A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 25. szám - Az igazságügyminiszterium költségvetése

JOO A JOO öt a btk. 426. §. 2. p. alapján az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól e helyütt is felmenteni kellett. III, De felmentendök voltak M. Géza és Sch. József vádlottak is az ellenük a kir. főügyész által a felebbviteli főtárgyaláson a btk. 437. §-ba ütk. közveszélyü cselekmény vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól, éspedig az alapon, mert a felebbv. tárgyaláson kihallgatott B. A. szakértő szerint ezek a vádlottak, mint egészen alantas községek, mint kik csak a csarnokbeli szolg. tevő tisztviselő utasítására tehetnek, a beérkező 46. sz. gyors t.-vonalot illetőleg semmiféle intézkedésre kötelezve sőt jogosítva sem voltak, s a baleset bekövetkeztét már azért sem akadályozhatták meg, mert a 46. sz. gyors t.-vonatot nem ők, hanem a Bpest felőli oldalon levő 1. sz. toronybeli szolg. tevő irányította, mert továbbá közönséges óvatosság mellett nem is tudhatták előre, hogy a rendező p.-udvarbeli hivatalnok nem intézkedett az iránt, hogy a 46. sz. vonat ne a II. sz. vágányon jöjjön be, és mert ilyen körülmények között ezek a vádlottak az által, hogy Sz. Zsigmondot nem értesítették arról s illetve K. Jenőt fel nem hívták ana, hogy a II. sz. vágány a rajta levő 14 kocsi miatt el nem foglalható, a Btk. 437. §-ban meghatározott gondatlanságból elkövetett mulasztással nem terhelhetők. A m. kir. Kúria (1904. ápril. 21-én 3,725/904. B. sz. a.) A közvádló kir. főügyésznek M. Géza és Sch. József vádlottakra vonatkozóan bejelentett s a Bp. 385. §. 1. a. p.-ra alapított sem. panasza elutasittatik; ellenben ugyancsak a közvádló kir. főügyésznek K. Jenő vádlottra vonatkozóan a Bp. 385. §. 1. a. p. alapján bejelentett, továbbá Sz. Zsigm. vádlott csatlakozásával különvédó'je által szintén a Bp. 385. §. 1. a. p. alapján használt semmiségi panaszoknak hely adatik s a Bp. 385. §. 1. a. pontjában meghatározott semmiségi ok alapján a bp. 437. §. 3. bek. érteim. K. Jenő vádlottra nézve mindkét alsó toku bíróság ítélete, Sz. Zsig mond vádlottra vonatkozólag pedig a kir. itélő tábla ítélete megsemmisíttetik és Sz. Zsigmond vádlott a Bp. 326. §. 1. p.-hoz képest a vád alól felmentetik, K. Jenő vádlott pedig a btk. 4)58. §-ban meghatározott közveszélyü cselekmény vétségben bűnösnek nyilvánittaiik s ez a vádlott a btk. 438. § és 412. §-ai alapján a btk. 92. §. alkalmazásával 50 K. pénzbüntetésre s a magyar államvasutaknál viselt hivatalától elmozdításra ítéltetik stb. Indokok: A kir. it. táblának ll-od íoku ítélete ellen a közvád'ó kir. főügyész, mivel a kir. it. tábla K Jenő, M. Géza és Sch. József vádlottakat, habár cselekményük büntetendő cselekmény tényálladékát foglalja magában, bűnösöknek ki nem mondotta: a Bp. 385. §. 1. a) p. alapján; Sz. Zsigm. vádlott csatlakozásával különvédó'je pedig «inivel a kir. it. tábla Sz. Zsigm. vádlottat, habár cselekmenye büntetendő cselekmény tényálladékát nem foglalja magában, bűnösnek mondotta ki, továbbá mivel cselekményét tévesen minősítette, a mennyiben az nem a btk. 438., §. hanem a kbtk. 111. §. szerint lett volna minősitendő s mivel a 21 órai folytonos szolgálat okozta kimerültség folytán \ádlott javára a beszámithatóságot kizáró ok forog fenn», a Bp. 385. §. 1. a., b. és c. p. alapján semmiségi panaszokat használtak. A közvádlónak M. Géza és Sch. József vádlottakra vonatkozóan bejelentett sem. panasza, mint alaptalan a bp. 437. §. 4. bek. érteim, elutasítandó volt; mert a Bp. 437. §. 1. bek érteim, a kir. Kúria határozata a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítandó, a kir. itélő tábla azonban a nevezett vádlottakra vonatkozóan nem fogadott el valóknak oly tényeket, a melyeknek alapján megállapittathatnék, hogy a btk. 434. és 436. §-ban megjelölt valamely cselekményt vagy mulasztást gondatlanságból követték el, s ez által a vaspályán ievő személyeket vagy árukat veszélynek tették ki, sőt mert a kir. it. tábla az emiitett vádlottakra vonatkozólag azt fogadta el valónak, hogy ők közönséges óvatosság mellett nem tudhatták előre, miként a rendező p.-udvarbeli hivatalnok nem intézkedett az iránt, hogy a 46. sz vonat ne a II. sz. vágányon jöjjön be a p. udvarba, továbbá, hogy a nevezett vádlottak az állal, miként Sz. Zsigmondot nem értesítették arról s illetve Sz. Zsigmondot fel nem hivták arra, hogy a II. sz. vágány a rajta levő 14 kocsi miatt el nem foglalható, a btk. 437. §-ban meghatározott gondatlanságból elkövetett mulasztással nem terhelhetők: a Bp 385. §. 1. a) p.-ban megjelölt semmiségi ok nem forog fenn. A kir. it. táb a Sz. Zsigm. vádloitra vonatkozóan azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy a nevezett vádlott a királyhidai vasúti állomáson rendező p.-udvari szolgálatot teljesítvén, bár tudta, hogy az 1902. márc. 13-án reggel 3 óra 42. p. kor érkező 46. sz. gyors tehervonatnak a II. sz. vágányra kell bejárnia, nem győződött meg arról, hogy ez a vágány akadálytalanul elfoglalható-e? s ezekből a valóknak elfogadott tényekből azt a jogi következtetést vonta le, miként Sz. Zsigmond vádlott kötelességét megszegte s az által okozójává vált annak, hogy az emiitett gyors t. vonat a II. sz. vágányon kivül hagyott B. 6. sz. t. vonat kocsijaival összeütközött s ennek következtében az eme vonatokon volt személyek és áruk a megsérülés veszélyének tétettek ki. A kir. it. táblá-nak ez a jogi következtetése azonban téves; mert a kir. it. tábla a valóknak elfogadott tényekből annálfogva vonta le ezt a jogi következtetést, hogy a forgalmi szolgálatot szabályozó 25. sz. utasítás 120. cikke szerint Sz. Zsigm. vádlottnak, mint a rendező p. udvaron szolgálatot tevő hivatalnoknak kötelessége volt személyesen meggyőződést szerezni arról, hogy a II. sz. vágány akadálytalanul elfoglalható-e, esetleg a rendelkezésére állott telephon utján is meggyőződést kellett szereznie ártól, miként a vágány tökéletesen szabad-e s arra a beérkező 46. sz. t. vonat bebocsátható-e ? Minthogy a kir. itélő tábla a Sz. Zsigm. vádlott terhére rótt cselekménnyel összefüggésben álló és igy rá kiható azokat a tényeket is valóknak fogadta el, hogy a személy és rendező p.-udvari szolgálattevő K. Jenő a rendező p.-udvarban az 1902. márc. 12-én éjjel 11 óra 24 p.-kor beérkezett B. 6. sz. t. vonat 14 kocsiját a II. sz. vágányon hagyta és hogy erről Sz. Zsigmondot értesíteni elmulasztotta, igy tehát Sz. Zsigmond vádlottnak nem volt tudomása arról, hogy a 14 kocsi a II. sz. vágányon áll, ekként ez utóbbi vádlott abban a hitben volt, miként a 46. sz. vágány szabad; ebből nyilvánvalóan az következik, hogy Sz. Zzigmond vádlott szolgálati kötelességszegést nem követett el a 46. sz. vonatnak a II. sz. vágányra bebocsátása által, mert ez utóbbi vágánynak a t. vonatok érk. idejére mindig szabadnak kellett lenni, arról pedig, hogy az nem szabad, nem értesíttetett. De nem követett el Sz. Zsigm. vádlott szolgálati kötelességszegést az által sem, hogy személyesen nem szerzett meggyőződést arról, miként a II. sz. vágány akadálytalanul elfoglalható-e, vagy hogy telephon utján nem szerzett erről meggyőződést; mert a baleset helye, a királyhidai vasúti p.-udvar területe 3 kilométer kiterjedésű levén, az emiitett vádlott a jelzett vágánynak szabad voltáról az érkező vonatok nagy száma folytán való elfoglaltságánál fogva, sötét éjjeli időben személyes meggyőződést nem szerezhetett; a telephon használata pedig szolgálati kötelességévé nem volt téve; de ettől eltekintve, annak tudatában, hogy a II. számú vágánynak a tehervonatok bejárása céljából állandóan szabadnak kell lenni s a kivételes esetről nem értesíttetve, a köteles gondosság követelményét nem sértette meg azzal, hogy a jóhiszemüleg szabadon állónak tartott II. sz. vágány állapota iránt nem tudakozódott. Minthogy a fennebb kifejtettek szerint Sz. Zsigmondnak ama cselekményében, hogy a 46. sz. gyorst. vonatot a II. sz. vágányon a p. udvarba a nélkül bocsátotta be, hogy a II. sz vágánynak szabad voltáról személyesen vagy telephon utján meggyőződést szerzett volna, a fenforgó körülmények között sem szolgálati kötelesség megszegése, sem büntethető gondatlanság, vagy mulasztás fel nem található, a vád alapjául szolgáló tett tehát büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítja: ennélfogva Sz. Zsigmond vádlottnak és védőjének a bp. 385. §. 1. a) p.-ra alapított sem. panaszát alaposnak találni, annak helyt adni s az emiitett semm. ok alapján a rendelkező rész szerint itélnikellett stb. K. Jenő vádlottra vonatkozóan a közvádló kir. főügyésznek a bp 385. §. 1. a. p. alapján bejelentett sem panaszát illetőleg a kir. it. tábla valóknak fogadta el ama tényeket, hogy a B. 6. sz. vonat 14 kocsiját K. Jenő vádlott hagyta a II. sz. vágányon, hogy erről Sz. Zsigmondot értesíteni elmulasztotta, és hogy az elszámolási okiratok nélkül érkezett 14 kocsit K. Jenő vádlott kötelességéből kifolyólag hagyta a II. sz. vágányon, Sz. Zsigmondot pedig a baleset bekövetkezte idejében érvényben volt szolgálati utasítások szerint a kocsiknak a II. sz. vágányori hagyásáról értesíteni köteles nem volt. Ezekből a tényekből a kir. it tábla azt a jogi következtetést vonta le, hogy a nevezett vádlott a btk. 438. §-ban meghatározott közveszélyü cselekmény elkövetésével nem terhelhető, hogy a vád alapjául vett büntetendő cselekmény, vagy annak a nevezett vádlott által elkövetése nincs bebizonyítva, ezért K. Jenő vádlottnak felmentését helybenhagyta. A kir. it. táblának ez a jogi következtetése is téves. Mert K. Jenő vádlottnak tudnia kellett azt, hogy a 6. sz. vonat 14 kocsijának a II. sz. vágányon hosszabb ideig maradni nem szabad, mivel ez a vágány a tehervonatok bejárása céljából szabadon tartandó; tudni kellett ennek a vádlottnak azt is, hogy Sz. Zsigmond rendező p.-udvari hivatalnok nem tételezheti fel, miként 14 kocsi elszámolási okiratok nélkül érkezett a p.-udvarba s eme kccsik éppen ezen korábban elő nem fordult ok miatt nem továbbutalhattak, ezt a rendkívüli esetet tehát, — akár rendelték azt a szolgálati utasítások, akár nem, a forgalmi hivatalnok felelősségéből és az általa tett kivételes intézkedésből kifolyó szolg. kötelességénél, de a közönséges gondosságnál s óvatosságnál fogva is annál inkább értésére kellett adni Sz. Zsigmondnak, mert a dolog természeténél fogva előre kellett látnia, hogy ha Sz. Zsigmondot a rendkívüli eseményről nem értesiti, ez utóbbi hivatalnok mindenkor szabadon tartandó II. sz. vágányt akadálytalannak fogja tartani s a 46. sz. t. vonatot is a II. sz. vágányra fogja irányítani. K. Jenő vádlott mindezeket tudva még sem értesítette Sz. Zsigmondot, megfelelő intézkedés végett. Ezzel a mulasztásával szolgálati kötelességét nyilvánvalóan megszegte s a vaspálya vonalon levő személyeket v.gy árukat a vaspálya által való megsérülés vagy megrongálás veszélyének tette ki. Minthogy ezek szerint a kir. it. tábla K. Jenő vádlottra vonatkozóan a valóknak elfogadott tényekből tévesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a nevezett vádlott szolgálati kötelességét meg nem szegte s a Btk. 438. §-ban meghatározott közveszélyü cselekményt el nem követte; ennél fogva K. Jenő vádlottra vonatkozóan a kir. ügyész által a Bp. 385. J. 1. a. p. alapján bejelentett semmiségi panasznak helyt adni s a többször nevezett K. Jenő vádlottat a btk. 438. §-ban meghatározott közveszélyü cselekmény vétségében bűnösnek nyilvánítani és reá vonatkozóan a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülményként vétetett figyelembe a büntetlen előélet, a felmerült eset szokatlansága, a hosszú és fárasztó | munka által okozott izgatottság és kimerültség, azért a btk. 92. §. alkalmazásával fogház helyett aránylagos pénzbüntetés szabatott ki. stb. PALLA8 RÉ6ZVÉNY TÁR8ASÁ0 NYOMDÁM BUDAPESTEN.