A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 25. szám - A kis-összegü polgári perek biróságáról. (A p. perrendtartás javaslatára tekintettel.)

Huszonharmadik évfolyam. 25. szám. Budapest, 1904 június 19. Szerkesztőség: 'TT 1T Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. 8Z. jf-Tft, ^r1 I « J vl "V Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 8 korona _ « , „, , . „ HETILAP ÍZ IGAZSAGOfff ERDkk'EINEK KÉPVISELETEKÉ. A MAIM UCll'ÍDI, BlRül, OCIESZIÍS IflZJECIZfll ÍÁR ÍÜZLÖSTt " ~ ' V., Rudolf-rakpart á. sz. Egész « ... 12 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kiadóhivatal" (ezelőtt MAGYAK ÜGYVÉDI KÖZLÖMY) Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr - STILLER MOR dr. » ! ^legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalásoka ^- /vpostautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM: A kisösszegü polgári perek biróságáról. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. — A BTK. revíziójához. Irta Halmi Bódog, mármarosszigeti tszéki aljegyző. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta Admetó Géza dr., budapesti ügyvéd. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödönfi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (Az igazságügyminisztérium költségvetése. — A budapesti ügyvédi kamara értekezlete). — Nyílt kérdése; és feleletek (Mire való a váltótörvény 39. §-a? Irta Schraidt József, medgyesi ügyvéd). — Irodalom (B u d a y Dezső dr. : A szerelem joga a házasságot megelőzőleg. — K u n z Jenő : Az igazságos jog. — A c s á d y Ignác : A magyar birodalom története) — Vegyesek. TÁRCA: Látogatás a szomszédban. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A kis-összegü polgári perek biróságáról, (A p. perrendtartás javaslatára tekintettel.) Irta TÓTH GYÖRGY, besztercei kir. albiró. Az egyetem falai közül nem oly rég kerültem ki, hogy az ott lelkembe vésett eszméket és alapigazságokat a sivár gyakorlati élet már kiölhette volna és az eszmények megvalósulása után sóvárgó lelkem mindig nagyot dobban, amidőn az életet (a gyakorlatot) egy-egy lépéssel előbbre haladni látom. Igazi öröm és a vágy teljesedésének boldog tudata hatott át s tart uralma alatt, amióta a korszakot alkotónak Ígérkező polgári perrendtartás az élet-képesség formáját mindinkább magára veszi: örvendek, mint az értékes kincsnek a lelkiismeretes kutató, amióta közel áll ahhoz, hogy a rettenetes összevisszaságtól érdekes polgári törvénykezés középkorú maszkját a modern élet rokonszenves és őszinte ábrázatává változtassa át; de viszont elszomorodom, amikor a törvény szépség-hiányaira gondolok, amelyek ha kinövik magukat, a gyakorlatban megint csúnyán fognak festeni. Kéjelgek abban a tudatban, hagy a perrend alapelvén : a szóbeliségen — az alaposság és gyorsaság perjogi kívánalmainak megfelelően — az anyagi igazság életre kel, de fázom attól a tudattól, hogy az anyagi igazság bábái: a birák és ügyvédek (tisztelet a nagy többségnek) szigorú lelkiösmeret hiányában drágán juttatnak az oly rég sóvárgott anyagi igazsághoz. Pedig az igazságszolgáltatásnak a szóbeliség, alaposság és gyorsaság mellett olcsónak is kell lennie. És én ez alkalommal csak a kisebb perek olcsóságáról kívánok szólani. A modern élet és a gazdasági visszonyok a két filléres perektől elkezdve a milliós perekig a létezhető összes grádusokat kifejlesztették és most már az igazságszolgáltatást kezelő államra hárul az a feladat, hogy minden állampolgárnak megadja a lehetőséget, hogy igazát a megfelelő perjogi garanciák mellett kereshesse. Az állam e feladatát a külömböző biróságok szervezése által teljesiti, amely biróságok egyúttal a íelebbezési forumok rendszerét is élőnkbe állítják. Nem tekintve azt, hogy a fölebbezések rendszere az egyes államok alkotmányával is szoros elvi összefüggésben áll, — szükségesnek mutatkozott és mutatkozÍK ma is, hogy a perek substratuma szerint a felebbezéseknek határ szabassák, valamint szükségesnek mutatkozott és mutatkozik az is, hogy az egyszerűbb ügyek mozgékony, egyes bíróságokra bízassanak, sőt az egészen kis összegű ügyek a községek hatáskörébe utaltassanak, de viszont a fontosabb ügyek már elsőfokulag is nagyobb biztosítékot nyújtó társas bíróságokhoz utaltassanak. Ily módon a perek substrátuma szerint elsőfokulag járnak el ma a községi bíróságokon kívül a kir. járásbíróságok Lapunk mai száma és a kir. törvényszékek és ezt az uj perrendtartás tervezete is fenntartja s nagyjában helyesléssel fogadtattak a járásbíróságok és kir. tszékek hatáskörét körvonalazó intézkedések is. Azonban minduntalan kisért az a kérdés, hogy mi történjék a filléres és koronás perekkel: szóval mi történjék a szegény emberekkel f E kérdés tárgyalását figyelemmel kísérve, azt találtam, hogy az összes szaklapok foglalkoztak e kérdéssel, sőt még a napilapok hasábjain is szóvá tétetett. Éhen Gyula országgyűlési képviselő a Budapesti Napló 1902. évi 302. számában A magyar békebiró cím alatt szól e kérdéshez és e lap hasábjain, most közelebbről Diószegi Győzd dr. foglalkozók behatóan e kérdéssel. E kérdés el kapcsolatos Hamar Gyula jb. cikke Az 18g3 : XVIII. és XIX. t.-cikkről, valamint Horváth Ede győri jb. értekezése e cím alatt : Egyszerűsítések az igazságügy terén. Szóval, a legilletékesebb egyének tollából jelentek meg ama visszhangok, amelyek a nagyközönség ajakáról el-elrebbennek és a legilletékesebb egyének adtak kifejezést annak, hogy a kis összegért perlekedőket az Őket megillető jogvédelemhez kell juttatni és a szükséges perek esetén az anyagi tönkre tételtől me^ kell menteni. És erre mi csak egy mód van: a községi biróságok újjászervezése. Diószegi Győző dr. jb. aljegyző [A Jog 46. sz.) erre vonatkozólag helytsen csoportosítva teszi föl a kérdéseket és igazságszolgáltatáspolitikai szempontból a való élet aranyigazságaival támogatja álláspontját és kimondja, hogy a mi igazságszolgáltatásunkban a községi biróságok nem nélkülözhetők. Hát dogmatikus szempontból — amint ezt bölcsen tudjuk Montesi[uieu óta — alaptétel, hogy a bíráskodás a közigazgatástól elválasztandó és az 1869: IV. t.-c. nálunk ez elvet meg is valósította, de sehol sem fog az elv a gyakor latban a theoriának megfelelően keresztülvihető lenni s annál kevésbbé — a mi viszonyaink mellett — nálunk. Elismerem, hogy az az eszmény, hogy minél kevésbbé vétessenek igénybe a nembirósági hatóságok jogviták elintézésére, de azt az éles határvonalat megtalálni, amelyen az élet hullámai a különböző jogmezőkre át ne csapnának, nem lehet. Az állam további feladata az volna, hogy a bíróságokat a felekhez közelebb helyezze, de a járásbíróságokat még kisebb kerületekre osztani egyenesen lehetetlen. A jelenlegi beosztás szerint pedig egyes járásbíróság székhelyétől 60 — 80 k. távolságra vannak a községek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az alföldön a tanyák szétszórtsága, a hegyes vidékeken a havasi községek mindgyakoribb létesítése és létesülése minő égbekiáltó igazságtalanságok létrehozói: a gyakorlati élet emberének lelkiösmeretén erőszakot kell elkövetnie, hogy az igazságszolgáltatást teljesíthesse. A járásbíróságoknak a felekhez való közelebb helyezése ki lévén zárva, önkénytelenül arra gondol az ember, hogy az államban létező administrativ kerületek lépcsőzetén lefelé haladva keresse azt a pontot, amelyben nyugodtan megállhat. A törvényszékek területe a vármegyék területével, a járásbíróságok területe a politikai járások területeivel esik össze. A járások további felosztása a kör. így a kör-jegyzöség, kör-orvos és más hasonló beosztások természetszerű felosztáson alapulnak, amelyhez a kalmazkodva a bíráskodás részére is megtalálnék azt az alapot, amelyen a csekélyebb követelések érvényesítése céljából úgynevezett népbiróságot szervezhetnénk. A járásbíróságok területe tehát annyi körre oszlanék, ahány kör-, illetve községi jegyzőség van a területen. 12 oldalra terjed.