A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 24. szám - A perújítás köréből

Huszonharmadik évfolyam. 24. szám. Budapest, 1904 június 12. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MA.GYA.R ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ILAP iZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜCTOI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiajíj^Ji RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « 6 c Egész « ... 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A perújítás köréből. Irta Daróczi József, hajdúböszörményi kir. albiró — Hagyatéki dijakról. Irta B e k k e r István, budapesti kir. közjegyzöhelyettes. — A B. P. 388., 430. és 548. S-aihoz. Irta Moscovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Odönfi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (Az ügyvédi és a birói vizsgálatok.) — Külföld Török jogszolgáltatás.) — Sérelem (Csodabogarak. Irta Szilassy Pál mezőtúri ügyvéd.) — Irodalom (L e r s Vilmos dr : A konzuli bíráskodás intézménye) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. A perújítás köréből. Irta DARÓCZI JÓZSEF, hajdúböszörményi kir. albiró. Az 1893 : XVIII. t-c. 13. §-a értelmében a perújítás kérdésében a sommás eljárásban is alkalmazandók az 1881 : LIX. és 1868: LIV. t.-c. vonatkozó szabályai. Ugy, hogy e tekintetben a S. E. T. nem is tesz intézkedéseket. Fenn van tehát hatályában tartva az 1881 : LIX. t.-c. 71. §-a is, melynek 2. bekezdése szerint «az ellenfél által letett esküvel eldöntött perben — az 1868 : LIV. t.-c. 321. §-ának s az 1881: LIX. t.-c. 73. §-ának eseteit kivéve, — perújításnak csak annyiban van helye, amennyiben az eskü által bizonyított ténykörülmény valóságának kérdés alá vétele nélkül, más okból kéretik a perújítás.» S épen az a körülmény, hogy a S. E. T. fentartotta e törvényszakasz hatályát, anélkül, hogy intézkedett volna abban a kérdésben, hogy a S. E. T. szempontjából mi tekintendő «az ellenfél által letett esküvel eldöntött» pernek, számtalan kontroversiára szolgáltatott alkalmat. Ugyanis az 1881 : LIX. t.-c. (perrendtartási novella) életbe léptetésekor a sommás eljárásban is alkalmazandók voltak az 1868 : LIV. t.-c-nek az esküre vonatkozó intézkedései, mig a S. E. T. 100. §-a eltörölvén a sommás eljárásban a fő-, pót-, becslő és felfedező esküket, ezek helyébe a fél eskü alatti kihallgatása lépett; minek folytán kétség merült fel az iránt, hogy az a per, melyben a fél eskü alatti kihallgatása és esküre bocsátása mellett hozatott meg az ítélet, az 1881 : LIX. t.-c. 71. § ára való vonatkozással a fél által letett esküvel eldöntött pernek tekintendő-e, vagy sem; vagyis hogy ilyen perben élhet-e az ellenfél egyszerűen uj bizonyíték alapján perújítással, anélkül, hogy előbb a hamis vallomás miatt a büntető eljárás lefolytattatnék ? E kérdés elbírálásánál legnagyobb jelentősége van annak, hogy a S. E. T. milyen bizonyítéknak határozza meg a fél eskü alatti kihallgatását ; e tekintetben felhozzák, hogy az előbbi perjogban szabályozott eskük helyébe lépett, azokkal egyrészt hasonló természetű, de mégis lényegileg eltérő azoktól; hogy a régebbi perjog esküje feltétlenül eldönti a pert, mig a S. E. T. által szabályozott eskü alatti kihallgatás is — úgymint egyéb bizonyíték — további mérlegelés tárgyát képezheti ; hogy ugyanolyan hatályú, mint bármely más bizonyíték, mint pld. a tanubizonyitás és hogy a törvény 221. §-a értelmében a fél esküjére a büntetőtörvényben nem a hamis esküre, hanem a hamis tanuzásra nézve megállapított szabályok alkalmazandók ; hogy ha az elsőbiróság az egyik felet megesketi, a felebbezési bíróság jogosítva van a másik felet esküre bocsátani; hogy egyedül a törvény 100. §-ban megjelölt egyezségi eskü jelentkezik mint önálló, döntő bizonyíték, tehát nem ugy, mint a birói mérlegelés tárgyát képező bizonyítási eszköz, (ellentétben a fél eskü alatti kihallgatásával), miből azt lehet következtetni, hogy csakis az egyezségi esküvel eldöntött per esik az 1881: LIX. t.-c. 71. §-ának 2. bekezdése alá. Hogy a tárgyalt kérdésben mennyire ellentétes felfogások érvényesültek a judicaturában, annak megvilágítására szolgáljanak a következő szemelvények : Lapunk mai száma 1. A temesvári kir. Ítélőtábla 1897. G. 61. sz. alatt hozott határozatában (Térfi gyűjt. II. köt. 885. lap) igen szép, alapos indokolás mellett kimondotta, hogy a fél eskü alatti kihallgatása ugyanolyan tekintet alá esik, mint az azeiőtti perjog hatálya alatt a fél esküjével való bizonyitás ; a S. E. T. l3. § a hatályában fentartotta az 1881 : LIX. t.-c. 71. §-át, azért is megtagadandó a perújítás oly esetben, amidőn az eskü alatti kihallgatás által bizonyított ténykörülmény valótlan.ágát kívánta az ellenfél igazolni s az 1868 : LIX. t.-c. 321. §-nak s az 1881 : LIX. t.-c. 73. §-ának esetei nem forognak fenn. 2. A pécsi kir. ítélőtábla 1900. G. 60. sz. alatt (Térfi gyűjt. V. köt. 533. lap.) kimondotta, hogy a bíróság az egyik félnek az alapperben eskü alatt tett kimondásához az ujitott perben kötve nincs s az ujitott perben az ellenfelet hit alatt kihallgathatja. 3. A szegedi kir. Ítélőtábla 1900. G. 11. sz. (Térfi gyűjt. IV. köt. 685. lap.) Ha a fél az esküt nem a S. E. T. 100. §-a alapján, előzetes megállapodás, vagy egyezség következtében tette le, hanem az tőle csak vallomásának megerősítése céljából vétetett ki, amely vallomás azonban, habár esküvel megerősíttetett, épugy mint más bizonyíték a S. E. T. 99. §-a szerint, a 64. §-ban megengedett szabad birói mérlegelés alá esik. Eszerint a megújított per nem lévén esküvel eldöntött per, hely adandó a perujitási kérelemnek uj bizonyíték alapján. 4. A pozsonyi kir. ítélőtábla 1899. G. 69. sz. (Térfi gyűjt. IV köt. 602. lap.) a perújítás megengedése kérdésében az 1881 : LIX t.-c. 71. §-nak 2. bekezdése csak oíy esetekre vonatkozik, amidőn a perújítást kérő fél az ellenfél által letett eskü következtében lett pervesztessé és nem oly esetre, amikor az eskü magának a perujitó félnek Ítéltetett meg s ez azt az esküt le sem tette. 5. A szegedi kir. ítélő tábla 1898. G. 43. sz, (Térfi gyűjt. III. söt. 522. lap.) A perújítás megengedhetősége kérdésében az ügyfélnek eskü alatti kihallgatása a félnek a korábbi perjog szabályai szerint fennállott esküjével való bizonyítással azonos szempont alá esik s minthogy az 1881 : LIX. t.-c-nek s illetve az 1868 : LIV. t.-c-nek a perújításra vonatkozó rendelkezései az S. E. T. által módosulást nem szenvedtek, a perújítás kérdésénél az 1881 : LIX. s az 1868: LIV. t.-cikkek rendelkezései alkalmazandók. (Azonban a perújítás megengedhetősége hivatalból sohasem, hanem csak az ellenfél kifogása folytán kifogásolható. E jogszabály alól az 1881: LIX. t.-c. 71. §-a s illetve az 1868: LIV. t.-c. 321. §-a sem állapítanak meg kivételt, mert a perújítás helytfoghatóságának amaz eseteit tárgyalják, amelyekben a perújításnak az ellenfél akaratára való tekintet nélkül is helye van, azt azonban, hogy a perújításnak az ellenfél beleegyezése é s kérelme esetében se adassék hely, a felhívott törvények egyáltalán nem gátolják.) 6. A kir. Kúria 1898. I. G. 466. sz. (Fabiny gyűjt. IV. köt. 257. lap.) A S. E. T. 156. §-a értelmében a félnek eskü alatti kihallgatása a bizonyítási eszközök közé tartozik s a felebbezési bíróság az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott félnek az ellenfelét is eskü alatt kihallgathatja, megesketheti anélkül, hogy az előbbi eskü hamisságának előleges bizonyítása volna szükséges. A S. E. T. 221. §-a szerint a fél esküjére a büntetőtörvényben nem a hamis esküre, hanem a hamis tanuzásra nézve megállapított szabályok alkalmazandók; a 100. §-a szerint pedig az egyezségi eskü nem mint a birói mérlegelés tárgyát képező bizonyítási eszköz, hanem mint önálló, döntő bizonyíték jelentkezik. Ezek értelmében a sommás eljárásban az 1868 : LIV t.-c. 321. §-ában foglalt rendelkezés a perújításra nézve csak az egyezségi esküvel eldöntött perekben nyerhet alkalmazást; oly esetben pedig, melyben az alapperben vesztes félnek ellenfele az 1893: XVIII. t.-c. 95. és 96. §. értelmében kiüallgattatott és megeskettetett, uj bizoVI oldalra terjed.