a végrendelet alkotásánál az 1876: XVI. t.-c. 6. §-ban irt kellékek tényleg mind megtartattak, a végrend, szövegének következő végsoraiból u. m: «Ezen végrendelet román nyelven felolvastatott és miután a végrendelkező saját elhatározását látja az alábbirt írástudó tanuk előtt a neve elé vont keresztvonással megerősiti.» megállapítható, mert ezen soroknak helyes értelme az, hogy a kérdéses magyar nyelvű végrendelet magyar nyelven felolvastatott és román nyelven megmagyaráztatok, végrendelkező által végrendeletének kijelentetett s kézjegyével elláttatott és hogy mindez az alább irt, tehát mind a négy alább irt tanuknak, kik a magyar nyelvet birták és vallomásukban a végrendelkezőnek öntudatánál létét bizonyítják, együttes jelenlétében történt; minélfogva a végrendeletet alakilag érvényesnek kimondani s ennek folytán az 1894: XVI. t.-c. 88. ij-nak megfelelőleg az Ítéletek hit. kiadományait megfelelő további elj. végett az illetékes hagy. bírósághoz áttétetni kellett, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a"[körülmény, hogy az értékek nem zárt fiókokban voltak a betörés idején elhelyezve, alperest a kártérítési kötelezettség alól nem mentesiti, mert az érintett körülmény, hogy t. i. a jelzett értékek nem zárt fiókokban voltak elhelyezve, a veszélyt fokozó oly lényeges körülménynek, mely az alperesnek a biztosítási szerződésből kifolyó kártérítési felelősségét elenyésztette volna, nem tekinthető. A bpesti kir. keresk. és vtszék mint keresk. bíróság. (1902. július 7-én 61,742 sz. a.) Fuchs M. dr. ügyv. ált. képv. B. nővéreknek Kán B. dr. ügyvéd, ált. képv. H. biztosító t. ellen 2,895 K. 50 f. ír. keresk. perében következőleg itclt: A kir. tszék végreh. terhe a. kötelezi alperest, hogy a felperesnek 404 K. tőkét stb feltétlenül fizessen. Ha ugy B. Józsa mint B. Katica felperesi cégtag becslő esküt tesz arra, hogy az 1901. ápril 14-és 15-ike közti éjjelen abból a fiókból kilopott pénzösszeg, amely fiók a B. a jkvben ugy említtetik, hogy azt B. Józsa 1901. ápril 14-én este az üzlet bezárásakor külön bezárta és annak kulcsát magához vette, ezüst és váltópénzben 475 K volt, ebben az esetben a kir. tszék kötelezi az alperest, hogy felperesnek még 235 K tőkét stb. fizessen. Erdekében áll tehát a felperesnek, hogy ezen becslő eskü letételére vonatkozó készségét a jelen ítélet jogerőre-emelkedésétó'l számítandó 3 nap a. bejelentse s a becslő esküt a kitűzendő határnapon mindkét felperes letegye, mert ellenkező esetben a kir. tszék felperest keresetének ezen 235 K és kamatára vonatkozó részével elutasítja. Keresetének 2,250 K 50 f. tőke és kamatára vonatkozó részével felperest a kir. tszék feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Felperes azon az alapon követel 2,895. K 50 fill. az alperestől, akinél doh. tőzsde üzlete a C. a. kötv. érteim, betörés ellen biztosítva volt, hogy az említett üzletet 1901. ápr. 14—15 közti éjjel ismeretlen tettesek feltörték s onnan 2,131 K 50 fí 11. értékű váltóürlapot s okmány-és levélbélyeget. 104 K értékű szivar és doh. árut és 909 K készpénzt elloptak (ez utóbbi kár fejében, a készpénzkészlet csak 600 K erejéig lévén biztosítva, csupán ezt az összeget követeli.) A kereseti összegből a váltóürlapokban és bélyegekben szenvedett kár fejében követett 2,131 K 50 ft. és a készpénzben szenvedett kár cimén követelt 600 K-ból 125 K. tehát összesen 2,256 K 50 f. alperes még abban az esetben sem lenne köteles megtéríteni, ha felperes ezen kár fenfogását az alperes tagadásával szemben bizonyította volna is, mert a 27. a. ajánlat 11. p. III. és IV. alpontjai alapján a C. a. kötvénybe felvett világos és határozott szerződési megállapodás értelmében a váltóürlapok, bélyegek és a készpénz mint fiókokban bezárva őrzött értékek lettek a betörés ellen biztosítva, tehát az a kikötés, hogy azok bezárva levő tartályokban őriztessenek, a biztosítási szerződésnek olyan lényeges feltételét képezte, hogy ezen feltételnek felperes részéről való megszegése mint a dolog természete szerint különben is az alperes által elvállalt veszélyt fokozó körülmény, jogos okul szolgál alperesnek a kártérítés megtagadására, mert a válasziratban maga felperes adta elő, hogy a betörés körülményére vonatkozó valódi tényállást az a felperesi cégtagok bemondása alapján 1901. ápr. 15-én felvett s általuk aláirt jkv. tartalmazza, amelyet alperes a bizonyítás feletti észrevételezési tárgyaláskor B. a. csatolt, már pedig a felperesi cégtagok az ezen jkv. 4. oldalán olvasható előadások szerint a betörés éjjelét megelőző estén csupán azt a fiókot zárták be, illetőleg B. Józsa cégtag csupán annak a bezárt fióknak a kulcsát húzta ki és vette magához, a mely a pénztárban lévő ezüst és váltó pénz nagyobb részét, tehát a kereseti előadás szerint a 475 K-t tartalmazta, míg ellenben a többi pénzt tartalmazó fióknál a kulcs a zárban maradt s a bélyegeket és váltóürlapokat tartalmazó többi fiók sem volt bezárva. A felperesi cégtagok ezen beismerését tartalmazó jkvvel szemben a perben kihallgatott W. N. felperesi tanúnak az a különben is határozatlan vallomása, hogy ő a betörés éjjelét megelőző este a felperesi üzlet bezárásánál jelenvolt s látta, hogy a felperesi cégtagok egyike, de nem tudja, hogy melyik, az összes értékeket tartalmazó fiókokat magához vette, mint bizonyíték figyelembe nem jöhetett, valamint nem jöhetett figyelembe felperesnek a B. a. jkv. tartalmának valódiságát tévedés 'cimén tagadó, de az állítólagos tévedést kellőleg nem indokoló s amúgy is elkésetten előterjesztett kifogása sem. Végül nem jöhetett a per elbírásánál figyelembe felperesnek az az érvelése sem, hogy azok az ismeretlen tettesek, akik az üzletnek bezárt vasfüggöny-alapját felnyitni képesek voltak a bezárt fiókokat is könnyű szerrel feltörték, tehát az azokban talált értékeket amúgy is ellopták volna, mert a biztosítási szerződés érteim, alperes csupán a bezárt fiókokban őrzött értékek ellopása folytán származó kárért vállalván el a felelősséget, még ha helyes volna is felperesnek fenti következtetése, az még nem szolgálhatna jogos indokul arra, hogy alperes felelőssége a szerződés ellenére megállapittassék. Mindezeknél fogva a kereseti követelésből 2,556 K 50 f. tőkére és kamatára nézve felperest feltétlenül el kellett utasítani. Ellenben feltétlenül megilleti felperest az ellopott dohány- és szivarban őt ért kár fejében 164 K, a bezárva levő fiókból ellopott készpénz megtérítése fejében pedig 240 K, tehát összesen 364 K, amiértis ezt az összeget s ennek a kereset beadásától követelt 5°/o kamatát feltétlenül megítélni kellett; mert alperes a dohány- és szivarban esett 164 K kár fennállását valamint azt, hogy a bezárva lévő fiókban 240 K kézpénz volt beismerte. Végül ezen beismert 240 K felül még 235 K és kamatának fizetésére alperest a felperesi cégtagoknak megítélt becslő eskü letételétől feltételesen azért kellett kötelezni, mert azt, hogy felperes a zárt fiókban levő készpénzkészlet ellopása folytán kárt szenvedett s hogy ezen kár megtérítését jogosan követelheti, alperes beismerte, azt a kereseti állítást pedig, hogy a bezárt fiókból ellopott készpénz 475 K tehát a beismert 240 K felül még 235 K lehetett, valószínűvé teszi az a körülmény, hogy felperes az alagi lóverseny-jegyek elárusitásával is foglalkozott s hogy a betörés éjjelét megelőző napon, azaz ápril 14-én Alagon lóverseny volt, tehát a többször emiitett zárt fiók a versenyjegyek ára fejében befofyt pénzösszeget is tartalmazhatta, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1003 január 28-án 3041 002. sz. a.) az első bíróság ítéletének az alperest részben feltétlenül, részben a felperesnek megítélt becslő eskü letételétől feltételezetten marasztaló részét felebbezés hiányában nem érinti, felebbezett többi részét pedig helybenhagyja a benne foglalt indokok alapján stb. A m. kir. Kúria (1!)04 ápril 6-án 580. sz. a.) A váltóürlapok- és bélyegekben szenvedett kár fejében követelt 2,131 K 50 fill. és a készpénzben szenvedett kár cimén követelt 600 K-ból. 125 K, összesen tehát 2,256 K 50 f. tőke s ennek kamata tekintetében mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatódik, alperes kártérítési kötelezettsége erre az összegre, illetve annak számszerűleg meghatározandó részére nézve is megállapíttatik ; ennek folytán mindkét alsó bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó része hatályon kívül helyeztetik, s az elsöbiróság utasittatik, hogy a 2,256 K 50 f. és ennek kamata, mint kárkövetelési összeg tekintetében a perk. stb.-re is kiterjedően határozzon. Indokok: Peres felek közt nem vitás, hogy a felperes cég dohánytözsdc-üzlete s ebben a zárt asztalfiókokban levő váltóürlapok okmány- és levélbélyegek és készpénz betörés ellen az alperes társaságnál biztosítva voltak s az sem vitás, hogy az emiitett üzletet 1901. ápril. 14—15 közti éjjel ismeretlen tettesek feltörték. Felperes azt adja elő, hogy az érintett betörés következtében a fiókokban elhelyezve volt váltóürlapokban és bélyegekben 2,131 K 50 f., az ugyancsak fiókban elhelyezett készpénz egy része tekintetében pedig 125 K s így összesen 2,256 K 50 f. kárt szenvedett. Alperes ez ellen a kártérítési követelés ellen azzal védekezik, hogy miután a váltóürlapok, bélyegek és a készpénz zárt fiókokban voltak a betörés ellen biztosítva, a jelzett értékek pedig a betörés idején nem zárt fiókokban voltak elhelycz\ e, felperes ezekért az értékekért a biztosítási szerződés feltételei értelmében kártérítést jogosan nem követelhet. Az a körülmény azonban, hogy a jelzett értékek nem zárt fiókokban voltak a betörés idején elhelyezve, alperest a kártérítési kötelezettség alól nem mentesiti, mert az érintett körülmény, hogy t. i. a jelzett értékek nem zárt fiókokban voltak elhelyezve, jelen esetben a veszélyt fokozó oly lényeges körülménynek, mely az alperesnek a biztosítási szerződésből kifolyó kártérítési felelősségét elenyésztette volna, nem tekinthető. A felhozottak alapján tehát a 2,256 K 50 f. tőke és ennek kamata tekintetében mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani s az első bíróságot a vitássá tett kártérítési összeg mennyisége stb. tekintetében határozat hozatalára utasítani kellett. Bűnügyekben. A kir. it. tábla valónak fogadta el azt, hogy vádlott, aki 54 esetben a házasságok megkötésénél mint állami anyakvvezetö működött közre, a házassági hirdetések teljesítésének bizonyítására szolgáló tanúsítványra a községi bírák nevét reá irta, abból a célból, hogy a házassági hirdetések kifüggesztésének elmulasztását és a hirdetés?k szóbeli meg nem történtét elpalástolja; vádlott a községi birák nevének a hirdetésekre való írásával a hirdetésekre vezetett tanúsítványt hamisan állította ki, miáltal közokiratot hamisított, amennyiben a tanúsítvány kiállítása az 1894: XXXIII. t.-c. 91. §. alapján 27,243/895. I. M. sz. a. kibocsátott lg. min. utasítás 41. §. rendelkezése szerint a községi elöl-