A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - A bírósági segédszemélyzet működési köre

nuszuiiÍJcti uictuiis. cvfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz 22. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ ÍGAZSÁUÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR íiliííÉÜl, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. STILLER MOR dr Budapest, 1904 május 29. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél a 6 « Egész « ... 12 « ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek ^.legcélszerűbben bérmentesen J postautalványnyal küldendők. TARTAL OM : A birc'sági segédszemélyzet működési köre. Irta D. Gy. dr., ügyvéd, jbir. aljegyző. — Intézkedés a sértettnek ismeretlen helyen való távolléte esetében. Irta Moscovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — Az özvegyi jog egy kérdére a hagyatéki eljárás során. Irta D a r ó c z y József, hajdúböszörményi kir. albiró. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta A d m et o Géza dr.. budapesti ügyvéd. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr.. budapesti ügyvéd — Irodalom iWi 11 m a n n Ernő dr. : Párisi levelek a francia ügyvédségről) — Vegyesek. TÁRCA: Emlékezzünk régiekről. Irta Moldoványi Ede dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatod és döntvények Kivonat a Budapesti Közlönyből. A bírósági segédszemélyzet működési köre. Irta D. GY. dr. ügyvéd, jbirósági aljegyző. Bármilyen messzemenő hatásai legyenek is a tisztviselők mikénti javadalmazásának, a fizetés kérdésénél sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű a szolgálati visszonyok, első sorban a működési kör meghatározása. Ha az állami tisztviselők nincsenek kellőkép javadalmazva, az első sorban az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzetének tudható be, de ha a szolgálati visszonyok és működési kör nem felelnek meg az egyének qualificatiójának, helyzetének, ugy az felette visszás állapot, mindenesetre sürgősen orvosolandó és mi fő, könnyen orvosolható hiba, mert a helyes szolgálati szabályzat nem az emberi akaraton jórészt kivül fekvő helyzet és körülmények eredménye, hanem az igazságos mérlegelés dolga. Szabad legyen ezúttal a bírósági segédszemélyzet szolgálati visszonyairól szólva vizsgálni, megfelel-e ezek helyzete qualificatiójukna': és egyéb viszonyaiknak. A bírósági segédszemélyzet működési körét a 4,192/1891. évi igazságügyminiszteri rendelet szabályozza, mely 25. §-ában igen helyesen kijelenti, hogy az előkészítő szolgálat fő célja nem a segélynyújtás, vagy a birák és ügyészek munkájának megkönynyitése, hanem az igazságügy minden ágára kiterjedő alapos kiképzés. Sajnos, hogy ezt a szép elvet e rendelet további intézkedései szem elől tévesztik, és az ellentmondások is egymást érik. Ha a segélynyújtás, ellenkezik az elő'készitő szolgálat céljával, miért nevezik a birói előkészítő szolgálatban levőket közös gyűjtő néven «s e g é d s z e m é 1 y z e t»-nek; ha a leendő birák segédek, akkor e szempontból felfogva: a birák mesteremberek, és a birói foglalkozás csak mesterség, pedig talán meg sem az! Mennyivel helyesebb volna a bi rój elölt vagy fogalmazó elnevezés. De az elnevezés mellékes, térjünk a dolog lényegére. A segédszemélyzet szolgálati visszonyait szabályozó min. rendelet még a régi patriarchális szellemet tükrözteti vissza, mikor a fiatal juratus és principális közt oly bizalmas volt a kapcsolat, nem volt szükség a közöttük fennálló visszony szabályozására, mert ugy álltak egymással szemben, mint apa és fiu. A juratusnak egyéb feladata nem volt, mint mindenhova követni principálisát, annak mindenkor és mindenben segítségére lenni. Ezeknek a régi jó időknek meg voltak a maguk jó oldalai, de most más világot élünk, a régi jó táblabírák kihaltak, s ha változtak a visszonyok, változniok kell a visszonyokat szabályozó intézményeknek is. Ez a régi patriarchális állapot néhol, különösen kisebb járásbirósági székhelyeken ma is fennáll, hol a segédszemélyzettel a birák úgyszólván atyai, a fiatalabbak testvéri visszonyban állanak — véletlenül magam is ily járásbíróságnál működöm jelenleg — de ez a helyzet ferdeségeit csak némileg enyhíti, s hova-tovább rosszabbodnak az előléptetési visszonyok, e ferdeségek is mindinkább előtérbe nyomulnak. Tény az, hogy a birói segédszemélyzet tagjai teljesen a hivatalfőnökük — úgyszólván korlátlan diskretio joga alatt állanak. Ami kevés megszorító intézkedések vannak, a lehetőleg, főként, a körülményekhez képest, stb. kifejezésekkel teljesen illusoriusakká vannak téve. Nem mondom, hogy a hivatalíó'nökök sürün visszaélnek e korlátlan diseret jogukkal, de visszaélhetnek és téves informátio vagy a helyzet nem ismerése folytán agyonzaklathatnak, erkölcsileg deprimálhatnak egyeseket és ez által a birói pályáról, egyébként tehetséges és hivatásos egyéneket elriaszthatnak. Ha mindeme zaklatás, sokfelé rángatás a főcélt, t. i. a minél alaposab'.j kiképzést szolgálná, ugy senkinek ez ellen jogos ellenvetése nem lehetne, mert ha bármi tűrés, szenvedés és küzdés árán a cél, t. i. hogy fegyelemhez szokott, munkás és alapos Képzettségű birói kar neveltessék, el van érve, ugy a tűrés és szenvedés kárba nem veszett. Mindenkori eszménykép marad a szigorú, de igazságos hivatalfőnök; p). helyes, ha a hivataifőnök a segédszemélyzettől a hivatalos órák pontos betartását megköveteli és különösen a fiatalabb s még rendhí-z nem szokott gyakornokokat szigorúan ellenőrzi. Mert keli, hogy a leendő biró a fegyelemhez és rendhez, szolgálati idejének kezdetén hozzászokjék; mire bíró letz, a kötelességtudás vérében legyen. Mert a bíróhoz nem volna méltó, ha nem jó példával járna elő, a mellette dolgozó segédszemélyzetnek. A bírónak, már hivatalos órája nincs, azt csak a megszokott és megkedvelt kötelességteljesítés sarkalhatja pontosságra és szorgos tevékenységre. Tehát nem a subordinatio ellen szólok, mert hivatali életben a fölé és alárendeltségi visszonynak meg kell lenni és e tekintetben senki kivétel nem lehet. De a baj ott kezdődik, hogy a jelenlegi rendszer mellett az előkészítő szolgálat oly célszerűtlenül is lehet berendezve, hogy a kiképzést hátráltatja, az ifjút lelkileg deprimálja, s a mellett a szolgálat érdekének is hátrányára van. így, hogy mást ne említsek, az ezt szabályozó min. rendelet megengedi azt is, hogy egy joggyakornok, vagy aljegyző egy időben több ügyszakba és több bíróhoz osztassék be előkészítő szolgálatra, tehát nem is kettőhöz. így lehetséges az is, hogy egy egyéntegyidőben valamennyi biró mellett foglalkoztassanak. Nem volna baj, ha ez a kiképzés érdekében történnék, de felesleges bőven magyaráznom, hogy éppen a kiképzésnek árt legjobban a gyakori változás és sokfelé foglalkoz tat-'<s, miután az ifjú egy ügyszakba se tud kellőleg belemélyedni és káros a szolgálatra is, mert a sokfelé rángatott segéd se itt, se ott nem tud kellő eredményt produkálni. Meg kellene állapítani, hogy egy segéd egy időben két ügyszakban csak akkor foglalkoztatható, ha az ügyszak teljes elfoglaltságot nem ad, kettőnél több ügyszakban pedig egyáltalában nem. Nagy hibája továbbá a rendeletnek, hogy az elméleti képzettség és joggyakorlat legkülömbözőbb phasisain levők közt, működési kör tekintetében külömbséget nem tesz. Tehát nincs külömbség joggyakornok, aljegyző és jegyző között; nincs külömbség előkészítő szolgálatban levők és az azt kitöltöttek között, úgyszintén a segédszemélyzetnek birói qualificatióval biró, valamint azzal még nem biró tagjai között. Tehát jórészt ugyanazon működési köre van a még jogtudományi államvizsgával is adós ideiglenesen kinevezett díjtalan joggyakornok, mint a 7—8 évi joggyakorlattal biró s birói vagy ügyvédi oklevelet szerzett jegyzőnek. Az a megkülömböztetés, amit a fennálló szabályok tesznek, pl. hogy váltó-óvást joggyakornok nem vehet fel, a kir. táblához csak birói qualificatióval biró egyének rendelhetők be tanácsjegyzői szolgálatra, lényegteien megkülömböztetések Még lényegtelenebb és a gyakorlatban teljesen elenyésző megkülömböztetés, amint a bírósági segédszemélyzet működési körét sza bályozó fentebb hivatott min. rendelet az előkészítő szolgálat alatt állók és az azt bevégzettek között tesz. Például ki tekintené lényegesnek, hogy a birói segéd előzetes utasítás mellett, vagy a nélkül késziti-e a végzésterveket ? Fődolog, hogy a biró akarata és felfogása érvényesüljön. A tényleg létező külömbségek nem respektálásából, az erők lenyügözéséből nagyfokú idő- és erőpazarlás, s ebből kifolyólag a kincstár tetemes megkárosítása származik. Pedig figyelembeveendő az az erkölcsi veszteség is, ami az erők és tehetségek lebilincseléséből származik. Mily depressiót gyakorol a magas qualificatióval és nagy gyakorlattal biró segédre, ha qualificatiójának meg nem felelő, kevésre becsült munkát végez. Hogy mást se említsek, birói vagy ügyvédi vizsgával biró egyén mint járásbirósági aljegyző, vagy jegyző, alig csinál egyebet, mint egy nálánál esetleg jóval fiatalabb albiró diktandójára írja a jegyzőkönyveket, annak utasítása szerint készíti a végzésterveket, önállóan a biró jóváhagyása és aláírása nélkül a legegyszerűbb currens intézkedést nem tehet, kezelői utasítást nem adhat. Kevés vigasztalás, hogy a már kellő gyakorlattal biró segéd munkáját a biró nem vizsgálja meg, hanem blindre irja alá a végzés terveket. Épen ebből tűnik ki a jelen állapot absurdum volta, hogy aki a munkát végezte, az nem felelős, aki pedig felelős, annak csak a neve szerepel. A birói segéd a biró kimutatásába dolgozik, és igy a felügyeleti hatóság csakis a biró informatiója alapján vesz Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.