A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 29. szám - A kormány jelentése az ország biztositási ügyéről. (Folytatás.)

115 174. $-ban biztosított kereseti jog terjedelme minden esetre magában foglalja a részvényesnek azt a jogát is, hogy a jóváhagyott évi mérleg adatainak helytelenségét vitathassa és bizonyíthassa. Ebbeli jogának gyakorolhatása végett pedig, a dolog természete szerint feltétlenül szükséges vagy az, hogy a jóváhagyott mérleg mindazoknak az adatoknak részletes felsorolását tartalmazza, amelyeknek ismerete szükséges a mérleg helyességének és törvényszerű összeállításának megbirálásához, vagy pedig az, hogy ezek az adatok kívánatra törvény-, illetve alapszabályszerfi más módon közöltessenek, mert a részvényes csak a vonatkozó adatoknak kellő ismeretében gyakorolhatja a törvényben részére biztosított azt a jogot, hogy vitathassa, miszerint a mérleg összeállításánál figyelmen kívül hagyattak a keresk. törv. 199. í?-ának parancsoló rendelkezései. Ebből a jogi felfogásból kiindulva, a felperesnek joga van és joga volt ugyan az alperes társaságtól követelni, hogy miután az 190(1. évi mérlegben az «értékpapirok» «különféle követelések» «külön tartalék és különféle tartozások" címén felvett összegek ott részletesen fel nem soroltattak, ez a részletezés neki az arra hivatott fórumon, t. i. vagy a közgyűlésen, vagy pedig ha az ott megtagadtatott, a bíróság előtt, a perben megadassék, ámde a felperest megillető ebből a jogból kitolyóan ö az 1901. márczius hó "28-án megtartott közgyűlésen, a közgyűlési jegyzőkönyv tartalma szerint, a kivánt felvilágosítást és részletezést meg is kapta, amennyiben ez a jkönyv az ellenkezőnek bizonyításáig bizonyságot tesz arról, hogy az alperes társaság vezérigazgatója ugy a külön tartalékban mutatkozó különbözetre nézve a részletes felvilágosítást megadta, mind pedig az értékpapír állományt és a követelések tételeit részletesen ismertette. A nkülönféle tartozások» cimén előforduló tétel tekintetében pedig a felperes saját válaszbeli előadása szerint elegendőnek találta volna az alperesnek a perben tett abbeli kijelentését, hogy ezek gépek és vagyonok még hátralékos árát és kisajátítás folytán keletkezett fizetési kötelezettségek ellenértékét képezik. A dolgok ilyetén állásában, mint ezt az alsóbiróságok ítéleteik indokolásában helyesen kifejtik, kötelességében állott egyrészt tüzetesen megjelöini azokat az egyes tételeket, amelyek értékelését, illetve kitüntetését törvényellenesnek állítja, másrészt pedig c részbeli állításainak igazolására bizonyítékot is szolgáltatni. Ennek a kötelezettségének azonban felperes nem felelt meg, mert attól a válaszbeli előadásától eltekintve, hogy az ujpest-rákospalotai állítólag 1EL£00 drbot tevő címletei nem az 1900. évi december 31-ének megfelelő árfolyamnak értékeltettek, e részben semmiféle pozitív adatot a perben nem szolgáltatott; miért is az alsóbiróságok Ítéleteiknek ide vonatkozó indokolása alapján helyesen mellőzték a felperes által ajánlatba hozott könyvekkel és szakértőkkel való bizonyitásfelvételt és pedig annyival inkább, mert habár valamely részvénytársaság ügykezelésének és vagyonállapotának szakértők általi megvizsgálása peres uton is kérelmezhető, ennek azonban, mint ezt a kir. Kúria egy adott esetben 15 1903. sz. a. határozatában kimondotta, ez uton is csak a keresk. törvény 175. §-ban követelt előfeltételek fennforgása esetében van helye, mivel a kisebbségnek a fenn idézett törvényszakaszban engedett ez a jog az egv es részvényes által, ha nem képviseli az alaptőke egy tizedrészét, a keresk. törvény 174. £-a alapján indított megtámadási perben sem gyakorolható. Ami pedig a felperes által megjelölt újpest-rákospalotai vasúti címletek tekintetében megajánlott bizonyítási felvételt illeti, a kir. Kúria azt a következő okokból mellőzte. Igaz ugyan, hogy a keresk. törv. 199. ij-ának 2. pontja értelmében az árfolyammal biró papírok a mérlegbe legfeljebb az árfolyamban vehetők fel, amelylyel azok az illető üzleti év utolsó napján bírnak és igaz, hogy alperes nem tagadta, miszerint ezek a most emiitett címletek tényleg bírnak árfolyammal, ugy, hogy ezen az alapon a felperesnek abbeli kérelme indokoltnak látszanék, hogy a könyvek illető tételeinek megvizsgálása utján tisztába hozassak, hogy az alperes társaság azokat nem-e tényleg az akkor tőzsdeileg jegyzett árfolyamnál magasabb összegben értékelte a mérlegben. Minthogy azonban maga a felperes sem állította határozottan, hogy ez a magasabb értékelés tényleg fennforog és minthogy meg sem jelöli határozottan azt az összeget, amely szerint azok értékének megállapításánál törvényellenesen vétetett számításba, mert e részben csak feltevésre alapítja az 1.494,181 K 28 f értékkülönbözet esetleges fenforgását a kir. Kúria ezen most említett vasúti címletek a mérlegbe felvett értékének a könyvek és szakértők utján való bizonyítását azért nem tartja szükségesnek, mert alperesnek ama határozott tagadásával szemben, hogy az illető címletek nem az 1900. dec. 31-én jegyzett árfolyamnak megfelelő összegben vétettek fel az azon évi mérlegbe, felperesnek kötelességében állott pozitív adatok előterjesztésével meghatározni és bizonyítani azt az állítólagos magasabb összeget, amelylyel ezek a címletek az 1900. évi mérlegben szerepelnek, mert polgári perben a biró a kereset alapját képező ténybeli adatokat nyomozólag kutatni hivatva nincs. Ezek szerint, habár a kir. Kúria nem is osztja az alsóbiróságok ítéleteiben kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a mérleg felállításánál a keresk. törv. hív. 199. §-ában parancsolólag felállított szabályok megsértésével eszközölt értékmegállapitás csakis abban az esetben támadható meg sikeresen az ebbeli közgyűlési határozattal egyetemben az egyes részvényes által, ha igazolja, hogy a közgyűlés az érték megállapításánál rosszhiszeműen esetleg önkényesen vagy könnyelműen járt el, mert a törvény fenn idézett parancsoló intézkedése nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a mérlegnek annak ellenérc töitént összeállítása a jóhiszeműség esetében sem válik megtámadhatlanná és hogy e részben magában véve az a tény, hogy az egyes vagyontárgyak az idézett szakasz ellenére értékeltettek, megállapítja már a vonatkozó határozat törvénytelenségét, az alsóbiróságok ítéleteinek ide vágó rendelkezéseit az itt felhozott és az azokban foglalt ezekkel nem ellenkező vonatkozó indokok alapján kellett helybenhagyni. Ami pedig a megtámadott azt a közgyűlési határozatot illeti, amely szerint a felülosztalékképen megállapított összegnek 565,215 K 41 fillérnyi része a jövő év számlájára íratott, e részben a kie. Kúria az elsőbiróság ítéletének azt a jogi álláspontját teszi magáévá, hogy az alperes társaságnak az 1900. évi tiszta nyeresége, amely az alapszabályok 57. §-a szerint a felülosztalékot adja, az ,1899. évi nyereségnek az 1900. évre átvett 815.215 K 92 f összegének számitásbavétele nélkül állapítandó meg; mert ha ez az összeg a helyes mérlegösszeállitás szempontjából az 1900. évi tiszta nyereség gyarapítására irányuló is, annak a jogi kérdésuek az elbírálásánál, hogy miután ez az összeg az 1899. évben szét nem osztatott és annak a jövő évi mérleg javára írása ellen senki fel nem szólalt, ez az áthozott 815,215 K 92 f uyereség, illetve felülosztalék az 1900. évben az alapszabályok 57. §-ának tekinteie alá kell hogy vétessék-e? ez az áthozott összeg nem uiint az 1900. évi tiszta nyereségnek megállapítására közreható egyik tényező, hanem mint önálló, külön tartalék-nyereség veendő számításba, amely ebből folyóan a közgyűlés mint a tátsaságot alkotó részvényesek akarat elhatározása leghivatottabb szervének határozata folytán felosztás alá bocsátható ugyan, de kötelezőleg felosztás alá nem bocsátandó. Ennek az 1900. év számlájára áthozott öszszegnek számításon kivülhagyásával pedig az alperes társaságnak üzleti nyeresége a zárszámla szerint csupán 2.954,283 K. 78 fillért tevén ki, alaptalan a felperesnek abbeli állítása, hogy ez az összeg nem egészében került felosztás alá, a miért is a másodbiróság ítéletének felperest keresetével e részben elutasító rendelkezése szintén helybenhagyandó volt. Az alsóbiróságok ítéleteinek a felperes kereshetőségi jogát megállapító és felperest keresetével annak egyéb részeire nézve elutasító és a pervesztes felperest a költségben marasztaló része tekintetében a kir. Kúria elfogadta a másodbiróság ítéletében foglalt és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokokat. (1904. június 8-án 370/1904. v.) Bűnügyekben. Az erőszak fogalma alá esik az erőnek minden oly kifejezése, mely a szabad menet törvszerüen alkalmazott akadályának legyőzésére használtatik, ide tartozik tehát a telekre való bemenetelt akadályozó keritésnek átmászásával jogtalanul történt behatolás. A nváradi kir. tszék mint btő biróság (1903. febr. 2427 B. sz. a.) magánlaksértés büntette, könnyű testi sértés vétsége és 3 rb. hamis tanuzásra való reábirás btette miatt vádolt X. Sándor elleni bűnügyében következőleg ítélt: A kir. tszék. N. Sándor vádlottat bűnösnek mondja ki a btkv. 96. §. szerint egymással anyagi halmazatban álló 1 rb. a btk. 330. i}-ban ütk. a szerint minősülő és büntetendő magánlak sértés bűntettében, továbbá 1. rb a btk. 301. §-ba ütk. és a szerint minősülő könynyü testi sértés vétségében, és végül 1 rb. a btk. 222. §-ba ütk. és annak 1-ső bek. szerint minősülő hamis tanuzásra való reábirás bűntettében s ezért a btkv. 330. §. 302. §. 3, tétele, a 222. 1. bek. és a 223. §. alapján, figyelemmel a btk. 99. §-ra, összbüntetésül 7 hónapi börtönre, mint főbüntetésre és mellékbüntetés gyanánt egy napi fogházra átváltoztatható 20 K pénzbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: A kir. tszék a főtárgyalás bizonyító adataiból a tényállást abban állapítja meg, hogy az 1901. szept. 12-én K. \V. községben Ny. László sértett a kertjében talált egy tehenet és egy borjut. Ezeket istállójába bezárta, s azután szénáért eltávozott hazuról. Amig odajárt, a felesége felkereste a vádlott nejét s tudomására hozta, hogy tehenük náluk van, s csak az esetben adja ki, ha 2 K-át fizet. N. Sándorné erre szidalmazta Ny. Lászlónét, amidőn ezután haza ment, a vádlott után futott, amit látva Ny.-né a kaput bezárta maga után. A vádlott oda érkezvén, előbb a kapun akart bemenni, de mert zárva volt, a körülbelül embermagasságú sövénykeritésen mászott be: s midőn az udvaron benn volt, Ny. Lászlóné sértettet bántalmazta, aminek következtében az orvosi látleletre alapított vélemény igazolása szerint 8 napon belül gyógyuló testi sértést szenvedett. Ny. Lászlóné 1601. szept. 14-én könnyű testi sértés vétsége miatt a nváradi vidéki kir. jbiróságnál feljelentést tett a vádlott ellen, aki az 1901. nov. 27-én megtartott tárgyaláson tagadta, hogy ő a sértettet bántalmazta volna s azt állította, hogy a sértett verte meg őtet, minek folytán ő az akkor becsatolt s 1901. okt. 28-án kiállított látleletben leirt s még a látlelet kiállításától számított 4 hétnél is több gyógyuló időt igénylő tályogot szenvedett jobb lábszárának mellső felületén. Ezután vádlott, közelebbről meg nem határozható napon a nála dolgozó G. Pétert reá birni törekedett, hogy bizonyítsa, miszerint Ny. Lászlóné őt a lábaszárán megütötte, s ekkor 6 K-át erővel a zsebébe tette, amely összeget azonban