A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - Török jogszolgáltatás

A JOG 191 status-pereiben és a személyi jogállapotból folyó perekben ítélkeznek. Ide tartoznak ehhez képest: a házasságtörési, házasságfelbontási, törvényes eltartási, gyermeknevelési, rabszolgasági, rabfelszabaditási, továbbá jus talionis-t, vérdijat, testi megnyomoritásért járó fájdalomdijat, magzatelhajtásáért járó büntetést, örökösödési igényekei, hagyaték felosztást, végrendeletet, távol lévő és eltűnt személyek jogvisszonyát tárgyazó perek. Kizárólag a nizámbiróságok elé tartoznak: a fennebbieken kivüli büntetőügyek, a kereskedelmi ügyek, kamat-fizetés, kártérítés és készfizetés iránti perek és a szerződésből eredő ügyek. Egyéb természetű ügyeknél a felek szabadságában áll magukat közös megegyezéssel a seriát-biróságnak alávetni. A kázákban és szandzsákokban levő I. fokú seriátbiróság elnöke a «hakim>, ki a seik-ül izlam (a muzulmán legfőb egyházi dignitarius) javaslatára az ulemák (papok) sorába tartozó kadik közül választatik. A II. fokú egyházi bíróságok elnöke a molla (mevla). A legfőbb bírósága vallásügyi minister elnöklete alatt áll. A közigazgatási és birói hatóságok közti hatásköri összeütközések eldöntésére külön birói fórum (ichtiláf-i merdzsa endzsümeni) áll. Itt az államtanács elnöke személyesen elnököl; (5 tagja közül 3 a legfőbb Ítélőszék, 3 az államtanács tagjaiból lesz kirendelve. Lám mi még a lenézett töröktől is tanulhatnánk! Az államtanács igazságügyi osztálya 1897. január 17 óta szinte 3, bíráskodást gyakorló instanciára van beosztva. Első fokban (bidajet mahkemeszi) 1 elnök és 4 bíróból, valamint ülnökök és számfeletti birákból kik az államtanács- tagjaiból hívhatók be, — áll a szervezete. Az elnök és 2 biró jelenléte elegendő. Hatásköre Kiterjed a török fővárosban a polgári köztisztviselők által elkövetett vétségek és kihágásokra. A II. felebbviteli tábla (isztináf mahkemeszi) ál! az elnökből, 6 tag és ülnökökből (kiknek száma ugy az I, mint a II. fokban nincs meghatározva). Elnök és 4 biró jelenléte elegendő. ítélkezik első fokon a köztisztviselők bűntettei felett, másodfokban az államtanács I. táblája továbbá a vilajettek és livák közigazgatási tanácsai által hozott Ítéletek felett. A 3-ik tábla: a semmitőszélc (temjez mahkemeszi). Elnökén és 5 tagján kivül meghatáro.atlan számú pótülnökei vannak. ítélethozatalhoz az elnök és 6 tag jelenléte szükséges. Végső fokon itél az államtanács is a vilajetek s birák közigazgatási tanácsai által elbírált ügyekben. A keresztény egyházi főméltóságok, sőt a zsidó rabbik is szinte joghatóságot gyakorolnak alattvaló hitsorsosaik felett. A török jog megengedi, hogy a ráják magukat külön kikötés alapján alávethessék egyházi biráik Ítélkezéseinek, sőt házasságjogi és örökjogi esetekben ők az egyedül illetékesek. A konstantinápolyi egyházi főhatóságok felebbviteli forumokat is képeznek. rt. konstantinápolyi oekumenikus patriarchátus alá tartozó görögkeletiek személyijogi statuspereiben s a személyi jogállapot ir. perekben az u. n. «bizanci» jog hatálya alatt állanak, vagyis a justiniani római jog és a százados egyházjog, szokásjog alatt. Alkalmazzák pedig ezen jogot az egyházi bíróságaik, az u. n. vegyes egyházi bíróságok és a szent synodus. Elsők székelnek a konstantinápolyi érsekség, a metropoliták, püspökségek és exarchátusok székhelyén. Tagjaik száma 4, valamennyi klerikus, továbbá az elnök, aki az illető dioecesis főméltósága. A vegyes egyházi bíróságok ugyanott székelnek; hatáskörük az egyházi bíróságok által ellátott ügyek anyagi folyományaira terjed ki. ítélkezésük I fokú, elnökük egyházi személy, 4 tagjuk világi. A konstantinápolyi érseki vegyes bíróság alakul 1 elnök, 3 metropolitából, kik mind a szent synodus tagjai és 8 laikus tagból. ítélkezik II. fokban a vegyes bíróságok által már elbírált perekben. A szent synodus az oekumenikus patriarchátusnál székelő érsekek (metropoliták) állandó gyülekezete. Elnöke a patriarcha; tagjainak száma 12. Felebbvitelben dönt a konstantinápolyi érsekség alá tartozó valamennyi egyházi bíróságok által hozott Ítéletek felett. Sérelem. Csodabogarak. Ha az ember nem tud segíteni a dolgán,— hát legalább kesereg. S nekünk ügyvédeknek, nagyon sok okunk van keseregni. Most csak egy pár esetet mondok el, — kartársaim tájékozására. Lehet, hogy tudomást vesznek róla a kamarák, sőt tán még az illetékes ministerium is s így a kár még haszonba mehet, — ha nem is közvetlenül magamnál. Egy: 3,200 koronás váltókereset ellen, több váltókötelezett részéről kifogásokat adtam be, minek folytán több izben volt tárgyalás, — tanuhallgatás, — táblai feloldás folytán póttárgyalás, — csatolt iratokra észrevételezés s mindezekért megállapítva lett az e. b. ítéletben kifejezetten nmunkadij-o cimén részemre: 190 K. 60 f. összeg. Az ítélet jogerős lett s mert pervesztes lettem, költségeimet ügyfeleimtől követeltem és pedig a megállapított 190 K. 60 f. munkadijat és mert vidékről kellett a Törvényszékhez ismételve utaznom, felszámítottam terhükre : 66 K. 60 f. készkiadást is Ügyfeleim nem fizettek s kénytelen voltam ellenük követelésemet birói uton érvényesíteni s a bíróság marasztalta őket. a 190 K. 60 f. megállapított munkadíj megfizetésében, de nem marasztalta el a 66 K. 60 f. készkiadás megfizetésében, — mert az indokolás szerint ez benne van a 190 K. 60 f. bíróilag megállapított összegben. - Ezt az ítéletet a felebbezési bíróság is helyben hagyta s mert a kereseti követelés nem haladja meg a 400 Koronát, s igy nincs helye felülvizsgálatnak, hát az eredmény az, hogy a váltóbiróság által megállapított munkadijaimból, elvont az én sommás bíróságom : 66 K. 60 f. összeget s kényszerit engemet arra, hogy a váltóbiróság által nekem adott munkadijból fizessem, ügyfeleim helyett, a pernek összes kiadásait. Hát ha ez is igazság, -— akkor nem tudom mi az igazságtalanság. Hiszen, ha a váltóbiróság nem kifejezetten amunkadijatn hanem általában csak «dijaí» állapit meg nekem 190 K. 60 f. összegben, föltétlenül jogorvoslattal élek a saját személyemben a megállapítás ellen. De amikor munkadíjat állapit meg. ekkor csak nem férhet szó a kifejezés értelméhez s nem lehet azt mondani, hogy a munkadíj = készkiadás. Ez az egyik tanulságos eset. A másik meg az, hogy egy rendes pert folytattam le a Törvényszéknél, melyben alperes a 360 K. marasztalási összeget, az e. b. itélet folytán birói letétbe helyezte. Majd, két egyező itélet alapján, végrehajtást vezettem a letétre, amit a biróság el is rendelt s a foglalás jogerőssége után intézkedett a lefoglalt összeg kiutalásáról, de az utaló végzés nem mondja meg, hogy az utalt összeg kinek nyugtájára fizettessék. Kérvényeztem tehát a Törvényszéknél, hogy az ügyvédi I rendtartás 62. §-a alapján, pótolja a végzést azzal, hogy a le' foglalt követelés az én, — mint perbeli ügyvéd — nyugtájára j adassék ki. A Törvényszék a kérelem teljesítését megtagadja azzal, hogy miután a periratok felebbezés folytán a Kúriánál vannak s igy nem állapitható meg, hogy a nekem adott ügyvédi meghatalmazás nincsen-e korlátozva a pénz felvehetése tekintetében, ez okból a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. Ez ügyben a per indult képviseletein mellett 1897. okt. 30-án, e. b. itélet hozatott 1903. ápr. 8-án s ez idő alatt nem volt módjában a bíróságnak meggyőződni arról hogy nincsen-e meghatalmazásom korlátozva ? Pedig erről ha előbb nem, hát az itélet meghozatalakor kötelessége volt meggyőződést szereznie az "télkező bírónak s szemben az ügyvédi rendtartás 62. §-ában irt rendelkezéssel, figyelmeztetnie kellett volna alperest az ítéletben, hogy a fizetés az ügyvéd kezeihez nem történhetik. Ez nem történt meg; tehát a vélelem az, hogy meghatalmazásom nem volt korlátozva, miért is az ügyvédi rendtartás 62. § általános rendelkezése mellett, nem én tartozom azt utólag bizonyítani, hogy meghatalmazásom korlátozva nincs, hanem az köteles bizonyítani, hogy a korlátozás megtörtént. — akinek ez érdekében áll. S mégis a Kir. Tábla helyben hagyta az e. b. dehonestáló rendelkezését s mert további appelláta nincs, hát nem ugy teszek, mint egyik kollegám, aki a Kúria Ítéletét sem fogadta megnyugvással, hanem idézvén a textust, hogy : avan biró a felhők fclettt), appellált az egek urához, — hanem appellálok a nyilvánossághoz, mert mégis bántó dolog az, hogy 32 éves praxisom a'att hasonló esetben soha sem gátolt a biróság abban, hogy hozzá juthassanak feleim követeléseikhez s a 32-ik évben kapok ily lealázó cégéresitést, hogy amikor hét évi munkámnak gyümölcsét akarom levenni, azt mondja a biró, hogy elébb igazoljam, hogy jussom van-e hozzá? — Dolgozni volt jussom, de munkám eredményét élvezni már nem. — Majd utóbb nem fogják-e ugyanily alapon még majd azt kívánni tőlem, hogy igazoljam, hogy élek s én vagyok én!? Bizony-bizony: hova jutunk még?! Szilassy Pál mezőtúri ügyvéd. Irodalom. A konzuli bíráskodás intézménye. Nemzetközi jogi tanulmány, irta Lers Vilmos dr. keresk. miniszteri osztálytanácsos, a budapesti keleti kereskedelmi akadémia tanára, Budapest, 1904. Lampel Róbert kiadása. Nagy 8°, 333 I. Ára? — Tanulmánynak nevezi a szerény szerző ezen magasabb igényeknek is megfelelő, teljes szakértelemmel irott művét, mely ép ugy jogtörténelmi mint gyakorlati szempontból az egész intézményt felkarolja és szerző elméleti képzettségének, valamint gyakorlati érzékének és érett judiciumának egyaránt dicséretére válik. Szerző tudományát nem csupán könyvekből merítette, hanem a helyszínén járt, élesen megfigyelt és igy teljes tájékozottságot és megbízható adatokat is nyert. Mindez pedig megbecsülhetlen anyag az ily complikált mű megírására.