A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

189 birálandó el, hanem az általános büntetőjogi szabályok szerint, ugy, amint a büntetőjogi felelősséget a Btkv. előírja. Habár bizonyos korlátokat szabnak is ezek a rendőri szabályok a sajtó szabad terjedésének és mozgásának, jórészt üdvösöknekmondhatjuk e korlátokat, mert ezekre igazán alkalmazhatók az osztrák censor Sonnenfels azon szavai «Nur da, \vo eine Censur besteht, findet sich die wahre Freiheitder Presse und die bürgerliche Sicherheit für Schriftsteller, Buch, und Buchhaendler»*) azzal a külömbséggel azonban, hogy ha azt akarjuk, hogy a tisztességes sajtó kellő tiszteletben részesüljön, hogy a nyomdai festékkel profán elemek vissza ne éljenek, bizonyos korlátokat kell a sajtónak minden köiülmények közt szabni. Egyetlen intézménye a sajtótörvény szabályainak, mely a modern kor követelményeivel, a sajtószabadság intézményeivel nem egyeztetheiő össze : a politikai tartalmú lap megjelenésének kaucióhoz való kötése. Csekély maradéka ez egy reakcionarius kor romba dölt, elavult intézm Ínyeinek, melyet az idő el fog törölni, ugy amint elseperte a reakció összes intézményeit. A sajtótörvény 30. §-a tételes intézkedéseket tartalmaz, amelyek további magyarázatra nem szorulnak. Első pontja tulajdonkép csakis azért szükséges, hogy az egyik újság, időszaki lap, a másiktól meg legyen külömböztethető s hogy a felelős személy minden kételyt kizáró módon meg legyen állapitható. Annak már elévült intézményei oda magyarázandók, hogy ma a törvényhatósággal biró városokban a polgármesternél, megyékben és a megye hatósága alá tartozó rendezett tanácsú városokban az alispánnál kell bejelenteni a felelős személyt és a lap megjelenését és pedig olyképp, hogy a felelős személy, vagy kiadó egyúttal kijelenti, hogy a felelősséget minden az újságban megjelenő közleményért ő vállalja el. A kérvény bélyegköteles. Semmi néven nevezendő más különös kelléket a törvény a felelős szerkesztőtő nem kiván, — mint már jeleztük — sőt kifejezetten még az sincs megjelölve, hogy magyar állampolgár legyen. A sajtótörvény 30. §-ának 2. pontjára csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a kaucióletétel módját belügyministeri rendeletek szabályozzák és az vagy készpénzben, vagy birói letétre alkalmas értékpapírokban, a birói letétekre fennálló szabályok szerint teendő le ; vagy pedig ingatlanra leendő bekebelezéssel kell biztosítani az óvadékot, mely esetben a záloglevélkölcsönökre fennálló szabályok mérvadók, vagyis az ingatlannak kettős fede- \ zetet kell nyújtani értékben, melyet vagy adóalappal, vagy becsüvel lehet igazolni. A bírósága politikai tartalom megállapítása tekintetében nincs kötve általános szabályokhoz, legtöbbször szabad mérlegelés tárgyává teszi és igen ritka esetekben szakértőkkel dönteti el e kérdést. Elmarasztalás esetében, miként a sajtótörvény 30. §-ának 3. pontja előírja, a biztosítékból egyszerűen levonatik a pénzbüntetés s ha a hiány a törvény rendelkezéseihez képest nem pótoltatik, a lap nem jelenhetik meg, mi iránt az intézkedés azon hatóság hatásköréhez tartozik, melynél a bejelentés történik. Tehát önálló törvényhatósági joggal biró városokban a városi rendőrség, megyei törvényhatóságokban a szolgabíró, vagy az illető törvényhatósági város önállóan szervezett rendőrsége akadályozza meg a megjelenést. A sajtótörvény 30-ik §-ának 4. pontjához meg kell jegyeznünk, hogy a Bpts. a kir. táblák székhelyén levő törvényszékeket ruházván fel sajtóbirósági hatáskörrel, az ezek mellé beosztott kir. ügyészek teljesitik a sajtóvádlói teendőket s igy a köteles példányokat ide kell beadni. A sajtótörvény jl. §-« 'ónálló sajtóvétséget állapit meg. ennek második része — bárha a törvény érvényes — «rövid uton, felebbvihetés és ellenállhatás nélkül» az 1880 évi 37. t.-c. által hatályon kívül van helyezve. Kérdés tárgya lehet még ezen sajtóvétségeknél az, hogy ki büntethető azokért, miután a felelős szerkesztő felelőssége nem erre szól. Tételes törvény e kérdésben nem intézkedvén, a gyakorlat ugy állapodott meg, hogy ezért a kiadó felelős. Miután a kaució letétele quasi a lapnak financirozása, arról tehát a kiadó tartozik gondoskodni, vagy amennyiben nem gondoskodnék, köteles kereskedői gondossággal iróit értesíteni, hogy azok a törvény ellen ne vétsenek. A nyomdatermékek tudományos célra szolgáló köteles példányának beszolgáltatásairól az 1897. évi XLI. t.-c. intézkedik,**) mely azonban a sajtóeljárást már kevésbbé érinti, *) Sonnenfels: Handbuch der inneren Staatsverwaltung. Erster Band. ** Az 18!)7:XLI. t.-c. ezzel kapcsolatosrendelkezései: 1. §. A Magyarországon nyomtatott, gépi sokszorosítás után készült nyomdatermékekből, a nyomtató tudományos célokra két példányt tartozik ingyen beszolgáltatni és pedig : 1. egy példányt a M. Nemzeti Múzeumnak. 2. egy példányt a M. Tud. Akadémiának. Horvát-Szlavonországhanem ezen sajtórendtartási szabályok kiegészítő része gyanánt szerepel. A sajtótörvény 37—3°. §-ai, melyek a nyomdák felállítása és bejelentéséről; a sajtófórvény jg. mely a nyomda tulajdonosának kötelességévé teszi a nyomtatványokról egy registert vezetni ; a sajtótörvény 4I. mely előírja, hogy minden nyomda a nála megjelent nyomtatványokon megjelölni tartozik azt, hogy hol jelent meg: oly intézkedések, melyek a fokozatos felelősség megállapítása céljából szükségesek ; végül a sajtótörvény 42—45. §-ai a könyvkereskedői ipart szabályozzák s inkább iparhatósági szabályok, mint sajtórendőri intézkedések. (Vége következik.) Belföld. Az ügyvédi és birói vizsgálatok. Az igazságügyminisztériumban e hó 6-án és 8-án P 1 ó s z Sándor miniszter elnöklete alatt sza«tanácskozást tartottak, amelynek tárgya az ügyvédi és birói vizsgálatról az igazságügyminisztériumban elkészített előadóijavaslat volt. Az ankét tagjai voltak: Moh ay Sándor és Bernáth Géza államtitkárok, Székely Ferenc koronaügyész, mint a budapesti ügyvédvizsgálóbizottság elnöke, Lányi Bertalan miniszteri tanácsos, Szászy Béla osztálytanácsos, Csorba Ferenc osztálytanácsos a közoktatásügyi minisztérium képviseletében s a budapesti ügyvédi kamara kiküldöttei: Szivák Imre elnök, Papp József titkár, Baracs Marcell és Okolicsányi Géza. A birói vizsgálóbizottság elnöke, Vavrik Béla kúriai tanácselnök, távollétét kimentette s Írásban közölte észrevételeit. Plósz Sándor miniszter hangsúlyozta a javaslat célját, mely abban áll, hogy a birák eddigi alacsonyabb képesítése egyenrangúvá tétessék a magasabb ügyvédi kvalifikációval. Reményű, hogy az egységes elméleti jog- és államtudományi államvizsgálatról és a jogi oktatásról a közoktatásügyi miniszter által készített törvényjavaslat minden lehető biztositékát megfogja teremteni annak, hogy a tudományos alapkészültség a jelenleginél általában kielégítőbb lesz a jövőben. A budapesti ügyvédi kamara kiküldöttei ugy az általános, mint a részletes vita során ismételten felhozták azokat az aggályokat és sérelmeket, amelyeknek a kamara, a miniszterhez intézett véleményes jelentésében, a reform tekintetében már kifejezést adott. Ők a tervezett reformnál a mai állapothoz képest hanyatlást látnak annyiban, hogy az elméleti kvalifikációból az ügyvédre nézve is elejtetik a kötelező doktorátus; van ugyan a javaslatnak sok előnyös oldala, igy a joggyakorlati időnek a teljes elméleti képzettség megszerzésétől való számítása, a két évi utógyakorlat, a bírósági és az ügyvédi joggyakorlat kötelezővé tétele stb., egyébkent azonban a javaslat lényeges részeit nem tehetik a magukévá. A jelzett okokból nem tartjáK üdvösnek az ily feltételek mellett célzott egységesítést és azt kívánják, hogy az ügyvédekre vonatkozólag továbbra is tartassák meg a szigorúbb elméleti kvalifikáció. Kifejezték aggodalmukat, hogy ily módon azok is, akik eredetileg a birói pályát választják, ezzel az egy vizsgálattal teljes kvalifikációt szerezvén az ügyvédségre, ujabb tódulás várható az ügyvédi pályára, holott a javaslatnak egyik célja éppen az ügyvédek számának csökkentése. Az ügyvédek autonómiája szempontjából is több észrevételt tettek a javaslat egyes rendekezései ellen. Ilyen az, hogy az ügyvédvizsgáló-bizottság tagjainak azt a felét, melyet eddig az ügyvédi kamara közvetlenül választott, ezentúl szintén a miniszter nevezné ki, ámbár a budapesti ügyvédi kamara részéről történt jelölés alapján. Mindeme sérelmekre nézve ugy Plósz miniszter, mint az ankét többi tagja, különösen Mohay és Bernáth államtitkárok, Székely koronaügyész, Lányi miniszteri tanácsos és Csorba osztálytanácsos kimutatták, hogy azok nagyrészt alapta lanok. Kimutatták, hogy a jelenlegi jogi oktatás és vizsgarendszer s nevezetesen a doktorátus is, az éveken át szerzett tapasztalatok szerint, nem nyújt kellő biztosítékot a jelölt előképzettsége iránt s hogy ezzel szemben alaposan remélhető, hogy a tervezett reform ugy a jogi oktatást intensivebbé és sikeresebbé fogja tenni, mint a vizsgák színvonalát is kellő magasra fogja emelni. A miniszter kiemelte, hogy, mint eddig is mindig, ugy most is távol áll tőle minden szándék, hogy az ügyvédek jogkörét a legkevésbbé is ban vagy a külföldön nyomtatott, de a jelen törvény hatálya alatt álló országrészekben kiadott nyomdatermékek köteles példányait a kiadó tartozik beszolgáltatni. 12. §. Kihágást követ el és 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő : 1. aki a 11. §-ban megszabott felszólításra az abban kitűzött záros határidő alatt a köteles példányt be nem szolgáltatja, illetőleg a jelen törvényben megkövetelt kellékeknek meg nem felelő köteles példányt kifogástalanul nem pótolja; 2. aki a köteles példányokkal együtt beküldendő kimutatásokra nézve a jelen törvény rendelkezéseit megszegi. A jelen §. 1. pontjában körülirt kihágás elkövetőjét, a be nem küldött vagy nem pótolt példány vételárában is el kell marasztalni, az átvételre jogosult Magyar Nemzeti Múzeum, illetőleg a Tudományos Akadémia javára. 14. §. A befolyt pénzbüntetés annak a könyvtárnak a gyarapítására fordítandó, melynek érdekében az eljárás folyamatba tétetett.