A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 28. szám - A büntetőtörvény 85. §.-ának 4. pontja kérdéséhez - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

21Ó Íves tábla üléscin mint jegyzők részt vettek, idézések, tanuhallgatások s egyéb perbeli cselekmények foganatosítására is kiküldettek. i Folytatása következik. I A büntetőtörvény 8ö. ^-ának 4. pontja kérdéséhez. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti tszélci aljegyző. A tizenhat esztendőt be nem töltött vádlottakkal szemben, akik a cselekmény elkövetésekor olyan szellemi érettséggel rendelkeztek, hogy felismerni képesek voltak lettük delictiosvis voltát, a büntető törvénykönyv redukált büntetési tételeket állit fel, amelyek a súlyosabb esetekben nagyobb correctionalisatiót tartalmaznak, mintha a V2. §. vétetnék alkalmazásba. A 85: §. í-- pontja vétség esetén rendőri büntetés kiszabására kötelezi a birót. Ezt a rendőri büntetést a gyakorlat meglehetősen zavarosan és tévesen értelmezi, mert egy sui generis büntetési nemnek tartja, amelyet a törvényhozás külön kreált ezen korlátolt beszámithatóságu tettesek érdekében. A rendőri büntetés pedig nem más, mint a kihágás büntetése és igy a 85, §. 4. pontja bár nem minősiti le a vénséget kihágássá, de a büntetési nem tekintetében a vétség büntetését átalakiíja kihágási büntetéssé. A rendőri büntetés egy elavult íogalommeghatározás, mely a kihágási kodexjavaslatból jutott be az anyagi törvénykönyvbe, de amely nem jeleni mást, mint kihágási büntetést és ennek dacára a praxis nem azonosítja a kihágási büntetéssel. A büntetési nem ezen redukciójának az a tulajdonképpeni értelme, hogy simulni törekedjék a büntetés azon véiségdeliktumra kiszabott büntetéshez, amelyben vádlottat bűnösnek mondja ki a biró. Az erkölcsi indoka az enyhítésnek az, hogy a fiatalkorú tettes ne kerüljön a notórius gonosztevők sorába és külön elbánásban, külön helyiségben töltse ki a kiszabott büntetés egé z idejét. Természetes, a gyakorlatban ez is kivihetetlen: a rendőri büntetés nem rendőri, hanem közönséges fogházban, legfeljebb magán-elzárás mellett hajtatik végre, mert nincsenek kellő számmal ilyen helyek és a rendőri hatóságok fogoly-cellái még sokkal krudelisebbek, mint a bíróságok fogházai. A kihágási büntető törvényköny v késféle büntetési nemet ismer: az elzárást és a pénzbün.eté.st. A pénzbüntetés, épp ugy, mint a büntettek és vétségekről szólt) törvényben, mint fő- és mellékbüntetés szabha.ó ki. Azonban a bíróságok a 80. tí. \. pontjában foglalt büntetési nemet egy speciális fegyelmi természetű büntetési nemnek tartják és annak dacára, hogy a tettes deüktuma vétségi minőségét a redukció dacára fenntartja, a pénzbünx.ést mint mellékbüntetést még azon esetben sem szabják ki, ahol a törvény azt kifejezetten megrendeli. A Kúria gyakorlata ingadozó. A 3,936/91. számú határozat a il8. Jj-ba ütköző vagyonrongálás esetében a pénzbüntetést mellőzi, mert a b.k. 85. £-ának 4. pontja alkalmaztatván, rendőri büntetés esete forog fenn és az ifjúkor a büntetés nemének megváltoztatását vonja maga után és igy a vádlott kizárólag rendőri büntetéssel sújtható. A 8,764/96. sz. határozat deklarálja, hogy a rendőri büntetés nem zárja ki a törvényben megállapított pénzbüntetés alkalmazását. A kbtk. 32: 8. rendelkezéseiből is az tűnik ki, hogy a kiskorúakkal szemben ott, hol a törvény kettős büntetést szab, a pénzbüntetés nem mellőzhető. Ez az utóbbi határozat tartalmazza a helyes, a törvény szellemének megfelelő megoldást. Más kérdés azonban, hogy a birót megilleti-c a választási jog az elzárás és pénzbüntetés közölt? Erre határozottan igenlő választ adunk, minthogy a kihágási büntetőcörvénykönyv büntetési nemét képezi a pénzbüntetés is és igy kizárólag a mérlegelés, a delictum impressiója irányítja a birót, hogy a szabadságvesztést vagy az elzárást alkalmazza-e. Természetesen, ha az ítélet például súlyos testi sértés vétsége esetén kizárólag pénzbüntetést alkalmaz, ugy az indokolásnak tartalmaznia kell azokat a nyomatékos enyhítő körülményeket, és pedig tüzetesen felsorolva, amelyek a bíróság meggyőződését ily irányba vezették, de abban az esetben, ha a biró a rendőri büntetést például ennél a deliktumnál elzárásban szabja ki, ugy nincsen semmi logikus támpontja annak, hogy a mellékbüntetéskép a törvényben megrendelt és behajthatatlanság esetén szabadságvesztés büntetésre átváltoztatandó pénzbüntetés kiszabható ne lenne. Habár ez a distinctio nem is bir túlságos fontossággal, mégis szükséges, hogy ma, midőn büntetőtörvénykönyvünk már nagyon is megérett a revízióra, a régi szöveg interpretációja körül ilyen forgalomzavar ne létezzen a gyakorlatban. Belföld. Czorda Bódog halála. Nagy gyász érte a magyar jogászvilágot. Czorda Bódog főrendiházi tag, nyugalmazott államtitkár, volt kúriai másodelnök f. hó ó-én éjjel hetvenéves korában meghalt. A magyar felsőbíróság és a jogi irodalom gyászolja benne a lelkiösmeretes és nagytudásu birót, a kiváló jogtudóst, akinek emlékéhez számos maradandó alkotás fűződik. 1869-ben lépett az igazságügy szolgálatába. Legszebb sikereit a Kúrián aratta, hol mint kiváló jogász és nagy Ítélőképességű biró a legbonyolultabb pereket, különösen az örökösödési ügyeket referálta Képességeinek legszebb bizonysága, hogy Szilágyi Dezső őt vette maga mellé államtitkárnak s ebben a minőségben, különösen a királvi táblák szétosztásánál fejtett ki nagy tevékenységet. Amikor az államtitkárságtól megvált, kinevezték a budapesti királyi tábla elnökévé, majd később a Kúria másodelnökévé. Két évvel ezelőtt vonult nyugalomba. A jogi irodalom terén is megőrzi emlékét néhány szép alkotás. V / A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről. / Biztosításügyünk 19Ö2. évi állapotának vizsgálásánál két örvendetes jelenség köti lc figyelmünket. Az egyik az, hogy az egyéni balesetbiztositást kivéve, a biztosítási üzlet minden ágában számottevő fejlődés észlelhető a megelőző évhez képest, a másik meg az, hogy a legtöbb üzletágban a hazai biztosító társaságok egyre diadalmasabban veszik fel a versenyt a külföldi vállalatokkal. Nem is szólva tűzkár és jégkár elleni biztosításokról, amelyek terén a vezető szerepet tudvalevőleg a hazai társaságok viszik, az életbiztosítás és az egyéni balesetbiztosítás mezején a hazai társaságok jelentékeny térfoglalásáról adhatunk számot s biztató jelnek kell tekintenünk, hogy abban az egy üzletágban is, amelyben a mult évhez képest némi visszaesés tapasztalható: a halálesetre szóló balesetbiztosítások tekintetében a hanyatlás kizárólag a küiföldi társaságok rovására irható, hazai társaságaink itt is szép fejlődést mutatnak. A biztosítótársaságok száma nem változott. Kt02-ben is, mint a megelőző évben, 54 társaság működött a biztosítási üzlet terén. Kbből a számból, épp ugy, mint az 190L évben 20 volt hazai, 34 külföldi. A hazai társaságok túlnyomóan elemi csapás okozta károk ellen való biztosítással foglalkoztak, mig az életbiztosítási üzletben a túlsúly a külföldi társaságokra esik, bár megjegyzendő, hogy az életbiztosítás terén is az elélésre szóló életbiztosítás és a járadékbiztosítás főképpen hazai társaságok kezében van. Életbiztosítás. Első sorban az életbiztosítás üzletmenetét vizsgálva, a mult évhez képest számottevő föllendülésről tanúskodik a tény, hogy a tőkebiztositási üzletbe bevont egyének száma az 19(12. év végén már 326,824 volt s ezek ]»M),«.»">** millió koronára voltak biztosítva, mig lSOl. végén a biztosítottak száma 293.714 volt s a biztosított tőke 955.24 millió korona. A tőkebiztositásokban a kis tőkérc szóló biztosításoké a főszerep: a biztosítottak fentebb kimutatott számából 205.370 kétezer koronáig kötött biztosítást, két—tízezer koronára 109.699-en voltak biztosítva, a 10 — 20 ezer koronás összegű életbiztosítások száma már csak 9.380 volt, a 20.000 koronát meghaladóké meg éppen csak 2.369. Az életbiztosítás terén a külföldi társaságok túlsúlyáról tanúskodik az a tény, hogy a biztosítottak fentebb kimutatott számából a hazai társaságoknál 165.952 egyén volt biztosítva, 375 72 millió korona összegben. 1 Mig tehát a biztosítottak számának több mint fele a hazai társaságokra jutott, a biztosított összeg a tőkebiztositások egész összegének csak egyharmadát haladta meg, jeléül annak, hogv a : külföldi társaságoknál nagyobb tőkére szóló biztositások köttetnek. I Különösen szembetűnő ez a tőkebiztositásoknak elélésre és halálesetre szóló fajtájánál, az úgynevezett vegyes biztosításoknál, a I melyek körébe a hazai társaságoknál 84.002 egyén volt bevonva, j 207 25 millió korona biztosított összeggel, mig a külföldi társaságoknál a vegyes biztosítást kötött személyek száma valamivel kevesebb volt: 83602 s a biztosított tőke mégis majdnem kétszer I annyit tett: 403 62 millió koronát. Ugyanazt észlelhetjük a halálesetre szóló biztosításoknál is: hazai társaságoknál 26.007 egyén volt biztosítva 75'01 millió koronára, a külföldi társaságoknál 31.71*1, 150 84 millió koronára. A tőkebiztositások harmadik neménél : az elélésre szóló biztosításoknál a hazai társaságok ugy a biztosított személyek száma, mint a biztosított összeg nagysága tekintetében túlszárnyalják a külföldi társaságokat; elélésére ugyanis hazai társaságoknál 55.943, a külföldieknél 45.560 szeméh volt az év végén biztosítva, a biztosított összeg a hazai társaságoknál 93-40 millió korona, a külföldieknél 7941 millió korona volt. Ezek a számok egyúttal azt is mutatják, hogy az elélésre szóló biztositások csekélyebb összegre szólnak mint a halálesetre szóló és vegyes biztositások. A tőkebiztositási üzlet föllendülésének egyik kétségtelen bizonysága az is, hogy az év folyamán 60.005 egyént vontak a biztosításba 179 72 millió korona biztosított | összeggel, mig 1901-ben a kötött biztositások száma 53.304 volt, I értékösszege 160 72 millió korona. Az év folyamán 45.683 biztosítást töröltek 127.59 millió korona értékben. Az életbiztosítás másik formája: a járadékbiztosítás lássak terjed. 1902. végén mindössze 629 volt a járadékra biztositottan I száma, 54-gyeI több mint 1901. végén: közülök 82-en 200 K-ig, 1 104-en200—400K.-ig, 188-an 400—1,000 K.-ig, 202-en 1,000 - 2,000