A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 29. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 72. §-ához

218 Tarlózás az igazságszolgáltatás mezején.* Irta — Y — Hazánkban a polgári jogrend az igazságszolgáltatás egy nagy területén, a judikaturán nyugszik. Ez nem volna még baj. De baj az, hogy ez a jogrend ujabb időben megbomlott. A régi Kúria elparentálása óta hiányzik a jogbiztosság alapját képező jogegység. Az igazságszolgáltatásnak szorosan vett magánjogi ágazatában \rt' legnagyobb jogi bizonytalanság uralkodik. A perrendtartási javaslatnak a képviselőház igazságügyi bizottsága által történt részletes tárgyalása közben az igazságügyminiszter figyelme felhivatott a kir. Kúriánál felszaporodott s ezrekre menő hátralékra és a hozzá intézett arra a kérdésre, hogy mi módon szándékozik ezen a bajon segiteni: azt válaszolta, hogy a bajon csakis a tanácsok számának a szaporításával lehetne segiteni, de ezt a módot nem tartja célirányosnak, mivel aggályai vannak: hogy az ügyeknek még több tanácsban való eldöntése a judikatura egységét, a jogbiztosságot könnyen veszélyeztethetné. Az igazságügyminiszternek ez az aggálya minden alapot nélkülöz. Az uj Kúria, ha szándékosan, céltudatosan törekednék is az ítélkezés összc-visszaságára, az összze-visszaság dolgában nem érhetett volna el nagyobb rekordot, mint aminő zűrzavar az ő ítélkezésében kifejezésre jut. Az uj Kúria judikaturája hemzseg az ellenmondó elvi (?) határozatoktól. Teljesen hasonló esetekre számtalan pro- és ugyanannyi kontra-határozata létezik. Legfelsőbb bíróságunk judikaturájának mai állásában az: hogy az ügyek 8 vagy 10 tanácsban tárgyaltatnak és döntetnek-e el, teljesen közömbös. Az se nem javít, se nem ront. Ez a régi jogi hagyományoknak a külömböző európai magánjogi törvénykönyvekből kihalászott anyagi jogszabályokkal és elvekkel való konfúziójából áll. Amit még zür-zavarosabbá tesz az, hogy az ausztr. általános polg. törvénykönyvnek egy része hazánk egész területén hatályos : még vannak hazánknak területrészei — Erdély és a határőrvidék — ahol fájdalom, még ma is majdnem kizáróan az ausztr. általános polg. törvénykönyv értelmében osztogatjuk az igazságot. Az elsőbbfoku bíróságok ítélkezése teljesen a Kúria judikatnrájára van alapitva. Az esetek nagy többségében mellőzzük is a kérdések mélyebb tanulmányozását, a kutatásokat és fontolgatást. A megoldás módozatait a Kúria «határozat-gyüjteménytárai»-ban keressük és ha a kérdés eldöntésére alkalmas tartalmit határozatot, sablont felfedeztük: ezt egész terjedelmében magunkévá tesszük és azt sajtóhibáival együtt határozattá emeljük, ami ellen több esetben még fó/ebbezési jogorvoslatnak sincs helye. A Kúria, nincs olyan, amit már külömböző értelemben ki nem mondott volna. Az Ítélkezést ez mód nélkül megkönnyíti és ebben leli magyarázatát sokaknak az a bölcs felfogása is: hogy a bírónak ma, a jogszolgáltatás minden ágában alapos jártassággal kell birni. A jogképviselet, a jogvédelem nagy zavarban van. Az esetek nagy többségében, hogy célt érjen, a jogbizonytalanságnál fogva több és külömböző álláspontra kénytelen helyezkedni. Nagy apparátussal dolgozik. Nagy szellemi tőkét fektet a perekbe. Evvel szemben pedig a bírói díjmegállapítás szűkmarkú. Az ügyvédi kar e részbeli panasza teljesen alapos. A régi Kúria őszbecsavarodott érdemes s elparentált bírái, ha feltámadnának és betekintenének az igazságosztás nagy kohójába es megtapasztalnak a legfelsőbb bírósagunk nitélkezésex iránt megcsökkent bizalmat: mit gondolnának . .? Ebben a nagy kohóban nyer gyakorlati kiképzést a bírói kar ifjabb nemzedéke. * * * No de ne keseregjünk a jelen felett. Örüljünk a jövőnek! A magyar ált. polgári törvénykönyv tervezete elkészült és közbirálat tárgyául szolgál. A szóbeliség és közvetlenség * Felsőbíróságaink egy érdemes és kiváló tagjától vettük ezen cikket. Érdekes dokumentuma e cikk amaz elkeseredett hangulatnak, mely bírói karunk legkiválóbb tagjain is erőt vett. A titkos minősítés, az elnöki kényuralom, a mindenható statisztikai kimutatások kulisszáiba világítanak be e fejtegetések, óhajtva a birói függetlenség megerősítését, a komoly jogászi munka diadalát. Vajha ez óhaj ne maradna pium desiderium! A szerkesztőség. JOG elveire alapított perrend javaslata pedig már a törvényhozás asztalán fekszik. Ezek lesznek — ha törvénynyé válnak — hívatva arra, hogy az igazság sülyedö aszekeréta a zavaros mocsárból kiemeljék és a társadalom részére az alapos egyöntetű és gyors igazságszolgáltatást évszázadokra biztosítsák. Hogy ez a tervezet illetve javaslat megfelel-e a követelményeknek? ha ezek törvénynyé válnak, -valójában az óhajtott kibontakozásra és a jogállam eszméjének a megvalósitására vezet?iek-e ? — mindezt majd meg( fogja mutatni az uclctn, mely a törvények legkérlelhetlenebb és legalaposabb kritikusa. Azt azonban már most megállapíthatjuk, hogy az összes követelményeknek megfelelő törvények is csak abban az esetben elégítik ki a hozzájuk fűzött várakozást és jogos érdekeket és csak akkor lesznek hatásukban és következményeikben üdvösek, ha az azokat alkalmazó közegek hivatottsága szakképzettsége a komoly feladat helyes meggondolására nézve teljes és megnyugtató garanciát nyújt. E komoly és nehéz feladat megoldása a magyar birói karra var. E nagy horderejű tervezeteknek, ha törvénynyé válnak, életet, azok alkalmazásában a törvényhozó intencióinak kifejezést adni, a birói kar lesz hivatva.. Őszinte örömmel adózunk az igazságügyi kormánynak, e nagyszabású mélyreható igazságügyi reformokat tárgyazó törvénytervezetek előkészítése körül kifejtett hazafias buzgalmáért. De emellett nem hallgathatjuk el azt a nagy mulasztását, hogy bár az igazságszolgáltatás épületének egységes alapelvek nyomán való kiépítése évről-évre súlyosabb és súlyosabb feladatokat hárit a birói karra : mégis. a törvényalkotás terén követett politikája mellett a birói szervezet hiányait kiegészítő céltudatos szervezeti politika révén nem törekedett odahatni, hogy az alapvető jogintézmények egymást követő megalkotásával párhuzamosan, a magyar birói kar szellemi erkölcsi színvonala és tekintélye is hasonlóan európai színvonalra emeltessék. t Folytatása következik, i Az 1894: XVI. t.-c. 72. §-ához. Irta AMBRÓZY ISTVÁN, késmárki kir. közjegyző. X. örökhagyó hagyatéka gyanánt az elhalt testvére Y. nevén álló ingatlan lett felvéve azon okból, mert örökösei állítása szerint azt X. K-tól megszerezte. Van még egy harmadik testvér Z., ki a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt Y. nevén álló ingatlannak l/i részét törvényes oldalági öröklés cimén magának igényli. Az ellentétes érdekű örökösök között egyesség létre nem jött, és a hagyatéki bíróság az X. örökhagyó örököseit Z. örökös ellen perre utasította. A kir. ítélőtábla X. örököseinek fel folyamodása folytán kimondotta, hogy itt nem perre utasításnak, de az 1894: XVI. t.-c. 72. §. harmadik bekezdésében foglalt eljárásnak van helye. Ez a törvényszakasz következőket mondja : «Ha a hagyatékhoz tartozó, de az örökhagyó nevén nem álló ingatlan tulajdonjogának bekebelezése a 67. és H8. §. értelmében nem történhetik meg, az átadó végzésben az érdekeltek megegyezésének megfelelően megállapítandó, hogy az örökhagyó nevére még át nem irt ingatlan mint örökség vagy hagyomány kire vagy esetleg kikre és minő hányadokban szállott, akik aztán erre vonatkozó jogaikat a törvény rendes utján érvényesíthetik.)) A kérdéses rendelkezésnek kétségtelen előföltétele tehát az érdekeltek közmegegyezése a részben, hogy kit és minő arányban illet meg az ily át nem irt ingatlan és csak ezen megegyezés esetén hozható meg fentidézett módon a hagyaték-átadó végzés. Szerény nézetem szerint tehát az első bíróság járt el helyesen akkor, midőn a meg nem egyezett örökösöket egymás ellen perre utasította. A kir. ítélőtábla végzése folytán az örökösöknek a hivatkozott törvényszakasz rendelkezéseinek megfelelően leendő kihallgatása elrendeltetvén, őket beidéztem, akik újból kijelentették, hogy ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz, tehát ki nem egyeztek. Most ismét határozni kell a bíróságnak ez ügyben, mely határozat véleményem szerint ismét nem lehet egyéb, mint perre utasítás, mert átadó végzés egyesség nélkül nem hozható.