A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 30. számához. Budapest, 1904 július 24. Köztörvényi ügyekben. Az hogy a végrendelet alkotásánál az 1876: XVI. t.-c. 6. S-ban irt kellékek tényleg mind megtartattak, a végrend, szövegének következő végsoraiból u. m. «Ezen végrendelet román nyelven felolvastatott és miután a végrendelkező saját elhatározását látja, az alábbirt Írástudó tanuk előtt a neve elé vont keresztvonással megerösiti.» megállapítható, mert ezen soroknak helyes értelme az, hogy a kérdéses magyar nyelvű végrendelet magyar nyelven felolvastatott és román nyelven megmagyaráztatott, végrendelkező által végrendeletének kijelentetett s kézjegyével elláttatott és hogy mindez az alább irt, tehát mind a négy alább irt tanúnak, kik a magyar nyelvet birták és vallomásukban a végrendelkezönek öntudatánál létét bizonyítják, együttes jelenlétében történt. A deési kir. rszek(1902. márc. 8-án 1,298. sz. a.) Mjklóssy [. dr. ügyvéd által képv. K. Péter felperesnek l\ip l. által tön. képv. kk. P. [. és társai elleni végrendelet érvénytelenítése stb. ir. r. [terében következőleg ítélt: A keresetnek hely adatik, a Vajdaházán 1 HUH. április 7-én K. 1). Flóri örökhagyó által kézjegyeit magyar szövegű végrendelet érvénytelennek nyilvánittatik, megállapíttatik, hogy nevezett 1K9S. július "20-án elhalt örökhagyó hagyatéki leltárának első részében felvett épületek, nevezetesen a 105. tétel alatti zsindelyfedelü lakóház, 106. t. a. faiagott fából való és zsindelyes gabonás, 107. t. a. juhistálló, 108. t. a. sertésól, 1091 t. a. felerész-csür, hagyatéki vagyont nem képeznek, a hagyatéki leltár első részében felvett többi, összesen 441 K 92 f. értékű tárgyakra u. m. 1—29. t. a. ruhanemüekre, 80—38- t. a. bútorokra 39—52. t. a. konyhaeszközökre 53—9L t. a. gazdasági eszközökre 92—93. t. a. terményekre 94—102. t. a. függő termésre 103—104. t. a. házi állatokra megterhelve a hagyatéki leltár második r. 1. t. a. 40. K temetési költség 2. t. a. 52 K páncélcsehi takarékpénztárnak járó tartozás 4. t. a. 10 K. K. L.-nak járó 102 K tartozással, nemkülönben megterhelve özv. K. D-né-nak a hagyatéki vagyon 339 K 92 f. tiszta értéke után számítandó V> részbeli életfogytiglani haszonélvezeti jogával, a törvényes öröklési jog megállapíttatik, mégpedig »/B részben K. T. részben pedig egymás közti 3 részre osztott egyenlő arányban 1 • K. Szimián 2. K. Péter_ 3. P. János által képv. kk. P. Julianna és P. Anjica részére. Özv. K. D.-né és K. F. alperesek arra köteleztetnek, hogy K. Péter felperesnek 93 K 80 f. perk. fizessenek meg, stb. Indokok: Felperes nem jelölte ugyan meg keresetében, hogy a K. Danila által hátrahagyott 2 végrendelet közül melyiket támadja meg, de abból a körülményből, hogy a perbeli vita az L898. ápril. 7-iki magyar szövegű végrendelet körül forog, s ennek a végrendeletnek tanúi voltak a perben kihallgatva, megállapítható, hogy ezen magyar szövegű végrendelet érvényessége képezi a jelen perben eldöntendő egyik kérdést. Ezt a végrendeletet azért kellett érvénytelennek kimondani, mert a tanukul alkalmazott K. J. bíró K. S. p. K. S. G. a végrendelet nyelvét nem értették, ezen a nyelven írni-olvasni nem tudtak, magyarul egyedül a végrendelet-író K. László lelkész tudott, ennélfogva a végrendelet az 1876: XVI. t.-c. 4. §-a azon rendelkezésének, hogy az örökhagyó nem sajátkezüleg írja és aláírja a végrendeletet, legalább két tanúnak írni-olvasni tudónak, mégpedig a birói gyakorlat szerint a végrend, nyelvén írni olv. tudónak kell lenni, meg nem felel. Az 1898. jul. 20-án, vagyis az örökhagyó halála napján kelt románszövegü végrendeletet, miután ennek érvénytelenítése a fentiek szerint nem képezi a per tárgyát, a rendelkező részben érvénytelenné nyilvánítani ugyan nem lehetett, de tekintettel arra, hogy ezt a végrendeletet sem az örökhagyó irta, s ennek dacára a végrendelet tanúsítása szerint ezen végrendelet készítésénél csak 3 tanú alkalmaztatott s igy a törvényes külkellékekkel nem bir s tekintettel arra, hogy ezt a végrendeletet az érdekelt felek mindegyike a hagyatéki tárgyaláson el nem fogadta: mindezeknél fogva ezt a végrendeletet a jelen perben az öröklési igények szabályozásánál figyelembe venni nem lehetett, és pedig annál kevésbé, mert három drb. ingatlanról rendelkezik, holott a nem kifogásolt hagyatéki leltár szerint olynemíí ingatlan a hagyatéki vagyonban nem maradt. A hagyatéki átlag megállapítását illetőleg a leltárba felvett épületeket azért nem lehetett a hagyatéki vagyonhoz tartozóknak tekinteni, mert a hagyatéki tárgyalás adatai szerint az örökhagyó még életében átadatta ingatlanait 3 fiának, Fodor, Szimián és Péternek, ingatlan földterületek a felek által e tekintetben nem kifogásolt hagyatéki leltár szerint az örökhagyó után nem maradtak, igy tehát az ingatlanokon emelt s az ingatlanokkal egy sorsban részesülő épületek sem képezhetik a hagyaték tárgyát, tekintettel arra is, hogy noha bizonyítást nyert, hogy az épületek az itt divó építkezés szerint nem a földbe vannak ásva, hanem gerendákon s a gerendák köveken nyugosznak, mindazáltal figyelembe véve az ingatlanokon állandó maradás céljából történt emeltetésüket, az optkv. 297. § érteim, ingatlanoknak tekintendők. Megjegyeztetik, hogy a felperes által a hagyatéki tárgyaláson megállapittatni kért 47 K 60 f. értékű nem leltározott ingóság hagyatéki minősége, miután ennek hagyatéki vagyonúi kimondása a perben nem kéretett, a perben megállapítás tárgyává nem tétetett. A megállapított hagyatéki vagyonban érvényes végrendelet hiányában törvényes örökösödésnek lévén helye, figyelembevételével annak, hogy a keresethez másolatban csatolt és kétségbe nem vont egyezmények szerint, éspedig K.iNasztázia L8Ő1. jul. ] 3.-án az örökhagyó második házasságából született gyermekek részére, továbbá K. Verona 1881. jan. 18-án K. Mária 1881. jul. 1-én további meghatározás nélkül örök részükről lemondottak, nevezett 3 nőnek örökrész nem volt megítélhető, hanem Verona és Mária része Tódor és az örökhagyó második házasságából származó örökösök Nasztázia része pedig csupán az örökhagyó második házasságából származó örökösök javára számíttatott, stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1903 márc. 3-án 4,396. sz. a.) Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének az a része, mely szerint a K. Danila a Flori által hátrahagyott 1898 ápril 7-én kelt végrendelet érvénytelennek nyilváníttatott azért hagyatott helyben, mert az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-a azt rendeli, hogy ha a végrendelkező a végrendeletet önkezűleg alá nem Írhatja, a végrendelet tartalma a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastassék és ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza s hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton a tanuk által igazoltassék. Ezek a nélkülözhetetlen kellékek azonban a megtámadott végrendeleten hiányoznak. Mert abban kitüntetve nincs, hogy a végrendeleti tanuk az okirat kiállításánál együttesen lettek volna jelen, — hogy a magyar nyelven kiállított végrendelet a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastatott, — és ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentette volna, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza; hanem a végrendelet szövegében csak az van kifejezve, hogy a magyar szövegű végrendelet «román nyelven olvastatott fel és miután a végrendelkezősaját elhatározását látja, az alább irt írástudók tanuk előtt a neve elé vont keresztvonással megerósitette». Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy a megtámadott kérdéses végrendelet keletkezésénél az idézett törv. 6. §-ban előszabott alakiságok nem voltak megtartva. S jóllehet a kihallgatott végrendeleti tanuk megegyezően bizonyították, hogy ők a végrendelet kiállításánál együttesen jelen voltak és hogy a magyar nyelven kiállított végrendeletet aláírás előtt az egyik tanú: K. László felolvasta, a végrendelkezönek román nyelven megmagyarázta és annak megtörténte után a végrendelkező kijelentette, hogy az abban foglaltak az ő kívánságát tartalmazza, de a tanuknak ez a vallomása a kérdéses végrendelet érvényességének elbírálásánál nem vehető figyelembe, mert a végrendelet emiitett lényeges kellékeinek hiánya utólag a tanuk vallomása által nem pótolható. Az elsőbiróság ítéletének a hagyatéki átlag és a törv. öröklésre jogosultak és azok egyéni részesedésének aránya megállapítása, valamint a védekezett alpereseknek a felperes perköltségeire vonatkozó rendelkezései indokai alapján hagyattak helyben. A m. kir. Kúria (1904 ápril 14-én 3,872. sz. a.) A másodbíróság ítélete a hagyaték állagát illetően az elsőbiróság ítéletére is kiható azzal a helvcsbitéssel, hogy a hagvaték tiszta értéke nem 339 K. 92 f., hanem' 399 K. 92 f. helybenhagyatik. Egyebekben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a K. D. a Flóri örökhagyó által Vajdaházán 1898. ápril. 7-én kézjegyzett magyar nyelvű végrendelet alakilag érvényesnek kimondatik, s megállapíttatik, hogy nevezett örökhagyó után végrendeleti öröklésnek van helye; mihez képest a jelen perbeli ítéletek hiv. kiadmányai további szab. szerű eljárás végett az 1894. évi XVI. t.-c. 88. §. érteim, az illetékes hagyatéki bírósághoz áttétein' rendeltetnek. Indokok: A Vajdaházán 1898. aug. 24-én néh. K. Danilla hagyatékáról felvett leltár eredeti példányának 5. lapján, melyen a 84 — 104. t. foglaltatnak, az a számhiba fordul elő, hogy ezen tételek értékének és az előző lapról áthozott helyes 154 frt. 96 krnak összege 250 frt. 96 kr. helyett 220 frt 96 k'r.-nak számíttatott ; a F. szt. Péteren 1900. márc. 14-én felvett hagy. tárgy, jkvbe pedig az a további hiba csúszott be, hogv a leltár szerinti fenti 220 frt 96 kr., 441 K 92 fill. helyett 451 K 92 flll. számíttatott át. Minthogy a leltár 1—104. t. sem a hagyatéki eljárás rendén, sem pedig a jelen per során sem meglétük és értékük szerint nem kifogásoltattak s ha a szinte nem vitás 102 K hagy. teher a leltári tárgyak helyes összeadás szerinti összegéből 501 K. 92 f.-ből levonatik, tiszta hagyatékul 399. K. 92 flll. marad :