A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 23. szám - A francia ügyvédi karról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 23. számához. Budapest, 1904 június 5. Köztörvényi ügyekben. Az ingatlan 800,000 K. vételárhátraléka kamat nélkül 1906. április 10-én volt fizetendő; ki volt kötve, hogy «vevőnek joga van a vételárhátralékot a fizetési határidő előtt is kifizetni: évi 4°/0 kamatleszámolás mellett». Vevő igo8. márc. 1-én, 3 év és 41 napra eső 4"„-os kamatot levonva, 700,355 koronát fizetett. A lejárat előtti fizetés esetére kikötött <ikamatleszámolás» nem azt jelenti, hogy az egész hátralevő időre eső kamatok egyszerűen levonassanak, hanem amint a vhtási tv. 192. és n csődtörvény 14. §-aban is ki van fejezve, az a jelentősége, hogy az adós azt az összeget fizesse, amely a fizetés napjától az eredeti lejáratig számított kamataival együtt az eredeti tökekövete!és teljes összegének megfelel. Ehhez képest a vevő további 7,771 K. fizetésere köteleztetik. A kir. Kútia felülvizsgálati tanácsa: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét elsó'sorban azon az alapon támadja meg, h jgy a íelebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy az írásbeli szerződések ama kitételének, hogy vevők a nem kamatozó vételárhátrálékot évi 4% kamatleszámolás mellett a kikötött idő előtt kifizetni jogosultak, azt az értelmet tulajdonította, hogy vevők korábbi fizetés esetében a vételárhátráléki tőkéből a hátralevő időre számított 4°/o kamatnak megfelelő összeget egyszerűen levonhatnak; ez iránt felperes részéről felülvizsgálati kérelmében (elhozott panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt, illetőleg a felebbezési bíróság által az elsőbiróság ítéletéből átvett tényállás ugyanis a következő: 1. alperesek két rendbeli és a szerződési kikötések tekintetében teljesen egyező Írásbeli szerződéssel megvettek egy ingatlant és mindegyik szerződés szerint adósok maradtak 500,000— 500,000, tehát összesen 1.000,000 korona vételárral; 2. mindkét szerződés 2. pontja szerint vevők egyetemlegesen kötelezték magukat arra, hogy a fenti vételárhátrálékból összesen 200,000 koronát minden kamat nélkül 1898. április 10-én, összesen 800,000 koronát pedig minden kamat nélkül 1906. április hó 10-én eladóknak megfizetnek; mindkét szerződés 13. pontja szójzerint azt tartalmazza, hogy «vevőknek joga van a 250,000 frt. vételárhátrálékot a fizetési határidő előtt is egy havi felmondás mellett kifizetni évi 4°/o azaz négy százalék kamatleszámolás mellett, azonban egyszerre kevesebbel, mint 50,000 frt részfizetést eladó nem köteles elfogadni>; 3 a vevők a 200,000 koronát szerződésszerű időben fizették ki, eladók pedig 800,000 kor. vételárhátrálék-követelésüket felperesre engedményezték; 4. a vevők a 800,000 koronát kellő időben, 1903. március 1. napjára felmondották és ezen a napon felperesnek 700,355 kor. 56 fillért fizettek, vagyis a 800,000 koronából a hátralévő 3 év 41 napi időre 800,000 koronának 4% kamatát egyszerűen levonták; 5. felperes és az I—III-rendü alperesek között nem vitás az, hogy vevőknek az 1903. március 1-én további 7,771 kor. 44 fillért kellett volna fizetni annak az állapotnak a létesítésére, hogy felperes az 1903. március 1-én olyan összegű tőkét kapjon, hogy ez a tőke ettől az időtől kezdve 4% kamatozás és a kamatok évi számitása mellett az 1906. évi április 10-én kamatokká' együtt 800,000 koronára szaporodjék, illetőleg hogy e végből vevőknek a kamatok félévi számitása mellett csak további 6,879 korona 28 fillért kellett volna fizetni; 6. felperes keresete arra irányul, hogy alperesek a szerinte az 1903. évi március hó első napján fizetni elmulasztott 7,771 kor. 44 fillérben és ennek késedelmi kamatában egyetemlegesen elmarasztaltassanak; 7. felperes és az I—III-rendü alperesek között egyedül az j vitás, hogy felperes szerint vevők a szerződéshez képest 1903. évi március hó első napján további 7,771 korona 44 fillért fizetni tartoztak volna, I—III-rendü alperesek szerint pedig ők a szerződéshez képest a 800,000 koronából a hátralevő 3 év 41 napi időre 800,000 koronának 4% kamatát egyszerűen levonhatták és legrosszabb esetben félévi kamatszámitás mellett csak további 6,879 korona 28 fillért tartoztak volna 1903. évi március hó első napján fizetni. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint olyan esetben, mikor a szerződő felek szerződési megállapodásukat okiratba foglalták, a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek megállapítására elsősorban maga az okirat tartalma az irányadó; az pedig, hogy az okirat tartalmának mi a jelentősége és a hatálya, jogkérdés és mint ilyen, a felülvizsgálat alól elvonva nincs. A fent emiitett két rendbeli Írásbeli szerződés a dolpg természeténél fogva az illető felek ügyleti kijelentését tartalmazza; az illető szerződének kitételének tehát az a jelentőség tulajdonítandó, amivel az a használt szavaknak ügyleti és jogi szempontból közönséges értelme szerint bir. Már pedig az illető Írásbeli szerződések idézett 13. pontja nem rendelkezik a kamat egyszerű levonásáról vagy leszámításáról, hanem világosan arról, hogy a nem kamatozó vételárhátráléki tőke vevők tetszéséhez képest, az ott meghatározott módon leszámolás mellett a kikötött határidő előtt is kifizethető, következésképen az illető 13. pontnak és nevezetesen magának a leszámolásnak, amintez a végrehajtási törvény 192. és a csődtörvény 14. §§-aiban is ki van fejezve, ügyletileg és jogilag minden kétséget kizárólag az a jelentősége és hatálya, hogy adós a lejárat előtt teljes fizetés gyanánt a nem kamatozó tőkébői azt az összeget tartozik a hitelezőnek fizetni, amely a fizetés napjától az eredeti lejáratig számított kamataival együtt az eredeti tőkekövetelés teljes összegének felel meg, ilyen körülmények között tehát az illető 13. pontnak <évi 4°/0 azaz négy százalék kamat> kitétele, minthogy a kamatláb különben már természeténél fogva is egy évre vonatkozik, kétségtelenül csakis az alkalmazandó kamatlábat és azt határozza meg, hogy a kamatszámitás évenként eszközlendö. Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv szerint az eladók egy része saját jogelődjük hagyatéka gyanánt az illető vételárhátráléki tőkének az addig visszafelé számított 4/0-os kamat levonásával jelentkező részét sorolta fel és ennél a tárgyalásnál a vevők képviselője is jelen volt, azonban az illető hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv a vevők és az illető eladók közölt az illető 13. pontra vonatkozással, ettől eltérően nem tartalmaz semmiféle ügyleti természetű kijelentést és igy e szempontból az iilető eladóknak egyoldalú kijelentése az iilető eladókat vagy engedményesüket jogilag nem akadályozhatja abban, hogy vevőktől a vételárhátraléknakakként való kiegészítését követeljék, í amiként ahhoz a fenn kifejtettek értelmében a szerződés szerint joguk van. Ezeknél fogva a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy felperest az I—III. rendű alperessel szemben keresetével elutasította. (1904. április 20-án, 1903. évi G 702. sz.) Több évre terjedő bérletnél az időszakonként visszatérőleg lejáró bérösszegek tekintetében időközben történő kötelezettségvállalás (készfizetői kezesség) csak akkor tekinthető a múltban már lejárt bérösszegekre is kiterjedőnek, ha ez a kötelezettséget elvállalónak nyilatkozatában kifejezetten benne foglaltatik ; ellenkező esetben a kötelezettség elvállalása csak az elvállalási nyilatkozat megtétele időpontja után lejárandó bérrészletekre kiterjedőnek tekintendő. (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1904 március hó 17. I. G. 644/1903. sz.) A tulajdonközösség megszüntetése iránti perben szükséges, hogy amennyiben az az ingatlanoknak természetben való megosztása mellett vitetik keresztül, előre elkészítendő felosztási tervezet alapján, magában az ítéletben foglaltassék a megosztás módozata és meg legyen határozva, hogy mindenik tulajdonostársnak mi képezi a megosztott részét. iA m. kir. Kúria 1904. március 16. I. G. 636/903. sz. a.) Minthogy a váltóperbeli sommás végzéssel a feleknek csak a váltójogból eredő jogvisszonya döntetett el, nem pedig egyúttal a váltókötelezettségnek alapjául szolgáló magánjogi jo°-visszony is és ezek szerint a felek közötti magánjogi jogvisszony a váltóperben hozott sommás végzéssel elbiráltnak nem vehető • a váltóperbeli alperes által felperes ellen a vitás magánjogi viszonyból folyólag indított kereset ítélt dolog esete miatt nem utasítható el. (A m. kir. Kúria i',104 március 4,533/903. sz. a.) A veszélylyel járó gazdasági üzem tulajdonosa az abban használt eszközök által, valamint a munkaadó alkalmazottja által alkalmaztatása körében másoknak okozott kárért felelősséggel tartozik. (A m. kir. Kúria 1904. ápr. 21. v2,647/903 p. sz. a) A feleség vagy annak örököse a férj üzletébe befektetett, és igy a férj rendelkezésére bocsátott hozományi pénzen, vagy annak jövedelméből a feij által szerzett ingókat természetben követelni nem jogosult, hanem annak joga csak az átadott készpénzbeli hozomány visszatérítésére terjed ki. A házasság tartama alatt föszerzőnek a férj tekintetvén, a no saját kizárólagos külön vagyonaként csak azokat az ingókat igényelheti, amelyekre nézve kimutatja, hogy ezek saját külön vagyonából vásároltattak, vagy annak kiházasitási ingóit képezték. A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1904. évi április hó 13. I. G. 690/903. sz. a.) Ha egy lap közleményének az a célja, hogy azzal az olvasó közönség valamely szövetségbe való belépésre buzdittassék, s e közlemény élén az utánnyomás tilalma ki nem fejeztetett, e cikk utánnyomása nem képezi a szerzői jog bitorlását. (A m kir Kúria 1904. március 15. 6,157/9 3 sz. a.)