A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 29. szám - A kormány jelentése az ország biztositási ügyéről. (Folytatás.)

114 A JOG a kir. tszék ítéletének a keresetet az alperes büntetésére irányuló részével elutasító nem fclebbezett rendelkezése érintetlenül 'marad, felebbczett egyéb része pedig megváltoztatódik ; a felperes keresetével egészben elutasittatik stb. Indokok: A gör. kel. szerb egyházi és iskolai tanácsnak D( a. határozatában meg van állapítva^ hogy a felperes kiadásában megjelent A) a. zsoltárkönyv az egyházi zsoltárkönyvnek hű másolata, a szakértó'k véleménye szerint pedig az alperes kiadásában megjelent B) a. zsoltárkönyv nem egyéb mint a szentírásban fogailt zsoltároknak hü lenyomata. A szentírásban előforduló zsoltároknak gyűjteményes kiadása, habár az egy előbbi gyűjteményes kiadással megegyezik is, nem esik a szerzői jog bitorlásának fogalma alá, mert az ilyen gyűjteményes mü nem áll az 1H84: XVI. t.-c. védelme alatt, hanem az u. n. közvagyont tevő iratok közé tartozik. A felek nem is vonják kétségbe azt, hogy a szentírásban felvett zsoltárokbói az idézett t.-c. hatálybalépése előtt is készültek korlátlan példányban gyűjteményes kiadások és sem a felperes sem a szakértők nem állítják, hogy az valaha tiltva volt. Ennélfogva az 1884: XVI. t.-c. 77. §. érteim, az iskolai használatra szánt zsoltárok gyűjteményes kiadása jelenleg nincs tiltva, amiből folyóan a felperest keresetével teljesen elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1904. márc. 16-án I',!84. sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az 1884: XVI. t.-c. egész tartalmából, de különösen a 2. ij. rendelkezéseiből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy ezen törvény értelmében vett szerkesztőnek csak az tekinthető, aki többeknek irodalmi adalékait szellemi munka kifejtésével szerves összmüvé kapcsolja össze és csak az ily módon, t. i. több szerzőnek irodalmi adalékaiból szellemi munka kifejtésével alkotott uj műnek egységes egészére mint összműre nézve részesül annak szerkesztője az uj műben összefoglalt egyes irodalmi adalékok tekintetében az illető egyes szerzőket megillető jogoknak érintése nélkül a szerzővel egyenlő védelemben. Tekintve már most, hogy a per adatai és a felmerült bizonyítékok szerint a felperes kiadásában megjelent A) a. zsoltárkönyv a fent idézett törvényhely értelmében vett gyűjteményes uj műnek jellegével nem bir, mivel pusztán Dávtd király zsoltárainak egy részét tartalmazza, s igy csupán egyetlenegy és nem több szerzőnek adalékaiból van összeállítva, sőt magának felperesnek D) a. saját mellékletéből is kitetszőleg az A) a. nem egyéb mint egy másik könyvnek átnyomata, amely másik könyvtől lényegileg csak abban különbözik, hogy «a legjobb papiron és szép egyházi szláv betűkkel világosan van nyomtatva», tekintve, hogy a felhívott törvény értelmében vett írói műnek csak az oly mű minősíthető, amelyet a törvény védelemben részesít, s igy az A) a., mint pusztán összeállítás az ismételve felhívott törvény értelmében vett írói műnek nem tekinthető, végre tekintve, hogy a kifejtettek szerint az A) alatti az az 1884: XVI. t.-c.-nek a felhívott sem 2. §., sem 5. §-nak rendelkezései alá nem vonható, a másodbiróság felperest alapi alan keresetével helyesen utasította el stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minden egyes részvényesnek a keresk. törv. 174. §-ban biztositott kereseti jog terjedelme mindenesetre magában foglalja a részvényesnek azt a jogát is, hogy a jóváhagyott évi mérleg adatainak helytelenségét vitathassa és bizonyíthassa. Ebbeli joguknak gyakorolhatása végett pedig, a dolog természete szerint, feltétlenül szükséges vagy az, hogy a jóváhagyott mérleg mindazoknak az adatoknak részletes felsorolását tartalmazza, amelyeknek ismerete szükséges a mérleg helyességének és törvényszerű összeállításának megbirálásához, vagy pedig az, hogy ezek az adatok kívánatra törvény- illetve alapszabályszerü más módon közöltessenek. Mert a részvényes csak a vonatkozó adatoknak kellő ismeretében gyakorolhatja a törvényben részére biztositott azt a jogot, hogy vitathassa, miszerint a mérleg összeállításánál figyelmen kivül hagyattak a keresk. törvény 199. g-ának parancsoló rendelkezései. Habár valamely részvénytársaság ügykezelésének és vagyonállapotának szakértők általi megvizsgálása peres uton is kérelmezhető, ennek azonban ez uton is csak a keresk. törv. 175. §-ában követelt előfeltételek fennforgása esetében van helye, mivel a kisebbségnek a fenn idézett törvényszakaszban engedett ez a jog az egyes részvényes által, ha nem képviseli az alaptőke egy tizedrészét, a keresk. törvény 174. tj-a alapján indított megtámadási perben sem gyakorolható. Polgári perben a biró a kereset alapját képező ténybeli adatokat nyomozólag kutatni hivatva nincs. A keresk. törvény 199. ^-ának parancsoló rendelkezése nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a mérlegnek annak ellenére történt összeállítása a jóhiszeműség esetében sem válik megtámadhatlanná és hogy e részben magában véve az a tény, hogy az egyes vagyontárgyak az idézett szakasz ellenére értékeltettek, megállapítja már a vonatkozó határozat törvénytelenségét. A bpesti kir. ítélőtábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak egyedül felperes által felebbezett ítéletét helybenhagyja. Indokok: A részvénytársaság mérlegében előforduló az az összeg, mely előző évről átvitt nyereséget képez, az évi nyereségnek a részvényesek közt felosztása szempontjából, a dolog természete szerint, teljesen egy tekintet alá esvén, annak az üzleti évnek a nyereségével, melyre nézve az illető mérleg felállíttatott: nem fogadható ugyan el az első bíróság ítéletének az az indoka, hogy felperesnek az a támadása, melylyel panaszolva van, hogy a közgyűlés az igazgatóság ide vonatkozó javaslatának elfogadásává' elhatározta, hogy a nyereségnek 0(10,210 K 41 fillért tevő részéi a részvényesek közt fel nem osztja és ezt az összeget az 1901. év számlájára átviszi, már abból az okból sem volna alapos, mivel az alapszabályok 57. §-a csak az évi nyereség felosztásáról intézkedik, holott alperesnek az 1900-iki üzletévre vonatkozó zárszámla szerinti üzleti nyeresége csak 2.954,283 K 78 fillért tett ki s ez az összeg pedig egészben felosztás alá került, sőt még az I8!»(.t-iki évi nyereség 815,215 K 92 f maradványának egy része is felhasználtatott. Ennek dacára mégis a most emiitett indoknak az elhagyásával helybenhagyatott az elsőbiróság ítélete a benne foglalt egyéb indokok alapján és a felebbezésben felhozottakra való tekintettel még azért; mert a K. T. 199. I-ső pontja rendelkezésének helyes értelme, amint ezt az első bíróság Ítéletének indokolásában kifejtette, nyilván csak az, hogy a részvénytársaság vagyona értékének megállapítása a mérlegben ugy cszközlcndő, hogy minden egyes tárgyra az értékelésnél tekintettel kell lenni s az ekként megállapított összértéket kell a mérlegben feltüntetni, de nem egyszersmind az, hogy a vagyonnak minden alkotó része különkülön és az érték egyenkénti feltüntetésével álllittassék be a mérlegbe, mivel a K. T. 19!t. §-a rendelkezéseinek megalkotásánál nyilván távol állott a törvényhozótól az a szándék, hogy a részvénytársaság mérlegének felállításánál az egyes vagyontárgyaknak, követeléseknek és tartozásoknak tüzetes és részletes felsorolását a mérlegben megkívánja, holott ezeknek az adatoknak közreadása kétségkívül a társaság üzleti titkainak s összeköttetéseinek részben megismerésére is vezethetne; továbbá, mert az alperes tagadásával, valamint avval szemben, hogy a közgyűlés az eléje terjesztett évi mérleget és nyereségszámlát helyesnek találta és elfogadta és hogy a megtámadott közgyűlési határozatokat tartalmazó s közokiratba foglalt közgyűlési jegyzőkönyv bizonyítása szerint a közgyűlés lefolytatása alkalmával és a megtámadott határozatok hozatalát megelőzően a részvénytársaság vezérigazgatója ugy az értékpapír-állományt, valamint a mérlegben előfordult követelések tételeit is megismertette s a külön tartalékban a mult évi zárszámlához képest mutatkozó különbözet tárgyában is a részletes felvilágosítást megadta: a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a mérlegnek mely tételei és mennyiben nem felelnek meg a valóságnak; ennek a kötelezettségének azonban, amint ezt az elsőbiróság Ítéletében helyesen kifejtette, a felperes egyáltalán meg nem felelt, sőt ide vonatkozóan még határozott tényállításokat sem terjesztett elő; mert a társaság részvényeinek az 1895 —1899. években az igazgatóság részéről felülfizetéssel eszközölt eladásából az alapszabályok 58. §. d) pontja értelmében előállott külön tartalékösszege az 1899-iki üzletévre vonatkozó s az 1900. évi április hó 24-ik napján megtartott közgyűlésen elfogadott mérleg értelmében 30.723,695 K 90 fillérben megállapittatván, arra való figyelemmel, hogy a közgyűlésnek ez a határozata a részvényesek részéről meg nem támadtatott, felperes a jelen keresettel megtámadott 1900. évi mérlegnek külön tartalékösszegét 30.205,077 K 59 fillérben feltüntető tételét kétségkívül csak annyiban lehetne fogosult támadás tárgyává tenni, amennyiben állítaná és bizonyítaná, hogy ujabb részvényeladásokból az 1900. év folyamán a külön tartalék összege gyarapodott, vagy pedig hogy azzal a összeggel, amelylyel az 1899-ik évi mérlegben foglalt külön tartalék a jelen keresettel megtámadott 1900. évi mérlegben csekélyebb, ennek a külön tartaléknak az összege jogosan nem volt kevesbíthető, felperes azonban hallgatag beismerte azt, hogy ujabb részvényeladásokat az 1900. évben az igazgatóság egyáltalán nem eszközölt s hogy ekként az 1900-ik üzleti évben a külön tartalék mivel sem volt gyarapítható; azt pedig, hogy az a különbözeti összeg, melylyel az 1900. évi mérlegbe beállított külön tartalék az 1899-ik évi mérlegbe felvett külön tartalék összegénél csekélyebb, a különtartalékból a törvény vagy az alapszabályok megsértésével hozatott leírásba és illetve, hogy ez a leírás valótlan tételek fejében történt, felperes szintén nem mutatta ki s igy felperesnek a megtámadott 1900. évi mérleg különtartalék czimü tehertétele ellen intézett támadása már a most felhozottakra való tekintettel alaptalan ; mert felperes nem tagadván, hallgatag azt is beismerte, hogy alperes részvénytársaságnak fennállása óta több évtizeden át állandóan követett gyakorlata, hogy a közgyűlés évről-évre kisebbnagyobb összeget a nyereségből uj számlára vitt át, azzal az intézkedéssel pedig, mely arra is szolgált, hogy a folyó üzem czéljára a társaság pénztárában fedezet maradjon és amely intézkedésre, amennyiben az előrelátó és óvatos üzletkezelés határán belül marad, a részvénytársaság közgyűlése kétségkívül jogosultnak is tekintendő, maga a részvénytársaság elfogadta az alapszabályoknak az osztalék mennyiségének megállapítására és felosztására vonatkozó 24. i}. e) pontjában és 57. §. d) p. 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezéseknek olyan értelmezését, hogy a kifizetésre kerülő osztalék mennyiségének meghatározása a részvénytársaság közgyűlésének belátására van bizva s igy amennyiben a hivatkozott alapszabályi intézkedések szövegezése kételyre adhatna is okot, azoknak a részvénytársaság saját gyakorlatával megerősített értelméhez kétség nem férhet. A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Minden egyes részvényesnek a keresk. törvény