A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - Török jogszolgáltatás

94 A JOG tényleges szolgálatban álló tisztviselőnek jár, a felperes által követelésbe vett jutalék pedig már elnevezésénél fogva sem bir fizetés jellegével. A 3. sz. a. jkvi. kivonat szerint ezen illetmény felperesnek csupán esetröl-esetre mint osztalék szavaztatott meg. Felperes maga sem állítja, hogy alperes ezen jutaléknak fizetésére magát kötelezte volna, amennyiben keresetében azt mondja, hogy a könyvvezetést várakozás reményében teljesitetie, válaszában pedig azt, hogy abban a hitben volt, miszerint alperes ezen munkálatát némi díjazással fogja honorálni. A kir. tszék a felmondási idő tartamát a K. T. 57., illetve 1884 : XVII t-c. 92. §. alapján 3 hónapban állapítja meg. Ezen időtartam ellen alperes maga sem emel kifogást, viszont azonban ennél hosszabb időtartamot felperes a hiv. törvények rendelkezésével szemben nem igényelhet. Ezek szerint felperes nem tagadta, hogy 1900. július hóra járó illetményét felvette, felperes csupán az aug. és szept. hót a eső fizetését, vagyis összesen 500 K.-át követelhetné, tekintve azonban, hogy felperes nem vette tagadásba alperesnek viszonválaszbeli azon állítását, hogy a 10. a. számla szerint alperesnél 633 K. 85 fillérrel tartozásban van, ezen összeg felperes követelésébe beszámítandó, stb. volt. A kassai kir. it. tábla (4,296. sz. a. 1901. febr. 22-én) a kir. tszék Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881: LIX. t. c. 39. §. s. p. alapján megsemmisíti, stb. Indokok: A perbeli adatok szerint a felperes az alperes részvénytársaságnak igazgatói címmel felruházott alkalmazottja volt és e minőségben az üzlet keresk. részét, továbbá a társasági könyvek némelyikét az igazgatóság utasításai szerint vezetni s az üzleti levelezést ellátni tartozott. Nem vitás, hogy a felperesnek kereskedelmi avagy műszaki s illetve más magasabb képesítése nem volt, és a becsatolt cégkivonat szerint a felperes cégvezetési jogosultsággal sem lett felruházva. Az igazgatósági ülésekről felvett jkvek szerint, az alperes részv. tsaság igazgatósága az üzleti ügyek vitelére messzeható befolyást gyakorolt, ugy a felperes csak az igazgatóság által részletesen és szorosan megjelölt feltételek melleit vásárolhatott, adhatott el, hitelezett és teljesített beruházásokat stb. Mindezekből kétségtelen, hogy a felperesnek az üzletvezetés és a tsaság képviselete körül csak alárendelt és kisegítő hatásköre volt, hogy Ő igazgatót cime dacára tulajdonképen csak az 1884: XVII. t.-c. 92. §-ban is emiitett üzletvezető volt és e minőségében az alperes társasághoz való szolgálati visszonyában a társaság segédszemélyzete között nem emelkedett ki oly mértékben, hogy az e perben érvényesíteni kivánt kártérítési követelését illetően, a segédszemélyzetre fennálló szabályok alól kivonható lenne. Minthogy pedig az 1884: XVII. t.-c. 176. §. értelmében a kereskedő s az ezzel egy tekintet alá eső kereskedelmi társaság és a segédje között a munkavisszony megszüntetéséből keletkező kártérítési követelések előzetesen az iparhatóság elé viendök és a törvény rendes utján csak az iparhatóság határozatával meg nem elégedő fél léphet fel, — e fennforgó esetben azonban a felperes közvetlenül e bírósághoz fordult keresetével, — a kir. itélő tábla eme lényeges eljárási szabályba ütközően lefolytatott peres eljárást és annak folyamán hozott Ítéletet megsemmisítette s a mennyiben a megsemmisített birói eljárásra a felperes fellépése szolgáltatott okot, ugyanőt a per és felebbezési költségekben marasztalta, stb. A m. kir. Kúria (1904. ápril 13-án 542/ir. sz. a.). A másodbtróság végzése megváltoztattatik, az első bíróság ítélete s az azt megelőző eljárás megsemmisítésének helye nem találtatik; ennek folytán a másodbiróság utasittatik, hogy a per érdemében a perk.-re is kiterjedően határozzon, stb. Indokok: Alperes beismerte, de a per adataival is igazolva van, hogy felperes az alpere;. részv.-társaságnak igazgatója volt, a részv.-társaság igazgatója pedig állásánál fogva a K. T. 1. rész 6. cimében említett segédszemélyzet közzé nem tartozván, reá az 1884. XVII. t.-c. 176. §. alkalmazást nem nyerhet, következésképp feiperes az alkalmaztatásából származtatott igényét elsősorban az iparhatóság előtt érvényesíteni nem is tartozott. A másodbiróságnak egyedül az idézett s a jelen esetben nem alkalmazható törv.cikkre alapított végzését tehát megváltoztatni s ugyanazt a bíróságot a per érdemének felülvizsgálatára utasítani kellett. A K. T. 20. §. rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az üzlet átvevője a cég eddigi kötelezettségeiért nem minden esetben, hanem csak akkor és ugy felelős, ha és amennyiben annak kötelezettségét is magára vállalta. Ebből pedig okszerűen folyik, hogy az üzlet átvevője jogosítva van annak eddigi kötelezettségeit csak részben vagy bizonyos feltételek mellett és korlátok közt is átvállalni, mely esetben öt a kötelezettség csak oly módon és mérvben terheli, amely módon és mérvben ő a kötelezettséget átvállalta. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. bíróság (1902 novemb. 21-én 78,209. sz. a.) Bauer M. ügyv. ált. képv. F. Károly és tsa cégnek, Scheimann E. ügyv. ált. képv. W. és tsa cég ellen 3,344 K. 4 f. ir. keresk. perében következőleg ítélt: Ha felperes S. Mór felszámoló személyében pótesküt tesz arra, hogy közte és néh. W. Lajos közt az A) a. szerződéssel szabályozott alkalmi egyesülés megszűnte után szóbeli megállapodás jött létre arra nézve, hogy W. és tsa cég az alkalmi egyesülést terhelő veszteségből az A) a. szerződés alapján felperesre eső 1,672 frt 2 krt is magára vállalja és ezt az összeget felperesnek kifizeti, viszont pedig felperes a W. és tsa céget az A) a. szerződésnek reá nézve terhes kötelezettségei alól kibocsátja, abban az esetben köteles alperes a kereseti 3,344 K. 4 f. tőkét ennek 1902. aug. 19-től 5°/o kamatát stb. megfizetni. Érdekében áll felperesnek a póteskü letétele iránti készségét az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap a. bejelenteni és a pótesküt a kitűzendő határnapon letenni, mert külömben felperes kereséseiével elutasittatik, stb. Indokok: Nem vitás, hogy felperes és a W. és tsa cég egymással az A) a. szerződést kötötték és hogy e szerint a nevezett két cég a felperes áruinak értékesítése végett egymással alkalmi egyesülésre lépett oly kikötéssel, hogy a közös üzlet befejezése után mutatkozó nyereségben vagy veszteségben felperes 45°/o, a W. és tsa cég 55%-al fog részesedni. Nem vitás, hogy a közös üzlet 3,715 frt 59 kr veszteséggel záródott, hogy ebből felperest 1,672 frt 2 kr., a W. és tsa céget 2,043 frt 54 ;r. terhelte. Nem vitás, hogy az A) a. szerződés kötésekor a közös üzlet folytatása alatt és a közös üzlet befejezése után a W. és tsa cég alatt folytatott üzletnek egyedüli tulajdonosa W. Lajos volt és nem vitás, hogy ezt az üzletet W. Lajosnak a kereset beadása előtt bekövetkezett halála után W. Béla átvette és az előbbi cég alatt folytatja. Felperes a közös üzlet betejezése után mutatkozó veszteségből őt terhelő 1,672 frt 2 kr. megfizetését követeli a W. és tsa cégtől azon az alapon, hogy szóbeli megállapodás jött létre a W. és tsa cég alatt folytatott üzlet akkori egyedüli tulajdonosa W. Lajos és a felperesi cég felszámolója S. Mór között arra nézve, hogy a W. és tsa cég a felperest terhelő 1,072 frt 2 kr. veszteséget is magára vállalja és ezt az összeget felperesnek kifizeti, minek ellenében felperes a W. és tsa céget az A) szerződésnek rá nézve terhes kötelezettségei alól kibocsátja. Alperes azt adta elő, hogy a felperest ő ellene kereseti jog nem illeti meg, mert a felperes állítása szerint vele megállapodásra lépő W. Lajos elhalván, annak W és tsa cég alatt folytatott üzletét az alperesként perbe idézett W. Béla, ugyanazon cég alatt, az activákkal és passivákkal együtt átvette ugyan, de ezt a könyvek alapján tette, a könyvekbe pedig a kereseti tartozás bevezetve nincs. Alperesnek azt a kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert alperes beismeréséből kétségtelen, hogy az alperesként perbe vont W. Béla és W. tsa céget ennek a cégnek activáival és passiváival átvette, ily körülmények között az a vélelem, hogy alperes a cég összes tartozásait, tehát a kereseti tartozást is átvállalta. Ezzel a vélelemmel szemben pedig alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy ezt a kötelezettséget csak a könyvbeli követelésekre korlátozta, az a követelés pedig a könyvekben elő nem fordul. De ezeket a körülményeket alperes nem bizonyította. Alperes tagadta a szóbeli megállapodás létrejöttét és azt vitatta, hogy a megállapodás létre nem jöhetett, amit bizonyít szerinte 1. az a körülmény, hogy felperes előzőleg — ugyanazon követelést a közös üzlet befejezése után alperes által készített mérlegszámla alapján perelte, amely pert azonban, mivel a számla nem nyereséget, hanem veszteséget tüntetett ki, letette. 2. Az a körülmény, hogy szerinte az A) a. szerződésben a közös üzlet kifejezése esetére nem is volt valamely terhes kötelezettség a W. és tsa cég terhére megállapítva. Az 1. a. körülményt illetőleg az a döntő, hogy a szóbeli megállapodás létrejött-e? és semmikép sem tekinthető az ellenkező beismerésének s azért a bizonyítás megengedését nem zárja ki az a körülmény, hogy felperes előbb a mérleg alapján perelt. Az 1. a. felhozott kifogás pedig alaptalan; mert az A) a. szerződés 12. p. szerint az alkalmi egyesülés előre meghatározott időtartama alatt nem értékesített árukat az alkalmi egyesülési visszony megszűntével a W. és tsa cég tartozott volna a szerződésben meghatározott egységárak mellett átvenni, a W. és tsa cég azonban ezt meg nem tette, jóllehet B. Lipót tanú vallomása szerint 20—25,000 ftt értékű áru maradt a közös üzletből eladatlanul. A szóbeli megállapodás igazolására felhívott és kihallgatott B. Mór tanú határozottan vallotta, hogy a szóbeli megállapodás az ő jelenlétében létrejött oly módon, mint azt felperes állitja s miután e vallomást abból az okból, mert a tanú felperesnek perbeli képviselője, aggályosnak tekinteni nem lehetett, annak mint részbizonyitéknak kiegészítésére felperesnek a póteskü Ítéltetett meg. Ha leteszi felperes a pótesküt s igy a megállapodás igazolva lesz, alperest a fent kifejtettek alapján a kereseti tőke stb. megfizetésére kötelezni kellett. Ha ellenben nem teszi le felperes a pótesküt s igy a megállapodás igazolva nem lesz, felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1903 ápril 28-án 356. sz. a ) az első j bíróság ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: A kir. tszék ama tényállítás tekintetében, hogy a W. és tsa cég a kereseti követelés kifizetését elvállalta, helyesen itélte meg felperesnek az Ítéletben szövegezett pótesküt és ezt a tényállást a póteskü letétele, vagy le nem tétele szerint helyesen vette bizonyítottnak, vagy bizonyittatlannak, és az elsőbiróság ítéletének ide vonatkozó indokait a kir. Ítélőtábla is elfogadja. Ehhez képest helyben kellett hagyni az elsőbiróság Ítéletét — mert a póteskü letétele esetében bizonyítva lesz, hogy a W. és tsa cég, melynek egyedüli tulajdonosa W. Lajos volt, a kereseti követelés kifizetését magára vállalta; és mert alperes cég, melynek jelenleg W. Béla a tulajdonosa, a perben beismerte azt, hogy a felperessel szerződött volt cégtulajdonos W. Lajos halála után , a W. és tsa céget annak activáival és passiváival együtt átvette,