A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - A B. P. 388, 430. és 548. §-aihoz

A JOG A törvény a dijakra csak annyit mond, hogy a közjegyző köteles diját felszámítani, s megjegyezni, hogy az érdekeltek azt kifizették-e vagy nem ? Ha nem fizették ki, a jbiróság kötelezi ugyan az örökösöket, hogy a megállapított dijat 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessék ki, de ez csaknem egyenlő a semmivel. Miért ? Azért, mert a fizetés egyedül az örökösökön áll. Ha nem fizetnek, a bíróság a közjegyző kérelmére a kielégítési végrehajtást elrendeli ugyan, s meg is keresi az illetékes pénzügyigazgatóságot, hogy a megállapított dijat k'özadók módjára hajtsa be, a miben aztán nincsen köszönet. A közjegyző* pénzének 5—10%-át legfeljebb 3—4 év múlva, vagy egyáltalán soha sem látja, mert a pénzügyigazgatóság a közjegyzői dijak behajtásánál mindent inkább kötelességének tart, azzal mit sem törődik, és ez okból a behajtás végett megkeresett jegyzők 3 — 4 évig a pénzügyigazgatóság meghagyására nem is válaszolnak. Ha aztán a közjegyző a pénzügyigazgatóságot megsürgeti, az igazgatóság is megsürgeti a jegyzőt; s akkor ez a behajtást megkísérli (hogy miként, arról máskor), de rendszerint eredménytelenül és 100 esetben 90—95-ször semleges jkvet vesz fel, azt a pénzügyigazgatósághoz beterjeszti, ez megküldi a jbiróságnak, a jbiróság pedig értesiti a közjegyzőt és igy a közjegyző 3—4 év múlva ott van, a honnan kiindult, ott, hogy diját nemhogy nem kapta meg. hanem ráadásul tetemes ingyenmunkát végzett, s azon kívül igénybe vette a jbiróság, a pénzügyigazgatóság és a jegyző munkáját is, összeírtak iveket, s mindent hasztalanul. Ezután, 3 — 4 év multán, hiába kérne a közjegyző az 1881. évi XL. t.-c. alapján kielégítési végrehajtást, az rend szerint késő ienne, mert az örökösök az öröklött ingatlanokat vagy eladták, vagy megterhelték. A vidéki közjegyző dija 1 — 1 hagyatékban átlag 6—16 kor. között váltakozik. Ha számításba vesszük, hogy ily csekéf díjnak a behajtása az amúgy is túlterhelt jbiróságnak, pénzügyigazgatóságnak és jegyzőnek mennyi idejébe és munkájába kerül, azt látjuk, hogy a közjegyzői dij behajtása az államnak tetemes pénzébe kerül, s igy nemcsak a közjegyző, hanem az állam is károsodik. Tehát nemcsak közjegyzői érdekből hanem államgazdasági szempontból is kívánatos, hogy a közjegyzői dijak gyorsabb és egyszerűbb behajtása tekintetében a törvényhozás valamit tegyen. * * A közjegyző rendezi az örökösök vagyoni viszonyát, kikaparja a kincstár részére az illetéket, s az állam azt hivatalból biztosítja. Ily körülmények között igazságtalan és méltánytalanság, hogy éppen az a közjegyző ne legyen dijaira, gyakran kiadásaira biztosítva, aki a munkát teljesiti. * * Meghánytam-vetettem. hogy miképpen lehetne e ferde állapoton változtatni ugy, hogy az örökösök se szenvedjenek sérelmet, de a közjegyző is biztosítva legyen. Erre nézve legegyszerűbbnek, leghelyesebbnek találom azt a módot, hogyha a közjegyző ki nem fizetett diját a járásbíróság a hagyaték átadásával egyidejűleg a hagyatéki ingatlarokra hivatalból bekebelezteti, a mi lehetséges és a gyakorlatba be is hozható és ily esetben a tárgyalási jkv. vége ekképen szólana : Tárgyalási dij: 16 kor. fizetetten. Örökösök a kir. közjegyzőt a fenti 16 kor. tárgyalási dijára biztosítani akarják, engedélyt adnak, hogy zálogjoga 16 kor. kamatmentes munkadíj erejéig a hagyaték átadásával egyidejűleg N. N. kir. közjegyző javára bekebeleztessék. A fenti összeg kifizetése esetén, a kitörlési költséget örökösök fizetik. Ez ellen tiltó törvény, rendelet nincsen. Ha nincs, — miért ne lehetne a dijat igy bekebeleztetni ? A fenti módon való eljárás nem egyéb, mint az örökösök és a közjegyző között létrejött egyesség, a melyet az örökösök biztosítanak. Ez ellen a jbiróság mit sem tehet, kötelessége a felek kérelmét teljesíteni, a bekebelezést elrendelni. * * Ily biztosítással a közjegyzők is megelégednének. Ha be van kebelezve az a néhány korona dij, azt a felek valamikor csak kifizetnék, ha előbb nem, birtokváltozás esetén okvetlen. A gyakorlat ezt fényesen igazolja. Árveréssel a közjegyzők vajmi ritkán lépnek fel. Ezt eddig sem tették, ezután még ugy sem tennék. Ilyképpen a bekebelezés a feleknek nem kerülne egy fillérbe sem, csupán a kitörlés okozna egy csekély kiadást, a mit az örökösök elviselhetnek, mert hisz ők az okai. hogy a dij bekebeleztetett. Vagy segítsen ezen is az állam, s mondja ki, hogy a kitörlési engedély és kérvény bélyegmentes. Ezenkívül ugy a hagyatéki bíróság, mint a pénzügyigazgatóság és a behajtással megkeresett közeg megszabadulna tetemes munkától", a mi ugy közérdekből, mint pénzügyi szempontból kívánatos volna. * * * Nem kellene tehát egyéb, csak az, hogy a törvényhozás az 1894. évi XVI. t.-c 121. szakaszának első bekezdését a fenti értelemben kiegészítené, és a 3-ik bekezdést, a közadók utján való behajtást eltörölné, miáltal ezen, a közjegyzők zsebébe mélyen belevágó, égető bajon egyszerre rövidesen, de gyökeresen segítene. A B. P. 388, 430. és 548. §-aihoz. Irta MOSCOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. A B. P. 388. §-;inak második bekezdése rendeli, hogy : «a felebbezést az ítélet kihirdetésekor kell a törvényszéknél bejelenteni)), — a harmadik bekezdés szerint pedig : «haaz ítéletet kézbesítés utján közlik, a felebbezést a kézbesítéstől számított 8 nap alatt kell bejelenteni.)) E között a két rendelkezés közt kétségtelenül nagy a különbség. A szegény vádlott, aki a főtárgyaláson jelen volt. akit a tárgyalásnak fokozott és szokatlan jellegű szellemi tevékenysége kifárasztott (mert a legtöbb vádlott szabad óráiban nem jurista és igy ránézve a bűnügyekkel való foglakozás szokatlan és fárasztó észmunkaként jelentkezik), a kit a félelem és szégyenérzet is gyötörnek, — az ilyen szegény vádlott a büntető ítéletre kénytelen azonnal nyilatkozni; — az pediglen, aki az ítéletet otthon kapja kézhez, az 8 napig gondolkodhatik, tanácskozhatok a felebbezés vagy megnyugvás kérdéséről. Fokozza a különbség helytelen voltát az, hogy éppen nagyobb bűnügyekben kizárólag hirdetés utján közölhető az Ítélet, mig a B. P. 329. §-a szerint a kézbesítés utján való ítélet-közlést a bíróság «csekélyebb sulyu vád» esetén rendelheti el. Tehát éppen azokat állítjuk az igen vagy nem, a rögtön válaszadás keserves alternatívája elé. akiknél nagyobb büntetésről, nagyobb erkölcsi bajokról van szó, a kiket azonfelül éppen az ügy suiyosabb volta miatt a főtárgyalás az okozott lelki kínok és a tárgyalásnak rendesen hosszú időtartama által jobban kifárasztott, — mig annak, a kit 10 korona pénzbüntetésre itélt a bíróság becsületsértés vagy hihágás miatt, — írásban kézbesített ítélettel, — 8 napi meggondolási időt engedélyezünk. Hogy a vádló a kihirdetett ítéletre nyomban nyilatkozzék, az helyes dolog, senkinek érdekét nem sérti. A közvádló — a kinek egyéni érdeke nincs a dologban, — lelkileg nyugodtan és jogászi érzékére alapított, gyorsan megalkotható véleménynyel, nyomban tiszta képet formálhat magának az ügyről, az ítéletről és arról is, vájjon az általa képviselt közérdek megkivánja-e a perorvoslat használatát. Hasonló mérlegelés alá esik a magánvádló (sértett) is, ha ügyét jurista képviseli; az objectiv nyugalommal és jogászi belátással mérlegelheti az ügyet, az ítéletet és felének jogos érdekeit és tehát gyorsan és határozottan nyiiatkozhatik a felebbezés kérdésében. Kissé módosul szempontunk a személyesen megjelent, ügyvéd által nem képviselt magánvádlóra nézve. Ez már nem jogász, nem is objectiv harmadik személy, tehát méltán tájékozatlan is, izgatott is lehet az ítélet-hirdetés pillanatában. De elvégre, ő is más lelki állapotban van, más szemmel nézheti az. ügy lefolyását és a megnyugvással többnyire kevesebbet kockáztat, mint a vádlott. A mérsékelt tartamú felebbezési határidő engedélyezését tehát a vádlottra (terheltre) nézve föltétlenül szükségesnek tartjuk, akár kihirdetés, akár kézbesítés utján közöltetett az ítélet. Kivételt csak abban az esetben tennénk, ha az Ítélet főbüntetésül csupán pénzbüntetést szab ki a vádlottra, minden erkölcsi mellékbüntetés nélkül. Ezen egy esetben a vádló (sértett) nyilatkozata után azonnal kellene nyilatkoznia a terheltnek is, azaz erre az egy esetre (ideszámítva természetesen a fölmentő Ítéletet is) fönmaradnának a B. P. 388. §-ának megfelelő rendelkezései. Minden más esetben azonban méltányosnak tartjuk, hogy az ítélet kihirdetése és a vádló (sértett) felebbezési nyilatkozatainak megtétele után, még gondolkodási és tanácskozási időt adjunk a vádlottnak is. Ezt a felebbezési határidőt, akár kihirdettetett, akár kézbesítés utján közöltetett az ítélet, 3 napban tartjuk megállapíthatónak, — kivéve, ha a kézbesítés utján közölt ítélet a bíróság székhelyén kivül lakó vádlottnak szól, a mikor is 8 napi határidő engedélyezése indokolt. Főbenjáró