A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 29. szám - A kormány jelentése az ország biztositási ügyéről. (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 29. számához. Köztörvényi ügyekben. Az 1884: XVI. t.-c. egész tartalmából, de különösen a 2. §. rendelkezéseiből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy ezen törv. értelmében vett szerkesztőnek csak az tekinthető, aki többeknek irodalmi adalékát szellemi munka kifejtésével szerves összmüvé kapcsolja össze és csak az ily módon, t. i. több szerzőnek irodalmi adalékaiból szellemi munka kifejtésével alkotott aj műnek egységes egészére mint összmüre nézve részesül annak szerkesztője az uj miiben összefoglalt egyes irodalmi adalékok tekintetében az illető egyes szerzőket megillető jogoknak érintése nélkül a szerzővel egyenlő védelemben. A felperes kiadásában megjelent zsoltárkönyv a fent idézett törvényhely értelmében vett gyűjteményes uj műnek jellegével nem bir, mivel pusztán Dávid király zsoltárainak egy részét tartalmazza s igy csupán egyetlen egy és nem több szerzőnek adalékaiból van összeállítva. A felhivott törv. értelmében vett iroi miinek csak az oly mű minösithetö, amelyet e törv. védelemben részesít, s igy az A) a. mint pusztán összeállítás az ismételve felhivott törv. érteim, vett írói műnek nem tekinthető. Az újvidéki kir. tszék (1902. márc. 3-án 88. sz. a.) Prodúszovits M. dr., ügyved által képviselt J. Lukénak Radonánovits Gy. ügyv. ált. képv. P. M. testv. cég ellen szerzői jog bitorlása s j. ir. perében következőleg itélt: • A szerzői jog bitorlásának vétsége megállapíttatik. Félperes a keresetnek alperes megbüntetésére vonatkozó részével elutasittatik, ellenben a kár megtérítésére vonatkozó résznek részben hely adatik. Ehhez képest, ha alperes cég P. Gy. személyében leteszi a becslő esküt arra, hogy B) a. zsoltár könyvének 189'). és 1900. éveken át történt darusításából 132 K-nál több haszna nem származott, ez esetben alperes köteleztetik 132 K kár összeget ennek 1900. szept; 10-től járó ö'Vo kamatait, valamint 44(1 K szakértői dij betudásával 563 K perköltséget megfizetni stb. Erdekében áll tehát alperesnek ezen itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap a. az eskü letételére való készségét bejelenteni s a kitűzendő határnapon Le is tenni, mert ellenkező esetben köteleztetik felperesnek 880 K lökét stbit megfizetni. A B) a. zsoltárkönyvre vonatkozó készletben levő példányok elkoboztatása elrendeltetik s ezen itélet jogerőre emelkedése után annak foganatosítása végeit bírósági kiküldött fog kirendeltetni stb. Indokok: Felperes a szerzői jog bitorlása vétségének megállapítását kérte s keresetét arra alapította, miszerint ő az A) a. zsoltárkönyveket a közoktatásügyi terv szerint saját költségén sajtó alá rendeztette s miután ezen könyveket a gór. kel. szerb iskolai tanács Karlócán jóváhagyta, ennek fo!\tán az összes szerb népiskolákban használtatik olyannyira, hogv 1898. elején már 3-ik kiadása látott napvilágot. Az emiitett könyvek kiadását alperes egyszerűen lenyomatta, azt 1899. elején saját neve alatt jogosulatlanul kiadta s forgalomba hozta s ez által felperesnek 880 K kárt okozott. Alperes tagadja, hogy felperes könyvét lenyomatta, kifogást eddig felperes kereseti joga ellen, miután felperes nem önálló, eddig nem létezett irói müvet alkotott, hanem még a mult századokban (iroszországból áthozott zsoltárkönyvet átnyomatta, a zsoltárkönyvek pedig, mint ugyanazonosak, csak a sajtóhibák tekintetében különböznek egymástól, s tagadja végül, hogy felperes könyve a közokt. terv szerint készült s az iskoláknak, mint iskolakönyv ajánltatott volna, az irói mű fogalmához nem okvetetlenül szükséges, hogy a szerzői szellemi tevékenysége az uj tárgy előállításában álljon, mert e tevékenvség az idegen müveknek bizonyos terv szerint való összeállításából is állhal, ami szintén egyéni szellemi munkát igényel, a törvény pedig nem csak szerzőt, hanem a szerkesztőt is a szerzői jog védelmében részesíti. Ezek szerint alperes azon kifogása, hogy felperes nem önálló eredeti művet alkotott, birói figyelembe vehető nem volt. Figyelmen kivül hagyandó volt azon körülmény is, hogy a keresethez Aj és B) a. csatolt kiadások eredetileg nem voltak kemény fedéllel ellátva s azokat felperes kötötte be, mert ezen kérdés lényegtelen s a peres ügy elbírálására befolyással nem bir. Vita tárgyát nem képezi, hogy a kiadott zsoltárok a régi szentírásban Dávid zsoltárkönyvében előfordulnak, hogy azok a szentírás zsoltárkönyvének lenyomatai, illetve szláv nyelvre való lefordításai, amelyek csak külső' kiállítás s berendezés dolgában különböznek egymástól s alperesnek igaza van, ha azt hiszi, hogy zsoltárokra vonatkozólag sem forgalombahelyezési, sem fordítási jogot nem kell igazolni, miután a szerzői jogról szóló törv. szerint mindenki jogosítottnak tekintendő olyan müveket, melyek közvagyont képeznek, kinyomatni. Tekintettel azonban arra, hogy az eskü alatt kihallgatott Zs. J. szakértő véleménye szerint alperesi • a. csatolt 1883. évi kiadás a felperesi A) és alperesi B) alatt kiadástól lényegesen különbözik, s alperes nem az általa hivatkozott 100 éves könyv alapján készítette az ő kiadását, hanem telperes kijavított kiadását vette munkájának alapjául s alperes a Budapest, 1904 július 17. szó betű szerinti értelmében lenyomatta a felperesi zsoltárkönyvet. Tekintettel arra, hogy Zs. J. szakértővel egyezően Zs. I. is esküvel megerősített szakértői véleményében előadta azt, hogy alperes zsoltárkönyvc sokkal hasonlóbb a felpereséhez, mint a 100 éveshez, alperesi kiadás a felperes kiadásáról át van nyomtatva, azt mutatják világosan azon közös hibák a felperes és alperes zsoltárkönyvében, amelyek a 2*/. a. 100 éves zsoltárkönyvben nincsenek, alperes zsoltárkönyve ügyetlen lenyomat a felperesi kiadásról, minden önálló munka nélkül. Tekintettel továbbá arra, hogy alperes tagadásával szemben a D) és E) a. okiratokkal bizonyította felperes, hogy zsoltárkönyve a népiskolák használatára van szerkesztve, mint ilyen az összes eddigi kiadásoknál a legjobb, hogy zsoltárkönyvc a görög keleti szerb nemzeti egyházi s iskolai tanács által jóváhagyatott s egyházmegyei iskolai hatóságok utján az összes iskolákank és tanítóknak ajánltatott ; tekintettel végül arra, hogy felperes Dávid király zsoltárjait külön állította össze, azokat a közokt. terv szerint a népiskolák számára szerkesztette, feldolgozta s kiadta, az összes állításra nézve pedig törvény szerint a szerkesztő is a szerzői jog alapjának tekintendő, — mindezeket figyelembe véve, a bizonyítékok szobád mérlegelése alapján a bíróság ezen perben a szerzői jog bitorlásának vétségét megállapítja annál is inkább, mert a szerzői jog lényegileg vagyonjog lévén, alperes felperesnek jogosulatlanul kárt okozott, midőn a felsőbb jóváhagyást nyert, a népiskolák számára szerkesztett felperesi könyvet saját neve alatt kiadta, a törvény pedig intézkedésénél fogva a vagyonjogi érdeket is veszi oltalomba. Nem áll alperesnek azon állítása, hogy a kiadott zsoltárkönyvek sajtóhibáitól eltekintve, mind ugyanazosak s hogy a B) a. könyv az ö szerkesztése volna. Hát akkor miért nem másolta le az 1883-ik évi kiadását, hanem a felperesét ? A felhozottak alapján V. Gy. szakértőnek véleménye figyelembe vehető nem volt, tekintve, hogy véleményének kiindulási alapja is téves, miután azt mondta, hogy a zsoltárok kiadásáért eddig- még senkinek sincs tulajdonjoga, ennek elbírálása pedig a bíróság hatásköréhez tartozik, továbbá véleménye azért sem volt figyelembe vehető, mert annak indokolásába nem is bocsátkozott, hanem a másik két szakértővel homlokegyenest ellentétben álló azon a véleményt terjeszti elő, mely szerint alperes cégalOOéves kiadást nyomatta le. Ezen vélemény nem állhat fenn, mert a felperesi kiadásban előforduló nyomdahibákat alperes kijavította s amazok a mellett bizonyítanak, hogy alperes a felperes kiadása alapján dolgozott. Nem volt elfogadható V. Gy. véleménye azon indokokból sem, mert rcndkivülibb s nehezebb rövidítések több számban forognak fenn a 100 éves kiadásban, mint A) és B) a. kiadásban,- s ez is megcáfolja azon véleményt, hogy alperes a 100 éves kiadást nyomatta le. Habár ezek szerint a szerzői jog bitorlása megállapittatott, a jogosul atlan többszörözés s terjesztés büntetését mellőzi, a felperest erre irányuló keresetével elutasítani kellett, mert az 1884. XVI. t.-c. 38. !?-a értelmében a jogosulatlan többszörözés és'terjesztés, amely 3 év alatt évül el, nem büntetendő, ha a sértett fél nem emel panaszt az elévülési időn belül 3 hónap alatt azon időtől kezdve, amidőn a vétség elkövetésétől s a tettes személyéről tudomást szerzett. Már pedig felperes saját vallomása szerint 1899. év elején tudomást szerzett alperesi B. a. zsoltárkönyv közzétételéről s keresetét annak dacára nem 3 hóna]) alatt, hanem mégis csak 1900 szept. 10.-én indította meg. Minthogy azonban a kártérítési kötelezettség a cselekmény egyszerű folyománya, de nem büntetése a cselekménynek, ezen jog 3 éven belül érvényesíthető, a bíróság ez okból megállapítja, hogy felperesnek a kártérítéshez van joga. Ami most már a kárösszeg nagyságának a megállapítását illeti, felperes erre nézve a becslő esküt magának megítéltetni kéri. Tekintettel arra, hogy a kármcgállapitás, különösen ha ideális kár forog kérdésben, a legnehezebb s legkényesebb kérdések közé tartozik, tekintettel arra, hogy az 1884. XVI. t.-c. 29. §. érteim, a bíróság a kár s gazdagodás ténye mennyisége felett saját belátása szerint határoz, ezen törvényre vonatkozó eljárás 10. ij-a érteim, a bíróság a gazdagodás erejéig kártérítésre köteles félnek is ítélhet becslő esküt, alperes pedig maga beismerte, hogy B) a. zsoltárkönyvének 6ö példányát adta el s ebből 132 K haszna származott, a biróság ez okból nem felperesnek, hanem nagyobb megnyugvással alperesnek itélt becslő esküt s pedig azon mértékig, amelyben az alperes a jogsértés folytán tényleg gazdagodott. Amennyiben alperes a megítélt becslő esküt le nem teszi, azon esetben öt a keresetben felszámított kárösszegnek megfizetésére kötelezni kellett. A készletben levő példányok elkobzása az 1884: XVI. t.-c. 21. és 39. §. alapján volt elrendelendő stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1902. dec. 29-én 2013/902. sz. a.)