A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 27. szám - Kellő védelemben részesiti-e büntető judikaturánk az emberi életet?

106 A JOG kir. tszék alperest felperes részére 34,000 K. hozomány tőkének visszafizetésére kötelezte -s a visszafizetés igazolása esetére a veszprémi 2,868 és 1,858. sz. tjkvekben felvett ingatlanokból felperes nevén álló felerésznyi illetőség tulajdonát az alperesnek Ítélte oda: helybenhagyja, stb. Indokok: A hit alatt kihallgatott F. I.-né H. B. K. F.-né tanuk bizonyították, hogy alperes nejét: a felperest gyalázó szavakkal illette és feslett életmód folytatásával gyanúsította. B. l-né tanú, továbbá azt is bizonyította, hogy egy alkalommal alperes széket emelt fel s azzal akarta nejét megütni. Bizonyítva van B. I.-né és K. F.-né tanuk vallomásával az is, hogy a nevezett nőkkel szemben alperes, midőn azok az ő házánál voltak szállva, szemérmet sértő módon viselkedett. Viszont F. A., P. L. és Sz. I. tanuk vallomásaiból megállapítható, hogy felperes az 1900 jun. havában férjének kérése ellenére és annak belegyezése nélkül utazott el Bpestre és a 3,159 sz. jkv.-höz csatolt leveleiből kitűnik, hogy csakis azzal a feltétellel akart férjéhez visszatérni, ha férje beleegyezik, hogy ő teszése szerint hosszabb-rövidebb időre hazulról távol maradhasson. P. L. és Sz. I. végül bizonyították, hogy felperes férjével szemben gyakran goromba volt, sőt Sz. I. vallomása szerint, aki a peres feleknél az 1900 évben, együttélésük utolsó időszakában szolgált, egyizben felperes tányért dobott férje felé. Minthogy a fentebb felsorolt tényekből nyilvánvaló, hogy a peres felek mindenike házastársi kötelességeit súlyosan megsértette; s minthogy abból a körülményből, kogy a 6 hónapi időtartamra ágytól és asztaltól elrendelt különélés kibékülésre nem vezetett, alaposan lehet következtetni, hogy az életközösség fenntartása a házastársakra nézve elviselhetlenné vált: a kir. tszék az 1894. 31. t.-c. 80. §. a) p. alapján a peres felek házasságát helyesen bontotta fel és a 85. §. értelmében a peres felek mindenikét helyesen nyilvánította vétkesnek. Tekintettel arra, hogy a házasság a házastársak mindenikének hibája miatt bontatik fel, a házasságból származó leánygyermekek, az 1894: XXI. t.-c 95. §. 2. bek. érteim, anyjuknak gondviselésére volnának bizandók. Minthogy azonban a peres feleknek az életközösség megszüntetése óta folytatott életmódja és személyes viszonyai a perben kiderítve nincsenek, ezeknek a körülményeknek ismerete nélkül pedig a kir. ítélő tábla a perbeli adatokat nem találta elegendőnek arra, hogy a gyermekek elhelyezése és tartása felől határozzon, az 1894: XXXI. t-c 96. § érteim, az erre vonatkozó első bírósági rendelkezést hatályon kivül helyezte és a per befejezése után az ügyiratoknak a gyermekekre nézve leendő intézkedés végett, az illetékes gyámhatósághoz leendő áttételét rendelte el. Az A) a. házassági szerződés érvényessége ellen alperes részéről felhozott azon kifogás, hogy felperes a szerződés kötésekor kisk. volt és a szerződést a gyámhat. jóvá nem hagyta, figyelembe vehető nem volt ; mert a házasságnak 2 nap múlva történt megkötése után felperes a szerződést vissza nem vonta s igy az reá nézve kötelező lett, alperes pedig már a szerződés kötésekor is önjogu lévén, a szerződésben részéről elvállalt kötelezettségek alól a házasság létrejötte után nem szabadulhat. Ezzel az okirattal bizonyítva van, hogy a menyasszony leendő férje kezéhez a közjegyző készpénzben 15,000 frtot leolvasott s ezt az összeget a vőlegény hozományul átvette. Alp. továbbá beismerte, hogy felp.-től a házasság fenállása alatt annak anyai örökségét: 10,000 K. készpénzt, szintén átvette. Azt az állítását pedig, hogy ez utóbbi összegből 6,000 K. felperes szükségleteire fordíttatott, alperes be nem bizonyította. Minthogy a házasság felbontása után a férjnek a nő hozományára és külön vagyonára vonatkozó használati joga megszűnik: alperes a hozományt és felperesnek anyai örökségét visszaadni tartozik. Tekintettel azonban arra, hogy a házassági szerződés 8 p.ban foglalt annak a kikötésnek, hogy ha a házasság a nő hibája miatt és vétkesnek nyilvánításával bontatik fel, és a házasságból gyermekek vannak, a férj feljogosittatik minden gyermek részére a hozományból 1,000—1,000 frtot visszatartani, nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a hozományból 1,000—1,000 frt mindegyik gyermek eltartási költségének fedezésére maradjon a férj kezén, s tekintettel arra, hogy a veszprém-városi árvaszéknek az 1,619 sz. és 1,321 sz bírósági Ítéletekkel is elfogadott ideiglenes intézkedése szerint a házasságból származó három leánygyermek alperes gondozására van bízva: alperesnek joga van a felperest illető 40,000 K-ból 6,000 koronát mind addig visszatartani, mig a gyermekek elhelyezése és tartása felől a gyámhalóság véglegesen másként nem intézkedik. Ennélfogva ezúttal alperest felperes részére csakis 34,000 K.-nak megtérítésére kellett kötelezni. Felperes a 3,159 sz. a. felvett tárgyalási jkv. szerint beleegyezett abba, hogy hozományának visszatérítése esetén annak a két háznak, amelynek vételébe a 15,000 frt hozomány beruháztatott, nevére irt fele része alperesre Írassék át. Ennélfogva az elsőbiróság ítéletének ily értelmű rendelkezése helyben volt hagyandó. Az elsőbirósági ítéletnek az a része, mely szerint felperes az 1,255. sz. a. felvett jkvben közszerzemény iránt előterjesztett igényével és azzal a kérelmével, hogy a házasság felbontása után is férje nevét viselhesse, elutasittatott, továbbá az ítéletnek a nőtartási igény elutasítására és a perköltségre vonatkozó rendelkezései az erre vonatkozólag abban felhozott indokoknál fogva voltak helybenhagyandók stb. A m. kir. Kúria (1904 ápril. 13-án 1,849. sz. a.) Felperes keresetének a házasság felbontása iránti részére nézve mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetének ezen részével elutasittatik, ennek folytán a felek közötti házasság csupán alperes viszonkeresete folytán felperes hibájából bontatik fel és kizárólag felperes nyilvánittatik vétkesnek. Egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik azzal a szabatos meghatározással, hogy felperes a hozományi 6,000 K. követelésével ezúttal utasittatik el, stb. Indokok: A peres házastársak közötti életközösség, felperesnek a per adataival megerősitett kereseti előadása szerint, 1900 június havában az által szűnt meg, hogy a jelzett időben felperes gyermekeivel Bpestre ment nyaralni. Ezek szerint, habár F. I. pr.-né, H. B. és K. F.-né tanuk vallomásából megá'lapitható az is, hogy alperes "a felperest gyalázó szavakkal illette és feslett életmjd folytatásával gyanúsította, B. I.-né és K. F.-né tanuk vallomása szerint alperes az ezen tanuk iránti szemérmet sértő módon viselkedett, alperesnek mindezen házastársi kötelességszegései még nem fogadhatók el alperes ellenében bontó okul az 1894: XXXI. t.-c. 82. és 83. § ai értelmében, mert az alperesnek fent körülirt házastársi kötelességszegései az együttélés idejében fordultak elő, azok miatt felperes saját kereseti előadása szerint ismételten szándékozott válópert indítani, de a rokonok reábeszélésére ismét kibékült alperessel és ettől 1900. június havában nem ennek kötelességszegései miatt, hanem csupán nyaralás céljából, tehát ideiglenesen távozott és mégis a bontás iránti keresetét csak 1900. dec. 1-én adta be, minélfogva alperesnek fent megjelölt kötelességszegései a 84. §. érteim, csak olyan bontó oknak támogatásaként volnának figyelembe vehetők, a mely a felperes által előidézett különélés után merült fel. Ilyen bontó okot azonban felperes nem bizonyított, mert ilyenül alperesnek a K. M. a. levelekben az a kijelentése, hogy a felperes részéről a visszatéréséhez kötött azt a feltételt, hogy felperesnő tetszése szerint hosszabb rövidebb időre hazulról távozhassák, nem fogadja el, nem állapitható meg. Ezekből az okokból felperest, keresetének a házasság felbontása iránti részével, mindkét alsó bíróság ítéletének e részben megváltoztatásával elutasítani kellett. A másodbiróság ítéletének az a része, mely szerint a házasság alperes viszonkeresete folytán felperes hibájából az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a. p.) alapján felbontatott és felperes a 85. §. alapján vétkesnek nyilváníttatott, az erre vonatkozóan felhozott indokokból és főleg azért hagyatott helyben, mert az előrebocsátottak szerint felperes jogos ok nélkül szüntette megaz életközösséget és annak visszaállítását olyan feltételekhez kötötte, amelyek a házastársi együttélés céljával ellenkeznek. A felek által kölcsönösen emelt vagyoni követelésekre nézve, a II. bíróság ítélete, az ezekre vonatkozóan felhívott és felhozott indokokból volt helybenhagyandó, de az utóbbiakban kifejtetteknek megfelelően az ítélet rendelkező részében is ki kellett tenni, hogy felperes a hozományi követelésből 6,000 K.-ra nézve csak ezúttal lett elutasítva. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az által, hogy alperes hitelbank ezt a betéte elfogadta, közte és felperes jogelőde közt nyilván letéti szerződés keletkezett; már ennélfogva is tehát, ha és amennyiben alperes a letét megőrzésére vonatkozó megállapodás szerinti kötelességének meg nem felelt s ebből a letevőre illetve jogutódára kár származott, ennek megtérítése iránt felperes az alperes ellen keresettel élni kétségtelenül jogosult, csupán a letéti szerződés alapján is. Amennyiben a kézi zálogra vonatkozó s a k. t. 301—307 ij-ban foglalt jogszabályok meg nem tartattak és ebből a letevőre s illetve zálogadóra kár származott: ezért az alperes zálogtartó hitelező helytállni köteles. A fehértemplomi kir. tszék. (1902. febr. 24-én 74/902. sz. a.) Spa táriu V. ügyvéd által képv. H. Anna mint H. Antal különös jogutodának D aj k ov its J. dr ügyv. ált. kép. r. hitelbank ellen 8843 K. 66 f. tőke ir. r. perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Ami alperes azon kifogását illeti, hogy felperes kereseti jogosultsággal nem bír, mert tagadja, hogy H.Antal 1880-ban a részvényutalványokat felperesre átruházta volna és mivel H. Antal utóbb mint vb. rendelkezési joggal nem birván, a részvényutalványokat már át sem ruházhatta, alappal nem bír, mert a közjegyzőileg hitelesített nyilatkozattal az átruházás bizonyítva lévén, alperes pedig mivel sem igazolván, de bizonyítani meg sem kísérelvén azt, hogy az átruházás csak színleges volna, ennélfogva az átruházás érvényesnek tekintendő. Az érdemben azonban felperes keresetével elutasítandó volt a következő okokból: Miután alperes nem tagadta, hogy midőn H. Antal tőle a hitelt igénybe vette, akkor a felperes által D. a) becsatolt alapszabályok voltak érvényben, ennélfogva az alperesi hitelbank kebelében alakult időközben már feloszlott <Creditverein»-nak a hitelbankhoz, s illetve a Creditverein tagjának egymásközti jogviszonya ezen alapszabályok szerint bírálandó el, annálinkább, mivel ezen alapszabályok a fennállott verseci kir. tszék, mint kereskedelmi bíróság által megerősíttettek. Ezzel megállapítottnak tekintendő az is, hogy ezen alapszabályokban foglalt intézkedések a keresk. törv. intézkedéseivel ellentétben nem voltak. Az alperesi 1876-ban érvényben volt) D. a. alapszabályok 92 és folytatólagos szakaszai érteim, a hitelbank kebelében egy «Creditverein> alakult, azalapsz. 108. §. szerint az alperesi hitelba któl önálló külön egyesületet képezett, külön szervezettel. Azon körülmény, hogy a hitelbank határozott az első 30 tag felvétele tekintetében, még nem állapítja meg azt,