A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 25. szám - Az igazságügyminiszterium költségvetése

A JOG 99 van. Intézkedett, hogy a reggel 3 óra 42 p.-kor érkező gyorstehervonat más vágányon jöjjön be s mert végül nem is gondolhatta, hogy a számadás a most jelzett tehervonat megérkezéséig meg nem jön, vádlott pedig a nagy forgalom miatt akkor folyton el volt foglalva nagy teendőivel. Arról azonban, hogy eme kocsik a vágányon hagyattak, Sch. Józsefnek, kinek bódéja előtt állottak, uidomása volt, s igy gondolhatta, hogy Sz. Zsigmond intézkedett, hogy a 46-os nem a II. sz. vágányon íog bejönni. Felhozta vádlott, hogy az üzletvezetőség csak eme baleset után adott ki egy utasi- . sást, mely a szolg.-tevő személyp.-udvari hivatalnoknak kötelességévé teszi, hogy ilyen eset beállta esetén erről a rendező p. udv. szolgálattevőt értesítse. Külömben a II. sz. toronynak megadta vádlott az értesítést a vonatfeloszlásra, a gép levétetett és el is ment. Felmentését vádlott még azért is kérte, mert a baleset miatt fegyelmileg már megbüntettetett. A közvádló eme vádlottal szemben is a vádhatározat érteim emelt vádat a 25b\ sz. forgalmi utasitás és szakértő nyilatkozata alapján. Habár az egye- I temleges felelősség ezt a vádlottat is terheli, a mint azt a szakértő tanúsítja — mégis tekintettel arra, hogy ez a vádlott a gép elvitele iránt intézkedett és igy M , ki a gép elvitele és Sch. ki elkísérése iránt segédkezett, a kocsiknak ott maradásáról értesíttettek, vádlott bűnösségét a kir. tszék azért, mert Szt. is nem értesítette e körülményről, a kir. tszék megállapíthatónak nem találta. Mert az ez iránti rendelet 1902. márc. 20-án, de a szakértő szerint is később, a baleset megtörténte után tevén kötelességévé vádlottnak a rendező p.-udvari szolgálat tevőnek, jelen esetben Sz.-nek is az értesítést, az vádlott kötelességében, mint a szakértő is tanúsítja, nem állott. Mert addig az utasítások erre vonatkozólag nem intézkedtek, a mennyiben olyan eset, hogy a vonat számadás nélkül jött volna be, szakértő tanúsítása szerint eddig nem fordult elő, a miből kifolyólag nyilatkozott akként a szakértő, hogy a jelen rendkívüli eset a szei encsétlen véletlennek összejátszásából, találkozásából állott be, minélfogva vádlott felmentése annál inkább indokolt, mert vádlott az egyetemleges felelősségre fektetett hibája miatt fegyelmileg már úgyis bűnhődött. M. Géza vádlott bűnösségét szintén nem ismerte be, hogy Sz.-t nem értesítette a II. sz. vágány elfoglalásáról, mert habár K.-lól kapott is értesítést, hogy a gép le lesz kapcsolva s bevontatva a fűtőházba, ugy a vonat feldolgozásáról is, de több utasítást nem kapván, a nélkül semmit se tehetett. Védekezésül felhozta vádlott még, hogy ö akkor II. sz. toronyban teljesített szolgálatot éspedig egyedül, a hol külömben a nehéz munka miatt rendszerint ketten szoktak dolgozni, ugy azt is felhozta vádlott, hogy a 46-os beérkezése előtt telephon utján kérdést intézett K.-hoz, hogy az hová fog bemenni, de választ vagy azért, hogy a csengő nem szólott, vagy azért mert akkor K. nem az irodában, hanem künn lehetett elfoglalva, nem kapott. A küzvádló eme vádlott ellen is a vádhatározat értelmében emelt vádat. Minthogy szakértő vádlott nehéz, túlterhelt szolgálatát tanúsítja, ugy azt, hogy mindent csak utasításra tehet vádlott, hogy a II. sz. torony a baleset helyétől 700 méter távolságra van, nappal igen, de sötétben a tér át nem látható, vádlott felmentése annak dacára indokolt, hogy vádlottnak, mint a szakértő is következteti, abból a körülményből, hogy a 6-os tehervonat gépje lekapcsoltatolt s bevitetett a fűtőházba, tudnia kellett, hogy a II. sz. vágányon maradtak a kocsik, mert a vonat teljes feldolgozását jelentő értesítéseket nem kapott, mert a 24 órai nehéz szolgálat folytán, melyet vádlott 2 ember helyett egymaga végzett, ha a 46-os érkezése előtt telephon utján nem is kérdezősködött volna, annak hova menesztése iránt, mely védekezése a vádlottnak különben megcáfolva nincsen is, még akkor sem számitható a mulasztás terhére a btkv. 77. §-ára figyelemmel, büntetőjogilag be, mert azt a szolgálat túlterheltsége mellett a 20. órán tul követte el, az ellenállhatatlan erő által előidézett, az éberséget, a figyelmet, elővigyázatot megbénító állapotban; minél fogva vádlott bűnösségét a kir. tszék megállapíthatónak annál kevésbbé találta, mert a fegyelmi hatóság vádlottat szintén hibájáért már megbüntette. Sch. József bűnösségét szintén nem ismerte be, habár elismerte, hogy a 6-os sz. tehervonat gépje lekapcsolásánál és kisérésénél segédkezett és igy tudomása volt arról, hogy 14 kocsi a II. sz. vágányon maradt, mert vádlott abban a tudatban volt, hogy arról a szolgálattevők valamennyiének tudomása van; mert vádlott is mint váltóőr csak utasítások szerint jár el, kötelességének nem tartotta Sz.-t értesíteni, — annál kevésbbé, mert azt hitte, hogy arról őt K. hivatalnok értesítette. Tagadta, hogy vádlott a 46-os tehervonatot nem várta volna, azért, mert elaludt volna bódéjában, hanem inkább várta az annak érkezését jelző harangütést, de mivel azt nem kapta, mert talán a harangjelző meg volt akadva vagy elromlott, az érkezés idejében kiment, mert tudta azt, hogy a II. számú vágányon kocsik maradtak és igy az nem szabad. Abban a hitben, hogy a III. sz. vágányon fog a vonat bejönni, ama vágány mellett állott s igy történt, hogy a 46-os gyors tehervonatot várni őt nem látták. A közvádló vádlott ellenében a vádhatározat értelmében szintén fentartotta a vádat. Habára vádlott a baleset-vizsgálat alkalmával beismerte, hogy elaludt bódéjában, mégis minthogy ez a körülmény a szakértő vallomása szerint inkább következtetés utján állapíttatott meg és az nincs kizárva, hogy a harang a jelzés alkalmával csakugyan felmondotta a szolgálatot s vádlott ez okból nem hallhatta a harangjelzést még abban az esetben is, ha a jelzőharang az állomáson működött ÍS habár a szakértő szerint ez a vádlott is alárendelt szolgálatot teljesít, de mégis ha a kijelölt helyen lett volna, módjában állott volna a vonatot megállítani, illetve megakadályozni eme gyors tehervonatnak nekimenését az álló kocsiknak. A kir. tszék ezt a vádlottat is felmentendőnek találta, mert eltekintve a szakértő ama vallomásától, hogy az üzletvezetőség nem is talált okot, hogy ezt a balesetet a bíróságnak bejelentse, a mit más különben kivétel nélkül megtesz; s hogy a kár felszámítása tulmagas becsülésen alapul, illetve az üzletvezetőség tényleg kárt nem is szenvedett és nem is igényel, mert az a biztosítás utján megtérült. Mert vádlott ha a harang a gyorstehervonat érkezését csakugyan neki nem jelezte és mégis várnia kellett, elfogadható az a védekezése, hogy azt a III. sz. vágányon várta, tehát kötelességét teljesítette illetve jóhiszemben ott akarta teljesíteni, hol azonban a vonatot már a távolság miatt nem állíthatta meg, mint ezt a szakértő is tanúsította és mert ha vádlottat netalán az álom csakugyan néhány pillanatra éppen akkor nyomta el, a terhes szolgálat és a bódé melegsége és a hajnali idő folytán, midőn a gyorstehervonat érkezett be, ez a mulasztás vádlottnak a btk. 77. §. alapján szintén nem volt büntetőjogilag beszámítható, fegyelmileg pedig már is bűnhődött, stb. A győri kir. itélő tábla (1903. szept. 17-én 1,563. sz. a.) az első biróság ítéletét Sz. Zsigmond vádlottra vonatkozó részében megváltoztatja; ezt a vádlottat a btk. 438. és 442. §§-ai alapján a 92. §. alkalmazásával behajthatatlanság esetén 5 napi fogházra változtatandó 100 K. pénzbüntetésrj és hivatalától való elmozdításra itéü, stb. Egyebekben az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első biróság Ítélete ellen a kir. ügyész a vádlottak felmentése miatt a bp. 382. §-a és a 385. §. 1. a., és c) p. alapján jelentelt be felebbezést. A kir. tszék Ítéletében felhozott adatoknak megfelelő tényállás alapján a kir. it. tábla is megállapította, hogy a királyhidai vasúti állomáson 1902. márc. 13 án reggel 3 óra 42 perckor Bpest felöl érkező 46. sz. gyors tehervonat a rendező p.-udvar II. sz. vágányán az ugyanazon vágányon visszamaradt B. 6. sz. tehervonat 14 kocsijával összeütközött, minek következtében több kocsi és az azokban elhelyezve volt áruk megrongáltattak, a vonatokon volt személyek pedig a megsérülés veszélyének tétettek ki. I. Sz. Zsigmond rendező p udvari szolgálatot teljesítő hivatalnok beismeri, hogya46. sz. vonat fogadása előtt a II. sz. vágány szabad voltáról kétségtelen meggyőződést nem szerzett; védelmére azt hozza föl, hogy a személy- és rendező p. udvari szolgálattevők között az volt gyakorlatban, hogy a személy p.-udvari szolgálattevő a rendező p.-udvari szolgálattevőt értesíteni szokta arról, ha valamely a rendező p.-udvarba érkező vonat itt künn maradt, — és a személyp.-udvarra nem húzatott be; ez az értesítés azonban az 19Ó2 márc. 12 én éjjel 11 óra 24 p.-kor beérkezett B. 6. sz. t. vonat 14 kocsiját illetőleg elmaradt, igy neki nem volt tudomása arról, hogy a 14 kocsi a II. sz. vágányon áll és azon hitben volt, hogy a 46. sz. gyorst.-vonat részére a II. sz. vágány szabad. Tekintettel azonban arra, hogy a forgalmi szolgálatot szabályozó 25. sz. utasitás 120. cikke szerint Sz. Zsigmondnak, mint a rendező p. udvaron szolgálatot tevő hivatalnoknak — kötelessége volt személyesen meggyőződést szerezni arról, hogy a II. sz. vágány akadálytalanul foglalható-e el — tekintettel arra, hogy vádlottnak, ha elfogadtatik is az a védekezése, hogy éjjel sötétben nem vehette ki azt, hogy a U. sz. vágány nem szabad, a vágány bejárására pedig elfoglaltsága miatt nem volt ideje, — kötelessége volt a rendelkezésére álló telephon utján is meggyőződést szerezni arról, hogy a vágány tökéletesen szabad-e, hogy tehát arra a beérkező 46. sz. gyors-tehervonat részére az I. sz. toronynak a block-jeladást megadván, ez által az összeütközésnek előidézője lett, s ekként a vádlottnak ismertetett ténye a btk. 438. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladékát megállapítja. A kir. it. tábla Sz. Zsigmond vádlottat az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett a btk. 438. §-ba ütköző közveszélyü cselekmény vétségéhen bűnösnek kimondotta. A büntetés kiszabásánál a kir. it. tábla figyelembe vette vádlottnak büntetlen előéletét, eddigi kifogástalan szolgálatát, amelyet különösen a brucki vonal nagy forgalma dacára és nehéz körülmények között jól teljesített, továbbá, hogy a szerencsétlenség megtörténtekor már 20 órán át folytonos fárasztó szolgálatban állott, ami testi és lelki erejére csökkentőleg hatott, és hogy ugyanezen cselekmény miatt már fegyelmiieg is büntetést szenvedett. Ezekre való tekintettel a btk. 92. §-át alkalmazni és vádlottnak büntetését azitélet rendelkező részében meghatározott mérvben kiszabni kellett stb. II. K.Jenő vádlottra vonatkozólag a főtárgyaláson felmerült bizonyítékoknak megfelelően megállapított tényállás és az abból levont és az "lsőbiróság Ítéletében felhozott indokok alapján a kir. it. tábla nem vette igazoltnak, hogy mivel a B. 6. sz. vonat 14 kocsiját ő hagyta a II. sz. vágányon és erről Sz. Zsigmondot értesíteni elmulasztotta, ez által szolgálati kötelességét megszegte volna. Ezen vádlott ugyanis a meghallgatott, szakértő szerint kötelességszerűig járt el akkor, midőn a B. 6. sz. t.-vonat 14 kocsiját elszámolás hiánya miatt a II. sz. vágányon hagyta, azt pedig, hogy erről Sz. Zsigmondot köteles lett volna értesíteni, a szolg! utasítások a szerencsétlenség bekövetkeztéig elő nem írták, ugy hogy az üzletvezetőség is csak 1902. márc. 20 án — tehát a baleset megtörténte után — adott ki egy ujabb utasítást, mely a j szolgálattevő személyp.-udvari hivatalnoknak kötelességévé teszi i hogy ilyen eset alkalmával errőla rendező p.-udvari szolg.-tevőt értesítse. 11} en körülmények között K. Jenő vádlott a btk. 438. S-ba ! ütk. közveszélyü cselekmény elkövetésével terhelhető nem lévén