A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - Hagyatéki dijakról

186 A JOG nyiték alapján perújításnak az 1868 : L1V. t.-c. 321. §. vagy az 1881: LIX. t.-c. 73. §-ának esetei kimutatása nélkül is helye van. 7. A kassai kir. ítélőtábla 1897. G. 49. sz. (Térfill. köt. 568. lap) Az 1881: LIX. t.-c. 71. §-a nem az eskü által eldöntött, hanem csakis a «letett» eskü ált?.l eldöntött perekre lévén alkalmazható, a megítélt, de le nem tett vagy megítélt, de elengedett esküvel szemben uj bizonyíték alapján helye van a perújításnak. 8. A kir. Kúria 1900. I. G. 582. sz. határozata (Fabiny gyűjt. VI. köt. 379. lap) a felek esküre bocsátásának s ezzel kapcsolatban a perújításnak kiassikus esetét tárja elénk. Az eset az, hogy az alapperben, mely törvénytelen gyermek tartása iránt indíttatott, az elsőbiróság alperest bocsátotta esküre és felperest keresetével elutasította. A felebbezési tárgyaláson felperes esküre bocsáttatott s a felebbezési bíróság alperest gyermektartásra kötelezte, a kir. Kúria pedig alperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Alperes perújítással élt, kerté két tanú ujabbi kihallgatását s egy ujabbi tanút is nevezett meg arra nézve, hogy felperes beismerte, hogy alperessel nem közösült s a gyermek nem ettől való. A tanuk kihallgatása s a felek eskü alatti kihallgatása után az elsőbiróság esküre alperest bocsátotta s az alapperbeli ítéletek hatályon kívül helyezésével felperest keresetével elutasította. A felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, a kir. Kúria pedig felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította, a perújítás megengedhetőségére vonatkozólag egyszerűen azzal az indokkal, hogy újító fél a per lényegére vonatkozó uj bizonyítékot hozott fel (az uj tanúval). 9. Végül még idejegyzem a debreceni kir. törvényszéknek, mint felebbezési bíróságnak 1902. D. 146/2 sz. alatt hozott határozatát, melylyel helybenhagyta az elsőbiróság amaz intézkedését, mely szerint az elsőbiróság felperes perujitssi kérelmének az 1881 : LIX. t.-c. 71. §-a alapján nem adott helyt oly esetben, a midőn az alapperben egyéb bizonyítékok mellett alperes esküre bocsáttatott és felperes keresetével elutasittatott, ujitó felperes pedig tanukkal kívánta igazolni, hogy az alperes esküjével bizonyított tény nem felel meg a valóságnak. (Előzőleg már büntető eljárás is folyt alperes esküje miatt, azonban ez eljárás kellő bizonyítékok hiánya miatt megszüntettetett.) E közölt példákból megállapítható, hogy a kérdésben egyöntetűség még nincs a judikaturában. Mindazonáltal most már nem lesz nehéz a helyes álláspontot megtalálni. Szó fér ugyan a kir. Kúriának fentebb 6. pont alatt ismertetett határozatában foglalt ahhoz az indokoláshoz, mely arra vonatkozik, hogy a S. E. T. értelmében a fél eskü alatti kihallgatása a birói mérlegelés tárgyát képező bizonyítási eszköz, inig a törvény 100. §-aban szabályozott egyezségi eskü, mint önálló döntő bizonyíték jelentkezik s e különbségből is azt kell következtetni, hogy csak az egyezségi eskü teszi a pert esküvel eldöntötté. Mert ha abból a szempontból indulunk ki, hogy az eskü által való bizonyítás döntő bizonyiték-e; vagy sem, ugy a konkrét esetek különfélesége szerint más és más eredményre jutnánk ; ugyanis abban az esetben, amikor valamelyik fél vallomását egyéb bizonyítékokkal valószínűsíteni tudta s ez alapon bocsáttatott esküre, azt lehetne mondani, hogy nem forog fenn az ellenfél esküjével eldöntött per, mert egyéb bizonyítékok is voltak s igy a fél esküje csak a bizonyítékok kiegészítéséül szolgált ; ellenben amikor a döntő ténykörülményre nézve semmi más bizonyíték nem forgott fenn s igy bocsáttatott esküre a S. E. T. 95. és 96. §-ai értelmében a bizonyító fél ellenfele, akkor mégis csak ugy kell tekinteni a pert, mint amely a fél esküjével döntetett el. Minthogy azonban a perrendtartási novella 71. §-a, mely akkor hozatott meg, amikor a sommás eljárást még nem a S. E. T. szabályozta, természetesen nem is fedheti teljesen a S. E. T. kapcsolatos intézkedéseit, mert az azelőtt fennállott törvényes intézkedésekhez van formálva , épen olyanokhoz, melyekre nézve lényeges újításokat foglal magában a S. E. T.; minthogy ily esetben csak ugy járhatunk el helyesen, ha a törvényt legszorosabban magyarázzuk, vagyis ugy, hogy a S. E. T. keretében csak akkor tekintjük a pert a fél esküje által eldöntöttnek, ha ez az eskü teljesen megfelel a régebbi perjogban szabályozott esküknek, már pedig ilyennek csakis a S. E. T. 100. § ban körülirt egyezségi eskü tekinthető, mig annak 95. és 96. §-ában megjelölt felek eskü alatti kihallgatását és esküjét általában véve olyannak nem minősíthetjük: az pedig nem lehet, hogy az egyes esetek között — erre vonatkozó törvény hiányában — különbség tétessék : nem jöhetünk más konklusióra, mint arra, hogy ily bizonyíték alapjád helye van perújításnak, előző büntető eljárás lefolytatása nélkül is akkor, amikor az alapper az ellenfél eskü alatti kihallgatása és esküje mellett döntetett el. kivéve ha a fél esküje egyezségi eskü volt, mely esetben az 1868 : LIV. t.-c. 321. §-a s illetve az 1881: LIX. t.-c. 73. §-a alkalmazandó. Ugyanily irányú intézkedést tartalmaz az uj polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat, melynek 567. §. 8. pontja szerint perujitási keresetnek van helye, ha a fél az alapperben az ellenfélnek, vagy másoknak büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt lett pervesztessé, de csak akkor, (568. §. 3. bekezdés) ha a büntetendő cselekményt a büntető bíróság jogerejü ítélete megállapította, vagy ha a büntető eljárás más okból nem indítható meg vagy nem eredményezhet elitélést, mint a bizonyítékok hiánya okából; Továbbá az 567. §. 11. pontjának és az 568. §. 4. bekezdésének egybevetett értelme szerint uj bizonyíték alapján helye van perujitási keresetnek, kivéve ha a bizonyítandó ténykörülmény a 381—384. §-ok értelmében letett esküvel (egyezségi eskü) vagy fogadással volt eldöntve. Vagyis a javaslat szerint uj bizonyíték alapján helye van a perújításnak oly esetben, amidőn az alapperhez az ítélet az ellenfél eskü alatti kihallgatása és esküje mellett hozatott meg, kivév.e, ha a fél esküje egyezségi eskü volt. Utóbbi esetben tehát, ugy mint az 1881 : LIX. t.-c. hatályba léptekor az ellenfél esküjével eldöntött minden perben volt, csak előző büntető eljárás lefolytatása után lehet helye perújításnak a javaslat szerint. S igy ha a vitás kérdésben egyébként nem tudnánk biztos álláspontot elfoglalni, irányi jelzőnek mindenesetre el kell fogadnunk az uj törvényjavaslat intézkedéseit annál is inkább, mert azok Isten segedelmével úgyis nemsokára törvényerőre emelkednek és hatályba lépnek. Hagyatéki dijakról. Irta BEKKER ISTVÁN di\, budapesti kir. közjegyzóhelyettes. Az 1894. évi XVI. t.-c. életbeléptetése óta 9 év telt el. Ezen idő alatt kitapasztaltuk annak jó és rosz oldalait egyaránt. Van annak néhány üdvös, hasznos intézkedése, de bizony van több, kiegészítést, módosítást, változtatást igénylő rendelkezése is. Ezek között nem egy gyors orvoslásra szorul. Ilyenek többek között a hivatolt t.-c. 117 —123. §-ai, melyek a hagyatéki dijakról és költségekről intézkednek. E szakaszok a közjegyzőkre felette sérelmesek. Sérelmesek első sorban azért, mert a 200 korona értéket meg nem haladó hagyaték díjmentes ; sérelmes másodsorban különösen azért, mert a 200 korona értéket meghaladó hagyatékban a közjegyzőt megillető dijat mi sem biztosítja, annak kifizetése úgyszólván az örökösök kénye-kedvétől függ. Hát bizony ez igy sehogy sincsen rendén. * * Lássuk csak az első okot. 200 koronáig a közjegyző minden munkát ingyen végez. Miért f Tudom jól, hogy a codificálók, a törvényhozók, e szakasz alkotásánál kizárólag arra gondoltak, hogy e humánus intézkedéssel lehetővé tegyék, hogy a szegény emberek birtokvisszonyaikat rendezhessék, s ezáltal rajtuk segítsenek. Helyes. Igen ám, csakhogy a törvényhozók nem gondoltak arra, hogy a magyarországi birtokvisszonyok annyira külömbözők, hogy mig egyrészről van olyan közjegyzői kerület, a melyben díjmentes hagyaték soha sem fordul elő. addig másrészről van nem egy, hanem sok olyan közjegyző, kiknél a hagyaték 30—55%-a díjtalan. S hogyha kérdené valaki, hogy mi lehet a nagy külömbségnek az oka? azzal válaszolhatnánk, hogy ez ingatlanok helytelenül lettek és vannak adóalapul felvéve. Csak is igy történhetik aztán meg, hogy sok községben alig találunk néhány olyan ingatlant, a melyeknek adóalapon számított értéke 200 koronánál magasabb lenne. A közjegyzőnek a díjtalan hagyatékokban, a legtöbb esetben a tlkvi állapotok rendezetlenségénél fogva, gyakran többet kell dolgozni, mint azon hagyatékokban, 'melyeknek letárgyalásáért díj jár. Nem elég baj már magában véve az, hogy olyképen sok közjegyző tetemes ingyenmunkát teljesít, hanem a törvény kellőképen még arról sem gondoskodott, hogy a közjegyzőt jogosan megillető dijakat az érdeke!:ek ki is fizessék. * * *