A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - Török jogszolgáltatás

192 A JOG Minél kiterjedtebb lesz iparunk és minél sürübb lesz kereskedelmi érintkezésünk a távol kelettel, annál fontosabbá válik ránk nézve a konzuli bíráskodásnak alapos ismerete, mely ott lakó honpolgáraink polgári peres és peren kivüli ügyeire, sőt bizonyos korlátok közt a büntető jogszolgáltatásra is kiterjed. Ezek az országok: az ozmán-birodalom — ide értve a Lim vidéket és Egyiptomot is, Bulgária, Rumania, Marokkó, Zanzibár, Perzsia, Siám, Khina és Korea. A konzuli bíráskodás tehát élő, sőt jövővel biró intézmény, melynek tételes kiépítéséhez hazai törvénytárunk is hozzájárult és melynek a Konstantinápolyban felállított konzuli főtörvényszék is köszöni létét. A jurisdictiót gyakorló konzulok intézményét, illetve az abban rejlő kedvezményeket az olasz államok mintájára más államok is kieszközölték maguknak — hol békés módon s hol erőszakkal. Szükségessé tette ezt a nemzetközi kereskedelemnek jogbiztonsága. A konzuli bíráskodás az illető keleti állam jogszolgáltatási jogának megszorítása; szerződések és szokásjog alapján a nem keresztény államokban tartózkodó idegenek mentesek a helyi hatóságok jurisdictiója alól. Első tőrészében a munkának a konzuli bíráskodás jogtörténelmi fejlődésével találkozunk. A forduló pontot képezi a bizánci birodalom bukása; ezt követik az alapvető francia kapitulációk 1740-ben és a többi nyugateurópai állam kapitulációi, a pozsareváci szerződés, az 1783. évi orosz-török szerződés, a fejlemények az 1856-iki párisi békéig és azontúl a mai napig. A második főrész foglalkozik a mai szervezet és működéssel. Itt ismerjük meg a bíróságok rendszerét, a török honi bíróságok szerveze'ét, a konzuli bíráskodásnak forumrendszerét. A bíráskodás kiterjed az ugyanazon idegen állam polgárai közt, továbbá különböző idegen államok polgárai közt és a külföldiek és a belföldiek közt felmerülő polgári és büntető ügyekre és azok végrehajtására. A harmadik főrészben a tanulságok lesznek levonva. Itt szerző saját, a helyszínén szerzett tapasztalatai alapján higgadtan, magyar szempontból és a török állam iránti meleg érzettel mond Ítéletet és tesz javaslatokat. Előzetes fejtegetéseiben megmutatta azt is, hogy a konzuli bíráskodás vajmi bonyolult heterogén kinövésü s tökéletlen intézmény. Jogos és helyes azt addig fenntartani, amig annak alapfeltétele eleven életszükséglet. Valóban nagy ür tátong a keresztény és a mohammedán államok jogi léte közt, mert itt vallási és jogi szabályok összefolynak. Addig, mig a Korán alapján kifejlődött jogfelfogás nem fog alaposan módosulni, a művelt államok alattvalói nem lesznek megnyugvással a territoriális jogszolgáltatásnak alá vethetők. Feltehető, hogy az izlam is lassan enged a maga ridegségéböl, .már csak önfentartási érdekből is. A muzn'mán jogász ma már tudja, vagy legalább sejti, hogy haladnia kell. Voltaképpen már ma Törökországban nem is annyira a vallási fanatismus és gyűlölet az, mely szemünkbe ötlik mintabirói elfogultságnak egyik legfőbb tényezője, hanem a birói hivatásnak megmételyezettsége. Alulról kezdve a felsőbb fórumokig a lekenyerezés és vesztegetés szertelenül lábra kapott; nem a hitetlen gyaur, hanem a baksis nagysága mérlegeltetik. Nem a legteljesebb züllés okából, hanem mert a birák anyagi megélhetése nincs biztosítva, — ők nem kapják meg rendesen és teljes összegben a fizetésüket. És mily költséges emellett a perelés török biróság előtt! Amellett a török bíróságok ügyvitele a nyugateurópai államok hatalmi pressiója alatt is szenved. Ha súlyt képesek adni követeléseiknek, saját állambelijeik kétes jogi qualitásu idényeit is kierőszakolják. Példa erre legközelebb Franciaország fellépése és flotta-demonstraciója egy kétes magánjellegű követelés megfizetésének kierőszakolása érdekében. A nyomorult török fiskus ellen derüre-borura mindenkinek van követelése, — hol itt, hol ott elégíti ki a leghangosabb követelőt s az igazságügyi budget várhat! A legszebb codexek, a legmodernebb perrendtartások pedig mitsem érnek, ha melleltük a bírónak felkopik az álla (Tout comme chez nous!) De: peccatur intra muros et extra! A konzuli bíráskodást is terheli a legelfogultabb protekció, sőt szégyenletes visszaélések! Európaiak bűntetteket büntetlenül követhettek el; a védelem köpenye alatt a török polgár és hatóság kizsákmányoltatott. A dragomanok hatalmi túlkapásai is gyakran okoznak súlyos bajokat ; követelőleg, megfélemlitőleg szólalnak fel az egyes tárgyalásoknál s avatkoznak bele a török biróság világos hatáskörébe, — mely eléggé demoralisálva van ahhoz, hogy az ő szemeiben a dragoman is fontos jogalkotó tényező lehessen, hogy kivánata szerint elintéződjék a per, vagy a neki nem tetsző ügy függőben tartassék. Mert ha a dragoman a török vegyes biróság ítéletét nem láttamozza, vagy a tárgyalást otthagyva távozik — az Ítélet végre nem hajtható. Ily esetben, — amennyiben a török kormány az ítélet végrehajtására súlyt fektet _ csak diplomáciai uton lehet esetleg az Ítéletnek a dragoman általi aláírását kieszközölni. Még hagyján volna a konzulátusok ezen beavatkozása, ha saját birói működésük kifogás nélküli volna. Különböző honosságú idegenek egymásközti pereiben, melyek rendszerint az alperesre nézve illetékes konzulátus előtt folynak, alperes viszontkeresetet nem emelhet, hanem köteles azt felperes illetékes konzulátusa előtt érvényesíteni stb. Még bonyolultabb a helyzet, ha több alperes van és mindenik más nemzetbeli. A végrehajtás pedig a lehető legköltségesebb és leghosszadalmasabb. Büntetőügyekben más idegen állambeli csak saját konzula által hallgatható ki tanúképpen. Súlyos bűnügyekben a konzul csak az előnyomozást végzi, ellenben a honi bíróságok Ítélkeznek. A konzul továbbá vádió, védő és végrehajtó egy személyben A reform szüksége tehát kézen fekvő. Az «institul de droit intcrnational» 1882-ben oly szervezést javasolt, hogy első fokon a vádlottnak konzuli hatósága, II. fokon a szerződő hatalmek által alkotott vegyes biróság, III. fokon alperes honi legfőbb bírósága ítéljen. A III. fórum ellen annyi ellenvetés volt, hogy az institut azt 1883-ban elejtette. Szerző nézete szerint az egyptomi nemzetközi biróság intézményéből kellene a tanulságokat levonni. E biróság bevált, — ha volt panasz ellene, ugy az csak arra redukálódott, hogy keveselték a hatáskörét. Az ebből vonható tanulság pedig az, hogy a konzuli bíráskodás helyettesíthető a n e m z et k özi biróság kollektív intézményével. Becses biztosítékot képezne, ez arra, hogy nem lesz, a momentán hatalmi viszonyokhoz képest az igazságszolgáltatásban ingadozás, kedvezés és retorsió, nem lesznek oly nagy számmal kivételek és praecedensek. Erre gondol a konstantinápolyi keresk. kamarák javaslata is. Eddig csak azt láttuk, hogy opportunismus és rabulistika a legerősz tkoltabb jogi elméleteket firtatták, módositgatták, csereberéigették és gyakorlatilag kikényszeritették, mindazt a kapitulációk nevében. Ezekből tücsköt-bokrot kiolvastak, beleolvastak és a visszaélések tovább folytak. Ezekkel tették lehetetlenné Törökország fellendülését. Lehet-e aztán csodálni, ha a porta ezen konzuli bíráskodást sikertelennek tartja országa területén ? Hiába fordulna az inban ennek orvoslása végett Hágába, mert az 1856. március 30-iki párisi szerződés óta a korábbi kapitulátiók szerződésileg többszörösen újból megerősíttettek, — és iga konzuli bíráskodás a keleti államok felségjogaiba erősen beleverték marad. Korán és jogforrás ma már nem egybevágó fogalom, mert létezik már ottomán jog. Koránmellett, sőt néha ellenis. Mindazonáltal az idegenek még a török bíróságok elfogultságának ki nem szolgáltathatók, — viszont a konzuli bíráskodásnak mostani rendszere, hatásköre és eljárása többé fenn nem tartható; az nemzetközi vegyes bíróságok felállításával kíméletesen és tapintatosan modernisálandó. Magyarországnak nem érdeke Törökország gyöngitése, azt a jelen esetre is kell alkalmazni. A vegyes nemzetközi biróság nem oly egyszerűen és könynyen megvalósítható. A porta az eddigi tapasztalatok nyomán méltán bizalmatlan lehet, — és a mellett hiányzik még a szerteszét ágazó nemzeti jogrendszerek helyébe lépő egységes codex. Minderre még hosszabb ideig kell várnunk és azért jogosult a kívánat, hogy a konstantinápolyi tiz évre tervezett törvényszék élettartama meghosszabbíttassák. Ügyforgalma ugyan elég sovány és a reá fordított 120—160,000 K. költséggel arányban nem áll, — de éppen ügyeinek csÖKkenéséből arra lehet következtetni, hogy az alárendelt konzulátusok mjst már szabatosabban működnek s hogy ez a felebbezések csökkenésének valódi oka. Polgári ügyekben hozatott ítélet: 1899: 120, 1900: 91, 1901; 84, 1902:51; kihágási ügyekben 1899:18, 1900:12. 1901:7, 1902:7. A főtörvényszéknek a 10 év letelte utáni megszüntetése csak akkor járna hátrány nélkül, ha addigra a nemzetközi vegyes biróság lépne ugyanott életbe . . . Érdemes volna még egyet-mást az érdekes munkából közölni, de sajnálattal látjuk, hogy a nekünk szánt helyet már messze túlhaladtuk.*) Annyit a közöltekből is lehet konstatálnunk, hogy szerző egy önállóan gondolkozó, élesen megfigyelő egyén, aki szakmájában teljesen jártas és akitől sokat tanulhatunk. A munka kiállítása a lehető legszebb. r. I. Vegyesek. A budapesti kir. Ítélőtábla. I. szüneti tanácsai: A szünidői, felében (P04-. július 3—30) Elnök: (egyszersmind a tábla elnökének helyettese) Zachár Emil tanácsel-nök. Birák: Horváth Béla (büntető), Eördögh András (büntető), Lenk Gyula (büntető), Varjassy Ferenc (közpolg., váltó és fegy.), Tahy Mihály (közpolgári), Bart ho dei szky Emil (közpolgári). A szünidő II. felében (904 juli 31. — aug. 27.) Elnök: (egyszersmind a tábla elnökének helyettese) Frenreisz István tanácselnök. Birák: Bucz Lajos (büntető és fegy.), Eördögh András (büntető), Le n k Gyula (büntető), Han á k Kolos (közpolgári), Forrásy Ferenc (közpolg. és váltó), F r a n k Lajos (közpolg. és fegy.). II. Büntetőtanácsok beosztása aug. 28-tól szept. 24-ig terjedő időre: I. tanács. Elnök: H é r i c s-T ó t h János tan. eln. Birák: Csiky József, P o 1 y á k Gábor, R á t h, Zsigmond, A g o r a s z t ó Péter. II. tanács. Elnök: Türk Szilárd it. t. biró. Birák: Kosutány Géza, Balonvi Imre Va i k ó Pál, Ha upt Albert. Helyreigazítás. R ó t h József dr.-nak lapunk mult számában, Néhány szó a házassági jogról szóló törvény 94. §-ához cim alatt közölt cikkébe a következő sajtóhiba csúszott: A 180. lap 7. sorában ^ugyanazon évben és időben> áll, «ugyanazon térben és időben* helyett. *) Lapunk mai számának «Külföld» rovatában közlünk ; «A török jogszolgáltatása cim alatt egy bő kivonatot. PWJ-A8 RÉSZVÉNY TÁlWAlAO NYOMÓDJ* »UOA«ÍTB<.