A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - Török jogszolgáltatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 24. számához. Budapest, 1904 június 12. Köztörvényi ügyekben. Az a körülmény, hogy alperes az egybekeléskor nem hajadon, hanem férjétói elvált nő volt s ezt a felperes előtt eltitkolta, egymagában véve érvénytelenségi okot nem képezhet. A nőnek az a ténye, mely szerint férjét bíróság előtt büntettél alap nélkül vádolja, a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését, vagyis az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §. a) p.-ban foglalt bontó okot állapítja meg. A bpesti kir. tszék (1902. dec. 9. én 37,630/902 sz. a.) Politzer G. dr. ügyv. ált. képv. T. Lajosnak, Berényi S. dr. ügyvéd ált. képv. N. Franciska elleni válóperében következőleg ítélt: Felperes ugy a kötelék érvénytelenítése, mint felbontása iránti kérelmével, alperes pedig a felek ágy és asztaltól való elválása ir. viszontkereseti kérelmével elutasittatik stb Indokok: A beszerzett és a felek házasságára vonatkozó iratokkal bizonyítást nyert ugyan azon tény, hogy alperes dacára annak, hogy korábbi férjétől elvált nő, magát hajadonnak adta ki. Ezen körülmény azonban a házasság érvénytelenségének az 1894: XXXI. t. c. 55. §-a alapján megtévesztés miatt érvénytelennek leendő kimondására indokul nem szolgálhat, mert a felek egyéniségei és életvisszonyai figyelembe vételével, felperes megtévesztése nem tekinthető olyannak, hogy a nélkül a házasság megkötése iránti elhatározása ki lenne zárva; de ezen tény, hogy alperes elvált nő, nem is képezi alperes olyan lényeges személyi tulajdonságot, mely miatt a vele kötött házasság felperesre nézve annyira kedvezőtlen lenne, hogy alaposan fel lehetne tenni, hogy annak tudatában a házasságot meg nem kötötte volna. E nélkül pedig az id: törv. § érteimében a házasság érvényessége meg nem támadható. A kötelék felbontása iránti kérelmével felperes azért volt elutasítandó, mert a per adatai szerint a házassági viszonya nem azon tény által lett feldúlva, hogy alperes felperes ellen a H. a.-ban foglalt feljelentést, melyet külömben vissza is vont, tette, sőt a beszerzett btő iratokból az tűnik ki, hogy az ügyről felperes hivatalos tudomást csakis az ügy befejezése után évekkel, a lelek már 1 év óta tartó különélése után saját kérelmére nyert. Minélfogva e miatt az 1894. XXXI. t.-c. 80. § a.,) p. alá eső házastársi kötelességszegés alapján ezen §. végbek. érteim, a felek házassága felperes kérelmére fel nem bontható. Alperest viszontkeresetével azért kellett elutasítani, mert a feleknek az 1902. évi 1,941. sz. Ítélettel elrendelt 6 havi ágy és asztaltól való különélésnek letelte után az 1894 XXXI. t.-c. 100. §.-ban foglalt 3 ho alatt a további eljárást, illetve a felek elválasztásának kimondását nem kérte és igy tekintettel az elválás alapjául szolgáló bontó ok természetére, felperes ellen ezen bontó ok alapján az elválás ki nem mondható, stb. A bpesti kir. itélő tábla (1903. szept. 15. én 6,280. sz. a. az első bíróság ítéletének nem neheztelt azt a részét, a melylyel alperes viszontkeresetével elutasittatott, nem érinti, felebbezett egyéb részét pedig helyben hagyja stb. A m. kir. Kúria (1904 lebr. 17-én 8,242. sz. a.) A másodbiróság ítélete abban a felebbezett részében, mellyel felperes az 1894 : XXXI. t.-c. 55. §-ára alapított keresetével elatasittatott, stb. helybenhagyatik — ellenben abban a felebbezett részében, mellyel felperes az idézett törv. 80. §. a) p.-ra alapított keresetével elutasittatott — mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik s T. Lajos és N. Fáni között Bpesten fennállott 1897 nov. 11-én a II. ker. anyakönyvvezető eló'tt kötött házasság az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) p. alapján alperes hibájából felbontatik s alperes az id. törv. 85. §. alapján vétkesnek kimondatik stb. Indokok: A másodbiróság Ítélete felperesnek az 1894: XXXI. t.-c. 55. §-ára alapított keresetével elutasítását, s a házasságvédő diját tárgyazó részében felhívott indokai alapján és különösen azért, mert az a körülmény, hogy alperes az egybekeléskor nem hajadon, hanem férjétől elvált nő volt — s ezt a felperes eló'tt eltitkolta — tekintettel a becsat.lt válóperből kitetsző körülményekre, a jelen esetben egymagábanvéve érvénytelenségi okot nem képezhet. A beszerzett bűnügyi iratokkal bizonyítva van, hogy alperes felperes ellen 1897 nov. 16-án sikkasztás büntette miatt feljelentést tett, mely feljelentést ez évi nov. 18 án ugyan visszavonta, de ugyanazon hó 21-én csalás és sikkasztás büntette miatt ujabb feljelentést tett felperes ellen, ebben az ügyben az eljárás azonban a bpesti kir. btő tszék 83,984/97. sz. végzésével beszüntettetek s az is kitűnik az iratokból, hogy felperes erről csak a jelen per folyama alatt 1899 jan. 23-án értesíttetett s nincs adat arra, hogy a feljelentésró'l már korábban tudomása lett volna. Tekintve tehát, hogy a nőnek az a ténye, mely szerint férjét bíróság eló'tt büntettél alap nélkül vádolja, a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését, vagyis az 1891: XXXI. t.-c. 80. §. a) p.-ban foglalt bontó okot állapítja meg; tekintve továbbá, hogy peres felek közt ismételve megkisérlett békittetés és az ideiglenes különélés elrendelése sem vezetett eredményre, — s igy habár az életközösség megszakítására nem is a bünfeljelentés szolgáltatott okot, a felek egyéniségének és életvisszonyainak figyelembe vételével megállapítható, hogy a házassági visszony annyira fel van dúlva, miképp a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlenné vált: peres felek házasságát, mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatása mellett, fel kellett bontani, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes az alperes részvénytársaságnak igazgatója volt a részvénytársaság igazgatója pedig állásánál fogva a K. T. 1. rész 6. címében említett segédszemélyzet közzé nem tartozván, rea az 1884 : XVII. t.-c. 176. §. alkalmazást nem nyerhet, követ kezésképp felperes az alkalmaztatásából származtatott igényét első sorban az iparhatóság előtt érvényesíteni nem is tartozott. A lőcsei kir. tszék, mint keresk. bíróság (1903. nov. 7-én 6,344/903. sz. a.) Eötvös K. ügyv. ált. képv. T. Gézának, K u 1m a n n J. ügyv. ált. képv. sz. első gőz sör- és maláta-gyár r.-t. ellen 7.500 K. ir. keresk. perében következőleg i télt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperesi részvt. őt igazgatóvá megválasztván, 1900. július 18-án végleg elbocsátotta a nélkül, hogy neki bármit fizetett volna. Kéri ezért alperest kötelezni, hogy fizesse ki 1 évi illetményeit és pedig fizetés cimén 1,500 frtot, 2 évi jutalék cimén 400 frt, 1 évi lakás kárpótlásul 300 frtot és végül azon a címen, hogy 5 éven keresztül könyvvezetési s levelezési vizsgálatot teljesített, 1,500 frtot. Alperes a kereset ellenében kifogásul felhozza, hogy felperes köteles lett volna igényeit első sorban az iparhatóság előtt érvényesíteni, mit nem tett. De érdemben is kéri a keresetet elutasítani, mert felperes maga mondotta fel a szolgálatot; a felmondási határidő előtt szolgálatát elhagyta és egy más sörgyárban alkalmazást kapott és mert alperes különben is jogosítva lett volna felperest felmondás nélkül is azonnal elbocsátani,amennyiben felperes az elleniratilag felsorolt több esetben az alperesi cég vevőivel összejátszva, ezeknek az igazgatóság által engedélyezett összegnél jóval nagyobb hitelt nyújtott és alperesi cég követelését behajtani nem tudván, ezáltal az alperest érzékenyen megkárosította; valamint az által is, hogy egyes vevőknek saját számlájára küldött sört és a komlókereskedők számláit csak cassa-scontóval egyenlítette ki, annélkül, hogy az ekként levont összeget az alperes javára elkönyvelte volna. Feltéve, ha felperes javára valamely összeg megítélhető volna, kéri abba beszámítani felperesnek a 10. számla szerinti 633 K. 85 fill. tartozását. A mi alperesnek alaki kifogását illeti, az figyelembe vehető nem volt, mert alperesnek kifejezett beismerése szerint is, felperes üzletvezetőnek, illetve igazgatónak lévén felfogadva, az állás fontosabb voltánál fogva reá, az 1884: 17. t.-c. 176. §.-nak intézkedései alkalmazást nem nyerhetnek. Alperesnek azon állítása, hogy felperes önkényt hagyta el szolgálatát, a valóságnak meg nem felel; ezt megcáfolja a valódiságára kétségbe nem vont C. a. jkvi kivonat, melyből kitűnik, hogy felperes az átadást még 1900. július havában tartozik teljesíteni s igy állásától is még e hó folyamán lett szükségképpen felmentve. A kihallgatott tanuk vallomása és e részben a beszerzett ügyiratok tartalma által beigazoltnak vehető ugyan, hogy felperes szolgálati ideje alatt alperesnek vagyoni érdekeit sértő oly visszaéléseket követett el, a melyek miatt alperes az ipari törv. 92. §. érteim, felperest felmondás nélkül is elbocsáthatta volna, ámde alperes ezen jogára nem hivatkozhatik, mivel azzal nem élt. Alperes a B"/. a. szerint felperesnek felmondott, de őt nem bocsátotta el, jóllehet a per adatából kitetszőleg felperesnek üzelmeiről a felmondás idejében tudomással bírt, sőt alperesnek az 1900. jun. 6-iki felmondását nem fogadta el, a mennyiben B. utazóját tényleg elbocsátotta s igy a felperes által szabott feltételt teljesítette; de alperes kérdéses jogáról lemondott az által is, hogy felperesnek lemondását elfogadta s részére végkielégítést is ajánlott fel. Ezek folytán felperesnek a (elmondási időre járó kárkövetelési igénye megállapítandó lévén, első sorban azon kérdés bírálandó el, hogy mikor történt a jogérvényes felmondása. Alperes azt állítja, hogy felperes 1900. június 6-án mondott fel és ezen körülmény a 9. sz. kérdőpontokra kihallgatott tanuk által igazoltatik, de ugyanezek azt is bizonyítják, hogy alperes a felperes részéről előszabott feltételt teljesítette, következőleg felperesnek felmondását nem fogadta el, igy tehát a felmondás megtörténtének és elfogadásának idejéül a B. •/• a- jkvi kivonat érteim. 1900 június 3. napja tekintendő. Ama kérdést illetőleg, hogy mily illetmények utján követelheti felperes a felmondási időre járó összeget: a kir. tszék ilyenül csak a fizetést veheti alapul, mert a lakás illetve, annak pénzbeli egyenértéke általános joggyakorlatunk szerint csupán