A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 26. szám - Az ügyvédek önsegélyezési mozgalma

Huszonharmadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 26. szám. Budapest, 1904 június 26. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAK ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A .MAGYAR ÜGYIÉI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. /Ív ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárna Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « — 6 « Egész « 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédek önsegélyezési mozgalma. Irta B ö 1 ö n i László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — Törvény és törvénymagyarázat. Irta Révai Lajos dr. - Igazitanivalók. Irta Fromm Géza drráckevei kir. albiró. — Belföld (A magyar általános polgári törvénykönyv előkészítése. — A telekkönyvi betétek és a kataszter. — Az igazságügyi bizottság ülése. — Törvényjavaslat az ügyvédi és birói vizsgálatokról). — Külföld (Ügyvédi talár Ausztriában,) — Irodalom (ToldyGéza dr Hivatás és mesterség. — Pap József dr • A felülvizsgálatról az igazságügyi bizottság szövegezésében. — A m-iptk. tervezetére vonatkozó főelőadmány. — Pavlovié Márk. dr. A német kereskedelmi tőrvénykönyv IV. könyve. — Fazekas Oszkár dr : A szabadalmi tanács hatásköre) — Vegyesek. TÁRCA - Könyv a birói állásról. Irta Mo scov i tz Iván dr., újpesti kir. albiró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az ügyvédek önsegélyezési mozgalma. (A törvénytervezők és a miniszter különös figyelmébe ajánlva.) Irta BÖLÖKI LÁSZLÓ, bánffy-hunyadi ügyvéd. Országos intézet felállítását célozzák az ügyvédek saját anyagi érdekük istápolása végett és már régóta sarkalják különféle javaslatok tervezgetésével a szakminisztert is e tárgyban ; ujabban ismét törvényjavaslatot dolgoztak ki s ezt el akarják fogadtatni az ügyvédi kamarákkal is, az országgal is. Lehet, hogy a kamarák elfogadják, mert tagjaik indolensek, vezetőik pedig az országos nevü tervezgetők befolyása alá kerültek ; lehet, hogy még nagyobb indolenciából az országgyűlés is elfogadja és a törvényjavaslatból csakugyan törvény lesz. Ez nagy baj lenne! Azonban sietve kijelentem, hogy nem az ügyvédek anyagi érdekeinek önsegélyezése lenne a baj; világért sem ! Azt hiszem, én voltam az első az országban, ki az ügyvédsegélyezés kérdését 1884-ben, rendszeres formában, a kolozsvári ügyvédi kamarába bevittem s azóta is többször megsürgettem. En ennek a kérdésnek, ezen kérdés megoldásának — bár eddig is sokan félreértettek — a legmelegebb és legőszintébb barátjának vallom magamat, aki e kérdés megoldásáért áldozni is szeret és áldozni is akar. A baj az lenne, ha ez az ujabban ismertetett törvényjavaslat abban a formában és avval a tartalommal fogadtatnék el. amely formában és aminő tartalommal megjelent. Kimutatom uraim, hogy ezt a törvényjavaslatot, — bár keresztüleresztik a kamarák, bár keresztületesztheti esetleg az országgyűlés — mégsem lehet egyébnek mint csapásnak tekinteni az ügyvédi kar állására és reputatiójára nézve. Ez a javaslat nem számol az élettel, az élet kérlelhetetlen szabályaival ; nem számol az ügyvédi állás és hivatás természetével s e miatt összerontaai igyekszik a kamarákban rejlő csekély autonómiát és elköveti rendelkezéseivel önmagán a legnagyobb igazságtalanságot. Nem képzelt lárma ez, nem oknélkül harangfélreverés ! Bizonyítok, distingválok és ismét bizonyítok ; hát ha még nem késő ? Aristoteles nem képes, nem tud adás-vevéssel foglalkozni; megkísérli, de mindig károsodik, a vételnél is, az eladásnál is; utoljára elbukik. Az adás-vevés tapasztalt alkudozásokból áll, ezek az alkudozások kötekedések, ezektől a kötekedésektől az Ari-- toteles jelleme húzódozik és képtelen alkudozni ; ámde logikai rendben, — melyet megzavarni semminek és senkinek se szabad — eszmékről eszmékre kalandozni, a bölcsészeti igazságok kútfejét, emberektől, világtól elzárkózva keresni: Aristotelesnek nagyon tetszik. Mcckur ellenben kimegy a nagyvilágba, keresi az embereket, kedvvel alkudozik és sikert ér el; ámde ő meg a magános bölcsélkedéstól fázik, irtózik. Aristotelesnek a hivatása bölcselkedés, a Merkúré kereskedés. Mindenki született valamire és hivatását eltalálva, Lapunk mai száma szerencsés ember. Cseréid össze a hivatást : mindenik szerencsétlen. Ha valamihez kell hivatás a gyakorlati életben: az első sorban az ügyyédi pálya. Elmaradhatatlan kellék a rászületés és megfelelő képzettség, épen mint a művészetben. Nem mindennapi kellék és mégis az ujabb időben mindennapos jellemek vállalkoznak az ügyvédi pályára, Itt van a magyarországi ügyvédség bajainak a legelső kútforrása. A kérdéses törvényjavaslat azonban az élet és hivatás ezen törvényeit nem veszi számba és e miatt, az innen származó bajokat, orvoslás helyett, öntudatlanul határozottan neveli — megbizonyítom alább. Es talán gondolja valaki, hogy Aristotelesböl avagy Merkúrból jó ügyvéd lehetne? Korántsem. Az Aristoteles zárkózott bölcselkedése a szegényházba, a Merkúr élelmessége pedig a fogházba juttatja az embereket. Az Aristoteles bölcsesége és igazságossága egyfelől, a Merkúr élelmessége és kitartása másfelől —• együtt, egy személyben : ez az ügyvéd. Egyoldalúsággal se lehet ügyvédi pályára lépni. Másutt pláne a minutiosus munkamegosztás századában, most más pályán, egyszerű hivatással is szerencsés az ember, más pályán még az egyoldalú ember is boldogul. Az ügyvédi pályán az egyodalu embernek nincs helye. Miért ? Mert pl. a műhelyben íürészszel, kalapácscsal dolgoznak, a hivatalban tintával, pennával; de az ügyvédi irodában — agyvelővel, mely az ideális igazság és a gyakorlati élelmesség összetett erejéből áll. A kérdéses törvényjavaslat az élet ezen törvényével se számol; nem is tesz semmi különbséget e tekintetben. A kérdéses törvényjavaslat hívatlan és egyoldalú ember munkáját egyenlően mérlegeli a hivatásos zseni munkájával és csak ugy jutalmazza a sikertelenséget, mint a sikert. A javaslatnak ez a törekvése megbotránkoztató; törvénytudó emberektől nyilt abberatio számba megy. Menjünk tovább. A javaslat szervezői elmulasztották, lehet elrestelték, számolni az élettel, az élet kérlelhetetlen szabályaival; nem vették figyelembe az ügyvédi állás és hivatás sajátlagos természetét és kényelemből, az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet szabályait lemásolták a hivatalnokok nyugdíjszabályzataiból. Ez alatt azt az egyöntetűséget és egyformaságot értem, mely a kétféle szabályzat alapeszméinek lényegét és azonosságát jelenti. Ugy az ügyvédi nyugdíjintézet törvényjavaslatában, mint az állami ésegyéb közhivatalnokok nyugdíjtörvényében egyaránt kötelező a nyugdijalap megteremtésének és fenntartásának mindenkire kiterjedő személyes kötelezettsége (általános szabály), valamint egyaránt kiterjed mindenkire személy szerint a segély élvezetének jogosultsága. Ebben az egyformaságban látjuk az ügyvédi kar épen olyan rendszeres és általános nyugdíjazását és segélyezését, mint amilyen a közhivatalnoki karé. Rt van megint elkövetve egy nagy anomália, egy nagy igazságtalanság. Ha az ügyvédi kar többsége olyan selejtes emberekből áll, kik hivatás nélkül, teljes egyoldalúsággal léptek e pályára és akik ennélfogva szerencsétlenségük miatt rendszeres segélyre szorulnak: igaza van a javaslat törekvésének — segélyezni kell mindenkit, ez az általános szabály ; ámde ekkor a magyarországi ügyvédi kar alábbvaló lenne a franciaországi csizmatisztitók társulatánál. Igaz, hogy Magyarországon az ügyvédi karban nagy az egészség és betegség ellentéte; aránylag sok a szegény ember: a segélyezés kérdésével foglalkozni nem fölösleges. Ámde ez a helyzet azért még nem nullifikálta Magyarországon az ügyvédi állás és hivatás méltóságát és nagyszerűségét ; meg van az ügyvédi állás, hivatás, intellektualitás természetében az az erő és vonás, mely apriori kizárja, hogy az ügyvédség egyeteme segélyre szorljon, segélyt fogadjon el; tudjuk tisztán, hogy nem magának az ügyvédi karnak van szüksége segélyre, hanem az ügyvédi karban valakiknek ; érezzük önként 12 oldalra terjed.