A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 26. szám - Törvényjavaslat az ügyvédi és birói vizsgálatokról

102 A JOG Ily kerülő uton járó jogérvényesítést pedig a helyesen szerkesztettnek tekintendő törvény nem akarhat. Az eddig kifejtetteket összefoglalva, azt, hogy a birói Ítéletből mi emelkedhetik jogerőre, mi ellen lehet tehát fdebbvitelnek és perújításnak helye? ugy kell megállapítani: h°gy jogerőre csak a keresetileg vagy viszontkeresetileg érvényesített jog és annak elválaszthatatlan következménye felett történt birói döntés emelkedhetik; ellenben a puszta kifogásként érvényesített jogigénynek rendszerét csak mellékesen történő eldöntése jogerőre nem emelkedik. 1903 május hó 7-ik napján (1428/1903 sz.) A m. kir. Kúria következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik indokaiból helyben, stb. 1904 május hó 26-án. 5237/1903 sz.) Ha a hivatalnok, kinek fizetése lefoglaltatott, de még nem utalványoztatott, más járásbíróság területén levő hivatalba helyeztetik át és a végrehajtató követelésének fedezésére megkívántató összeg ezen ujabb hivatalánál vonatik le, az 1881 : LX. t.-c. 18 S-a szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósággá a végrehajtást szenvedő ujabb hivatala szerint illetékes bíróság vált. (A m. kir. Kúria 1904. március 5. 1,395/904. sz. a.) Ha a hitelezőt mulasztás terheli is a személyes adóssal szemben a követelés behajtásánál, eme mulasztás következtében a készfizető kezes a kötelezettség alól csak akkor menekül, ha a késedelem következtében a személyes adós vagyoni viszonyaiban oly hátrányos vátozás állott be, hogy a kezes visszkereseti igényének érvényesítésétől elesett. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904 máj. 14. G. 801. sz. a.) Ha az örökösök elismerik, hogy egyenlő részben hivatvák örökölni, s csak a hagyaték állagának kiegészítése és az vitás, hogy egymásnak előre kapott értékek alapján tartoznak-e, és minő megtérítéssel, e vitás kérdések a hagyaték átadását nem akadályozzák s az örökösök e kérdések megoldása tekintetében egymás ellen perre utasitandók. A közszerzeményi jog a családi vagyonjog körébe tartozik s mint ilyen nem öröklési, hanem kötelmi jogi természetű lévén, érvényesítése az 1894: XVI. t.-c-kel szabályozott eljárás s a 84. §-on alapuló perreutasitás keretén kivül külön perrel eszközlendó. Az idézett t.-c. 70. §-a sem alkalmazható a közszerzeményi igény érvényesítésére. Az özvegyi jogot illetően a férjnek törvény szerint joga van az özvegyi jogot szabályozni. Ezt a szabályozást az özvegy csak annyiban támadhatja meg, amennyiben az az özvegynek törvényen gyökeredző ezt a jogát sérti. Ha az örökhagyó férj által az özvegyi haszonélvezet alapján szerződésileg jelölt vagyonrész oly nagy, bogy az özvegy özvegyi jogát, amely egyedül az örökhagyó társadalmi és vagyoni állásához mért lakásból és tartásból állhat, bőven kielégíti, az özvegy, aki özvegyi jog cimén az egész hagyaték haszonélvezetében csak az özvegyi tartás szabályozásáig maradhat, ami pedig itt már az örökhagyó által megtörtént, s aki az 1894 : XVI. t.-c. 81. §-a alapján csupán a jog biztosítását igényelheti, tartozik a törvény rendes utján kimutatni azt, hogy az özvegyi jogát szabályozó ez a szerződés érvénytelen, vagy hogy őt a törvény alapján kiterjedtebb haszonélvezet illeti meg, mint aminőt részére a szerződés biztosit. (A m. kir. Kúria 1904. május 13. 2,288/904. sz. a.) Az ügyvéd a meghatalmazási visszony megszűntével felé tői perbeli dijait és költségeit a per befejezése előtt is követelheti, de nem kérvénynyel s nem perenkivüli uton, hanem csak keresettel a per bírósága előti. (Kir. kereskedelmi és valtótörvényszék 1902 január 20. E. 407/1901. sz. a.) Ha a fél és perbeli képviselője között a megbízási jogviszony a per folyamán megszűnt, a képviselői dijait megbízójával szemben a per végeldöntésétől függetlenül kérvényileg érvényesítheti azon perben, amelyben felét képviselte. (Kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1904. március 26. E. 41/904. sz. a.) A nő férjétől ideiglenes tartásdijat jogosult követelni ha a házastársi együttélést a férj vagy hozzátartozóinak sérelmes viselkedése bontotta meg, s ha a férj nem igazol olyan tényeket, melyek a nő visszafogadásának megtagadására jogos indokot képeznek. Az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmánál fogva a férj nejét visszafogadni tartozik, hacsak a visszafogadás megtagadására alapos oka nincs, a felperesnek évekkel ezelőtt állítólag fenn állott viszonya pedig ilyennek nem tekinthető, mivel a felebbezési bíróság íteletének indokai szerint alperes ezt felperesnek megbocsátotta azzal, hogy felperest 1902. évi november havában vissszatérésre felhívta. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 nov. 7. I. G. 329/903 p. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A Cs. T. 27. §-ának 2. p.-ra alapított megtámadásnál nem az a döntő, hogy a hitelezőnek a biztosításhoz való joga mikor keletkezett, hanem az, hogy a biztosítást tényleg n ikor szerezte meg. A K. T. 97. §-nak és a Cs. T. 25i. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a közkereseti társaság hitelezői csőd esetében elsősorban a társaság vagyonából nyernek kielégítést, az egyes tagok magánvagyonából pedig a társaság hitelezői követeléseiknek csak ama részére igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból ki nem kerül, továbbá a Cs. T. 249. S-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a közkereseti társaság ellen elrendelt csöd esetében a társasági tagok ellen a csöd csak akkor rendelhető el, ha az kéretik és a kereskedelmi csődnyitás esete a tagokkal szemben is fennforog, vagyis, ha a Cs. T.-ben is igazoltatik, hogy fizetéseiketa tagok is megszüntették, önként folyik, hogy az, miszerint valamely közkereseti társaság fizetéseit megszüntette, azaz a társasággal szemben a keresk. csőd esete fennforog, nem vonja maga után szükségképpen a tagok, mint magánszemélyek fizetéseinek megszüntetését. A bpesti kir. tszék (1902. márc. 26-án 37,378 sz. a.) Szabó J. ügyv. mint vb. H. A. fiai cég csődt. gondnokának, Horváth M. ügyv. által képv. Bp. takptár ellen 8,000 K hiteitőke s j. ír. r. perében következőleg ítélt: B. fő- és székv. budai részének 219. sz. tkvi betétben foglalt ingatlanból H. N. nevén álló részére mint főjelzálogra, továbbá a budai 3,126, 7.144, 7,468, 8323 és az ó-budai 1,761. sz. tkvi betétekben foglalt ingatlanokból ugyancsak H. N -t illető részekre, mint mellékjelzálogokra a bpesti I—IH. k. kir. jbiróság, mint tkvi hatóság 38/900. ÍZ. tkvi végzéséve! az E. bpesti föv. takptár javára 8,000 K. hitel-tőke, ennek 6»/a% kamata és 300 frt költségátalány erejéig bekebelezett egyetemleges zlgjog H. A. fia cég és H. N. közadósok hitelezőivel szemben hatálytalannak mondatik ki s alperes a hatálytalanításnak a fentebb körülirt egyetemleges zálogjogra leendő tkvi feljegyeztetésének tűrésére köteleztetik. Indokok: Felperes keresetében az alperes által 1900 jan 3-án H. A. fiai cég ingatlanára szerzett zigjogot támadja meg az alapon, hogy a zlgjog tkvi bekebelezésekor, vagyis 1900 jan. 3-án közadós cég s annak tagja H. N. fizetéseit már megszüntette s hogy a fizetések megszüntetéséről alperes tudomással birt. Ezzel szemben alperes azzal védekezik, hogy az 1900 jan. 3-án történt zlgjogi bekebelezés nem képezheti megtámadás tárgyát, mert a bekebelezés alapját képező bekebelezési engedélyt H. N. és neje még 1885. és 1888. évben kiállított kötelezvényekben adták meg, vagyis a közadós cég és annak tagja H. N. ellen eszközölt csődnyitást megelőzőleg mintegy 15 évvel. A csó'dtörv. 27. §. 2. p. szerint pedig közadósnak csak azok a jogcselekményei támadhatók meg, melyek a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után keletkeznek. De ettől eltekintve is tagadja, hogy 1900 január 3-án, vagyis a zlgjog bekebelezésikor H. A. fiai cég és annak tagja: H. N. a fizetéseiket már megszüntették s a mennyiben megszüntették, neki erről tudomása volt volna. Alperesnek ez a védekezése azonban figyelembe nem vehető. A Cs. törv. 27. §. értelme és célja ugyanis az, hogy a csődnyitási kérvény beérkeztétől és illetőleg a fizetések megszüntetésétől kezdve a közadós vagyonából sem maga a közadós egyes hitelező javára biztositásudássa! vagy kielégítéssel semmit el ne idegenithessen, sem abból egyes hitelező biztosítással vagy kielégítéssel semmit el ne vonhasson, mert a fizetések megszüntetésével a közadós vagyona az össses hitelezők kielégítésére szolgálandó oly vagyont képez, amilyenhez csak követeléseiknek arányos kielégítése céljából joggal igényt tarthatnak. Ebből folyólag arra való tekintettel, hogy felperes keresetét az abban foglalt tényállás szerint a Cs. t. 27. §-nak 2. p.-ra alapította, ez ügy elbírálásánál a megoldandó kérdést az képezi, hogy akkor, mikor alperes közadós cég ingatlanaira a zlgjogot bekebeleztette, közadós cég, illetőleg annak tagja közadós H. N. fizetéseit megszüntette-e s hogy amennyiben megszüntette, erről felperesnek a zlgjog bekebeleztetésekor tudomása volt-e? A H. A. fiai cég s annak tagja H. N. ellen a csőd 1900 máj. 2-án nyittatott meg. Ezt megelőzőleg a felperes által a válaszhoz H. a. csatolt hírlapokban foglalt közlemények szerint a H. A. fia cég válsága már 1899. évben köztudomású volt; e közlemények szerint a cég 1899 május havában passiváinak kifizetése végett két pénzintézettel transactiora lépett; 1899. okt. havában még egyik tagja, W. E. eltűnt Bpestről; az L. szerint pedig a cég ügyvédje felszólítja a hitelezőket, hogy követeléseiket 1899. dec. 30-ig jelentsék be s végül az N. szerint, — minek létrejöttét alperes nem tagadta, csupán csak azt, hogy hozzájárult volna, a hitelezők már egyenesen a csőd kikerülése végett moratóriumot adnak a cégnek. Ezek a nyilvános s bárki részéről felismerhető köztudomású jelenségek s tények mutatják, hogy H. A. fiai cég s annak tagja H. N. tekintettel arra, hogy a közkereseti tsaságtagjai a K. T.88. §. érteim, a tsasági kötelezettségeként egész vagyonukkal egyetemlegesen íeklősek s hogy felpeies előadása szerint H. N. összes vagyonát a cég vagyonába bocsátotta, a megtámadott zlgjogi bekebelezés idejében, sőt már 1899. dec. végén fizetéseiket megszüntették. Eme köztudomású jelenségekkel és tényekkel szemben nem volt figyelembe vehető alperesnek az a tagadása sem, ho^y neki a zálogjogi bekebelezés idejében a fizetések megszüntetéséről tudomása nem volt. Alperesnek, mint egyik legnagyobb bpesti pénzintézetnek tudomással kellett bírnia arról, hogy a főváros legnagyobb épiiési vállalkozócéga válságba jutott, tudnia kellett ezt különösen akkor, mikor a válságba jutást a napi iapok mint szenzációs hírt bőven közölték s amely válság hire a fővárosi kereskedő s iparos világot s a pénzpiacot is kiválóan érdekelte. De tudnia kellett alperesnek, mint nagy hitelügyletekkel foglalkozó pénzintézetnek azt is, hogy a válság s különösen a moratoriumadás kétségtelen jele a fizetések megszüntetésének. Minthogy a kifejtettek szerint a megtámadás sikeres érvényesítéséhez a csődt. 27. §. 2. p.-ban megkívánt mindkét feltétel bizonyítást nyert felperes keresetének helyt adni stb. kellett, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (11)02 dec, 29-én 1,708. sz. a.) az