A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. (Folytatás.)

Huszonharmadik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1904 július 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSXGCGY fiRDEEElNKE KÉPFISELETÉRE. A MAGYAR CUYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. /^NYj^ ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « 6 Egész « ... 12 « Az előfizetési pénzek egcélszerübben bérmentesen ostautalványnyal küldendők. TARTALOM: Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — A magyar esküdtszéki intézmény. Irta V i r ;t g Gyula, magyar-óvári kii-, albiró. — Tarlózás az igazságszolgáltatás mezején. Irta — Y —. — Belföld (A kormány jelentése az ország biztosítási ügyérül. \ — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok "és dönt­vények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr.. budapesti ügyvéd. / (Folytatás.*) A javaslat 4 t;-a az alapitóknak a szövetkezettel és annak tagjaival szemben való jogviszonyait szabályozza. A kereskedelmi törvény a szövetkezeteknél nem kívánta meg alapitók közreműködését, ez okból hiányzik is a törvényben az alapitók jogviszonyainak szabályozása. A tervezet szerint az alapitók maguknak kedvezményeket ki nem kelthetnek; ezen intézkedést a szövetkezetek természete, csekélyebb anyagi ereje szükséges-é teszi. Ugyané szakasz intézkedik az alapi­tóknak a szövetkezet hitelezőivel és tagjaival szemben való egyetemleges felelősségéről, mely a bejegyzéstől számított három évig tart. Az intézkedést magát csak helyeselhetjük, de a felelősség tartamát a következő szakaszszal összhangban akként kellene megállapítani, hogy az a szövetkezet bejegyzé­sétől, illetve a bejegyzés közzétételétől számított három évig tart. Az 5. §. azon feltételeket tartalmazza, amelyek mellett a szövetkezet megalakultnak tekintetik. Ujitás e szakasz 1. be­kezdése, mely a szövetkezet megalakulásához legalább 7 tag belépését kívánja meg. E szám különösen hitelszövetkezetek­nél nagyon csekély és alkalmat nyújthat meddő kísérlete­zésre, életképtelen szövetkezetek létesítésére. Az 1898: XXIII. t.-c. a szövetkezet megalapításához legalább 14 tag belépését kívánja meg, pedig ezen törvénycikk alapján csakis közigaz­gatási hatóság, nyilvános testület, vagy az országos központi hitelszövetkezet közreműködésével alapitható szövetkezet és éppen ezek patronátusa biztosítja már magában véve is a szövetkezet életképességét. A tervezet az alapitóktól vagyoni garanciát nem kíván, az üzletrészeknek sem minimális számát, sem minimális névértékét nem határozza meg s igy a 7-es tagszám mellett nincs kizárva, hogy 3 teljesen vagyontalan alapító maga mellé véve még négy ugyancsak ilyen tagot, kísérletezni fog szövetkezetek alapításával. Ez csak ugy akadá­lyozható meg, ha a tagok minimális számát hitelszövetkezetek­nél legalább 25-re felemeljük, mert életképtelen szövetkezetek alapítása egészséges gazdasági cél nem lehet. A szakasz 2. és 3. bekezdése lényegileg megegyezik a K. T. 224. £-ának 1. és 2. bekezdéseivel, külömbség csak az, hogy a tervezet szerint teljesen a szövetkezet megalakultnak a bejegyzés közzététele után tekintetik, holott a K. T. a bejegy­zés időpontját vette irányadónak. A javaslat 6. és 7. $-ai megbocsátják a szövetkezetek­nél is a tervezeti rendszert. A tagok bejelentése csak az ala­pitók által polgári állásuk és lakhelyük kitüntetése mellett sajátkezüleg aláirt, a tervezetet tartalmazó aláírási íven történ­hetik ; a belépési nyilatkozat feltételhez nem köthető, sajátkezüleg aláírandó. A tervezet a szövetkezet lényeges viszonyai, különösen a tagok kötelmei tekintetében kellő felvilágosítást nyújt a belépni kívánónak és kapcsolatban az alapitók felelősségének a közöltek valóságáért, alkalmas eszköz arra, hogy a tagok üres ígéretekkel a szövetkezetbe lépésre ne csábittassanak. A szövetkezet megalakulásának módja a javaslat szerint az alakuló közgyűlés tartása. Az alapitók tartoznak a tervezet kibocsátásának napjától számított hét hó alatt a tagokat köz­gyűlésre meghívni. Hiányosnak találjuk a javaslat 8. íj-nak ezen intézkedését, mert nincs sanctióval ellátva, a K. T. 154. §-nak analógiájára meg kellene állapítani, hogy amennyiben az Előző közlemény a 29. számban. alakuló közgyűlés a tervezet kibocsátása napjától számított két hó alatt egybe nem hivatik, vagy az aláírás sikertelen marad, a tagok belépési nyilatkozatai hatályukat vesztik és az addig felmerült költségek az alapitókat terhelik. A 8. §. megállapítja négy pontban az alakuló gyűlés feladatait, e pontok sorrendje épp oly illogikus, mint a K. T. 154. §-ban ; nevezetesen a 2. pont szerint az alakuló közgyűlés megállapítja az alapszabályokat, a 3. pont szerint határoz a társaság meg vagy meg nem alaku­lása iránt; ha a közgyűlés a társaság meg nem alakulását hatá­rozza el, nincs szükség az alapszabályok megállapítására, ez okból a helyes sorrend szerint a 2. és 3. pontok felcseré­lendők. Az alakuló közgyűlés a javaslat értelmében akkor hatá­rozatképes, ha azon az alapitókon kivül a belépett tagok har­madrésze személyesen jelen van. A 9. §. ezen intézkedését is hiányosnak tartjuk és akként óhajtanok kiegészíteni, hogy a határozatképesség feltétele a megjelent tagok bizonyos mini­mális számához legyen kötve ; nézetünk szerint legalább 7 belé­pett tag jelenlétét kellene megkívánni. A 10. §. előírja mit kell az alapszabályokba foglalni a tervezetbe foglalandókon kivül. A 11. §. az alapitók feladatává teszi, hogy a szövetkeze­tet az alakuló közgyűléstől számított 8 nap alatt a szövetke­zet székhelyének cégjegyzék-bíróságánál bevezetés és közzé­tétel végett bejelentsék. Uj ezen intézkedésben az, hogy a beje­lentés az alapitók és nem az igazgatóság kötelessége; az ind­okolás szerint célszerűségi szempontok ajánlják ezen ujitást, melynek nagyobb fontosságot nem tulajdonítunk, bár elvileg csak azon álláspont helyeselhető, hogy az alakuló közgyűlésen tul az alapitók minden sanctiója megszűnik, mivel az alakuló közgyűlés megválasztja a szövetkezet képviseletére és vezeté­sére hivatott szervet: az igazgatóságot. Célszerűségi szempon­tok javallják e szakasz másik újítását is, azt t. i., hogy a cég­jegyzést kérő beadvány aláírásait a községi elöljáróság is hitelesítheti. Nevezetes reformot tartalmaz a javaslat 12. szakasza, amely a cégbíróságot az alapítási folyamat materiális megvizs­gálására kötelezi. Azt csak helyeselni tudjuk, ha a cégbíróság a? előterjesztett bejelentést szigorú vizsgálat tárgyává teszi; de e vizsgálatnak, ha az önkénynek és zaklatásnak teret nyitni nem akarunk, nem szabad túlterjednie azon határokon, melye­ket a törvényben felállított feltételek és követelmények megszab­nak. A javaslat szerint a bíróság vizsgálatát a mellékelt iratokra és az egyébként tudomására jutott tényekre alapítja; ez nem jelent egyebet, mint egy titkos inquisitió lehetőségét minden szövetkezet alapításánál; birói határozatokat, melyek titkos információkon alapulnak és az érdekelt fél meghallgatása nél­kül keletkeznek. A titkos információk elegendők lesznek min­denkoron arra, hogy a közérdekbe ütközés cimén, a bíróság a neki nem, tetsző szövetkezet alapításokat meggátolja. Az a remedium, amely a jogorvoslatban rejlik, tisztára illusorius lesz, mivel a felsőbb bíróság előtt a bíróilag megállapitot tényállássá emelt titkos információ fog a fél nyilatkozatával szemben állani, hogy a felsőbíróság az esetek 99%-ban az előbbinek fog hitelt adni, az teljesen kétségtelen. Ha a ja­vaslat gazdasági érdekek helyett, socialis és nemzetiségi politikai célokat akar követni, amint azt az indokolás be is vallja, akkor ezt már helyreállítani semmiképp sem tudjuk, de megnyugvással csak ugy fogadhatjuk el, ha intézményes törvé­nyes biztosítékok gátolják a bíróságok önkényes eljárását. Ilyennek tartanok nevezetesen az oly módosítást, hogy a bíró­ság a felek előterjesztésén kivül más uton tudomására jutott tényekre csak akkor alapithatja határozatát, ha azokra vonat­kozólag a felet előzetesen meghallgatta és a szükséghez képest a bizonyítási eljárást is alkalmazta. Iyen garanciák nélkül a 12. §. csak veszedelmes önkény és jogosult politikai rekrimi­nációk örökös forrása lehet. iFolvtatása következik. Lapunk mai száma H oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents