A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 27. szám - Kellő védelemben részesiti-e büntető judikaturánk az emberi életet?

A JOG 107 hogy a hitelegylet a banknak alárendelve, vagy tőle függő szerve volna, mert a hitelbank azon joga, hogy az első 30 tag felvételét magának fentartotta, csak az alakulásra vonatkozik, s az alapszabályok 108. §. is csak ugy értelmezhető, hogy a hitelbank által feivett 30 tag alakítja azután a hitelegyletet. A hitelegylet önállóságát igazolja a 109. §. mely szerint a hitelegylet ügyleteit a saját tagjai által választott «comite> látja el, igazolja a 93. §., mely szerint a további tagok felvétele a hitelegylet comitéje által történik, hogy a tagok felvétele tárgyában tisztán a comité határoz véglegesen, s igazolja az önállóságot, hogy a 101. §. szerint saját külön vagyonnal «Sicherstellungfond» bir, hogy a 114. íjszerint Reserve-fond-ja van. Felperes tagadásával szemben az alperes által 7-/. becsatolt felvételi kérvény valamint a 67. az ülési jkv. tartalmával igazolva van, hogy H. Antal ezen hitelegyletnek tagja lett. Figyelemmel már most arra, hogy az alapszabályok 95. §. érteim, a hitelegylet comitéje állapítja meg azon feltételekel, melyek valamely tagot felvenni hajlandó, s hogy a biztosíték minőségét és terjedelmét maga határozza meg, tekintettel arra, hogy a felvett tag a többi tagokkal egyetemlegesen felelős a többi tagok tartozásaiért, s illetve a hitelbanktól nyert kölcsönökért 100 §. '/• s hogy a biztosíték nem csak a maga tartozása biztosítására, hanem egyúttal tagtársi tartozásai biztosítására is szolgál: mindezekből nyilvánvaló, hogy H. A. a felperes jogelődje által letétbe helyezett 17 drb. részv. utalvány nemcsak a maga 1000 frtnyi tartozása, hanem a hitelegylet többi tagjainak tartozására is szolgált biztosítékul és pedig a hitelegylet javára. Igazolja ezt különösen a felperes által keresetéhez A /. a. elismervény, mely szerint alperes a 17 drb. részvényutalványt kifejezetten a hitelegylet javára helyezte letétbe. A hitelegylet tagjainak egymásközti jogviszonyából folyóan, még ha H. Antal az 1000 Irtnyi tartozását netán ki is fizette volna, akkor sem kérhette jogosan a biztosítékul letett 17 drb. részv. utalvány kiszolgáltatását, mfrt értékét a hitelrgylet javára a többi tagtárs tartozása biztosítására továbbá is biztosítékul szolgál, és az egyetemlegesség elvénél fogva nyilvánvaló ezekből, hogy a letett biztosíték felöl nem alperes, hanem a hitelegylet rendelkezett. Nem fogadható el tehát felperes azon érvelése, hogy a hitelbank a nem volt jogosítva a nála letétbe helyezett részvényutalványokat hitelegyletnek kiszolgáltatni, mert azok a hitelegylet javára lévén letétbe helyezve és a hitelegylet többi tagjainak tartozásaiért is szolgálván biztosítékul, azzal ahitelegylet comitéja rendelkezhetett. Más kérdés az, vájjon az időközben feloszlott hitelegylet jogosítva volt-e a részvényutalványokat, melyek H. A. nevére voltak kiállítva, utóbb a maga nevére szóló részvényekre kiállíttatni, szintúgy jogosítva volt-e a hitelegylet ezen részvényeket eladni, s a tartozások kiegyenlítése után maradó összeget tagjai közt elosztani. Ezen kérdés azonban csakis felperes és feloszlott hitelegylet comitéja közt lehet vita tárgya, azonban alperes a részvényutalványok, illetve utóbb a részvények osztaléka és a részv. eladásából befolyt vételár hováforditása tekintetében a felperesnek mi felelősséggel sem tartozik, stb. A temesvári kir. Ítélőtábla (1902. okt. 1137/902 sz. a.) az első bírósági Ítéletet helybenhagyja stb. Indokok: A p?r adataiból megállapítható, hogy a felperesnek jogelőde H. Antal 1880. máj 12-én 17 drb. részv. utalványt helyezett az alperes hitelbanknál a kebelében fennállott ügyködési körrel birt hitelszövetkezet javára letétbe akként, hogy azok viszaadása csak a hitelszövetkezet bizottságának utasítására történhetik meg; továbbá, hogy a részvényuta'ványok később a tihelszövetkezet nevére kiállított részvényekkel cseréltettek ki és ezek a részvények a hitelszövetkezetnek alperes által kiszolgáltattak. A letétbe helyezett részvény-utalványok helyébe lépett részvények annak következtében, hogy a hitelszövetkezet tulajdonának tekintendők és e tulajdonszerzés általa felperes jogelődének a részvény-utalványokra létezett tulajdoni joga tényleg megszűnt, következéskép amennyiben alperes azokat a részvényeket a hitelszövetkezetnek mint annak tulajdonát, kiadta csak törv.-szerű kötelességének tett eleget, azoknak visszatartásához mi joga sem lévén, amiből másrészt az is következik, hogy alperest a részvénynek a hitelszövetkezet r'szére történt kiszolgáltatása miatt felperes Írásában szavatossági kötelezettség nem terheli, minélfogva felperesnek a hitelszövetkezet által elidegenített részvényeknek eladási árának egy része iránt támasztott keresete alappal nem bir. Az a kérdés, vájjon a részvényeknek a hitelszövetkezet nevére történt kiállítás a jogszerű alapon nyugszik-e, és hogy jogosítva volt e ?. hitelszövetkezet a részvényekkel rendelkezni, ebben a perben elbírálás tárgyát nem képezhet, hanem csak a részvényeket felhasznált hitelszövetkezeti tagok perbe vonásával és meghallgatásával döntheti el és ha a részvényeknek a hitelszövetkezet nevére lett kiállítása jogtalan módon a felperes illetve jogelőde H. Antal jogainak kijátszásával történt volna tulajdonítandó, hogy az alperes a részvényeket a hitelszövetkezetnek kiadta. Az első bíróság ítélete tehát a per főtárgyára vonatkozóan a most felhozott indokokból volt helyben haagyandó,stb. A in. kir. Kúria (1904. márc. 24-én 1124. sz. a. Mindkét alsó birói ítélet megváltoztatásával a felperes kártérítés iránti kereseti joga az alperes hitelbank irányában megállapíttatik s ez érdemben az első bíróság további szabályszerű eljárásra stb. határozat hozatalára utasittatik, stb. Indokok: Az A. a. elismervény szerint H. Antal a felperes B szerinti jogelőde 1880. máj 12-én 17 drb. a verseci Ziegelwerks-und Baugesellschaft r. t. által nevére kiállított ideiglenes részvényt helyezett alperes hitelbanknál letétbe, tehát megőrzés végett. Az által, hogy alperes hitelbank ezt a letétet elfogadta, közte és H. Antal közt nyilván letéti szerződés keletkezett, már ennélfogva is tehát, ha és amennyiben alperes a letét megőrzésére vonatkozó megállapodás szerinti kötelességeinek meg nem felel s ebből a letevőre, illetve jogutódára kár származott, ennek mtgtéritése iránt felperes az alperes ellen keresettel élni kétségtelenül jogosult, csupán a letéti szerződés alapján is. Az A. a. elismervényben világosan ki van mondva, hogy a kérdéses letétet H. Antal az alperes hitelbank «B.» Creditvereinja részére tette le; de ki nem emelve az is, hogy a letét csak az Creditverein tagjai, az u. n. «Creditinhaberek comitéjének hozzájárulásával adható vissza. Ez utóbbi körülmény azt tanúsítja, hogy H. Antal tulajdonjogának fentartásával adta át emez ideiglenes részvényeit, hogy ezeket annak idején visszakapja. Ez és az a körülmény pedig, hogy azokat a B. Creditverein részére tette le, azt mutatja, hogy H. Antal, ki a 6 és 77- a okiratok szerint 1877. július 6-től fogva tagja volt a B. hitelegyletnek, e minőségében, tehát abból a viszonyból kifolyólag helyezte letétbe ideiglenes részvényeit, melyben a B. hitelegylethez és az által az alperes hitelbankhoz állott. S ez a viszony az volt: hogy H. Antal mint hitelegyleti tag, 1000 frlig terjedő hitelt élvezett s ennek erejéig egy váltó elfogadmányra kölcsönt is kapott s egyleti tagtársaiért, ép ugy mint ezek az ő hitelélvezete erejéig, egyetemleges jótállást is vállait. Es mint alperes maga is beismerte, eme kötelességeinek biztosítására, tehát kézi zálogképpen helyezte letétbe alperes hitelbanknál a szóban levő ideiglenes részvényeit. Minthogy pedig az alperes hitelbanknak a letétbe helyezés idején érvényben volt D. a. alapszabályai szerint a Creditverein tagjai részére a hitelt nem a Creditverein, hanem ennek comitéje s a D. a. 15. §. c p. szerint az alperes egyik közege javaslatához képest, az alperes hitelbank nyitotta s váltóelfogadmányaikra, melyek az alperes rendeletére voltak ki állitandók, nem a Creditverein, mely ilyen célra berendezve sem volt, hanem az alperes szolgáltatta a kölcsönöket; és az egyleti tagok az egymásért hitelélvezetük erejéig terjedő egyetemleges jótállást is nem a Creditverein, hanem a kölcsönt adó alperes hitelbank irányában és egyénileg vállalták, kétségen felül áll az is, hogy az A. a. szerint letett kézi zálog az alperes hitelbank mint a tulajdonképpeni hitelező javára s követeléseinek biztosítására szolgált. Amiből okszerűen következik, hogy amennyiben a kézi zálogra vonatkozó s a k. t. 301 — 307 §-ban foglalt jogszabályok meg nem tartattak és ebből a letevőre s illetve zálogadóra kár származott: ezért az alperes zálogtartó hitelező helyt állani köteles. Amennyiben tehát felperes kereseti követelését ezen alapon is támasztotta: ke reseti föllépése alperes ellenében jogosuatlannak e részben nem tekinthető. Ezekkel szemben tarthatatlan alperesnek az a védelmi álláspontja, hogy mivel az A. a szerint a szóban levő ideiglenes részvények azőB. Creditverein>-je részére tétetiek le s visszaadások is az egylet tagjai (Creditinhaber) comitéjának elhatározásától függött és így a Creditverein rendelkezése alá helyeztetik, ha ennek intézkedései következtében felperes netáni jogosulatlan kárt szenvedett, mely az alperfstől egészen független és így a saját tényeiért vagy mulasztásáért is ez tartozhatik egyedül felelőséggel is. Tarthatatlan pedig a fentebb már kiemelt körülményeken felül azért, mert a D. a., alapszabályzatnak s a becsatolt ügyvételi szabályzatnak a •Creditverein*, s ennek «comitejé/a> vonatkozó összes rendelkezéseit mérlegelvén, megállapítható: hogy a Creditverein sem az alperestől független, sem önálló jogi személy és mint ilyen cégjegyezve nem volt; hanem volt csak az alperes hitelbank adósainak egy különleges csoportja, melynek tagjai, mint az alperes hitelbank adósai vele szemben állottak ugyan jogi viszonyban, de akiknek minden eme jogviszonyukból származó ügyeit tulajdonképen az alperes hitelbank, mégpedig a saját nevében vezette, igazgatta azok comitejénak, mely az alperes közege is volt, és közgyűlésének előzetes meghallgatásával. Sőt amennyiben az idézett alapés ügyviteli szabályzatok szerint a Creditverein és ennek comitéja az egyleti tagok ügyleteire vonatkozó emez inditványozásszerü ténykedéseinek közgyűlésein és ülésein adott kifejezést: e közgyűléseken és üléseken az alperes hitelbank igazgatóságának egy vagy több tagja által is résztvenni nemcsak jogosítva, de egyenesen kötelezve is volt, mégpedig a végből, hogy az azokon keletkezendő határozatok törvényszerűségét ellenőrize, tehát hogy ezen egyleti szervek szabályellenes működésének elejét vegye,utját állja: ebből az is világos, hogy a Creditverein s comitéja nagyon is függő állapotban volt az alperes banktól, úgyannyira, hogy határozatai nála nélkül foganatba se mehettek, s önálló se volt: mert minden olyan ügyben is, mely az egyletre, illetve tagjaira vonatkozott, nem a Creditverein, hanem az alperes hitelbank s ön — nevében járt el a hatóságok előtt s harmadik személyekkel, sőt esetleg az egyleti tagokkal szemben is. Mindezek alapján, az alsó birói Ítéletek megváltoztatásával, melyek egyedül abból a téves szempontból indultak ki s rendelkeznek, hogy a «B. a. hitelegylet, az alperes banktól teljesen független és önálló jogi személy volt, és így a részére tett kézi zálog kezelése körüli eljárásért is, ha ez kárral járt, egyedül az lenne felelőségre vonható felperes által, nem pedig az alperes (hitelbank, a rendelkező rész szerint határozni kellett.