A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 26. szám - Igazitani-valók. A telekkönyi szétdarabolásról. (Folytatás.)

hogy a 3,834/1888. I. M. R. számú rendelet is főként ezt célozta, mikor ezekbe az ügyekbe a katasztert is belevonta és annak az ábra kiigazítását is megengedte. Célozta azonban a tényleges állapotnak a telekkönyvvel összhangba hozását is, melytől hogy milyen messze esik, a Jog hivatkozott számaiban már részleteztem. Elmondottam ott az eljárás mai formájának rendkívül káros és hátrányos következéseit, kimutattam, hogy azokat a felek éppen nem tervezték, hogy az éppen nem az ő akaratuk és erre mégis az a válasz, hogy a szétdarabolás, amelyet a kataszter visz keresztül a felek kárára, az a felek ténye. Indokolja ezt a felfogást a miniszteri leirat azzal, hogy a vázrajz is olyan okirat, mint a szerződés. Magam is erősen hangsúlyozom ezt fentirt cikkemben mindenütt. Csakhogy nem osztom azt a feltogást, hogy a vázrajzon levő s a miniszteri rendelet szerint is többnyire helytelen, és pedig rendesen csakis műszerekkel felismerhetőleg helytelen ábra lenne a központ, az alap, amelyhez ugy a vázrajz irott része, mint a szerződés, vagy egyéb kapcsolatos okiratnak ezzel egyező részei s a jogerős végzés is igazodni kénytelenek. Hogy miért, elég utalnom a már elmondottakra és magára a 3,834/1888. sz. I. M. rendeletre, mert ez sem az ábrát tartja fontosabbnak. Ami kiviláglik onnan, hogy annak 4. §-a a vázrajzot ha az általa előirt (1. §.) kellékeknek meg nem felel, de a bejegyzésnek egyébként akadálya nincsen, a feleknek uj vázrajzzal pótlás, vagy helyesbítés végett 15 napra visszaadatja és ez által a telekkönyvi rendtartás 129. §-nak azt a rendelkezését, hogy ;<a telekkönyvi kérvények mindig világosan vagy megengedendők, vagy elutasitandók» vázrajzos ügyekben felfüggeszti. Hát, ha nagyobb hibák következéseit a feleknek módjukban áll elkerülniök, miért kell nekik, a csak műszerre! észlelhető, de jogaikba mélyen belevágó kisebb hibákért kárt szenvedniük ? És ha a vázrajz szerződés, és abban alig leküzdhető nehézségek miatt a felek jó ábrát készíteni majdnem képtelenek, miért kell mégis a helytelen és felek akaratával sem egyező ábrának tulajdonitani több fontosságot, mint a többi szintoly fontos szerződést képező alkotórésznek? A miniszteri leirat végül azért nem méltatja figyelemre az én aggályaimat, mert a kataszteri változtatásoknak rendszerint azok a nehézségek az okai, amelyekkel a feleknek az ábra elkészítésénél meg kell küzdeniök. Hát ezért kell a feleknek bűnhődniük ? Hát nem elég baj a feleknek az, hogy vázrajzot, vagyis olyas valamit kell csinálniok, amihez nem értenek, amit jól megcsinálni nem is tudnak, ami nekik sok költségbe és nehézségbe kerül, — hanem azért, hogy erre rá kényszeritik őket, még meg is kell bünhődniök? , Nagyon szomorú volna! Aztán meg, amint eddigi tapasztalataimból meggyőződhettem, a kataszter a felek ábráit épugy nem veszi semmibe sem, mint magát a jogerős birói határozatot. Nem a közölt ábra alapján dolgozik, —» azt épugy nyakra-főre megváltoztatja, mint a területeket, hanem a saját, tényleges állapotnak megfelelő munkálatait vezeti keresztül a vázrajzon és pedig ugy az ábrán, mint annak egyéb részein. Hogy ez a tényleges állapot megbízhatatlan alapon nyugszik és mennyire távol álla valóságos tényleges természeti állapottól, azt hivatkozott előbbi cikkem XIII., XIV. pontjában eléggé megvilágítottam. Nem a felek ténye tehát a szétdarabolás, melyre nekik voltaképen szükségük nincsen, hanem olyan kényszerállapot, ame'ynek azért kell magukat alávetniök, hogy a szétdarabolás a felek ténye és ne a hatóság ténye legyen. Ennek káros következéseit tehát a felek terhére róni s azt nekik beszámítani nem lehet. Nem az ábra a szétdarabolás legfontosabb része, hanem a szerződés és a vázrajz irott része, mert a felek ott adnak világos és nyomatékos kifejezést annak, amit akarnak és az ábrán ezt csak szemlélhetőleg próbálják tökéletlenül feltüntetni, és nem azért változtat a kataszter rendszerint a területeken és pedig oly sok kárt és bajt okozó módon, mert az ábrázolt és irott jognyilatkozatok egymástól eltérnek, hanem azért, mert azok nem felelnek meg a kataszter megbízhatatlan alapokon nyugvó munkálatainak. A miniszteri leiratban felhozott okok alapján tehát a kataszteri változtatásokba és azoknak sok veszedelmet magukban hordó következéseibe belenyugodnunk nem iehet, még akkor sem, ha a 3,834/1888. I. M. sz. rendelet kényszerítő rendelkezésével állunk szemben, melynek 3. §-a az utolsó bekezdésben azt mondja, hogy ((amennyiben a pénzügyi hatóságtól visszaérkezett vázrajzon a térfogat is helyésbittetett, köteles a telekkönyvi hatóság a térfogat helyesbítését az A. lapon kitüntetni és a B. lapon bejegyeztetni. » Ezen az intézkedésen azonban rést üt a 29,776/1903 IM. sz. rendelet és a válaszul szolgáló 3,583/1. M. I. s'ámu leirat is, mikor a telekkönyvi hatóságokat arra figyelmezteti, hogy a kataszteri változtatásokkal szemben felmerülő aggályok eloszlatására, illetőleg a kataszter változtatásai alapján utólag felismert szabálytalanságok utólagos helyesbítésére módot nyújt a telekkönyvi rendtartás 168. §-a. Röviden megemlítem, hogy e szakasz szerint «ha valamely bejegyezvénynél» . . . «a vonatkozón . . . «végzésnek a felek kezébe lett szolgáltatása után» . . . «fontos hiba vétetik)) . . . észre, erről a telekkönyvi hatósághoz írásbeli jelentést kell tenni» . . . «mire a felek netaláni kihallgatása után a megfelelő javitás elrendelendő)) . . . «Erről a felek értesitendők.» Ennek előre bocsátásával bátorkodom megjegyezni, hogy a 168. §. csakis egy esetben nyújt módot, ha t. i. a felek a nekik kárt okozó változtatásokba bele egyeznek. Ez pedig vajmi ritkán történik meg, ha a tényállást velük megismertetem, ami pedig kötelességem. Volna még egy mód is, ha t. i. a feleket a tárgyaláson arra szorítom, hogy a kataszteri változtatásokat fogadják el, a többire nézve pedig nyújtsanak be pótlólag uj vázrajzot. Csakhogy, ha első ízben nem sikerült jó vázrajzot benyujtaniok, sikerül-e váljon másodszorra és ha a második vázrajzot is felküldöm a kataszterhez, amely a jelzett megbízhatatlan alapokon azt újból megváltoztatja, mikor érik el a felek céljukat, hogy mindegyik annyit és ugy kapjon, ahogyan megszerződtek ? Ez a másik mód tehát nem egészen megfelelő. És több mód nincsen ! mert mit határozzon a bíróság akkor, ha a megidézett felek meg nem jelennek ? vagy ha megje'ennek, de ragaszkodnak a szerződéshöz s a kataszteri változtatásokba bele nem nyugosznak? vagy ha egyikük (a ki nyert vele) a kataszteri változtatásokhoz, a másik a végzésbeli állapot fentartásához ragaszkodik? Meg kell é idézni a katasztert is? Szabad-e a bíróságnak belátása szerint határoznia, vagy. ha a kataszteri változtatást a 3,834/1888. I. M. sz. rendelet 3. £-ának utolsó bekezdése értelmében így is keresztül kell vinnie, miért kell akkor tárgyalnia? és ha ezt kell keresztül vinnie, mit változtat, vagy segit a felek kárán a tárgyalás, vagy az esetleg tárgyalás nélkül meghozott végzésnek kezükhöz kézbesítése? Hiszen a felsőbb fórum azt úgyis helyben hagyja ! Ha pedig a kataszteri változtatásokkal és hivatkozott rendelkezéssel szemben a bíróság belátása szerint határozhat, miért nem tehet^ ezt meg a 168. §. mellőzésével? Erre nem felelnek sem a hivatkozott miniszteri rendelet, sem a 168. §. így tehát a megoldásra a 168. §. módot nem nyújt, csakis akkor, ha a felek a kataszter tekintélye előtt saját kárukon is meghajolnak. Ezért kérek tehát útmutatást arra, hogy a kataszteri változtatásokkal szemben mint kelljen eljárnom, a nélkül, hogy a feleket megkárosítsam s ugy az igazságossággal, méltányossággal, saját meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel ellenkezésbe ne jöjjek. Belföld. A magyar általános polgári törvénykönyv előkészítése ismét jelentékeny lépéssel haladt előre. Mint ismeretes, a törvénykönyv kidolgozására az igazságügyminisztériumban szervezett állandó bizottság vezetősége kebelében a közkézen forgó első Tervezet további tárgyalásának előkészítéséül egy, a Tervezet egészére kiterjedő, beható munkálat készül. Ez a munkálat egyrészt felöleli a főbb elvi kérdéseket feltüntető főelőadmányt, másrészt pedig a Tervezetre vonatkozó bírálati anyagnak rendszeres feldolgozásbin való összeállítását. Maga a bírálati anyag ismét egyfelől a Tervezet közzététele fo'lytán az irodalomban megjelent avagy a minisztériumhoz beküldött cikkekből, másfelöl pedig a bizottság vezetősége által tartott értekezletek során felmerült megjegyzésekből áll, amelyek az irodalmi kritika rendszeres kiegészítését célozzák. Az egész munkálatnak az első kötete, mely a személyjog feldolgozását tartalmazza, már ez év elején jelent meg. Ma pedig közzétették a munkálatnak vaskos, 490 lapra terjedő második kötetét, amely magában foglalja a Tervezet házassági jogának és a rokonsági jog nagy részének (rokonság, törvényes leszármazás, törvényesités, örökbefogadás és eltartás) feldolgozását. Az ezekre a részekre vonatkozó főelőadmány 50 alapvető fontosságú elvi kérdésre nézve tartalmazza a Tervezet állásponti ját, a kérdésre nézve felmerült észrevételek rendszeres kidolgozását és a kérdésre javasolt tüzetes megoldásokat. A munkálat kidolgozásában és az e végből tartott értekezleteken Lányi Bertalan miniszteri tanácsos, a bizottság vezető tagjának elnölglete mellett részt vettek: Imi ing Konrád kir. táblai tanács-