A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 29. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről

Huszonharmadik évfolyam. 29. szám Budapest, 1904 július 17. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR f'GYíÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárna Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... -í korona Fél « .„ 6 Egész « 12 i Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — Tarlózás az igazságszolgáltatás mezején. Irta — Y —. — Az 1894: XVI. t.-c. 72. tj-ához. Irta Ambrózy István, késmárki kir. közjegyző. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta Admeto Géza dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről.) — Sérelem (Sérelmes költségmegállapitás. Irta o. d.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Eelsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felhivás előfizetésre. ^Az uj félév beálltával kérjük azon t. előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, szíveskedjenek a megújításról mentül előbb gondoskodni, hogy fennakadás ne legyen a lap küldésében. A jfog kiadóhivatala. Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. A szövetkezeti eszme propagálása az utolsó évtizedekben nálunk, bizonyos társadalmi körök nyomása alatt, nem is annyira gazdasági szempontokból, mint politikai célokból és érdekekből olyan jelszóvá lön, melyre mindenkori kormányaink buzgó példaadása mellett, mint gazdasági bajokban és válságokban sínylődő népünk leghatásosabb orvosszerére szoktak reámutatni. Ez az irányzat, melynek helytelenségét és káros hatását e helyen nem célunk fejtegetni, hozta létre az 1898 : XXIII. t.-c.-t és ez az egyik inditóoka az előttünk fekvő törvényjavaslatnak is. Égetővé tette a szövetkezetek jogviszonyainak kimerítő szabályozását a hitelszövetkezetek ellen felmerült számos jogosult panasz is, melyekből nyilvánvalóvá lett, hogy a hitelszövetkezetek mai szervezetükben tagjaiknak nem segítségére, de egyenesen romlására vezetnek. Az előttünk fekvő törvényjavaslat minden sora ezen kettős irányú occasio legis hatását tükrözi vissza. Egyfelől látjuk benne a törekvést a szövetkezetek némely fajainak, különösen a fogyasztási szövetkezeteknek pártfogására, másfelől észlelhetjük a szándékot a hitelszövetkezetek visszaéléseinek meggátolására, és bár az idő rövidsége a törvényjavaslat alapos tanulmányozására elegendő nem volt, annyit már ezúttal is konstatálhatunk, hogy mig a javaslat a protegált szövetkezetek dédelgetésében túlzásba megy, addig a hitelszövetkezetek visszaéléseinek meggátolására nagyban és egészben megtalálja a kellő rendszabályokat. A javaslat kilenc fejezetre osztva, 1<)8. ij-ba foglalja a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályokat. Az első fejezet a szövetkezetek alakításáról szól és elöljáróul a szövetkezet definícióját a kereskedelmi törvény 223. t;-ával szószerint egyezően adja. E fejezet mélyreható reformokat tartalmaz, melyekre néhány kritikai megjegyzéssel reámutatni el nem mulaszthatjuk. A kereskedelmi törvény a szövetkezetek megalakításánál a legnagyobb szabadságot engedi és a szövetkezet megalakítására elegendőnek tekinti, ha az alapszabályok létrejöttek és a társaság a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezettetett. Sem a megalakulás módját, sem az alapitásnál a tagok minimális számát, sem az alapítók jogviszonyait a kereskedelmi törvény meg nem határozta. A javaslat ezzel szemben pontosan meghatározza a szövetkezet létrejöttének feltételeit és alakiságait. Vezérlő elvül állítja fel, hogy intézményes biztosítékokat találjon arra, hogy kizsákmányolás céljára alakult szédelgő szövetkezetek létre ne jöhessenek. E célból a javaslat 3. §-a meghatározza, hogy kik alapithatnak szövetkezeteket és az alapításra jogosultaknak két kategóriaját állapítja meg. Az első kategóriába tartoznak : az állam, a törvényhatóságok és községek vagy azok tisztviselői és más közés magántesttiletek. Kifogásolnunk kell a javaslatnak azon intézkedését, mely minden köz- és magántestületet feltétlenül feljogosít a szövetkezet alapítására, tekintet nélkül arra, hogy a testület céljai és szervezete alkalmasak-e arra, hogy az szövetkezetek alapításával foglalkozzék. Kétségtelen, hogy a javaslat szerint minden megerősített alapszabályokkal bíró egyesület alapithat szövetkezetet ; dalárdák, önképzőkörök, uszó- és sport-egyletek, kongregációk és talmud-thóra-egyesületek, szóval számos olyan testület, mely semminemű garanciát nem nyújt sem arra, hogy a javaslat által a? alapitóktól követelt felelősség fikcióvá ne váljék, sem pedig arra, hogy az alapító természetes befolyásánál fogva a szövetkezetet helyesen vezesse. Nézetünk szerint a javaslat helyesen akként lenne szövegezendő, hogy a szövetkezet alapítására gazdasági célokat követő köz-és magántestületek legyenek feljogosítva. Teljesen indokolatlan s elvi szempontból kárhoztatandó elv) privilégiumot óhajt adni a javaslat az állami törvényhatóság1 és községi tisztviselőknek. A javaslat megokolása szerint ((szükségesnek mutatkozott már az alapítók személyében oly kek lékeket követelni, melyek egyrészt arra engednek következtetni, hogy az illetők a szövetkezetet nem önző céljaik elérése végett alapítják, másrészt kellő biztosítékokat nyújtanak arra nézve, hogy a törvényben előirt felelősség puszta fikcióvá ne sülyedjen.» A javaslat ezen intézkedése egyfelől a köztisztviselőt a magánegyénekkel szemben, akiktől pedig a büntetlen előéletet szintén megkívánja, magasabb erkölcsi niveaun álló lénynek deklarálja a jogegyenlőség gunyjára, másfelől meg a tényleges viszonyokkal egyenes ellentétben nagyobb anyagi garanciát lát a rosszul fizetett, eladósodott köztisztviselőben, mint az önálló és független feddhetlen előéletű polgárban, pedig az kétségtelen, hogy a legszerényebb viszonyok között élő tisztességes falusi kereskedő is nagyobb garanciát nyújt, mint egy m. kir. számgyakornok vagy egy községi írnok. Semmi ok sincs arra, hogy a minimális garancia, melyet a javaslat szerint csakis három feddhetlen életű önálló polgár nyújthat, egy függő viszonyban levő többnyire nyomorúságos viszonyok között tengődő tisztviselő személyes felelősségére redukáltassék. A javaslat szerint második kategóriáját képezik a szövetkezet alapítására jogosultaknak: (fa magánegyének, ha legalább hárman vannak, magyar honpolgárok, nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt büntetve nem voltak, vagy vizsgálat alatt nem állanak és vagyonuk fölött szabadon rendelkeznek.') A javaslatnak ezen pontját sem fogadhatjuk megnyugvással; az erkölcsi garanciák, melyeket az alapitóktól megkíván, nagyon primitívek és korántsem nyújtanak biztosítékot arra, hogy a javaslat célját eléri, és a megbízhatatlan elemeket a szövetkezetek alapításától elzárja. Ezt másként, mint vagyoni biztosítékok követelésével, elérni nem lehet s e szempontból sokkal célirányosabbnak tartjuk az első Tervezet intézkedését, mely az alapitóktól fekvő vagyon vagy rendes jövedelem kimutatását kívánta. Másrészt helytelennek és indokolatlannak találjuk, hogy az itt állandó lakással és rendes jövedelemmel vagy vagyonnal biró külföldiek a szövetkezet alapításától elzárassanak; ezen intézkedés nemzetközi szerződéseinkkel is ellentétben áll és súlyos természetű retorziót vonhat maga után. Maga a magyar honpolgárság semmiféle biztosítékot nem nyújt ; hiszen külföldön élő magyar honpolgár is alapithat szövetkezetet, akivel szemben a bíróságoknak az alapító felelősségét megállapító határozatait végre sem hajthatjuk. Sokkal helyesebb volna e feltételt akként megállapítani, hogy szövetkezetet csak oly egyének alapithatnak, akik Magyarországban állandó lakással, fekvő vagyonnal és rendes jövedelemmel birnak és legalább két év óta adófizetők. (Folytatása következik.) Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.