A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - A magyar esküdtszéki intézmény - Tarlózás az igazságszolgáltatás mezején. (Folytatás.)

A J OG A magyar esküdtszéki intézmény. Irta VIRÁG GYULA, magyaróvári lrir. albiró. Eremits volt ügyvéd és országgyűlési képviselő gyilkosaira mondott legutóbb verdiktet az esküdtszék és verdiktjével ismét «rehabilitált» ezen intézmény két embert, akik előre megfontolt szándékkal, ép elmével embert öltek. A tárgyalás adatai igazolták az előre megfontolt szándékot, a gyilkosság véghezvitelének módja s maga az előre megfontolt szándék is azt engedv&övetkeztetni, hogy ép elmével, minden beszámítást kizáró QTL' hiányában követték el az ember élete elleni büntettet. Az" esküdtszék mégis kimondotta, hogy büntetést nem érdemelnek a gyilkosok, mert a megölt ember hiányos erkölcsű volt, a vádlottak pedig beszámithatatlanok ? Ha ezzel az egy esettel találkozunk az ujabb modern judikaturában, vagy csak legalább azt mondhatnók, hogy szórványos az ilyen esküdtbirósági határozat, még valahogyan csak elfogadhatók volnának az ideálisták szép s tetszetős szavakba öntött érvei az esküdtszéki intézmény nélkülözhetlensége mellett; azonban az ilyen «rehabilitálói) verdiktek úgyszólván naprólnapra születnek és «tisztitják» a közerkölcsöket. Ezen körülmény megdöbbentőleg hat, mély és alapos aggodalmakat kelt már nemcsak a jogász-köze ínségben, hanem a laikusok között is. Mert hisz nem aggodalmat keltő jelenség ez, mikor ember embertársát józan észszel, megfontolt szándékkal, minden beszámítást kizáró ok hiányában megöli és akad szervezett bíróság, mely az ilyen emberölést sanctionálja, sőt apodictice kimondja, hogy helyesen cselekedtél, mert megölted azt az embert, aki neked sokat ártott, tehát nem látszott tisztességes embernek? Az esküdtszékek fennállása óta akárhány ilyen és ehhez hasonló jogszolgáltatás biztosítja a személy- és vagyonbiztonságot ; néhányat felsorolok. Az egyik (nem emlékszem' melyik) dunántúli esküdtszéki bíróság felmentett egy paraszt legényt, mert megölte egyik pajtását a felett való felingerült állapotában, hogy szeretőjével látta szerelmeskedni. A budapesti esküdtbíróság felmentette Nyuli Mihály urat, aki az ellenfele ügyvédjét saját irodájában lelőtte, mert ez szerencsétlen volt ügyfele perét megnyerni, mi által Nyuli Mihály ur anyagilag károsodott; s bár Nyuli revolverrel volt felfegyverkezve, tehát láthatólag előre megfontolta ölési szándékát, de nagyon mérges volt, fel volt háborodva, 48-ban vitéz katona is volt, fel kellett menteni. A győri esküdtszék felmentett egy zug-ujságirót a rágalmazás és becsületsértés vétségének vádja és következményei terhe alól, bái- beismerte, hogy ő irta a cikket, melyben egy mosonmegyei köztiszteletben álló községi jegyzőt sikkasztással, csalással, erkölcsi és társadalmi romlottsággal, de minden elképzelhető gonoszságokkal rágalmazott; felmentette az újságírót, bár Mosonmegye főbb tisztviselői, az alispántól kezdve lefelé, egybehangzó vallomást tettek, mint erkölcsi tanuk, a jegyző tisztessége, magán és hivatali erkölcsi érzéke, megbízhatósága és kötelességtudása mellett. Egész sorozata az ilyen és ezekhez hasonló verdikteknek. Ezt nevezik ideális igazságszolgáltatásnak, mert ez a közönség érzelmeiből fakad, — de nem szolgáltat igazságot annak, aki életében ártott gyilkosának s talán kinek erkölcsi érzéke nem volt életében kifogástalan, — tehát méltó halállal mult ki a gyilkosság által. Az idealisták szerint ez felel meg a társadalom érdekeinek, ez tisztitja meg a társadalmat a salakoktól. Hát a társadalom érdekeinek szolgál az, ha valaki egy — mondjuk — nem tisztességes ember ellenében fegyvert fog, botot emel, lelövi, vagy leüti, mint a kutyát, a legkegyetlenebb, legvadabb halállal sújtja, vagy erkölcsileg megöli s igy szolgáltat igazságot, elégtételt önmagának ? Ha az emberek ilyen módon védekezhetnek az erkölcsi törvények vétői ellen, akkor a büntetőtörvénynek rendelkezései a főbenjáró bűnösök ellen nem védenek, — akkor a hivatott birák, az állam által alkotott rendes bíróságok úgyszólván feleslegesek s legfeljebb arra valók, hogy az érzékenyebb emberek becsületét foltozzák, kisebb testi karcolásokért szolgáltassanak igazságot, a csibészeket üldözzék. Ezek következményeiképp a hazai jogászok, kik már eleve sem voltak hivei ezen intézménynek, — mondhatnám ellenségeivé lettek annak. Szerintem a társadalom érdekeit nem szolgálja az önbíráskodás, elégtételvevés és bosszúállás szentesítése, mert ezek az emberek kezébe fegyvert adnak; hanem az szolgálja az érdekeket, ha az igazságszolgáltatást arra hivatott, tanult, jogi érzékkel biró, pártatlan s nem a külső benyomások által vezérelt birák gyakorolják ; ilyenek óvják meg az emberek életét, becsületét és vagyonát és nem azok, akik mindezen kellékeket nélkülözik, semmi ethikai és psychologiai érzékkel nem birnak, nemcsak jogilag nem képzettek, de egyáltalán minden olvasottságot és még úgyszólván a középmüveltséget is nélkülöző, választott adófizető polgárok. Mert hisz általában esküdt lehet az 1897: XXXIII. t.-c. 4. §-a szerint mindenki, aki imi-olvasní tud, 26-ik életévét betöltötte és 20 K évi állami adót fizet. így semmiféle qualiűkációhoz nincs kötve ez a magas és magasztos funkció, éppen ezért szerintem nem töltheti be hivatását, különösen, mert megalakulási módját tekintve, nincs kizárva, hogy egy megalakult esküdtszék a legalacsonyabb műveltségi fokú, minden magasabb erkölcsi érzéket és józan gondolkodást nélkülöző egyénekből állhat és ez a testület bíráskodik ember élete, erkölcse és vagyona felett. Ha már az esküdtbirósági intézményt nélkülözhetetlennek és tényleg ideális igazságosztóhatalomnak tartják, ne elégedjenek meg olyan elemek részvételével, akiknek egyéb qiialifikációjuk nincs, mint az irni-olvasni tudás és a 20 K. állami adófizetés képessége, hanem alkalmazzuk erre a funkcióra a lakosságnak azt a részét, amely értelmi fejlettségével az átlagos színvonalon állóknak is felette áll, a társadalom eleje és veleje; ilyen esküdtszék talán hivatása magaslatán fog állani, bizalmat keltőbb lesz ; az ilyen tagokból álló esküdtszék gondolkodni fog és gondolkodásába bele ülteti erkölcsi súlyát, lelkiismeretét és érzelmeit is. melyek együtt a jogrendet és közerkölcsöket nem veszélyeztető határozatokat lesznek képesek megalkotni. Ez a szellemi és erkölcsi színvonal feltétlenül szükséges, hogy hivatása magaslatán álló esküdtszéket alkothassunk, mert ha ezeket tagjai nélkülözik, — mint már fentebb jeleztem, — nem lesznek megbízhatók, a nagy közönségben ellenszenvet és aggodalmat keltenek, — sőt hogy egyszerűen fejezzem ki magamat, — határozataik a büntevők számát növelik, amenynyiben tény az, hogy a büntetendő cselekmények megtorlásának mellőzése, vagy legalább ennek reménye bátorságot sőt buzdítást kelt az alacsonyabb lelkekben. Ilyen a büntevők átlagos része, kiknek erkölcsi ereje nem korlátozza szenvedélyét, s nagyon könnyen az önbíráskodás és bosszú terére lépnek. Tehát állithatom, hogy a hazai jogászok az esküdtszéki intézmény fenntartásába csak ugy nyugodnának bele, ha az 1897: XXXIII. t.-c. 4. §a a fenti értelemben meg fog változtatódul s az ott eszközlendő módosítás folytán ilyen magas színvonalon álló egyénekből alkotandó esküdtszékek mondanak igazságot s igy nem fognak megszületni félszegségek az igazság csarnokában, ahonnan a jog, törvény és igazság megvédését várjuk. Tarlózás az igazságszolgáltatás mezején.* Irta — Y — (Folytatás)*) Itt a végső határideje annak, hogy az igazságügyi kormány a bírósági szervezet kérdését komoly megfontolás és beható tanulmányozás tárgyává tegye. A biró fizetések kérdése — a nagy hajsza dacára — máig sem nyert végleges megoldást. A birói kinevezések és előléptetések törvény által szabályozva nincsenek. Mint a napi sajtóban is pár év előtt már szóvá tettük, «a kétezer tagot meghaladó birói kar» jelene és jövője, kenyere a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1901. évi XVII. t.-c. rendelkezései szerint első sorban az igazságügyi kormány referensei: a felsőbb felügyeleti hatóságot gyakorló bírósági elnökök, valójában azonban tizenegy kir. ítélőtáblai elnök, végső sorban pedig az igazságügyi kormány, vagyis röviden szólva: <ia végrehajtó hatalom kezébe van letéve.» Megdöbbentő ez a hatalom, mit a bírósági elnökök gyakorolnak. Ezek bírálgatják és rostálgatják a bírákat. Esetről-esetre ezek állapítják meg titkos minősítés alapján, hogy a kétezer tagot meghaladó birói karból kiket tartanak kineveztetésre és előléptetésre alkalmasoknak. Onasi kegynri jogokat gyakorolnak a birói karral szemben. Tisztelet, becsület! Voltak, vannak es lesznek is elnökök, akik nagyobb tudásuk, tapasztaltságuk-, emberies és előkelő gondolkozásuknál *) Előző közlemény a 29. számban.