A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 2. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG 13 dig, hanem csak akkor, ha az egyik vagy másik kellék fennforgása vitássá lesz s a büntethetőség ezzel kapcsolatos vagy ettől függ. A vizsgálat befejezést nyervén, ha s amennyiben a vizsgálatot a vizsgálóbíró nem találja folytathatónak, a feleket arról értesiti, éspedig terheltet azzal, hogy jogában van 15 nap alatt a vizsgálat folytatását kérni. Ez értesítés következőképen történik: X Y. értesíttetik, hogy az ellene .... miatt folyamatba tett vizsgálatot befejezettnek — nem folytathatónak — tartom, és hogy ezen értesítés vételétől számított tizenöt nap alatt a vizsgálat folytatását kérheti. Az iratok a kir. ügyészséghez tétettek át. Kelt stb... vbiró. Ezen értesítés folytán a terhelt, védelmére ujabb bizonyítékokra hivatkozhatik s ha a vizsgálóbíró azokat lényegeseknek tartja a védelem szempontjából, a vizsgalatot a kivánt irányban kiegészíti, ellenesetben nem. Ugyanilyképen lesz azután magánvádló a vizsgálat befejezéséről, s illetve arról, hogy a vizsgálóbíró a vizsgálat folytatására nem talál okot, értesítve azzal, hogy 15 nap alatt vagy a vizsgálat kiegészítését kérelmezze vagy pedig a vádiratot a vizsgálóbírónál nyújtsa be. ellenesetben ugy tekintetik, mintha a vádat elejtette volna. Egyebekben azután a vizsgálat menetére a bpts. általános szabályai mérvadók azzal, hogy a vizsgálat elrendelését szerény nézetem szerint a vizsgálóbíró nem tagadhatja meg csak alaki s a btkv. általános rendelkezéseiben foglalt okokból, pl: indítvány elkésése, jogosulatlan volta, korhiány stb. cimén mert különben a vizsgálóbíró prejudikálna az esküdteknek, s a bűncselekmény fennforgását, a ténykérdést bírálná el, melyet pedig az esküdtbiróságnak tartott tenn ugy a sajtótörvény és az ez alapon kifejlődött sajtójudikatura. mind pedig a bűnvádi perrendtartás. Mind a vizsgálat elrendelése, mind pedig megtagadása írott határozatban mondandó ki, mely terhelttel, esetleg védőjével közlendő (105. §.) A vizsgálat csak az indítványban jelölt tett s ott megnevezett személy ellen rendelhető el, s azt a vizsgálóbíró a vádtanács külön ellenkező rendelkezése hiján székhelyén teljesiti, de esetleg egyik vagy másik vizsgálati cselekmény teljesítésére más vizsgálóbírót, járásbíróságot és közigazgatási vagy rendőri hatóságot is megkereshet e célból. Magát az egész vizsgálatot csak a vádtanács bizhatja másra, mint a sajtóvizsgálóbiróra.*) A vizsgálóbíró a vizsgálat menetéről jkvet vezet, a felek a vizsgálat egész folyamán indítványokat tehetnek, — az ügyészség és a főmagánvádló az iratokat mindig megtekinthetik; joga van a vizsgálóbírónak 100 koronáig terjedhető rendbírságot szabni a felek és képviselőikre, tanukra s szakértőkre. Fontos és általános szabály, hogy a vádló és a védő a terheltnek és a tanuknak kihallgatásánál, a terhelt pedig a tanuk kihallgatásánál nem lehet jelen (Bprts. 125. §.), mig a szemle, házkutatás, lefoglalás és hasonló vizsgálati cselekmények, lehetőleg a felek és képviselők jelenlétében foganatositandók s azok ezek idejéről értesitendők, kivéve ha rendkívüli sürgősség forog fenn, vagy az értesítés a meghiúsítás veszélyével járhatna. Ez az értesítés kötelező a fogva levő terhelttel szemben is. A vizsgálat főtárgya a bizonyítékok beszerzése lévén, vizsgálnunk kell még, melyek a sajtóeljárásban előforduló bizonyítékok. Első s lehet mondani főbizonyiték a nyomtatvány maga, mely minden irányban bizonyítékot képez, ugy hogy tulajdonképen csak mellékkörülményeket igazolnak a többi bizonyítékok, melyek közül a ritkán alkalmazható szakértői szemle és az írásszakértők meghallgatásán kívül a tanuk játszanak fontos szerepet.**) A sajtóeljárás a tanuk egy külön faját ösmeri: az úgynevezett erkölcsi tanukat a sajtótörvény 25. §-a értelmében, — *) A Bprdts. 110. §-a értelmében a vizsgálat elrendelésére a vizsgálat teljesítésével megbízott kir. járásbíróság eljáró bírája ülelékes. (A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 5. sz. döntvénye.) A bűnvádi perrendtartás 110. §-a alapján, a vádtanács által a székhelyen kivül levő járásbíróságnak, a vizsgálat teljesítésére nézve adható megbízás, nem foglalja magában a vizsgálat elrendelése iránti jogosultságot is. (A kolozsvári kir. ítélőtábla III. számú teljes ülési bűnügyi döntvénye.) A BP. 104. §-a --zerint a vizsgálatot a vizsgálóbírónál kell indítványozni, a 105 §. szerint pedig a vizsgálat elrendelése vagy mellőzése iránt a vizsgálóbíró határoz. E szakaszokban emiitett vizsgálóbíró alatt a kir. törvényszéki vizsgálóbiró értetik. A vádtanács a kir. járásbíróságot, a kir. ügyésznek a vizsgálat elrendelése iránti indítványa felett való határozat hozatalával meg nem bizhatja, mert a vizsgálóbiró a törvény által hatáskörébe utalt cselekményt másra nem ruházhatja. (A pozsonyi ítélőtábla 1900. jun 13. 1,124. sz. a.) **) A szakértői szemléről már a nyomozat folyamán volt szó. miként azt a rágalmazás- és becsületsértésnél már említettük, egyébként azonban a ptsnak a tanukra vonatkozó rendelkezései nyernek alkalmazást, melyekből a következők fontosabbak : Tanúskodni mindenki köteles, s mindig mint tanú idéztetik meg (192, 193. §.); megnemjelenés esetén elővezethető és ugy ez esetben, valamint ha a vallomást törvényes ok nélkül megtagadja, pénzbirsággal és a költségek megtérítésével büntethető, mely végzés elleni felfolyamodás felfüggesztő hatállyal bír. Azonkívül további makacskodás esetén le is tartóztatható 6 hónapig (185. §.) mely letartóztatást azonban csak biró rendelheti el. Azokra kik területenkívüliséget vagy személyes mentességet élveznek, nemzetközi szerződések állapítják meg a tanukénti kihallgatás módját, mig az uralkodóház tagjai és betegek lakásukon hallgatandók ki, éspedig előbbiek az illető bíróság főnöke által. Nem hallgathatók ki a lelkész, védő s hivatalnok, a reájuk bizott titokra nézve, semmisség terhe alatt (104. §.); mentesek és esküre nem kötelezhetők a hozzátartozók, továbbá ügyvéd, orvos, gyógyszerész, szülésznő, ugy segédeik arra, amit hivatásuknál fogva, mint titkot biztak reájuk (207), mire figyelmeztetni kell őket, különben ez is semmisségi okot képez. Olyan tanú, kire magára vagy hozzátartozóira, kár vagy szégyen hárul a vallomásból, nem kötelezhető tanúskodásra.*) A tanuk egyenkint s előleges figyelmeztetés után hallgagattatnak ki, s élőszóval kell felelniük, de írásbeli feljegyzéseiket is megtekinthetik, ha szükségét látják (212). Szembesítésnek csak a főtárgyaláson van helye s csak itt lesz a tanú megesketve, a nyomozás és vizsgálat alatt csak akkor, ha a) életveszélyes beteg, b) nem jelenhet meg a főtárgyaláson c) vagy a felek fontos okból kívánják ; (220. §.) a megesketés mellőzendő 1. ha tettes vagy részeskint van gyanú ellene, 2. ha hamis tanuzás vagy eskü miatt el volt Ítélve, 3. ha 14 »íven aluli, 4. ha testileg vagy felfogásában fogyatékos, 5. ha a terheltnek ellensége, 6. ha vallomása gyanús, mert valótlant állított. (221. §.) Hozzátartozókat, ingadozókat és nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt vizsgálat, vád, vagy ítélet alatt állókat s a sértettet a bíróság belátása szerint megesketi, vagy mellőzi az eskütételt.**) Előzetes letartóztatás- és vizsgálati fogságnak a sajtóeljárás folyamán a legritkább esetekben van helye s ha szükséges, kímélettel hajtandó végre. Az előzetes letartóztatás eseteit a bpts. 141. §-a a következőkben sorolja fel : 141. §. Előzetes letartóztatás rendelhető el: 1) tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapitható; 2) ha a terhelt megszökött, vagy avval a céllal, hogy magát a bűnvádi eljárás alól elvonja, elrejtőzött és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezett; továbbá, ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt a szökésre előkészületeket tett; végre ha megszökésétől azért, mert állandó tartózkodóhelye vagy rendes keresetforrása nincs, vagy mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva, alaposan lehet tartani; 3) ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt valamely tettestársat, részest, orgazdát, bűnpártolót vagy tanút hamis vallomás tételére, vagy a vallomás megtagadására, ilietve szakértőt hamis véleményadásra *) 1. A sértett hozzátartozója is meghiteltethető mint tanú, ha kijelenti, hogy a vádlott ellen ellenséges indulatot nem érez. 2. Azon tanuk, kik a vallomástételt törvényes okból megtagadták, a főtárgyaláson ez iránt ismét nem kérdezhetök ki, hacsak ujabb tények nem merültek fel, melyek most a vallomástételt indokolnák. 3. Az esküdtek előtt ismert tényekre sem tanukat kihallgatni, sem okiratot felvenni nem kell. 4. Más perben vallomást tett tanú sem ki nem hallgatható újból, sem vallomása fel nem olvasható, ha a tanú kijelenti, hogy azon perben tett valiomására többé nem emlékszik. 5. Valamely tanú eltávolítása csak akkor kérhető, ha alapos ok forog fenn arra, hogy jelenléte a többi tanukat megfélemlítené. (Kúria. 1902 június 25-én 6,156. sz. a.) **) A tanú meg- vagy megnemesketése kérdésében hozott végzések ellen a semmisségi panaszt azonnal kell bejelenteni. A később bejelentett semmisségi panasz elkésett. Az a körülmény, hogy a terhelő tanú vádlottal polgári pert folytat, nem elégséges ok arra, hogy a tanú megesketése mellőztessék. Az a körülmény, hogy a tanú jogtalan elsajátítás vétsége miatt ítéltetett el, elégséges indokul szolgált arra, hogy a tanú megesketése mellőztetett. (Kúria 1900 október 23. 9,601.) A tanúvallomás bizonyító erejének m érlegelésénél, figylemmel a Bp. 195., 219., 221., 222. §§-aira lényeges az a körülmény, hogy a tanú oly egyén-e, aki vallomása hitelessége tekintetéből esküre bocsátandó, vagy akinek megesketése mellőzendő, avagy az eset körülményei szerint az eskütételtől a bíróság által elzárható. Ezen körülményeknek különbözőségénél fogva sértheti ugy a törvény rendelkezését, mint a vád vagy védelem érdekét a tanú megesketése tárgyában hozott, határozat s így amiatt a Bp. 384. §. 9. p. alapján semmisségi panasz érvényesíthető. A telefon-titok. Láng Lajos kereskedelmi miniszter az igazságü»yminiszterrel egyetértve rendeletet adott ki. mely a telefonos tisztviselők titoktartását szabályozza. A rendelet szerint a telefonos tisztviselők telefonon esetleg hallott beszélgetésről mint tanuk, akár polgári, akár büntetőperekben csak akkor hallgathatók ki, ha a hivatal vagy a szolgálati titoktartás alól esetről-esetre fölmentik őket. A fölmentés dol1 gában a kereskedelmi miniszter dönt.