A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 2. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG A fennforgó esetben vevő bizonyos méretű — eladó által fűrészelés utján előállítandó fürészanyagot vett, — deszkákat, — melyeket eladó a vasúti állomáson volt köteles átadni vevőnek. Hogy eladó a fát nem szállította a vasúthoz és a fa e miatt a fürész-gyártelep helyén viz alá került, erről vevő nem tehet, és mert — ha a fa viz alá is jutott, — eladó még mindig szállíthatott volna fát, — mert nem éppen a viz alá került fa volt eladva, vevő — miután eladót szerződés teljesítésre felhívta és ez azt válaszolta, hogy nem teljesiti a szerződést, — jogosítva volt a keresetet szerződés-teljesítésre — és mert eladó a kapott előleget sem akarta vissza adni, esetleg az előlegért is inditni, és ha a bíróságok az ily kereset indítását helytelennek tartják, ezt törvénnyel indokolni nem lehet. Igen érdekes ezen esetben a perköltségekre vonatkozó intézkedés, mely a Kúria 58/903. sz. ítéletében is kifejezést nyert. A Kúria a perköltségeket kölcsönösen megszünteti, mert felperes szerződésteljesítést vagy előleg visszaadását követelte és csak előleg ítéltetett meg. Ezen felfogás szerény nézetem szerint sem nem jogos, sem nem méltányos. Mit akart felperes keresetével ? Módot nyújtani az eladónak, hogy tetszése szerint vagy teljesítse a szerződést, és tudja be az előleget a vételárba, vagy ne teljesítse a szerződést és fizesse vissza az előleget, mert eladó sem az egyiket, sem a másikat per nélkül tenni akarta ; vevőt tehát perre kényszeritette. Vevő a keresetet kapta, az ellen végig védekezett, sem szerződést teljesitni, sem előleget visszaadni nem akart, tehát már rosszhiszemű perlekedő lelt, mely rosszhiszeműsége annál nyilvánvalóbb, mert az előleg visszafizetésében el is marasztaltatott. Mivel eladó perkezdése előtt és annak folyamán az előeg visszaadását megtagadta, — habár a szerződést sem akarta teljesitni, — mivel e szerint vevő kénytelen volt eladó ellen, — már csak az előleg visszaadása miatt is perelni, — mely előlegvisszafizetésre alperes csak a szerződés nemteljesitése esetén lehet köteles, és mivel ezen per ugyanazon költséggel járt, mintha csak az előleg visszafizetése iránt folyt volna, ugy alperes a költségekben annál inkább elmarasztalandó lett volna, mert vevő azzal, hogy keresete szerint eladónak a szerződés teljesítésére — és igy az előleg megtarthatására — alkalmat adott, — csak eladó érdekében járt el. Ezen eset ismertetését különösen azért is tartom szükségesnek, mert felperes németországi nagy cég. mely kijelentette, hogy ha nálunk olyan a törvénykezés, hogy a pernyertes félnek kell saját költségét viselni — óvakodni fog jövőre nálunk ügyleteket kötni és mert ily módon tudatára jutunk annak, hogy hitelviszonyainkra mily nagy befolyással lehet és van a külföldön törvénykezésünk. ebben az intézményben. Épp azért nincs oka Paul Janetnek Platón emiitett mondásán megbotránkozni. Aristoteles kortársai sem botránkoztak meg az ő rabszolgaság-elméletén, amely tan a rabszolgaságot természetes állapotnak s a háborúkat, amelyeknek célja a rabszolgagyüjtés, jogosaknak tartja. A természet rendje: hogy a szellem uralkodjék a test felett: az emberiségben pedig a szellemet a görögök, a testet a barbárok képviselik. No meg azonkívül gazdaságos is a rabszolgaság ; mert hisz a háztartáshoz élő és élettelen eszközök kellenek. (Politika VII. 7.) De akkor, amikor már Catonak tanácsokat kellett adni a rabszolgák tartására vonatkozólag, akkor már kihalt ebből az intézményből minden belső erő. «A rabszolga vagy dolgozzék, vagy aludjék». . . . Ha a rabszolgának még aludni is parancsszóra kell, akkor már igazán csak ez a kell szó tartja össze a rabszolgaságot. Azt sem merem állítani, hogy a Morus Tamás Utópiája, amely a világtörténelemben először ismeri el a munkának vilaghistóriai fontosságát, egyszersmind okozza is a munkának világhistóriai fontosságát. Ez túlzás volna. Tény az, hogy a fejlődésnek két oldala van: az egyik a gondolat, a másik a tény. A gondolat rendesen megelőzi a tényt, de azért azt nem állíthatjuk, hogy kizárólagosan a gondolat teremti a tényt. A stoikusoknak és keresztényeknek tana nagyban hozzájárult a rabszolgaság megszüntetéséhez, de nemcsak ezek miatt a tanok miatt szűnt meg a rai szolgaság. A munka általános elismerése és a vallásszabadság b'zony nem a Morus Tamás Utópiájának eredmenye, de a fejlődésnek ideális faktorában bizonyára az a Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFÍ MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)* A btkv. 258. és 261. §-a esetén, már a vizsgálat folyamán beszerzendők azon bizonyítékok, melyekkel a védelem a valódiságot akarja bizonyítani; továbbá hogy a magáninditvány, felhatalmazás, kívánat, jogos személytől ered-e. Ha vita tárgyává tétetik, hogy a sértés a séttettnek hivatalos hatáskörében vagy közmegbizatásában elkövetett cselekményre vonatkozik-e, vagy sem, beszerzendők azon hivatalos adatok, melyek az illetőnek hivatalos hatáskörét, vagy közmegbizatásának terjedelmét szabályoz zák. Ha ezeket törvény, miniszteri rendelet vagy törvényhatósági szabályrendelet, miniszterileg jóváhagyott alapszabályok, vagy más hatósági intézkedések szabályozzák vagy irják körül, ezeknek egy hiteles példányát köteles a vizsgálóbíró beszerezni s az iratokhoz csatolni. Ha a btkv. 274. §-a alapján kölcsönös rágalmazást vagy becsületsértést vitat a védelem, s az utóbbi mái önállóan különben elévült, az eredetileg nemis sajtó utján elkövetett vétség ténybeli adatai, bizonyítékai, épp ugy beszerzendők, mint a másiké. A btkv. 327. §-ába ütköző levél- vagy távirdatitoksértés esetén megállapítandó, jogosult volt-e a felbontás vagy birtokbahelyezés, volt-e kárositási szándék s szenvedett-e az illető e titok közzététele által anyagi vagy erkölcsi sérelmet? A btkv. 328. §-ába ütköző tiltott titok felfedezésével elkövetett vétségnél lényeges lévén, vájjon az illető hivatalánál, állásánál vagy foglalkozásánál fogva jutott-e a titok birtokába s hogy volt-e ok annak a felfedezésére, a vizsgálat folyamán felderitendők azon adatok, melyek ezen körülményeket tisztázzák. Éppen ugy a btkv 4jg. %-ba ütköző hivatali titok közzétételénél megállapítandó, hogy hivatali állásában jutott-e a terhelt a titok birtokába, tudta-e vagy tudnia kellett e a körülményekből, hogy az hivatali titkot képez, s hogy azt nem szabad másokkal közölni, s volt-e az által valakinek vagy az államnak anyagi vagy erkölcsi kára. A btkv. 456. §-ba ütköző sajtódeliktumnál a vizsgálat kötelessége megállapítani, hogy a bűntett vagy vétség elkövetésének idején az ily irányú közlés tiltva volt-e már, s tudott vagy tudhatott e a tilalomról a felelős személy, volt-e ebből az államnak anyagi vagy erkölcsi kára s láthatta előre, hogy a közlés által ily érdeket sért vagy ilyen kárt okozhat. A kihg. btkv. 4I. §-ába ütköző veszélyes fenyegetésnek egy lényeges kritériuma lévén, hogy a fenyegetés alkalmas legyen arra, hogy az illetőben aggodalmat keltsen annak elkövetése iránt, a vizsgálat foglalkozzék azzal is, keltett-e a közlés ily aggodalmat a sértettben. A többi sajtódeliktumoknál a szöveg rendesen kimeríti az egész bűntett vagy vétség alkotóelemeit s egy ilyen irányú különös vizsgálat nem válik szükségessé, sőt ezeknél sem min*) Előző közlemény a multévi 52. számban. szellem nyilatkozott meg, amely szellem, amely ige testet öltött a westphaleni békekötés dekrétumában és a modern világ berendezésében, amelynek alapját határozottan a munka képezi. A Robinsonádákban s azután a Rousseau műveiben, amelyek a természeti állapotot azonosnak tartják a boldog paradicsomi állapottal s visszakívánják azt a civilizáció lerombolásának árán is, bizonyára az a szellem nyilatkozott meg, amely szellem előidézte a cselekvések és tények világában a nagy francia forradalomnak vulkánszerü kitörését. Bizonybizony igaza volt Robespierrenek ; ő valóban Rousscaunak volt tanítványa. A forradalom lezajlása után kezdetét vette az épités. Az építésben pedig Európaszerte az a szellem nyilatkozott meg a tényekben, amelyet ismertünk már azelőtt Montesquieu tanításaiból. A történelem megismerteti velünk az emberiségnek fejlődését a cselekvőségnek terén: a gondolkodás történelme megismerteti velünk az emberiségnek fejlődését a gondolkozás terén. Egy éremnek két oldala ez. Spinozának sokat mondó állítása kifejezi az emberiség Janus-arcú fejlődésének csodáját : «ordo et connexio idearum idem est ac ordo et connexio rerum.» (Ethica, prop. VII.) (Folytatása következik)