A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - A büntető törvénykönyv revisiójához. (Sztrájk-paragrafusok)

A J O Gr 83 felperes rendelkezése alól, tehát felperesre nézve elveszettnek tekintendő, — mert a szállítmányozott áru elveszése miatt támasztható kereset a K. T. 390. §. érteim, attól a naptól számított 1 év alatt elévül, amelyen az áru a címzettnek a szállítmányozó által kiszolgáltatandó lett volna, — illetőleg jelen esetben, amely napon az áru a címzettől különböző S. A.-nak kiadatott. Mert a peres felek közt nem vitás, hogy a szállítmányozott üvegáru a 4 •/. a. levél kelte, tehát 1898 szept. 26-a előtti időben adatott ki S. A.-nak, — mert ettől a naptól a kereset beadása napjáig azaz 1901 január 5-éig több mint két év eltelvén, — felperesnek kereseti joga elévült, stb. A bpesti kir. itélő tábla (1903 febr. 12-én 1,471. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, a benne felhozott indokok alapján és azért, mert felperes nem is állította, hogy az alperes illetőleg közegei részéről elkövetett csalás vagy sikkasztás esete forogna fenn, az elsőbiróság tehát a K. T. 390. §. 1. bek.-ét helycsen alkalmazta, stb. A m. kir. Kúria (1904 március 29-én 679/v. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elévülés okából elutasithatónak nem találtatik; ehhez képest az első bíróság a per érdemében további megfelelő eljárásra utasittatik, stb. Indokok: Igaz ugyan, hogy ha a szállítmányozó a szállítmányozott árut, a megbízó utasításának meg nem felelőleg, nem a címzettnek, hanem egy jogosulatlan harmadik személynek szolgáltatja ki, és ezáltal az árut a megbízó rendelkezése alól elvonja, akkor az áru rá nézve elveszettnek tekintendő, és ebben az esetben, a szállítmányozó ellen támasztható keresetek a K. T. 390. §. érteim. 1 év alatt elévülnek. Tekintve azonban, hogy a jelen esetben alperes — saját állítása szerint, melyre elévülési kifogását alapítja, — a szállítmányozott árut nem ugyan a címzettnek, de állítása szerint a megbízó utasítása érteim, a megbizó által kijelölt egyénnek szolgáltatta ki és az áru ellenértékét át is vette, és igy az áru egyáltalán nem tekinthető elveszettnek, a megbizó kártérítési keresetére tehát, mely a megtévesztésre van alapítva, az elévülés tekintetében a K. T. 390. §-a nem alkalmazható, ezek folytán mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni s a per érdemében a további megfelelő eljárást elrendelni kellett. Bűnügyekben. A kir. Kúria a bp. 437. g. első bek. szerint az ügynek esak jogi megbirálasára van ugyan hivatva ; de eme feladatának megoldásánál a vádlott javára valamely érvényesen használt semmisségi panasz folytán egyáltalában nincs korlátozva ; mert minden jogi megállapítás, ekként a tényekből vont és a tényálladék alkotó elemeinek megállapítására vezető minden következtetés, mint jogkérdés az ügy jogi megbirálásához, tehát a kir. Kúria felülvizsgálatának körébe tartozik. Egy ajánlott levélnek puszta postára adása az abban állítólag elhelyezve volt érték kézhezvételének tényét biztosan meg nem állapítja. A nyíregyházai kir. tszék mint btő bíróság. (1902. dec. 15. és 16-án 8,334/B. sz. a.) hivatali sikkasztás és csalás büntette miatt vádolt W. Ignác elleni bűnügyében következőleg ítélt: W. Ignác vádlott ama cselekménye miatt, hogy a R. Izsó dr. ügyvéd által, a Sz. Lajos kk. gyermekei részére Nyírbátorból Szabolcs megye árvaszékéhez Nyíregyházára az 1894. április 2-án a postán ajánlott levélben elküldött 133 frt. 34 kr. készpénzt, az adás-vételi szerződést és két kérvényt mint vármegyei árvaszéki iktató kezéhez vette és a készpénzt elsikkasztotta, s ezen sikkasztás felfedezésének meghiúsítása céljából a két kérvényt csak 1894 április 13-án iktatta be, azután azoknok számjait az L. Elek dr. előadói könyvébe vezette be, majd pedig ugyancsak ezen könyvben ama bejegyzéssel «B-nek 94. 17/V1I.» a kérvényeket B. Kornél ülnök részére átirott és átadottnak jelezte, azonban azokat megsemmisítette, az iktató könyv vonatkozó lapját s a mutató könyvnek ezen iktatmányra vonatkozó részét kitépte s megsemmisítette, a Btk. 462. §-ába ütk., a 463. §. szerint minősülő és büntetendő 1 rb. hivatali sikkasztás bűntettében, továbbá ama cselekménye miatt, hogy N. falu községi jegyzője által 1894. febr. 19-én kelt jelentésével Szabolcs vármegye árvaszékéhez beküldött 30 kr. őrzési dijat és D. község jegyzője által 1894. márc. 2-án kelt jelentésével a fenti árvaszékhez beküldött 60 kr. őrzési dijat és Tjük község jegyzője által 1894. febr. 8-án kelt jelentésével a már többször emiitett árvaszékhez beküldött 3 drb 50 kros és 3 drb 15 kros okmánybélyeget, mint árvaszéki iktató átvette és azokat elsikkasztotta, a jelentéseket be nem iktatta, hanem elrejtette s azok csak az 1895. július 25-én találtattak meg, a Btk. 462. §-ba ütk. s e szerint minősülő és büntetendő 3 rb. hivatali sikkasztás bűntettében, valamint ama cselekménye miatt, hogy L. Márton által 1894. május hóban a M. László hagyatéki ügyében egy eladott ingatlanra vonatkozólag elkészítendő utóajánlati kérvényhez csatolás és Szabolcs megye árvaszékéhez leendő beadás végett neki átadott 36 forint bánatpénzt elsikkasztotta: a Btk. 355. §-ába ütk. s a 365. §. szerint minősülő 1 rb. sikkasztás vétségében és végül ama cselekményei miatt hogy K. P. Gábortól azon ürügy alatt, ho°y 1894 évben a M. F. Gábor hagyatéki ügyében a gyámi számadások hiteles másolatát nevezettnak megküldi és hogy azon kérvényét, hogy a számadások hiteles másodlata neki sürgősen kiadassák, elintézteti 2 frtot, valamint M. János és nejétől az 1895. évben egy alkalommal azon ürügy alatt, hogy a D. András hagyatéki ügyében nevezetteknek a pertől I való elállásukat be fogja jelenteni: 1 frt 50 krt és végül B. Mihály| nétól azon ürügy alatt, hogy a férje rokonai ellen kirótt örökö| södési illetéket a B. Mihályné örökségi jutalékáról töröltetni fogja, 27 frtot kicsalt és sem a gyámi számadások hiteles másolatát, sem a pertől való ellállás iránti kérvényt nem készítette el, sem a jelzett örökösödési illetéket nem töröltette: a Btk. 379. §-ába ütk. s a 381. §. 2. p. szerint minősülő 3 rb. csalás bűntettében, bűnösnek mondatik ki s mindezekért a Btk. 463,96, 99 §§-ai alapján, de a 92. §. figyelembe vétele mellett összbüntetésül a jogerős ítélet foganatba vételétől számítandó egy évi börtönbüntetésre és a BtK 383. és 102. §-ai alapján az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ában megjelölt célra 15 nap s végreh. terhe alatt fizetendő s behajthatatlanság esetén a Btk. 53. §-hoz képest további 3 napi börtönre átváltoztatandó 10, 10, 10=30 K. pénzbüntetésre és 5 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyan ily időtartamú felfüggesztésére ítéltetik stb. Ellenben a vádhatározat harmadik pontja szerint a K. Antal kárára elkövetett 1 rb. és a vádhatározat 4 p. szerint a kk. F. Béni hagyatéki tömege kárára elkövetett 1 rb. hivatali sikkasztás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól a bp. 326. §. 2. p. alapján felmentetik stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1903. május 13-án és 16-án 932. sz. a.) az első fokban eljárt bíróság ítéletének a felmentésekre vonatkozó nem felebb^zett részét nem érinti, ugyanannak az Ítéletnek a K. P. Gábor, a M. János és neje, valamint a B. Mihályné nevével kapcsolatos cselekményeket illető részét a B. P. 385. §. 1. a) p. és végbekezdése alapján hivatalból megsemmisíti, vádlottat eme cselekmények miatt emelt vád alól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmenti, a N. falu, D. és Ajak községek jegyzői által küldött értékek jogtalan eltulajdonítása miatt ellene emelt vádra vonatkozó részét pedig megváltoztatja, vádlottat e vád alól a bp. 326. §. 2. p. alapján felmenti, a vádlott terhére ekként fenmaradó 1 rb. a Btk. 462. §-ba ütk. a 356. § szerint minősülő sikkasztás vétségeért a Btk. 493, 96. és 98. §§-ai alapján a 92. §. alkalmazásával összbüntetésül 6 hónapi börtönre s a Btk. 484. §. alapján 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére itéli; egyebekben az Ítélet felebbezett részét helybenhagyja stb. A m. kir. Kúria (1904. márc. 8-án 2,202/B. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság ítéletének vádlott ellenében a hivatali sikkasztás bűntettét és a vádlott büntetését megállapító rendelkezései a bp 385. §. 1. a) p-ban foglalt okból, a bp. 437. §. 3. bek. értelmé-' ben megsemmisíttetnek; vádlott a hivatali sikkasztás büntette miatt emelt vád alól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmentetik, ezzel a fenjelölt alaki semmisségi panasz tárgytalan lévén, a vádlott terhére fenmaradt sikkasztás vétségeért az erre vonatkozó semmisségi panasznak a bp. 437. §. 4. bek. érteim, elutasításával, vádlott a Btk. 358. és 91. §§-ai alapján egy hónapig tartó fogházra, egy évig tartó hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: A koronaügyt'sz előterjesztésére vonatkozólag ' előre kell bocsátani annak kijelentését, hogy a kir. Kúria a bp. 437. §. első bek. szerint az ügynek csak jogi megbirálására van ugyan hivatva;de eme feladatának megoldásánál a vádlott javára valamely érvényesen használt semmiségi panasz folytán egyáltalában nincs korlátozva; mert minden jogi megállapítás, ekként a tényekből vont és a tényálladék alkotó elemének megállapítására vezető minden következtetés, mint jogkérdés, az ügy jogi megbirálásához, tehát a kir. Kúria felülvizsgálatának körébe tartozik. Ebben az esetben a hivatali sikkasztás alkotó elemeikép az ajánlott összegnek a vádlott kezeihez jutása és eltulajdonítása ama tények és ezekből vont következtetésekre van alapítva, mikép R. Izsó ügyvéd Nyírbátorból 1904. április 2-án Sz. Lajos gyermekeit illető 206 K. és 68 f. vételárrészletet két kérvénynyel és egy adás-vételi szerződéssel ajánlott levélben Szabolcs megye árvaszékéhez címezve postára adott, hogy egy ilyen ajánlott levelet az árvaszék részére 1894 évi ápril. 3-án L. András megyei hajdú átvett; hogy egy későbbi számú fogalmazvány nyomán meghatározhatólag az árvaszéknek 1894. évi ikt. könyvében április 13-ról bevezetve néh. Sz. Lajos hagyatéki ügyére vonatkozó iktatások történtek, amikor is a vádlott mint iktató a kérvények tartalmából kivehetőleg csatolva volt összeg hiányáról jelentést nem tett, hanem ezeket az iktató számokat az egyik előadó könyvéből ki, de a másik előadó könyvébe nem vezette be; hivatalából történt kilépése után pedig az iktató könyvnek ezeket a számokat tartalmazó | lapja kiszakítva és az iktató könyv ettől a lapjától megcsonkítva találtatott. Eme tényekből vonható következtetések azonban valamely visszaélés elkövetésének palástolására mutatnak ugyan, de annak, hogy a fenn meghatározott összeg a vádlottnál letétetett vagy bármikép hivatalánál fogva kezéhez jutott és általa eltulajdonittatott, vagyis a hivatali sikkasztás tényálladékának megállapításához alapul nem szolgálhatnak; annál kevésbé, mert egy ajánlott levélnek puszta postára adása az abban áliitólag elhelyezve volt érték kézhezvételének tényét biztosan meg nem állapítja. Meg van azonban állapítva az a tény, hogy a vádlott magánmegbizás folytán 72 K.-át nem munkabér fejében, miként a védő a tárgyaláson vitatta, hanem mint bánatpénzt az árvaszékhez beterjesztés végett átvett, de ezt be nem fizetve, megtartotta és s?ját részére fordította. Ez a tett a Btk. 355. és 356. §§-aiban foglalt rendelkezés szerint sikkasztás vétségét képezi, amiért vádlott a javára már az előző ítéletekben felhozott enyhítő körülményekre tekintettel, akimért büntetésre volt Ítélendő. Ugy a vizsgálat mint ! a tszéki fötárgyalásból kitetszőleg a vádlott terhére egymagában