A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 2. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

14 A JOG bírni, vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni, vagy elrejteni törekedett vagy törekszik; 4) ha a terhelt nem magyar honos és alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábonhagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni; 5) ha a terhelt az ellene indított eljárás alatt ujabb büntettet vagy vétségeket követett el, vagy ha bizonyíték forog fenn arra, hogy a terhelt a megkisérlett bűntett vagy vétség végrehajtásával, vagy azzal fenyegetőzött, hogy ujabb büntettet vagy vétséget fog elkövetni. Maga az előzetes letartóztatás oly régi intézmény hazai büntető-igazságszolgáltatásunkban, mint maga az igazságszolgáltatás. Werbőczy tripartituma (1—9.) és az Aranybulla biztosították a nemesnek azon jogát, hogy törvényes elitélés előtt nemest letartóztatni nem lehet. Kivételek voltak : 1. ha a nemes szabályszerű idézésre a bíróság előtt nem jelent meg; 2. ha lakásán kivül más vagyona nem volt ; 3. ha felségsértéssel volt vádolva; 4. gyilkosság, gyújtogatás, íablás, erőszakos házasságtörés és lopás esetében, ha tetten kapatott, vagy üldözés közben lett elfcgva. Nem nemeseknél is meg volt ugyan szorítva az előzetes letartóztatás, de az általános szokás mégis az volt, hogy a nem nemes a per befejeztéig letartó. tattatott. (Min. Indokolás 280 — 300. 1.) Ezen régi törvények alapján az 1843-iki javaslat is korlátozta az előzetes letartóztatást, az 1872. szabályzat pedig 45. §-ában 4 esetben engedte meg az előzetes letartóztatást : a) öt évnél súlyosabb büntetéssel büntetendő bűntett ; b) szökési szándék alapos gyanúja ; c) ha nem bír állandó lakással: d) összebeszélés vagy ujabb «büntett elkövetésének gyanúja.» Az 1872-iki szabályzat azonban még kötelezően irta elő ezen esetekben a vizsgálati fogságot, miután azt mordta : «vizsgálati fogság a következő esetekben rendelendő el.» Bűnvádi perrendtartásunk általában liberális alapelvekre helyezkedett, midőn első szakaszában kimondotta, hogy csak nyomatékos gyanú alapján van bűnvádi eljárásnak bárki ellen helye. Ezen eszmemenet következménye, hogy az előzetes letartóztatást nem teszi kötelezővé, még a legsúlyosabb vád esetén sem. Ennek természetes következménye, hogy a vizsgálati fogság sem kötelező. A bpts. ezen szelleme igen fontos a sajtóeljárásban, miután a vizsgálóbíró nem áll azon kényszerhelyzetben, hogy bármily súlyos sajtóvád esetén köteles legyen elrendelni a vizsgálati fogságot. Ami az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot illeti, a végrehajtás külalakját tekintve a kettő között nincsen semmi külömbség. Az elrendelést tekintve azonban a kettő között az a külömbség, hogy vizsgálati fogságot csak vizsgálóbíró, vagy az ítélőbíró, míg előzetes letartóztatást a közigazgatási hatóság (rendőrség) is ehendelhet, — továbbá vizsgálati fogságot csak a terhelt kihallgatása után, az előzetes letartóztatást az előtt is el lehet rendelni. A tettenkapás a sajtóeljárásban nem fordulhat elő, a többiek igen. Magát az előzetes letartóztatást a vizsgálóbíró és vádtanács is elrendelheti sajtóügyben és az mindig irott határozatba foglalandó. A vizsgálati fogság ugyancsak a bpts. 141.§-ának 2—5. pontja esetén rendelendő el. Vizsgálati fogságot a vizsgálóbíró és vádtanácson kivül az itélőbii óság is rendelhet el, ha a kimért büntetés súlyos voltánál fogva szökéstől lehet tartani. A sajtóeljárás folyamán előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezettekkel szemben különösen betartar dók a bpts. 152. és 153. §-ának rendelkezései, hogy kímélettel hajtandó végre, külön helyiségbe zárandók és ((lehetőleg figyelem fordítandó a foglyok műveltségi lokára és társadalmi áliására», végül megengedendő, ha csak lehetséges, hogy saját költségükön lakásukon őriztessenek, s minden esetben azt a kényelmet, mely vagyoni viszonyaiknak megfelel, meg kell nekik engedni. (155. §.) Ugy az előzetes letartóztatás, mint a vizsgálati fogság azonnal megszüntetendő, amint megszűnt az ok, mely miatt az elrendeltetett, különösen : ha az eljárás megszüntettetik vagy felmentő ítélet hozatott, s csak nyomós okból rendelheti el a tszék az ügyészség felebbezése folytán a további fogvatartást. (158 §.). A vizsgálati fogság csak 3 hóig tarthat, de indokolt határozattal egy hóval mindig meghosszabbítható. A vizsgálóbíró csak az ügyészség hozzájárulásával szüntetheti meg a vizsgálati fogságot ; ha az ügyészség nem járul hozzá a szabadlábra helyezéshez, a vádtanács határozata kérendő ki. A magánvádló felebbezése vagy ellenzése a vizsgálóbírót nem akadályozhatja meg a vizsgálati fogság megszüntetésében. (160. §.) A 141. §. 2. és 4. pontja miatt letartóztatott, kellő biztosíték mellett mindig szabadlábra helyezendő. A biztosíték nagyságát a vádtanács vagy itélőbiróság határozza meg. Az ügyészség felebbezése a szabadlábra helyezést megakadályozza. A terhelt szökése esetén a biztosíték elvész. (Folytatása következik.) Tarlózás. Maníbus date lilia plenis! Szórjatok két kézzel virágot a küzdő honatyák lábai elé. Mert ime, most már boldog a magyar. Néhai jó Pató Pál megfordulna a sírjában, látva a semmittevésnek, a léhaságnak azt a mértékét, amellyel parlamentünk a lefolyt évben világrekordot teremtett ! . . . Biztató remények közt indult az uj év. Egy egész sereg régen várt, üdvös reform feküdt az országgyűlés előtt. A polgári törvénykezés, a jogi oktatás, az uzsora-törvény reforrrja; hogy csak azokat említsük, amelyek jogászi szempontból érdekének. T i b u 11 ussal szólva: est nobis voluisse satis ! Akik arra hivatvák, nyugodt lelkiösmerettel csinálhatják meg az esztendő mérlegét. — Mit akartok! Mibennünk megvolt a jó szándék. Ki tehet róla, ha nem ugy sült el, ahogy azt elterveztük ? Hát bizony arról senki sem tehet most már; azt visszacsinálni nem lehet. De ez nem enyhit a mérleg mérhetetlen sivárságán. Plusz: semmi; minusz: — egy imaginárius mennyiség. Az a kereskedő, aki ilyen mérleggel zárná le az ével, menthetetlenül becsukná a boltját. Az az üzlet azonban, amely eddig különböző minőségű törvényekkel látta el a nagyérdemű közönséget, vigan prosperál tovább. Legfeljebb ezentúl törvények helyett a mai kor igényeinek megfelelő igen finom és igen olcsó beszédeket fog szállítani. La garde meurt et ne se rend pas. És: — boldog a magyarI * Mig az ország ekként lavíroz a politika zajló tengerén, anélkül, hogy csak kilátás volna arra, hogy a dolgok menete a rendes mederbe tér vissza; ha másfelé tekintünk is, mindenütt csupa sivárság;mindenfeléelszomorító, megdöbbentő elégedetlenség Lejtőre jutottunk, melyen nincs megállás. Komikus volna látni, ha nem volna szo i oru, hogy az alkotmányos gravámenek sürü hangoztatása, a közjogi elvek erélyes, sőt túlságba menő védelme közben, szinte észrevétlenül, hogy töredeznek le apránkint azok a garanciák, amelyek az egyéni jogok tágas mezején biztosítékul szolgáltak minden önkényeskedés, minden erőszakoskodás ellen, a birói függetlenség törvényben biztosított erejénél fogva. A birói függetlenség az 1869: IV. törvénycikk megalkotása óta olyan, sőt megközelítőleg hasonló megtámadtatásban sem részesült, mint aminőben a most letűnt évben része volt. Az uj fizetés-rendezési törvényjavaslat kiáltó bizonysága annak, hogy reakció állott be a hatvankilencediki törvényhozás által lefektetett elvvel szemben. A mai irányzat az, hogy a biró — törvényekkel körülsáncolt — függetlenségét elkobozzák s ezt a branche-t is oda sülyeszszék a többi, parancsszóra munkálkodó beamter közzé. Történhetett volna-e másképp oly mostoha elbánás, mint aminőben a birói kar részesült a fizetésrendezési javaslatban ? Történhetett volna-e, hogy még szerzett jogaitól is megfosszák és kiszolgáltassák a hatalom kezelőinek, még előléptetés tekintetében is, azt a kart, melynek függetlenségét nemcsak az emberi gyöngeségekkel, nemcsak a kísértésekkel, nemcsak a közvélemény sokszor kényszerítő erejével szemben kell megvédelmeznie, de meg kell védelmeznie — éspedig önmagának — esetleg — jöhet erre idő — magával az államhatalommal szemben is ?! Csak súlyosbítja ennek a helyzetnek vigasztalan voltát, hogy a birói karnak az a része, mely nem tekintve a hivatását, csak a kenyeret adó hivatalt tekinti, lethargikus nyugalommal nézi az események folyását, sőt még örülni is tud annak az alamizsnának, amiben most részesül. Nasciturus pro jam nato habetur — és ez elég. * Hogy ennek a meg nem született, de mégis megszületettnek vélelmezendő fizetés-«rendezési» törvényjavaslatnak a megszerkesztése, minő körültekintéssel történt, mennyire érvényesül abban az osztó igazság, érdekes példáját mondta el előttünk egy biró-ismerősünk. Egy bíróságnál három al(!)-biró van. A legfiatalabb a régi (1893: IV. t.-c.) törvény szerint nemsokára belelépne a 2. fizetési fokozatba (24,00 K). A kor szerint második már régen benne van ugyancsak ebben a fokozatban. A kor szerint harmadik azonban ezer és egy ok miatt (jogerős fegyelmi Ítéletek) még mindig a 3. fizetési fokozatban lapul. Ott is maradt volna még igen sokáig, ha a javaslatot nem ugy szerkesztették volna meg, hogy akik becsülettel eleget tettek kötelességüknek, azokat mellőzzék és megjutalmazzák azokat, akiket régen el kellett volna csapni. így azonban másképpen történt. A kor szerint harmadik kap most 409 K pótlékot (2,600 K); a kor szerint második, aki már rég a 2. fokozatban van és igy szerzett jogai vannak s a rangsorban legelői áll, kap 200 koronát. A kor szerint első, rangsor szerint legutolsó, kap 700 koronát és a rangsorban meg fogja előzni az előbbi kettőt. Nálunk ez az igazság, a méltányosság, az érdem elismerése.