A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - A bírósági segédszemélyzet működési köre

170 A JOG tudomást a segéd munkásságáról, úgyszintén tehetségéről, képességeiről is. Némi jegyzékfélét a segédek is vezetnek saját munkásságukról, de ez csak ugy szerepel, mint a birói kimutatás függeléke, amibe azt hiszem, senki sem szokott beletekinteni. Igaz ugyan, hogy a segéd Ítéleteket is fogalmazhat, de a bírónak gondja van arra is, hogy leginkább az irattár részére kidolgozott, jogerőssé válandó Ítéleteket adja át segédjének indokolás végett, mert azt a legtöbb biró ambitionálja, hogy a felebbezett ítéleteket ő fogalmazza. Ezt nem is lehet rossz néven venni a fiatal törekvő birólól, hisz őt Ítéletei alapján minősitik. Arról aztán a fiatal biró nem tehet, hogy amiatt, mert segédjének felterjesztett itélet nem maradt, illetve nem adatott, a törvényszéki elnök ítélőképességét középszerűnek, vagy esetleg gyengének minősítette. Talán ezek a visszás állapotok a régi előléptetési visszonyok mellett nem is voltak oly feltűnőek, mint ma, mikor a jó minősítésű, és szorgalmas egyének is évekig várnak a birói kinevezésre. De talán legkeservesebb ez állapot azokra nézve, kik a birói képesítést nem szerezhetik meg, s esetleg annak megszerzését nem is ambicionálják. Ezeket örökre páriákká sülyeszti le a mai rendszer, örökös gyámkodás alatt állanak, állandóan másnak keze alá, másnak felelősségére dolgoznak. Rosszabb helyzetük van az írnoknál is, mert annak meg van a rnagalvagy'2 jegyzői irodája, melyet vezet, de a segédnek körvonalozott müködé&i köre nincs, állandóan rendelkezésre áll; ma itt, holnap ott foglalkoztathatják, sőt a napnak minden órájában is másként rendelkezhetnek vele. Ezeknek még az a reményük sem lehet, hogy valaha önállóságra vergődnek, sőt még rangban sem léphetnek elő, bármily hosszú szolgálat alatt; pedig a jegyzőknek se kell birói functiót végezni, mig a jogi qualificatióval nem biró telekkönyvvezetők bizonyos szolgálati idő elteitével birói rangra (IX. f. o.) emelkednek. Működési körük pedig sokkal önállóbb. A más pályára, illetve a közszolgálat más ágában való átmenetel szinte lehetetlen. Ugyan miért bűnhődnek ezek a szerencsétlenek? Amiért a birói qualificatiót meg nem szerezték. Hát oly nagy hiány van birói állásra képesített egyénekben, hogy a birói qualificatiót ily kényszereszközökkel kell kierőszakolni ? Igazságtalan és céltalan dolog őket így lesújtani, hiszen ők teljes jogvégzettséggel bírnak, sőt jogtudományi államvizsgájuk is lévén, nem kevesebb, sőt valamivel magasabb képesítéssel bírnak, mint a közigazgatás élén álló főtisztviselők, pl. a főszolgabirák, árvaszéki elnök stb. De helytelen dolog valakit magasabb qualificatio megszerzésére kényszeríteni, mint amely állása betöltéséhez szükséges; helytelen dolog az igényeket és aspiratiókat mesterségesen felfokozni. Úgyis tulsok a beteges ambitióju, magas állásokra vágyó emberünk, hogy örülni kellene, miszerint vannak szerényebb embereink, kik kevesebbel beérik, kik munkájukat jól és csekély díjazásért elvégzik. Ez tiszta haszon a kincstárra nézve is. Ha ezek a birói vizsgát leteszik, szerény javadalmazásu állásukkal többé nem lesznek megelégedve, a birói állásokra aspirálnak- és ha nem nyerik meg. elégedetlenekké válnak. De tagadom, hogy mindig ambitióhiánya volna, ha valaki a birói qnalificatiót meg nem szerzi. Annak nagyon sok oka lehet, a szegénység, a tanulásra mostoha családi körülmények stb., sőt sokan azért is nem igyekeznek a birói qualificatio megszerzésével, mert szerénységből a birói állásra nem aspirálnak, pl. testi hibájuk, vagy valami olyas helyzetük van, hogy szerényebb körben jobban találják magukat. De azért sokszor ezek a legjobb munkaerők; az ily szerénységet nem sújtani, de inkább jutalmazni kellene. A birói állás oly tekintélyes állás, oly sok képesítést, egyénileg oly korrekt férfit kiván, hogy természetes, miszerint a birói pályára lépők erre nem mind alkalmasak és hivatottak. Még a birói vizsgát tett egyének között is akadnak, akik — sajnos — tudtukon kivül a birói állás betöltésére alkalmatlanoknak vannak nyilvánítva, lehetnek ezek egyébb közszolgálatra a legalkalmasabbak. Ilyen levezető csatornának tartom — mint már e lapok hasábjain az ügyvédkérdéssel kapcsolatosan érinteni szerencsém volt, a biztosi állások rendszeresítését, ami nemhogy ujabb kiadásokkal, de nagymérvű megtakarítással járna. Többször hangoztatva lett már, hogy a bíróságok hatáskörébe utalt teendők jó része nem szoros értelemben vett birói functio. Szoros értelemben véve csak az Ítélkezés, illetve a peres ügyek eldöntése képezi a birák feladatát, ellenben a bíróságok hatáskörébe utalt perenkivüli ügyek, mint az örökösödési, végrehajtási, fizetési- meghagyási, csőd-, sőt a telekkönyvi ügyek is nem igényelnek bírákat. Bátran rá lehet bizni a jogi qualificatioval biró jegyzőkre, illetve erre külön kinevezett u. n. biztosokra, kik mint a csődbiztosok jelenleg, a bíróságok kebelében működnének. Ilyen biztosokká kinevezhetők a birói qualificatióval biró jelenlegi aljegyzők illetve jegyzők és birói vizsgát még le nem tett egyének is, amennyiben az előkészítő szolgálat ideje letelt és az illető szakban kellő gyakorlattal birnak. Rangjuk és fizetésük átmenetet képezne a birói álláshoz; igy a X.fizetési osztályba beosztott jegyzőkkel egy sorban állanának. Bizonyára sokan jó hosszú időre megelégednének ezzel az állással és nem volna ez állás oly átmeneti és ideiglenes, mint a jelenlegi segédszemélyzeté és nem volna az az anomália, hogy jogi qualificatióval biró, de birói képesítést nem szerzett aljegyzőknek hasonló szolgálati idővel rosszabb helyzetük, kisebb rangjuk s kevesebb fizetésük van, mint a jóval csekélyebb képesítéssel biró segédtelekkönyvvezetőknek és telekkönyvvezetőknek. Akik ily önálló hatáskörrel felruháztatnának, azok bizonynyal türelmesebben várnákba birói kinevezést, mert a jelenlegi segédszemélyzetet nem a fizetési állapot (eszi türelmetlenné, hanem a képességnek meg nem felelő működési kör. Már e lapok hasábjain is vitatva lett, hogy a birák feleslegesen terheltetnek oly munkák teljesítésével, melyek — mint a declarativ határozatok kibocsátása — semmi vonatkozásukban nem képezhetnek birói functiót. Ilyenek különösen a fizetési meghagyási, továbbá a végrehajtási és örökösödési ügyek, indítványok stb. Nem oszthatom azok nézetét, kik ezeket a kir. közjegyzőkre óhajtanák bizni. Ep oly jól és mi fő, sokkal olcsóbban elvégeznék azt a majdan önállósított bírósági j;gyzők, illetve biztosok, amellett, hogy a jogkereső közönségre nézve előnyösebb, a kincstárra nézve is némi haszonnal járna, mert ezek fizetése még a beszolgáltatott eljárási bélyegilletékkel sem érne fel, mig TÁRCA. Emlékezzünk régiekről. A. Jog eredeti tárcája Tanárok. Vizsgák. Irta MOLDOVÁNYI EDE dr. Élvezettel olvastam minap göttingai tanáradomákat a Magyar Jogászujságban. E sorok egész raját a reminiscenciáknak rebentették fel emlékezetemben, ugy, hogy az embarras de ricliesse folytán azt sem tudom, hol kezdjem. Kezdjük a jóságos öreg Wenzel-en. Előadása a burlesk adomák szakadatlan láncolata. Leghálásabban maga honorálta fordulatos ötleteit. Hahotájától csakúgy rengett hatalmas törzsöke. Csak ugy csordult a könny jóságos apró szürke szemeiből. Enyhébb censort képzelni sem lehet. — Mi jut eszébe amice ! ha egy pesti és budai fiakkert lát ? — kérdezte az európai jogtörténetből. (A fehér és a piros rózsa harca.) — Amice ! mondja meg nekem, mi a lehetetlen feltétel ? Jelölt mélységesen hallgat. — Hát, ha azt mondom magának, adok száz forintot, ha a Duna felfelé folyik, mi az ? — Szamárság ! — mondá a kandidátus. — Mi a ius virtuale? volt a kedvenc kérdése. — Nini ott repül egy galamb, fogjuk meg, — már elrepült! szólt komikus pathossal. Egyszer a kandidátus feneketlen tudatlansága felbőszítette. Még azt sem tudta, mi a gragas. — «Csak azt mondja meg nekem. Nagy Károly volt-e pesti hordár vagy nem ?» Midőn ezt egy jogász kávéházban elmeséltem, egy ottlevő jámbor patikus bámulattól meredt szemekkel (vox faucibus haeret) kérdezte, hát azt is tudni kell ? A 70-es évek egyik hires vezéralakjától azt kérdezte az első alapvizsgán : — Mondja meg nekem amice, ki volt Nagy Kantit? — Nagy Kanut, — kérem az nagy ember volt. Falrengető hahota volt a visszha.ig. — Nohát mondja meg nekem, édes amice, mi volt az a pragmatica sanctio ? - Az kérem alásan, egy nagy humbug volt, — szólt általános elképedésre a jelölt ur. — Mit lát jogilag amice, ha a Gellérthegyre felmegy ? (Személyeket és tárgyakat.) . . . Csakhogy a tények duplicitásának törvénye itt is érvényesül. A prioritást Unger-nek vindikálják. Unger \ Jogászi hitvallásom szerint a jogász első és alap qualitása világosság és szabatosság. A mély jogászok ellen ösztönszerű ellenszenvvel viseltetem. Utóvégre a gondolat a szóban testesül meg. A mystikus ossiani jogászok, ha félméternyi kothurnuson is lépkednek, nekem nem imponálnak. Nem érlelik meg gomolygó gondolataik munkáját, csak ugy félnyersen tálalják fel, amit kisütöttek. Ember legyen, ki megértse. Maguk legkevésbbé ! Mintha az ember jogi álmait fonografálná. Emez érthetetlenségben áll a mélysége.1) ») Rég leírtam a fenti cikket, most hasonló gáncsot olvasok Blumenthal, a:«BlutigerOskár, KlingendePfeile» cimü